Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 68. (2017)
2017 / 1. szám - Lesi Zoltán: Witzelsucht; Kedves Marcel Duchamp (versek)
LESI ZOLTÁN Witzelsucht Siegfried éjjelente felébresztette a feleségét, hogy elmondjon neki egy viccet, azután még egyet, egészen addig, amíg világos nem lett. A nő egy idő után rá tudta venni, hogy inkább írja le a poénjait. Egy este alatt, röhögcsélés közben ötven oldalt is megtöltöttek Siegfried viccei. - Hogy vakíthatsz meg egy velenceit? - Szúrj a szemébe. A feleség öt évig bírta nevetés nélkül, türelemmel, közben Siegfried a bolti lopásokra is rákapott. Kizárólag csokoládét emelt el, és otthon mindig elmesélte, hogy elkerülje a botrányt, a feleség titokban borravalót adott a boltosnak. Siegfried minden nap rendesen elment dolgozni és a gyárban se volt rá panasz. Végül mégis elmentek Dr. Mendezhez. A pszichiáter Siegfriednél a Witzelsucht nevű betegséget diagnosztizálta, amit az öt évvel korábbi két, eltitkolt agyvérzés okozhatott. Az első patologikus viccelődőt egy német neurológus, Otfrid Förster jegyezte fel 1929-ben, miközben egy páciens agyából operált ki tumort, az eszméleténél volt, és amint az orvos hozzáért a daganathoz, a beteg mániákusan beszélni kezdett, és dőltek belőle a rossz viccek. Azóta tudjuk, hogy a homloklebeny sérülése esetén a humorhálózat hibásan működik. Siegfried, mint a többi beteg, csak a saját poénjait érti, különben nem esik le neki. Kedves Marcel Duchamp, a francia képeskönyvet, amit küldtél, már apró fecnikre vágtam. A balett-táncosokat még mindig gyűjtöm. Most kézzel írok, a bedöglött írógépem kis karjait kiszereltem, és egy polipos kartonra ragasztottam őket, majd az egészet egy nyitott elejű doboz hátuljába erősítettem. A karokon a betűk egy Dickinson-idézetet raktak ki: Nem várhattam