Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)

1898-05-01 / 104. szám

t­ e­ herviselésről szóló részét is sérelmesnek tartja, mert pl. mi szükség van, hogy egy község, mely 100 százalékos pótadóval van terhelve, egy másik községnek erdőkezelési költségeit segítse fizetni. A javaslatot nem fogadja el, hanem ajánlja indít­­vány­a elfogadását. Meh­mer Vilmos elfogadja ugyan a javas­­latot, de az állami beavatkozás korlátozását kéri. Ruffy Pál a javaslat előnyeit emeli ki, míg Jónás Ödön Bertával szemben a mármarosi főispánt veszi védelmébe. Elnök a vitát ekkor berekesztette. Szünet után Darányi Ignác földművelésügyi miniszter polemizált az elhangzott beszédekkel. Legelőbb is a majdánkai erdőpusztítással foglalko­zott a­z­si, mondja, hogy a kormány a vizsgálatnál a legerélyesebben járt el. A járási erdő­tisztet mindjárt felfüggesztette állásától s a többi bűnös ellen megindította a fegyelmi vizsgálatot. Nem­csak ő, hanem a megyei hatóság is megindította az eljárást, a szolgabirót és a majdánkai jegyzőt azonnal felfüggesztette állásuktól. Hogy az erdőpusztítások hogy történtek, arról végleg szólni nem akar, csak annyit jegyez meg, hogy ezen majdnem 1 millió hold területnyi erdőterületnél az ellenőrzés roppant nehéz. Az erdőpusztítás csak akkor derült ki, midőn az ál­lam az erdőt átvette kezelésébe, azért tehát a pusztításban az állam közegeinek része nem lehet, hanem igenis részesek a községek által alkalma­­zott­ járási erdőtisztek. Különben, hogy jövőben ilyen visszaélések ne forduljanak elő, azért van ez a javaslat, mert a községi erdők állami kezelés alá kerülnek. Nem látja — mint Barta — a ma­gánjognak megsértését a javaslatnak első címében. A törvény csak a kezelést szabályozza, nem pedig a tulajdont és a panaszokat nem a miniszter, ha­nem a közigazgatási bíróság fogja elintézni, mint legmagasabb fórum. Igazat ad Kubinyinak abban, hogy az úrbéresek terhei nagyobbodni fognak, de épp azért vetette fel a javaslatban, hogy öt évig nem fognak szaporodni s azontúl is csak akkor, hogyha az erdőkből befolyó jövedelmek is szapo­rodni fognak. Kéri Barta indítványának mellőzését s a javaslat elfogadását. Barta Ödön félreértett szavait igazítja helyre, mire a Ház többsége indítványát eheti s a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben el­fogadja. Interpellációk: Lukács László pénzügyminiszter válaszolt Thaly Kálmán interpellációjára a munkácsi vár megszállása tárgyában. Előadja, hogy Thalyt rosz­­szul informálták, mert a katonaság nem kerítette hatalmába a várat, hanem igen is ő engedte át ideiglenesen a hadtestparancsnokság kérelmére a tartalékosok elhelyezésére, természetesen a fentar­­tás kötelezettségségével. Thaly Kálmán a miniszter eljárását sértő­nek­­ tartja a nemzeti kegyeletre s azt, hogy a váron kétfejű sas díszeleg, szégyenletesnek a magyarságra nézve. A választ nem vette tudomá­sul, de a többség igen. Kossuth Ferenc a hajdú­böszörményi nép­­gyűlés betiltása tárgyában a következő interpel­lációt intézte a belügyminiszterhez : Mi okkal és mi joggal tiltotta be a belügy­miniszter a május 1-én Hajdú-Böszörményben hirdetett népgyűlést, mely az önálló vámterület és nemzeti bank megvalósítása érdekében lett volna tartandó. Pereséi Dezső belügyminiszter azt vála­szolja, hogy csupán a május elsejére való tekin­tettel tiltotta be a gyűlést, midőn a szocialista iz­galmak tetőfokra hágnak s ő nem akarta, hogy a gyűlést a szocialisták zavargásokra használják föl. Kossuth Ferenc rövid felszólalása után a Ház a választ tudomásul vette s ezzel az ülés két órakor véget ért, gyűlésről hazatérő keresztény-szociálisokat s a ka­­tholikus diákszövetségek tagjait éktelen kiabálással fogadták a pangermán­ diákok és fegyvertársuk, a szociáldemokrata utcai csőcselék. Legújabban bizonyos budapest-lipótvárosi származású