Alföld repertórium 1990-1999 (2000)

Előszó

ELŐSZÓ Eléggé nem méltányolható hagyomány, hogy amikor e folyóirat egy-egy évtizede lezá­rul, rövidesen megjelenik a kiadvány repertóriuma is, amely a tájékozódás jól bevált formája révén a műfajból eredő nemes objektivitással világítja át az adott periódus szellemi kalandjait, így aztán lassan nemcsak az idővel kisebb könyvtárnyivá duzzadt irodalmi lapnak alakult ki sorozata, hanem az adatok és publikációk rendszerező fi­gyelmének is. Hosszabb távon a két folyamat már szervesen összetartozik, utóbbi mint­egy karbantartja az előzőt, kulturált esszenciája a menet közben szertefutó alkotói szá­laknak. Különösen kedves számunkra egy ilyen munka akkor, ha immár végérvényesen megállapíthatjuk, hogy az Alföld a maga ötven évfolyamával a magyar szellemi életben igazi történelmet írt: sokezer oldalán klasszikusok, irányzatok, szemléleti megújulások, termékeny viták, átütő tehetségek tucatjait mutatta föl. Közben bekapcsolta a régiót az ország szellemi vérkeringésébe, s ha olykor a méltatlan helyzet úgy kívánta, helybe hozta a megújulás intellektuális példázatait. Természetesen, az ötven év során a folyóirat sem járhatott sokkal különb utakon, mint a hazai társadalom. Ha átpörgetjük a repertóriumokat (mivel a folyóirathalmazon már nem találhatunk ilyen könnyed fogásokat), a témákból és a szerzői gárdákból hamarosan kiderül, hogy ennek a lapnak is megvoltak a sematikus, a szocreál, a kordában tartott megvilágosodás, a nagyobb horizontok felé kívánkozás jelezte korszakai. Ez a szellemi növekmény azonban mindenkor tisztességesen számolt a környezet gazdag kulturális hagyományaival, a határon túli magyar értékeivel, az erős egyetemi háttér sugallatára modellszerűvé vált az induló tehetségekkel való bánásmódja, s egy idő után nem feled­kezett meg a művészetekben nélkülözhetetlen megújulási kísérletekről, az experimentá­lis törekvésekről sem. Az említett mozgásban külön fejezet illeti a jelenlegi repertórium tartalmát, a kilencvenes éveket. A kedvező politikai változásokkal az elmúlt évtizedben sikerült először a folyóiratnak igazából csak a szakmára koncentrálnia, profilt tisztítva par excellence irodalmi lappá, s ezáltal az országos élmezőnyben is versenyképessé vál­nia. Ebben az optimista serénykedésben sem feledjük viszont, hogy örökös gondunk az olvasók szélesebb köreihez eltalálni, jó hatásfokkal kamatoztatni a hely felhajtó erejét, s míg morális értékrendünkbe belefér, vonzáskörünkbe hozni azt a mindenkori kultúrpo­litikai akaratot, mely ez előző félszázad egzisztenciáját is megalapozta. Aczél Géza főszerkesztő

Next