Alkotmány, 1899. január (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Budapest, maj. IV. évfolyam, 1. szám, Vasárnap, január 1. Előfizetési ár: Egész évre . . 14 írt — kr. Félévre .... 7 „ — „ Negyedévre . . 3 „ 50 „ Ngy hónapra. 1 „ 20 „ Egyes szám helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel kivéve hétfőn. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Vill., Mária-utca II. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, Busgist, Máriautca 11. és Friedl Hubertnél Bécsben, VII., Matzleindorfer- Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza Kronosz, Budapest, dec. 31. A pogány isten nevét írtam e fiorok fölé. Mert a pogányság szelleme foglalta el a magyar politikai kormányzatban az igaz Isten és a keresztény magyarok által alkotott törvények helyét. Száműzték a jognak két nagy biztosítékát : a vallás égi erejét és a tételes szabálynak becsületét, így azután bekövetkezett, ami el nem maradhatott. Ami az újév reggelén minden átkával ránk borul, azt a szabadelvű kormányzat lelketlen gonoszsága idézte elő. Itt van a törvényen kívüli állapot. Emlékezzetek csak vissza a közelmúltra. Az is annak a majd öt lusztrumos fejlődésnek szükségszerű botránya volt, mely a fúzióval vette kezdetét. Ebben a közelmúltban ledöntötték a mi politikai életünk oltáráról a vallásnak összes szimbólumait. Ezzel együtt csakhamar teljesen kiveszett a magyar kormányzatból az erkölcs és a tisztesség. Most az alkotmány ellen emelték fel gyilkos kezüket. Ugyanegy oknak mim megannyi szükségszerű okozata ez a fejlemény. A konvent rémuralmáról írunk, beszélünk és szónoklunk a parlamentben és népgyűléseken, mióta a Lloyd-klubban a Tisza-lex rongy-bankójára váltották át azt az ércalapot, melyet az alkotmányban hagytak reánk őseink. Más alakban bár, de tényleg ugyanazt tették, amit a francia konvent művelt. íme a magyar forradalmi jólétbizottságnak új kalendáriuma. A francia eszeveszettek a szenteket száműzték a forradalmi naptárból. A magyar politika kitartottjai...egyszerűen zsebre vágták az egész alkotmányos kronológiát. A Tisza-szabadelvűség kalendáriuma az újévre csak két dátumot tartalmaz. Ezek egyike : a nihil. A másik : az anarchia. Még csak az hiányzik, hogy új ünnepet alapítsanak, mint a minőt 1793. november 10-én ült a konvent Párisban. Milyen megfelelő volna a görög oltár, az oszlopsorral s a homlokzaton ezzel a felírással : „A szabadelvű uralom diadala.“ Talán hölgyet is lehetne kapni hozzá, aki ♦méltán képviselné ott ennek a szabadságok istenasszonyát. De nincs is már szükség erre az ünnepre. Megtartották a politikai merkátorok az ő merkuriálisukat akkor, mikor a saját uralmuk érdekében ex lexnek nyilvánították a magyar alkotmányt. A Tisza-lex az új alkotmány, melynek mottóját Owenus írta meg: Illa mihi Patria est, ubi paseor, non ubi naseor, Illa ubi sum partus, non ubi natus eram. Illa mihi Patria est, mihi quao Patrimouia \ praebet. Hie ubicunque habeo quod satis est, habito. ; Ez a szabadelvűség modern magyar hazaszeretete, mely közlegelőnek dekretálja az országot. Pedig ez igazában görög virtus, Kronosz mintájára, akit a mitkológia azért mutogat csodaszámba, mert csak magát, nem sikerült felfalnia Mikor a saját gyermekeit már megette, akkor köveket nyelt el, már nála az étvágy és a mindent felfalás, a hatalomnak nélkülözhetlen garanciája volt. Nevcsak Athénben, de Rómában is. Ha a Fórumon nézem Saturnus templomának fenmaradt karcsú oszlopait, eszembe jut a történelem tradíciója, mely ♦azt tartja, hogy e templom alatt őrizték Róma közkincsét. Aerarium Saturni volt ennek az állami ércalapnak a neve. Ez a cincs akkor fogyott el, mikor lehanyatlott . [Rómában a polgári erény és erkölcs, mikor a fora civilia pusztulásával a fora venalia virágzottak fel. A boarium, az olitorium, a macellum és a suarium ökörhajzsárai, zöldségárulói, mészárosai és disznókereskedői képezték a politikai erőt, melyre Róma támaszkodhatott. Erről a korról mondja a történetíró: Romáe omnia ve-nalia esse, ami magyarra jól átfordítva azt jelenti: Mi van eladó ? Ugyanez a magyar politika az,mely hazánkban a törvényen kívüli állapotot teremtette meg. És megteremtettem azzal a jelszóval, melynek foglalatig mindössze ez: Mindent a koncért, sem-amit a bazárt ! ...... Ez az a nemzetrontó s önmagát hizlaló gonoszság, melynek az élethalálharcot megüzenni és megvívni a trón és a haza iránti szent kötelességnek tartottuk. A nemzet legszentebb kincseit védelmezzük ebben a csatában, melyben az erkölcs és az igazság hatalma, ami Isten AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. Szilveszter estéjén. