Alföldi Ujság, 1947. május (3. évfolyam, 98-121. szám)
1947-05-01 / 98. szám
4 Tervgazdálkodás a mezőgazdaságban Írta : Ádám László Váljon egy állásdban lehetségesbe tervgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban? —■ ez az első kérdés, ami itt felmerül. Az iparban ez a probléma nem vitás. Ott tulajdonképen néhány nagy gyár, vagy legfeljebb néhány tucat gyár termeléseiben el az egyes iparágak termelését. Ezeket aránylag nem nehéz feladat kézben tartani és irányítani a gazdasági terv követelményeinek megfelelően, még akkor sem, ha avállalatok a magántőke birtokában vannak. A kis iparvállalatok tömege a nagyok függvényei a piacon keresztül és senki sem gondol arra, hogy részletes tervgazdálkodást vezessen be a kisiparban, hiszen a nagyvállalatok irányítg itt is ebben érezted majd hatását.. . Egészen más a helyzet a mezőgazdaságban, ahol több mint kétmillió gazdaság termel, közöttük másfélmillió törpebirtok. A piacon keresztül való kölcsönhatás itt sokkal kisebb, mint az iparban. Minden parasztbirtok egy teljesen önálló gazdasági egységet jelent, amit a piac csak lazán fűz egybe, ami nehezen fejlődik és nehézkesen alkalmazkodik, ragaszkodik a megszokotthoz termelésben és értékesítésben egyaránt. Gazdánk szakértelme igen, különböző szintei.Talon mozog, de általában messze visszamarad a kor követelményei mögött. Joggal merül fel tehát a kérdés: váljon lehetségesbé ennek a kétmillió non homogén gazdasági egységnek a működését egy gazdasági terv keretében vezetni és termelését, valamint a termelés módját irányítani? Mielőtt erre a kérdésre válszolunk, előbb egy másik kérdést kell tisztázni. Vajjon szükség van-e tervgazdálkodásra a mezőgazdaságban? Erre a kérdésre mezőgazdaságunk mai helyzete adja meg a választ. Az ellenforradalmi korszakban külterjes termelési mód, alacsony termésátlagok, a kisparaszttömegek rendkívül alacsony életszínvonala jellemezi a magyar mezőgazdaságot. Nagyobb jövedelmet csak a közép és nagybirtok számára nyúj ott a föld, de ezeknek sem annyira a kissé belterjesebb termelés, mint inkább a birtok nagysága következtében. Az endenci termelés munkaszükségletei a paraszt munkaerejét csak kb. 60 százalékban foglalkoztatta és a föld terméskiapacitást még ennél is kisebb méretekben használta ki. * A földreform gyökeretek megváltoztatta a birtokmegoszlást, de nem változtatta meg a termelést. Új alapokat teremtett a tulajdonmegollás mgváltozatásával, de önmagában nem növelné a jövedelmeket még ekkor sem, ha a parasztot nem sújtották volna a háború pusztásai. A német nyilas uralom rablásai és az országot végigsöprő háború azonban alaposan megtizedelt© a mezőgazdaság élő és holt felszerelését, ami természetesen erőven visszadobó a termelési Főleg a sálaállomány pusztulása ráírt rendkívül súlyos következményekkel. A folyó gazdasági évben mezőgazdaságunk helyzete a következő képeit mutatja: A mezőgazdasági termelés bruttó értéke kb. 6 milliárd forint, ami alig több mint az 1933. évi termelési érték fele. A szántóföldi termelésben és az állattenyésztésben egyforma arányú a viszszaesés. A termeléshez felhasznált termékek (takarmány, trágya, vetőmag stb.) értékének levonása után fennmaradó és elfogyasztható jószágmennyiség termelői értéklel kb. 3.9 miliárd forintra becsülhető, amiből 2 milliárd értéket a mezőgazdasági lakosság maga fogyaszt el és 1.9 milliárd értéket piacra visz. Ez az 1938-ben értékesült mennyiségnek a fele. A piacra kerülő érték egyúttal a mezőgazdaság vásárlóerejét jelenti. A reálvásárlóerő azonban nagyobb mértékben csökkent, mint a pénzbevétel, minthogy az agrárolló 1938-al szemben 25 százalékkal szétnyílt. A mezőgazdaság reál vásárlóereje az 1938. évinek kb. 40 százaléka csupán. Ami annyit jelent, hogy a mezőgazdasági lakosság a folyó gazdasági évben 60 százalékkal kevesebb iparcikket tud csak vásárolni, mint 1998- ban. Ezek az adatok a mezőgazdaság összes jövedelmét nyoaják. Nézzük már most, hogyan oszlik meg ez a jövedelem az egyes birtokkategóriák