Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 72. (2021)
2021 / 10. szám - Tanulmány - Hansági Ágnes: Jókai Mór, Pierre Ménard kortársa [A magyar századfordulós modernség „prózafordulata”: Jókai Mór: A ki holta után áll boszut [1886]]
lehetővé a cselekményláncban a fogadás megkötését (Petőfin erős a nyomás, hogy vállalja a fordítást, de minden porcikája tiltakozik ellene), és végül Petőfi a Jókaival kötött fogadás miatt kénytelen a betétnépdalt németre fordítani. A valóságeffektusok sokaságában az irodalmi élet „kulisszatitka” eredendően „ellenőrizhetetlen”, hiszen csak a bennfentesek tudhattak róla. A történeti mozzanat, amelyre ráépül, az önéletírás elbeszélésének a pillanatában feltehetőleg már azok közé a tények közé tartozik, amelyekre csak az írott források „emlékeznek”. Nevezetesen, hogy a Szökött katona 8. jelenetében Lajos énekli a népdalt.68 Az önéletírói narratíva szerint Petőfi arra tesz, hogy Jókai első novellája, a „Czifra asszony" bizonyosan meg fog jelenni, az elbeszélt és Jókay kételkedik ebben, így köttetik a fogadás: „Ha te [Jókai] veszted el a fogadást, megeszel egy tál csigát s megiszol egy itze ürmöst. [...] ha te [Petőfi] veszted a fogadást, akkor te lefordítod németre a »Három alma, meg egy félt.«”69 A fiktív hypotextust közlő szövegrész több olyan mozzanatot is tartalmaz, amely óvatosságra inti az olvasót. A vesztett fogadás látványosan komponált szövegrészt zár le, a kompozíciós logika a szöveg olvasója számára félreérthetetlen. A Pestre érkező Jókayról (vagyis az elbeszélt énről) az elbeszélő én először is a tudtunkra adja, hogy füllentett bántódi ismerőseinek akkor, amikor azzal nyugtatta meg helyi és a czifra asszony történetét a nyilvánosságtól féltő hallgatóságát, hogy „Hát ugyan ki adná ki az én novellámat? Nincs én nekem semmi ismeretségem Pesten.”70 Az önéletíró egyfelől „vallomást” tesz az olvasónak, amikor felfedi a korábbi „füllentést”: „Mert nem voltam egészen igazmondó, amikor azt állítottam, hogy nincs én nekem semmi ismeretségem a pesti irodalmi magas régiókban. Volt, egy jó pajtásom a diák életből, az ott volt egy szépirodalmi lapnál segédszerkesztő, javutnok; jól emlékezem a nevére, Petőfi Sándornak hitták.”71 A „töredelmes vallomásnál” sokkal érdekesebb, ahogyan elbeszéli, ki is volt az ismeretsége. Az önéletíró biográfiáját és munkásságát jól ismerő olvasó valójában azon a fél mondaton akadhat fenn, joggal, amellyel az önéletíró Petőfi nevének leírását készíti elő. A „jól emlékszem a nevére” fordulatot a visszaemlékezésekben általában akkor használjuk, amikor nem feltételezzük, hogy a hallgató ismeri a nevet, illetve, ha a név viselője a múltban fontos epizodistája volt az életünknek. Jókai és Petőfi barátsága közismert, Jókai rendszeresen ír Petőfiről, Jókai, a kisregény szerzője nyilvánvalóan számol azzal, hogy Petőfi neve és a kettejük közötti kapcsolat nem ismeretlen az olvasók előtt. Ráadásul nem csupán személynév, hanem egy szövegkorpuszé is. Vagyis olyan szerzői név, amely az olvasók számára elsősorban irodalmi művekre mutat, amelyek legitimálják a biográfiai jellegű, sokszor irodalmi szövegekből származtatott narratívákat. A fordulatot értelmezhetjük szó szerint, de a fikció önfeltárásaként is, hiszen az elbeszélő én Petőfi felkonferálását a metalepszissel az elbeszélt és kölcsönzött perspektívájából hajtja végre. A névjáték azért is érdekes, mert a Jókai Mór szerzői név minden valószínűség szerint Petőfitől származik.72 68 Mint ismeretes, a Szökött katona ősbemutatójára 1843. november 25-én került sor, zenéjét Szerdahelyi József szerezte, a korban kasszadarab, a Nemzetiben 156, a Népszínházban 106 előadást ért meg. Vö. Kerényi Ferenc, A magyar népszínmű, 1843. Szigligeti Ede: Szökött katona . A magyar irodalom történetei II: 1800-1919, szerk. Szegedy-Maszák Mihály - Veres András, Gondolat, Bp. 2007, 234-242. Itt: 234. 69 A ki holta után áll boszut, 122. 70 I/O., 115. 71 Uo. 72 Vő. Hansági, /. m. • 100