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Mikor a sírban a hant tompán dübörög , a virág fonnyadtan lehajlik kocsonyán, a gyertya végsőt pislant és sercegve kialszik; a múlás eltagadhatlan kellemetlen érzete fog el, épp úgy mint amikor a Szilveszter-est tizenkettedik óráját eléri, az év utolsó perce lepereg a végtelen idő nagy óráján. Hasztalan csörren össze a pohár, a jókedvű felköszöntők árja bármily hangos legyen, valami kimondhatlan fájó érzés lep meg ilyenkor. Búcsúzni kell, búcsúzni egy évtől , éltünk oly nagyobb szakaszától, melyet többé vissza nem hihatunk, mely örökre elmúlt, hogy helyet adjon édes testvérének, melyet a jövő titokzatos homálya fed. Az a tizenkettedik óra a határkő a két időszak között, melyen túl még az ismeretlen titok rejtőzik, ez teszi oly meghatóvá azt a pillanatot. Ismét egy felvonás éltünk színpadán, a következőt még áthatolhatlan kortina leplezi. Nincs az az emberi szerv, mely csak sejthetné, mi vár reánk, mily szerepet oszt nekünk a Gondviselés, mily csapások fogják lelki erőnket próbára tenni, mily szenvedés, betegség, veszteség, öröm lesz osztályrészünk? A jobb jövőben csak az ifjú kebel tud reményten, ki még a képzelődés ezerszinü festékével rajzolja ki magának a jövőt. A gyermek, mely csak a jelen édes örömeit élvezi, tudatlan, édes álmok közt ébred az újévben; neki az idő, csalódás mmamegaluiyi ismeretlen fogaloui. Öntudatlan mint a bimbó, egy éjjelen át fejük rózsává. Az ifjú csak a közel jövőt látja a jelen mellett, annak édessége felejteti vele ifjú élete kellemetlenségeit. Csupa remény dagasztja szívét, csupa légvár rajzik agyában. Csak a jót reméli, csak a szépben hisz. Mily játszi gondolatok közt várja ez a tizenkettedik órát ? Könnyelműen, hálátlan szívvel még csak Isten hozzádot sem mond az elmúltnak, pedig mennyi édes órának volt az bőkezű, pazar adakozója. Mily édes is az, mikor még hinni tudjuk, hogy a boldogság percei soha sem múlnak ; mikor az ifjúság mámorában ez örökké tartó boldogságban rendületlen hiszünk. Nincs az a költő, ki leírhatná, az a festő, ki lefesthetné azt a képet, mely az újév pirkadtával az ifjú lelki szemei elé tárul. A szerelem kimondhatlan mámora, a barátság terhetlensége, az emberek jósága, a világ elismerése, mindmegannyi boldogító érzelmet fakaszt szívében. A férfikorban már fájó szívvel veszünk búcsút a távozó évtől, jól tudjuk, hogy bizony rosszabb is lehetett volna az! A férfi lelke már tisztán lát, az élet viharai széttörték a képzelet alkotta légvárait, a tapasztalat megtanította, hogy az, mi szivét-lelkét az egekig emelte: a szerelem, csak földi érzemény, múló mámor; a barátság legtöbbnyíre érdekközösség; az emberek jósága, különösen személye iránt csak hazugság, mikor vagyona elfogyott, magas polcról bukott, vagy csak szerény állást tölt be a társadalomban, az emberek nem törődnek vele többé, szívük nincs hozzá, vigasztalni nem siet őt senki, éhen-szomjan halhat, mikor épp ezek az embertársai, felebarátai hasábokat írnak a jótékonyságról, könyvekben magyarázzák a társadalmi kérdéseket, nagyhangú jótékonysági egylet alapítói. Egyedül áll! Egyedül!. . . Elhagyja felesége, barátja, rokona, felebarátai — mindenki! Ekkor, ha eddig soha, rá kell jönnie, hogy mily jó, ha a földön túl tud emelkedni, ha a magasban hinni tud egy Istent, kit porba hullva imád, végtelen szeretni tud, ő benne reménykedve. Tőle várva mindent, a megnyugvás ezen igazán egyedül való édes érzése ad neki hitet és reményt a jövőben, szeretetet még azok iránt is, kikben csalódott, kiket meggyűlölt. Mily kínos is lehet, ha a búcsúzó év tableauxjában, mely szemünk előtt önkénytelen megjelen, meglátjuk azon tetteinket, melyekért vádolnunk kell magunkat, melyek miatt elpirul orcánk, eszünkbe :mit minden igaztalanságunk, sokszor vétkes érzésünk,stb. Mind mind elmúlt és soha jóvá nem tehető vétkünk ? De mennyivel borzalmasabb lehet az agynak élete, ha lelkiismerete folyton furdalja, ha rémképekben ébren és álomban, szemei elé rajzolódnak bűnei! Azok a bűnei, melyeket jóvá tenni többé nincs alkalma, nincs ideje! Mily forró imát rebeghet az, ki tud, hisz maga fölött Istent, ki látja igaz bánatát, ki tekintet nélkül az időre, jóvátétel nélkül meg tud bocsátani neki, kinek jóságában bizva, az örök életből nem lesz kizárva!! A pezsgő serleg csörrenése, a jókivánatok ékes szavú áradata, az örömteli kiáltások nem némítják el a lélek szavát. Aki az egész évben nem törődik a halállal, kij