között. Az egy holdra számított átlagos pénzbevétel alapján arra az eredményre jutunk, hogy a folyó gazdasági évben az összparasztság 70 százalékát kitevő 0,5 holdas törpebirtokosök 23 százalékkal az összparasztság 25 százalékát kitevő 5—23 haldas kisparasztok 44 százalékkal, az összparasztság 5 százalékát kitevő 20 holdon felüli nagygazdák 33 százalékkal részesedtek a mezőgazdaság összes pénzbevételéből. (Folytatjuk.) _ ALFÖLDI ÚJSÁG _ Vásárhely egész dolgozó népe megüennepe május 1-él Ma, május 1 én, a világ minden részében ünnepelnek a dolgozók. Május elseje a verejték, a munka, az alkotás ünnnepe, márpedig ez a három feltétel mindenhol velejár a munkásság életével. Éppen ezért a mai napon Vásárhely egész dolgozó népe is ünnepel, akár mezőgazdasági, akár ipari, akár értelmiségi foglalkozású az illető. Ma nincs különbség a munka között, de nincs különbség a munkás között sem, mert ez a nap mindenfajta munkának az ünnepe. Az idén, bár az ország helyzete még nehéz és sok a dolgozók gondja, mégis őszinte szívet ünnepel Vásárhely valamennyi dolgozója, mert érzi, tudja, nagyon jól tudja, hogy a mai nap az ő ünnepe is és ma az ő lelke is megszabadulhat a hétköznapi robot gondjától. Ám azzal is tisztában van Vásárhely dolgozó népe, hogy a mai gondtalan pihenéssel új erőt és lendületet gyűjt a további építő munkára, mert az országépítés bámulatos erőfeszítését ezután is a dolgozók teljesítik. Ezért lesz hatalmas és lélekemelő május elsejének megünneplése az egész országban. Vásárhely dolgozó népe is méltóképen illeszkedik be az ünneplők közé s ezt a napot így teszi emlékezetessé: Az ünnepély műsora: Zenés ébresztő a város különböző pontjain. Gyülekezés délelőtt 9 órakor a Tűzoltó laktanya előtt. Felvonulás a Kossuth-térre. Az ünnepség kezdete délelőtt 10 órakor. a) Munkás Dalárda megnyitó éneke. b) Megnyitót mond Márton Árpád, a Nemzeti Bizottság elnöke. c) A Nemzeti Parasztpárt nevében beszél Hegedűs László, politikai biz. tag. d) A Szociáldemokrata Párt nevében beszél Molnár Imre, nemzetgyűlési képviselő. e) A Magyar Kommunista Párt nevében beszél Dögei Imre, az UFOSz főtitkára. f) A Szabad Szakszervezetek nevében beszél Szenti Sándor, szakmaközi bizottsági titkár. g) Záróbeszédet mond Kovács Imre, a Nemzeti Bizottság alelnöke. h) Munkás Dalárda zéróéneke. Délután népünnepély a Vigadó előtt. Sportünnepély a Munkás pályán, este tánc a Fekete Sasban. Szociáldemokrata Párt Magyar Kommunista Párt Nemzeti Parasztpárt Szabad Szakszervezetek A magyar gazda eladósodása Érdekes tanulmányt írt a „Közgazdaság" című budapesti szaklapba György Ernő, aki annak idején az Országos Hitelvédő Egyletnek volt az ügyvezető igazgatója és fizetésképtelenségi ügyekben igen komoly szakértőnek számított. György úr a mostani cikkében megjegyzéseket fűz a nemzetgyűlésen elhangzott, közgazdasági felszólalásokhoz, majd ezeket írja: A harmincas évek mezőgazdasági válságával kapcsolatosan számításokat végeztem a mezőgazdaság által igénybevett hitelek mikénti felhasználásáról. Az 1926-tól 1931-ig terjedő hat éves időszakban előállott 1300 millió pengő körüli nettó adósságszaporulat és további 300 millió pengő LÉBOSz-kölcsön felhasználása tekintetében kombinatív számításaink eredménye azt mutatta, hogy hasznos beruházásokra a hiteleknek csak 10 százalékát fordítolták.. Az összhiteleknek csaknem felét földvásárlásra fordították, fogyasztási szükségletek, deficitek fedezése, kényelmi, fényűzési befektetések, építkezések az összhiteleknek csaknem egyharmadát vették igénybe, míg a fennmaradó rész a kölcsönterhek fedezésére szolgált. A kölcsönfelhasználásnak ez a módja magában hordja a válság csíráit. Ez adatok megerősítik, hogy a magyar gazda nem hitelt vesz igénybe, hanem eladósodik. Ez a megállapítás világosan utal arra, hogyha a kölcsönök felhasználásánál nem tartjuk szem előtt a visszafizetés lehetőségét biztosító produktív beruházást, úgy előbb utóbb súlyos kihatásokkal járó válságnak kell bekövetkeznie. Külföldi kölcsönpolitikánk