Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)
1898-05-01 / 104. szám
t e herviselésről szóló részét is sérelmesnek tartja, mert pl. mi szükség van, hogy egy község, mely 100 százalékos pótadóval van terhelve, egy másik községnek erdőkezelési költségeit segítse fizetni. A javaslatot nem fogadja el, hanem ajánlja indítványa elfogadását. Mehmer Vilmos elfogadja ugyan a javaslatot, de az állami beavatkozás korlátozását kéri. Ruffy Pál a javaslat előnyeit emeli ki, míg Jónás Ödön Bertával szemben a mármarosi főispánt veszi védelmébe. Elnök a vitát ekkor berekesztette. Szünet után Darányi Ignác földművelésügyi miniszter polemizált az elhangzott beszédekkel. Legelőbb is a majdánkai erdőpusztítással foglalkozott azsi, mondja, hogy a kormány a vizsgálatnál a legerélyesebben járt el. A járási erdőtisztet mindjárt felfüggesztette állásától s a többi bűnös ellen megindította a fegyelmi vizsgálatot. Nemcsak ő, hanem a megyei hatóság is megindította az eljárást, a szolgabirót és a majdánkai jegyzőt azonnal felfüggesztette állásuktól. Hogy az erdőpusztítások hogy történtek, arról végleg szólni nem akar, csak annyit jegyez meg, hogy ezen majdnem 1 millió hold területnyi erdőterületnél az ellenőrzés roppant nehéz. Az erdőpusztítás csak akkor derült ki, midőn az állam az erdőt átvette kezelésébe, azért tehát a pusztításban az állam közegeinek része nem lehet, hanem igenis részesek a községek által alkalmazott járási erdőtisztek. Különben, hogy jövőben ilyen visszaélések ne forduljanak elő, azért van ez a javaslat, mert a községi erdők állami kezelés alá kerülnek. Nem látja — mint Barta — a magánjognak megsértését a javaslatnak első címében. A törvény csak a kezelést szabályozza, nem pedig a tulajdont és a panaszokat nem a miniszter, hanem a közigazgatási bíróság fogja elintézni, mint legmagasabb fórum. Igazat ad Kubinyinak abban, hogy az úrbéresek terhei nagyobbodni fognak, de épp azért vetette fel a javaslatban, hogy öt évig nem fognak szaporodni s azontúl is csak akkor, hogyha az erdőkből befolyó jövedelmek is szaporodni fognak. Kéri Barta indítványának mellőzését s a javaslat elfogadását. Barta Ödön félreértett szavait igazítja helyre, mire a Ház többsége indítványát eheti s a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Interpellációk: Lukács László pénzügyminiszter válaszolt Thaly Kálmán interpellációjára a munkácsi vár megszállása tárgyában. Előadja, hogy Thalyt roszszul informálták, mert a katonaság nem kerítette hatalmába a várat, hanem igen is ő engedte át ideiglenesen a hadtestparancsnokság kérelmére a tartalékosok elhelyezésére, természetesen a fentartás kötelezettségségével. Thaly Kálmán a miniszter eljárását sértőnek tartja a nemzeti kegyeletre s azt, hogy a váron kétfejű sas díszeleg, szégyenletesnek a magyarságra nézve. A választ nem vette tudomásul, de a többség igen. Kossuth Ferenc a hajdúböszörményi népgyűlés betiltása tárgyában a következő interpellációt intézte a belügyminiszterhez : Mi okkal és mi joggal tiltotta be a belügyminiszter a május 1-én Hajdú-Böszörményben hirdetett népgyűlést, mely az önálló vámterület és nemzeti bank megvalósítása érdekében lett volna tartandó. Pereséi Dezső belügyminiszter azt válaszolja, hogy csupán a május elsejére való tekintettel tiltotta be a gyűlést, midőn a szocialista izgalmak tetőfokra hágnak s ő nem akarta, hogy a gyűlést a szocialisták zavargásokra használják föl. Kossuth Ferenc rövid felszólalása után a Ház a választ tudomásul vette s ezzel az ülés két órakor véget ért, gyűlésről hazatérő keresztény-szociálisokat s a katholikus diákszövetségek tagjait éktelen kiabálással fogadták a pangermán diákok és fegyvertársuk, a szociáldemokrata utcai csőcselék. Legújabban bizonyos budapest-lipótvárosi származású fegyverhez