fegyver­hez folyamodtak a rendzavarok ; minden egyéb virtuskodásból kifogyva, egyszerűen leköpdösik a járókelőket. A keresztény-szociális közönség hiába kérte az elégtelen számú rendőrséget — a város ugyanis luxusnak tartja a rendőrséget — hogy forduljon katonai segítségért; a lárma és duhajko­dás eltartott éjfél után két óráig, annak ellenére, hogy Greil polgármester békére intette őket. Ha­nem a polgármestert sem vette komolyan senki, mert köztudomású, hogy maga is minden izáben „deutschnational“, vagyis zsidópárti. Az Úr asztala és Schlézinger paprikája. Az osztrák képviselőház tegnapi ülésén, mint utólag értesülünk, Kapferer dr. képvi­selő és társai a következő interpellációt in­tézik az igazságügyminiszterhez: A „N. Fr. Presse“ április 24-iki számá­ban ez a hirdetés volt olvasható: „A­ki egyszer evett az Ur asztaláról, az megvet min­­den más földi eledeit; a rá pedig Schlézinger­­féle paprikát vagy cipót vásárolt, az nem fog többé másutt vásárolni.“ Mi ebben a hirdetés­ben alávaló zsidó reklám célokra való hasz­nálását és lealacsonyítását látjuk az Oltári­­szentségnek, a­mely reánk katholikusokra nézve a Legfenségesebb és Legszentebb fogal­mat jelenti. Az ilyen eljárás nem csupán határtalan szemtelenség, amely mindent, ami magas és szent, különös kedvteléssel a sárba ránt és bemocskol, hanem egyúttal, mint egy törvényesen elismert egyháznak megsértése beleütközik a büntető törvény­könyv 303. szakaszába is. Miután pedig a katholikus nép ilyen hirdetések által leg­szentebb érzelmeiben sértetik meg, kérdjük a t. igazságügyminiszter urat, hogy az említett hirdetés szerzője, valamint a N. Fr. Presse felelős szerkesztője és kiadója ellen a büntető törvénykönyv 303. szakasza értel­mében megindult-e a vizsgálat, illetve az államügyész tett-e ez iránt indítványt és ha nem tett, hajlandó-e a miniszter úr az ügyészséget utasítani, hogy az illetékes bíróság előtt a vizsgálat megindítását indít­ványozza ? Az interpellációt kiadták Ruber igaz­ságügyminiszternek. Jellemző úgy az osztrák, mint a magyar sajtó elzsidósodására, hogy ennek a hallatlan gyalázatosságnak a Reichsrathban történt szóbahozataláról majd­nem az összes lapok mélységesen hall­gattak. Az osztrák lapok közül csak a Deutsches Volksblatt, a Reicn­spost és a Reichswehr hoztak róla értesítést, a magyar lapok azonban nem vették tudo­másul, aminek különben nem csupán ők az okai, hanem az a szomorú tény, hogy a magyar távirati hírszolgálat szintén teljesen zsidókézben van és minden napfényre került zsidó túlkapásról hallgat, ha már le nem tagadhatja. A zsidó kiszolgálat az oka an­nak is, hogy a Schlézinger paprikája iránti interpellációról csak ma adhatunk tudósí­tást ama tisztességes osztrák lapok után, a­melyek azt közölni kötelességüknek tar­tották. AUSZTRIA.­­ Újabb botrány Insbruckban. A tiroli fővá­rosból írja levelezőnk : A napokban volt az innsbrucki keresztény-szocialista­ párt első nyilvános gyűlése az úgynevezett Stadtsale nagytermében. A gyűlést, melyen többek között Weisskirchner, Loser, Schoiswohl, Schöpfer képviselők stb. beszéltek, igen sokan látogattak nemcsak a városból,­­­anem a környékből is. Az összes szónokok Ausztria bel­politikájával foglalkoztak , egyhangúlag élesen elitélték a német nemzetiek s a szocialisták béke­­bontó politikáját. Csak kevés szociáldemokrata és Schönem­aner fért a zsúfolásig megtelt terembe; ezeket is kituszkolta néhány tagbaszakadt keresz­tény-szociális, mikor okvetetlenkedni kezdtek. An­nál hangosabban viselkedtek tehát az utcán. A JALKOTBI AWT,­ 1898. m­ájus I. KÜLFÖLD. György herceg jelöltsége a krétai kor­­mányzóságra ismét komolyan szóba került az európai politika intézőinél. Londoni jelentés sze­rint az ottani irányadó körökben bizonyosra veszik, hogy mihelyt a török csapatok kivonulnak Tesszá­­liából, György