Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: A nem létező Jelky András (Fikció és valóság a Világjáró bajai szabólegény történetéről)
Hassinbék egyszeriben eltűnt, s a Gazda azon megvendégeltetésért Jelkitől 50 tallért kért.” Jelki hiába bizonygatta, hogy becsapták, és hogy nincs pénze, mindez nem használt. A nagy adósságtól csak úgy tudott szabadulni, hogy elszegődött katonának. „Uniformisba öltözteték ’s 80. Némettel és egynéhány Hollandussal kilentz forint hópénz’ fizetéssel hajóra helyhezteték, melly is kevés idő múlva a’ napkeleti Indiába készült evezni.”10 1755. október 30-án Jelky elindult Ázsia felé, mint a Holland Kelet-Indiai Társaság katonája. Az angol partoknál viharba keveredett a hajó, villámcsapás érte, kigyulladt és a tapasztalatlan Jelky ijedtében másokkal együtt a tengerbe ugrott, noha a hajó nem süllyedt el. Hősünk a partra sodródott, egy halásznál húzta meg magát, míg egy újabb hajó fel nem vette, mely Surinaméba igyekezett, mely „egy Hollandiai telepedés v.Colonial Amerikában.”11 Úgy látszik, az eredeti párizsi úticél nem izgatta már Jelkyt, fel se merült, hogy visszamenjen Európába, vagy hogy valamiképp eljusson Franciaországba. A bajai szabólegény elindult Dél-Amerika felé, a hajón saját mesterségéből élt, vagyis szabóként dolgozott. A holland gyarmaton nem sokat időztek, a dohánnyal megrakott hajó néhány hét múlva visszaindult Európába, ahol egy vihar miatt Lisszabonban kötött ki. Mikor Jelky itt a kapitánytól a bérét kérte, közölték vele, hogy „elégednék meg azzal, hogy az egész útban ingyen való táplálása vala.”12 Lisszabonból sem Párizs felé vette az irányt, úgy látszik a szabóság nem izgatta már, sokkal inkább megjött a kedve a kalandokhoz. Egy máltai hajó fedélzetén ismét tengerre szállt, de néhány napi hajózás után ellenséges gályát pillantottak meg. ,,A’ Kapitány észre véve, hogy tolvaj hajósok volnának és szaladást parantsola”,13 de a hajó árboca megsérült, így a kalózok könnyűszerrel beérték őket. Aki ellenállt, azt megölték, a megmaradtakat eladták rabszolgának. Jelky is erre a sorsra jutott, ahonnan azonban sikeresen megszökött és egy portugál hajón Makaóba vitorlázott, ahová 1557. Szent Iván havában, vagyis júniusában meg is érkezett. Innen egy kínai hajóval Kantonba ment, ahol a holland konzulnál jelentkezett és katonának állt. így került Jávára, a holland kereskedelem ázsiai központjába, Batáviába „1758-ik esztendő Bódog Asszony havában”, vagyis januárjában. Itt a kereskedelmi társaság egyik magas hivatalnokának, „Parrai Péter Albert”-nek (vagyis Petrus Albertus van der Parrának) a szolgálatába állt és szabóként dolgozott, polgárjogot kapott. Elvette egy angol Szequin nevű „árendásnak” (vagyis földbérlőnek) a lányát, tisztes polgári életet élt. Egy szerencsétlen hiba miatt (Van der Parra nevében vételezett anyagot az egyik ruhához, az ő tudta nélkül) megharagszik rá a befolyásos kormányhivatalnok, és Jelkyt ismét besorozzák, majd Ceylonra vezénylik. Innen Banda, Ambon, majd Temate szigetére megy, mindig kereskedelmi hajók katonai kísérőjeként. Temate szigetén akaratlanul egy vad törzs, a „Papony” (vagyis a pápuák) területére tévedt csapatával és a bennszülöttek fogságába esett. Egy fiatal lány (akinek Jelky örök szerelmet ígért) és két másik bennszülött segítségével megszökött. Egy kiellen helyen több mint egy évig bujkáltak a pápuák elől, és ezalatt Jelky a lánnyal élt együtt. A lány azonban váratlanul meghalt és a két bennszülött „nem szűntek Jelkit vigasztalni és kérdezők őtet, ha nem parantsolna-é a’ megholt Kedvesének testéből egy étket a maga számára tsináltatni.” De Jelky nem parancsolta, így a lányt eltemették. Öt nap múlva egy kínai hajó felvette, így visszatért Batáviába. Megérkezése után kezdődött igazi karrierje. A korábbi főkormányzó.