folyamodtak a rendzavarok ; minden egyéb virtuskodásból kifogyva, egyszerűen leköpdösik a járókelőket. A keresztény-szociális közönség hiába kérte az elégtelen számú rendőrséget — a város ugyanis luxusnak tartja a rendőrséget — hogy forduljon katonai segítségért; a lárma és duhajkodás eltartott éjfél után két óráig, annak ellenére, hogy Greil polgármester békére intette őket. Hanem a polgármestert sem vette komolyan senki, mert köztudomású, hogy maga is minden izáben „deutschnational“, vagyis zsidópárti. Az Úr asztala és Schlézinger paprikája. Az osztrák képviselőház tegnapi ülésén, mint utólag értesülünk, Kapferer dr. képviselő és társai a következő interpellációt intézik az igazságügyminiszterhez: A „N. Fr. Presse“ április 24-iki számában ez a hirdetés volt olvasható: „Aki egyszer evett az Ur asztaláról, az megvet minden más földi eledeit; a rá pedig Schlézingerféle paprikát vagy cipót vásárolt, az nem fog többé másutt vásárolni.“ Mi ebben a hirdetésben alávaló zsidó reklám célokra való használását és lealacsonyítását látjuk az Oltáriszentségnek, amely reánk katholikusokra nézve a Legfenségesebb és Legszentebb fogalmat jelenti. Az ilyen eljárás nem csupán határtalan szemtelenség, amely mindent, ami magas és szent, különös kedvteléssel a sárba ránt és bemocskol, hanem egyúttal, mint egy törvényesen elismert egyháznak megsértése beleütközik a büntető törvénykönyv 303. szakaszába is. Miután pedig a katholikus nép ilyen hirdetések által legszentebb érzelmeiben sértetik meg, kérdjük a t. igazságügyminiszter urat, hogy az említett hirdetés szerzője, valamint a N. Fr. Presse felelős szerkesztője és kiadója ellen a büntető törvénykönyv 303. szakasza értelmében megindult-e a vizsgálat, illetve az államügyész tett-e ez iránt indítványt és ha nem tett, hajlandó-e a miniszter úr az ügyészséget utasítani, hogy az illetékes bíróság előtt a vizsgálat megindítását indítványozza ? Az interpellációt kiadták Ruber igazságügyminiszternek. Jellemző úgy az osztrák, mint a magyar sajtó elzsidósodására, hogy ennek a hallatlan gyalázatosságnak a Reichsrathban történt szóbahozataláról majdnem az összes lapok mélységesen hallgattak. Az osztrák lapok közül csak a Deutsches Volksblatt, a Reicnspost és a Reichswehr hoztak róla értesítést, a magyar lapok azonban nem vették tudomásul, aminek különben nem csupán ők az okai, hanem az a szomorú tény, hogy a magyar távirati hírszolgálat szintén teljesen zsidókézben van és minden napfényre került zsidó túlkapásról hallgat, ha már le nem tagadhatja. A zsidó kiszolgálat az oka annak is, hogy a Schlézinger paprikája iránti interpellációról csak ma adhatunk tudósítást ama tisztességes osztrák lapok után, amelyek azt közölni kötelességüknek tartották. AUSZTRIA. Újabb botrány Insbruckban. A tiroli fővárosból írja levelezőnk : A napokban volt az innsbrucki keresztény-szocialista párt első nyilvános gyűlése az úgynevezett Stadtsale nagytermében. A gyűlést, melyen többek között Weisskirchner, Loser, Schoiswohl, Schöpfer képviselők stb. beszéltek, igen sokan látogattak nemcsak a városból,anem a környékből is. Az összes szónokok Ausztria belpolitikájával foglalkoztak , egyhangúlag élesen elitélték a német nemzetiek s a szocialisták békebontó politikáját. Csak kevés szociáldemokrata és Schönemaner fért a zsúfolásig megtelt terembe; ezeket is kituszkolta néhány tagbaszakadt keresztény-szociális, mikor okvetetlenkedni kezdtek. Annál hangosabban viselkedtek tehát az utcán. A JALKOTBI AWT, 1898. május I. KÜLFÖLD. György herceg jelöltsége a krétai kormányzóságra ismét komolyan szóba került az európai politika intézőinél. Londoni jelentés szerint az ottani irányadó körökben bizonyosra veszik, hogy mihelyt a török csapatok kivonulnak Tesszáliából, György herceget azonnal