jövő útjának kirajzolásánál éppen ezért ezt a szempontot kell elsősorban szem előtt tartani s a hitelek igénybevételét és a felhasználását a tervszerű gazdaságpolitika szerves részévé tenni. Vörös kalapácsos jelvény díszíti . . . Budapesten a szociáldemokrata eszmék meghódították a lelkeket. Ha az ember kora reggel odaáll a villamosmegállóhoz, vagy a nagykörúti forgalomban figyel, avagy bemegy nagy üzemekbe, de bárhova, akkor látja, hogy a dolgozók legtöbbjének gomblyukát a vöröskalapácsos ember jelvénye díszíti. E sorok írójának minderről a napokban alkalma volt meggyőződni. Egy igen forgalmas útvonal rövid szakaszán szemlélődött néhány percig a kora reggeli órákban s megtalálta a szociáldemokrata jelvényt a munkahelyeikre siető dolgozókon, a rikkancson, az utcai árusokon, sőt találomra bepillantott egy üzletbe, ahol a tulajdonostól kezdve a kifutóig mindenki ezt a jelvényt viselte, büszkén és öntudatosan. Határtalan bizalom árad a Szociáldemokrata Párt felé, amely nem kis mértékű hálaérzettel párosul. S így megkapjuk a választ a fölvetett kérdésre is: megérezzük, hogy mi az oka ennek a bizalomnak, hálának, szimpátiának. Kezdjük megérteni, hogy kiknek a vezetése alatt indultak rohamra a felszabadulás után fővárosunk dolgozói, hogy új életet teremtsenek. Budapest a szociáldemokrácia jegyében épül újjá. divatos retikült, aktatáskát, iskolai táskát a készítőtől HEGEDŰS biköndöstm vásároljon Jó forintért. Sok van a rováson! A béke reményében, na meg az igazság egyensúlya miatt hol itt, hol ott tartunk vagy szakszervezeti, vagy üzemi bizottsági választást. Ami a legérdekesebb, mi előre megszoktuk mondani, mi a való helyzet. Azonban akadnak, akik nem hiszik, mert páholyban szeretnek nézők lenni. Vagy mondjuk így: vasúti szabadjegy a zsebükben, akiknek mindegy, hogy hova utaznak, a fő, hogy a vonaton már fenn üljenek. Erről jut eszembe a kalauz esete az egyszeri utassal, akihez benyitva a kupéba, a jegyét kéri. Az illető nagy hévvel keresi, de nem leli. A kalauz udvariasan tovább akar menni, szalutál és mondja : — Nem sürgős, majd később visszajövök. — Csak maradjon, kedves barátom, szól az utas. Minél előbb meg kell találnom a jegyet, mert különben azt’ se tudom, hova utazom... --------oooOooo------- I P 0 K T Kerületi I. osztály Szegedi Alosztálya •*1. MÁV HTVE 2115 1 5 60:17 31 -ooooooo 2. HMTE 2115 1 5 71:21 81 3. Múraváros 2114 0 7 68:39 28 4. Újszeged 21 13 1 7 66:35 27 5. Szeged II. 11 10 3 8 50:28 23 6. Honvéd TK 19 9 3 7 62:32 21 7. Makói MTE 20 9 3 8 50:42 21 8. Rendőr 21 8 310 44:4819 9. Postás 20 7 5 8 35:5319 10. Szőreg 21 8 21147:4618 11. Battonya 21 8 21145:6318 12. SzATE 21 6 510 40:6017 13. Dorozsma 21 7 017 27:5214 14. SzFSE 21 111916:1513 s — Csak két ház maradt sértetlenül a budai Várban. Azaz nyolcszáztizenöt épület megrongálódott, illetve rombadőlt. A várbeli házak túlnyomó része arisztokratáké volt, akik elmenekültek, vagy ha néhány itthon maradt, ma már vagyontalan. Ennélfogva saját erejükből nem tudják újjáépíteni a házakat. Amint értesülünk, egyes várbeli tulajdonosok mégis fognak kölcsönt kapni az újjáépítésre. Negyven minő forintot iráyoztak elő. Hogy aztán milyen épületek lesznek ismét a Várban, azt ma még korai megjósolni. Annyi tény, hogy egyesek a régi formájú házakat szeretnék lemásolni, 300-400 év előtti stílusban, de belül modern beosztással. 2068/1947. VIII. o. sz. Tárgy : A város különböző pontjain létesített tűzoltóvíztárolók használatának eltiltása. Hirdetmény Tudomására hozom a város közönségének azt, hogy a tűzbiztonság érdekében készült víztárolók használatát a közönség részére megtiltom. A víztárolókból senki vizet nem hordhat, a tárolómedence fedőlapját senki nem háboríthatja, vagy helyére fel nem mozdíthatja. A kiadott rendelkezés ellen vétőket a 180.000/1936. B. M. sz. rendelet alapján a kihágást bíróságnál feljelentem, közvagyonrongálásért pedig ellenük pert indítok. Hunvásárhely, 1947 ápr. 24. dr Gábor Dezső tanácsnok, 1. f. tűzrendészet hatóság-