herceget azonnal kinevezik Kréta kormányzójává. Azt mondják, hogy a szultán ellenszenve a jelölés iránt már alábbhagyott és Csevád basa, akit a szultán nemrég a cárhoz küldött, arról tárgyalt Muratinew gróf külügy­miniszterrel, hogy a hercegnek a kormányzóságra való meghivatása minő formában történjék a szultán érzékenységének megsértése nélkül. A kinevezést egyébként június második felére várják. A spanyol-amerikai háború. Budapest, ápr. 30. A mai nap eseménye az, hogy a spa­nyol-amerikai háború mellett egy kis osz­­trák-magyar-amerikai konfliktusnak hite terjedt el a világon. A hír azonban, úgy­szólván mielőtt még nagyobb szenzációt kelt­hetett volna, egyszerű kacsává silányult, a­melyet Amerikából röpítettek szét az ottani újságok. Úgy látszik, hogy az amerikai sajtó nem tud meglenni egy napig sem valami érdekesebb dolog nélkül. Minthogy a háborúról győze­lem híreket nem jelenthet, mindenféle más koholt híreket terjeszt. Most például azt találta ki, hogy Ferenc József királyunk nagy pénzösszegekkel segíti a spanyolokat, tehát nem semleges a háborúban. Külügy­miniszterünk már meg is cáfolta ezt a hí­resztelést. Maguk a harcoló felek még mindig csak közelednek egymáshoz, de eddig nem találkoztak. A mai táviratok a következő híreket hozzák: Washington, ápril 30. A közvéleményt mód nélkül fölizgatja az a hír, hogy Ferenc József osztrák csá­szár és magyar király Spanyolországot pénz­­küldeményekkel támogatja. A lakosság összes körei élénken kommentálják ezt a hírt. Az amerikai politikusok élesen kikelnek Ausztria, Magyarország ellen; azt mondják, hogy Ferenc József uralkodónak ez az eljárása nem egyeztethető össze a semlegesség leg­­elemibb szabályaival és azt követelik, hogy Mac Kinley Ausztria-Magyarországnak há­borút üzenjen. Egy másik esti újság azt írja, hogy Mac Kinley, a közvélemény nyomásá­nak engedve, fenyegető jegyzéket küldött az osztrák-magyar külügyi kormánynak. New-York, ápr. so. A Newyork Herald mai reggeli számá­ban föltűnő szedéssel közli azt a hírt, hogy Ferenc József király a spanyol flotta gyara­pítására jelentékeny pénzösszeget küldött Mária Krisztina spanyol régens-királynénak. Mae Kinley tiltakozott Hengelmüller osztrák­magyar követnél és kijelentette, hogy ennek az eljárásnak a következményeit le fogja vonni. Washington, ápr. 30. A lakosság nagyon föl van háborodva az osztrák és magyar alattvalók ellen. Bécs, ápr. 30. A newyorki újságok riasztó híreivel szemben a N. W. Tagbl. konstatálja, hogy az a hír, hogy Ferenc József uralkodó a spa­nyol régenskirálynét pénzzel támogatja, tel­jességgel hazug és koholt. Ezt a hírt vagy a túltengő fantázia eszelte ki, vagy egyébb cé­lokra teljesítik. Azt talán nem kell magya­rázni, hogy a mostani háborúban Ausztria és Magyarország szimpátiája kihez fordul, de ez azért még nem ok arra, hogy Ausztria- Magyarország állást foglaljon. Ausztria-Ma­­gyarország politikáját a két birodalom érde­kei diktálják s ezek azt parancsolják, hogy Ausztria-Magyarország ebben a háborúban föltétlenül semleges maradjon. Az itteni irány­adó körök semmit sem tudnak Mac Kinley jegyzékéről, vagy arról, hogy Ausztria-Ma­­gyarországhoz jegyzéket akar intézni London, ápr. 80. New-Yorkból táviratozzák . Hivatalosan meg­cáfolják az Evening Postnak azt a hírét, hogy tegnap Cardenast bombázták. Azt mondják, hogy az amerikai hajók Matanzast a washingtoni kor­mány tudtán kívül bombázták, de a kormány utólagosan jóváhagyta a bombázást. Sampson tengernagy elrendelte, hogy a Havanna előtt álló hajók golyótávolságon kívül maradjanak, mert attól lehet félni, hogy a havannai erődök messze hordó ágyúi könnyen kárt tehetnének az amerikai hajókban, melyek aztán nem vehetnék föl a harcot a spanyol hajókkal. Madrid, ápr. 30. A szenátusban Weyler tábornok kije­lentette, hogy midőn Kuba főparancsnoka

Next