kinevezik Kréta kormányzójává. Azt mondják, hogy a szultán ellenszenve a jelölés iránt már alábbhagyott és Csevád basa, akit a szultán nemrég a cárhoz küldött, arról tárgyalt Muratinew gróf külügyminiszterrel, hogy a hercegnek a kormányzóságra való meghivatása minő formában történjék a szultán érzékenységének megsértése nélkül. A kinevezést egyébként június második felére várják. A spanyol-amerikai háború. Budapest, ápr. 30. A mai nap eseménye az, hogy a spanyol-amerikai háború mellett egy kis osztrák-magyar-amerikai konfliktusnak hite terjedt el a világon. A hír azonban, úgyszólván mielőtt még nagyobb szenzációt kelthetett volna, egyszerű kacsává silányult, amelyet Amerikából röpítettek szét az ottani újságok. Úgy látszik, hogy az amerikai sajtó nem tud meglenni egy napig sem valami érdekesebb dolog nélkül. Minthogy a háborúról győzelem híreket nem jelenthet, mindenféle más koholt híreket terjeszt. Most például azt találta ki, hogy Ferenc József királyunk nagy pénzösszegekkel segíti a spanyolokat, tehát nem semleges a háborúban. Külügyminiszterünk már meg is cáfolta ezt a híresztelést. Maguk a harcoló felek még mindig csak közelednek egymáshoz, de eddig nem találkoztak. A mai táviratok a következő híreket hozzák: Washington, ápril 30. A közvéleményt mód nélkül fölizgatja az a hír, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király Spanyolországot pénzküldeményekkel támogatja. A lakosság összes körei élénken kommentálják ezt a hírt. Az amerikai politikusok élesen kikelnek Ausztria, Magyarország ellen; azt mondják, hogy Ferenc József uralkodónak ez az eljárása nem egyeztethető össze a semlegesség legelemibb szabályaival és azt követelik, hogy Mac Kinley Ausztria-Magyarországnak háborút üzenjen. Egy másik esti újság azt írja, hogy Mac Kinley, a közvélemény nyomásának engedve, fenyegető jegyzéket küldött az osztrák-magyar külügyi kormánynak. New-York, ápr. so. A Newyork Herald mai reggeli számában föltűnő szedéssel közli azt a hírt, hogy Ferenc József király a spanyol flotta gyarapítására jelentékeny pénzösszeget küldött Mária Krisztina spanyol régens-királynénak. Mae Kinley tiltakozott Hengelmüller osztrákmagyar követnél és kijelentette, hogy ennek az eljárásnak a következményeit le fogja vonni. Washington, ápr. 30. A lakosság nagyon föl van háborodva az osztrák és magyar alattvalók ellen. Bécs, ápr. 30. A newyorki újságok riasztó híreivel szemben a N. W. Tagbl. konstatálja, hogy az a hír, hogy Ferenc József uralkodó a spanyol régenskirálynét pénzzel támogatja, teljességgel hazug és koholt. Ezt a hírt vagy a túltengő fantázia eszelte ki, vagy egyébb célokra teljesítik. Azt talán nem kell magyarázni, hogy a mostani háborúban Ausztria és Magyarország szimpátiája kihez fordul, de ez azért még nem ok arra, hogy Ausztria- Magyarország állást foglaljon. Ausztria-Magyarország politikáját a két birodalom érdekei diktálják s ezek azt parancsolják, hogy Ausztria-Magyarország ebben a háborúban föltétlenül semleges maradjon. Az itteni irányadó körök semmit sem tudnak Mac Kinley jegyzékéről, vagy arról, hogy Ausztria-Magyarországhoz jegyzéket akar intézni London, ápr. 80. New-Yorkból táviratozzák . Hivatalosan megcáfolják az Evening Postnak azt a hírét, hogy tegnap Cardenast bombázták. Azt mondják, hogy az amerikai hajók Matanzast a washingtoni kormány tudtán kívül bombázták, de a kormány utólagosan jóváhagyta a bombázást. Sampson tengernagy elrendelte, hogy a Havanna előtt álló hajók golyótávolságon kívül maradjanak, mert attól lehet félni, hogy a havannai erődök messze hordó ágyúi könnyen kárt tehetnének az amerikai hajókban, melyek aztán nem vehetnék föl a harcot a spanyol hajókkal. Madrid, ápr. 30. A szenátusban Weyler tábornok kijelentette, hogy midőn Kuba főparancsnoka