Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 56. (2005)

2005 / 9. szám - FÓRUM - Szilágyi Zsófia: "furcsán alakul át az írásban az élet" (Egy önéletrajzi regénytrilógia terve és megvalósulása: Légy jó mindhalálig, Kamaszok, Forr a bor)

lig Babits Mihály: Gólyakalifa; Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő [1] és Arany­­sárkány; Márai Sándor: Zendülők; Szerb Antal: Utas és holdvilág; Kolozsvári Grand­­pierre Emil: Doktor Csibráky szerelmei; Sőtér István: Kísértet; Thurzó Gábor: Nap­palok és éjszakák; Karinthy Ferenc: Szellemidézés; Hollós Korvin Lajos: Hátsólépcső és Bóka László: Zenekíséret. A megnőtt kortárs érdeklődést Coudteau Vásott köly­­kökjére vezeti vissza, viszont a külföldi hatások sorában nem említi meg Fournier regényét, Az ismeretlen birtokot, és nem ír a gyermekirodalmat ekkor már olyany­­nyira meghatározó művekről, mint a Kosztolányi fordította Alice Csodaországban vagy a Micimackó, melyet Karinthy Frigyes ültetett át magyar nyelvre. Devecseri listáját persze olyan korszakbeli magyar művekkel is ki lehet egészíteni, mint pél­dául Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk­a, Lovass Gyula Szerelmem, Micheliné vagy Örley István A Flecsek bukása című munkái.”­ Az előbbi felsorolásban nem kerül elő Móricznak az a regénytöredéke, a Légy jó mindhalálig folytatásaként reklámozott Kamaszok, amelyet 1925-ben kezdtek el folytatásokban közölni a Nyugatban, nem meglepő, hogy ez a befejezetlen mű alig-alig ismert darabja az életműnek, hiszen négy rész megjelente után, a 21. számban abbamaradt, a folyóirat sajátos, az olvasói érdeklődést felcsigázó gyakor­latát követve egy félbevágott mondattal: „Ingerülten, bal kezével intett neki, hogy”. A töredék aztán, a mai írói és kiadói szokások felől közelítve nagyon meg­lepő módon, még Móricz életében megjelent kötetben is, nem is egyszer: „Könyv alakban Az ágytakaróval együtt 1928-ban továbbra is töredékként jelent meg, s Regénytöredék alcímmel közölte az 1939-es kiadás is.”­ A kötetbeli megjelenés azért különös, mert kortárs írónál egy effajta regénytöredék még nem az életmű árnyalásához hozzájáruló „kincs", hanem egy írói kudarc bizonyítéka. Móricz ráa­dásul nemcsak a Kamaszok című regényt volt képtelen befejezni, de a regény drá­maváltozatával is hosszú éveken át küszködött (a drámaírás saját bevallása szerint egyébként is folyamatos kínlódást jelentett számára).­ Érdekes, hogy miközben Móricz soha nem lett olyan sikeres színházi szerző, amilyenné szeretett volna vál­ni, prózai alkotásmódját már a korabeli kritika is kifejezetten drámai alapozásúnak tartja — Illés Endre a következőt írta a Nyugatban a Forr a bor című regényről: „Móricz Zsigmond, az író, par excellence drámaíró. [...] A drámaiság benne van a gondolkodásában, stílusában, figuráiban, írásainak minden elemében.”­ Móricz maga sem a kamasz-témakörben született, a Légy jó mindhaláligát kö­vető drámaváltozatokat, sem az ebből a témakörből született regényeket nem érezte jól sikerülteknek: „A regény eseményei nem alkalmasak drámára, de nem is jók. Elemeiben jó, de túlságosan ragaszkodott az író az élményekhez. A regénynek nem is volt az az átütő sikere, ami a Légy jó-­nak rögtön megvolt. Pár éve, hogy megjelent, és már el is van felejtve. Ami hatása volt, az inkább az élmények miatt volt.”10 A diákköri élményekből írt drámáknak és drámakísérleteknek a „regénytri­lógiával” szorosan összefüggő, mégis önálló történetük van az életművön belül, hiszen az egyes címek és szüzsék folyamatosan és nehezen követhetően alakulnak egymásba: például a Móricz Virág könyvében felidézett, a Kamaszok cím alatt kö­zölt drámaterv valójában a Forr a bor című regény cselekménye.11 Született végül a témakörből egy Kamaszok című dráma, amelyet Móricz életében nem mutattak be, és nyomtatásban is csak 1956-ban jelent meg először, a Forr a bor drámávál­

Next