Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 56. (2005)
2005 / 9. szám - FÓRUM - Szilágyi Zsófia: "furcsán alakul át az írásban az élet" (Egy önéletrajzi regénytrilógia terve és megvalósulása: Légy jó mindhalálig, Kamaszok, Forr a bor)
lig Babits Mihály: Gólyakalifa; Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő [1] és Aranysárkány; Márai Sándor: Zendülők; Szerb Antal: Utas és holdvilág; Kolozsvári Grandpierre Emil: Doktor Csibráky szerelmei; Sőtér István: Kísértet; Thurzó Gábor: Nappalok és éjszakák; Karinthy Ferenc: Szellemidézés; Hollós Korvin Lajos: Hátsólépcső és Bóka László: Zenekíséret. A megnőtt kortárs érdeklődést Coudteau Vásott kölykökjére vezeti vissza, viszont a külföldi hatások sorában nem említi meg Fournier regényét, Az ismeretlen birtokot, és nem ír a gyermekirodalmat ekkor már olyanynyira meghatározó művekről, mint a Kosztolányi fordította Alice Csodaországban vagy a Micimackó, melyet Karinthy Frigyes ültetett át magyar nyelvre. Devecseri listáját persze olyan korszakbeli magyar művekkel is ki lehet egészíteni, mint például Molnár Ferenc A Pál utcai fiúka, Lovass Gyula Szerelmem, Micheliné vagy Örley István A Flecsek bukása című munkái.” Az előbbi felsorolásban nem kerül elő Móricznak az a regénytöredéke, a Légy jó mindhalálig folytatásaként reklámozott Kamaszok, amelyet 1925-ben kezdtek el folytatásokban közölni a Nyugatban, nem meglepő, hogy ez a befejezetlen mű alig-alig ismert darabja az életműnek, hiszen négy rész megjelente után, a 21. számban abbamaradt, a folyóirat sajátos, az olvasói érdeklődést felcsigázó gyakorlatát követve egy félbevágott mondattal: „Ingerülten, bal kezével intett neki, hogy”. A töredék aztán, a mai írói és kiadói szokások felől közelítve nagyon meglepő módon, még Móricz életében megjelent kötetben is, nem is egyszer: „Könyv alakban Az ágytakaróval együtt 1928-ban továbbra is töredékként jelent meg, s Regénytöredék alcímmel közölte az 1939-es kiadás is.” A kötetbeli megjelenés azért különös, mert kortárs írónál egy effajta regénytöredék még nem az életmű árnyalásához hozzájáruló „kincs", hanem egy írói kudarc bizonyítéka. Móricz ráadásul nemcsak a Kamaszok című regényt volt képtelen befejezni, de a regény drámaváltozatával is hosszú éveken át küszködött (a drámaírás saját bevallása szerint egyébként is folyamatos kínlódást jelentett számára). Érdekes, hogy miközben Móricz soha nem lett olyan sikeres színházi szerző, amilyenné szeretett volna válni, prózai alkotásmódját már a korabeli kritika is kifejezetten drámai alapozásúnak tartja — Illés Endre a következőt írta a Nyugatban a Forr a bor című regényről: „Móricz Zsigmond, az író, par excellence drámaíró. [...] A drámaiság benne van a gondolkodásában, stílusában, figuráiban, írásainak minden elemében.” Móricz maga sem a kamasz-témakörben született, a Légy jó mindhaláligát követő drámaváltozatokat, sem az ebből a témakörből született regényeket nem érezte jól sikerülteknek: „A regény eseményei nem alkalmasak drámára, de nem is jók. Elemeiben jó, de túlságosan ragaszkodott az író az élményekhez. A regénynek nem is volt az az átütő sikere, ami a Légy jó-nak rögtön megvolt. Pár éve, hogy megjelent, és már el is van felejtve. Ami hatása volt, az inkább az élmények miatt volt.”10 A diákköri élményekből írt drámáknak és drámakísérleteknek a „regénytrilógiával” szorosan összefüggő, mégis önálló történetük van az életművön belül, hiszen az egyes címek és szüzsék folyamatosan és nehezen követhetően alakulnak egymásba: például a Móricz Virág könyvében felidézett, a Kamaszok cím alatt közölt drámaterv valójában a Forr a bor című regény cselekménye.11 Született végül a témakörből egy Kamaszok című dráma, amelyet Móricz életében nem mutattak be, és nyomtatásban is csak 1956-ban jelent meg először, a Forr a bor drámávál