Alkotmány, 1899. március (4. évfolyam, 52-78. szám)

1899-03-01 / 52. szám

- ben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés ) Végül kérte a tisztikart magas feladatának minél odaadóbb támogatására. A beszédet, mely mély benyomást tett a jelenlevőkre, lelkesen megéljenezték. * A belügyminisztériumban a tisztikar ugyan­csak ma búcsúzott el Percsel Dezsőtől. A bucsuzás, mely alig tartott tíz percig, szó fölött fagyos volt. Pártértekezletek. Néppárt. Az országgyűlési néppárt ma este 6 sisakor népes értekezletet tartott, melyen a békeszerződés jegyzőkönyvét készséggel és egy­hangúlag tudomásul vette és önmagára néz­ve kötelezőnek jelentette ki. Egyúttal őszinte köszönetet szavaz Széll Kálmán miniszter­­elnöknek, a békelétesítése körül kifejtett te­vékenységéért és a béke­jegyzőkönyvre vo­natkozó párthatározatról azonnal értesí­tette őt. Végül megbízta az értekezlet Molnár János pártelnököt, hogy a Ház holnapi ülé­sében jelezze a pártnak az új kormány irá­nyában elfoglalandó álláspontját. Nemzeti párt. A nemzeti párt Szentiványi Árpád elnök­lete alatt értekezletet tartott, melyen a par­lamenti békére vonatkozó megállapodásokat tárgyalta. Ezen megállapodások jegyzőköny­vét Hock János egész terjedelmében felolvas­ván, úgy ennek, valamint a jegyzőkönyv mellékleteit képező kúriai bíráskodás és ház­szabály módosításának tartalmát Horánszky Nándor terjedelmesen és minden részletre kiterjedőleg ismertette, sőt ezeknek fontosabb intézkedéseit szöveghűen felolvasta. Ismer­tette továbbá az Ausztriával fenforgó gazda­sági viszonyok rendezésére vonatkozó, azon közjogi formulák tartalmát is, melyekben az önálló vámterület jogállapota és a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződések kötésénél az országnak törvény által biztosított joga teljesen megóva van. Az értekezlet a létre­­jött és előterjesztett megállapodásokat egy­hangúlag elfogadta és azokat jóváhagyta. Egyszersmind Hodossy Imre és Ivánka Oszkár az értekezlet tüntető helyeslése kö­zött a párt köszönetét fejezte ki a béketár­gyalásokra kiküldött pártvezéreknek hazafias és sikeres működésükért. Függetlenségi és 48-as párt. A függetlenségi párt Kossuth Ferenc el­nöklete alatt öt órakor tartotta értekezletét. Elnök előterjesztette a béketárgyalások ha­tározatait, melyeket a párt egyhangúlag he­lyesléssel elfogadott, egyúttal az értekezlet köszönetét és háláját fejezte ki Kossuth Fe­renc elnöknek és a béketárgyalások­ban résztvett többi tagoknak is hazafias műkö­désükért. A párt számos tagja abból indulva ki, hogy az Egyetértés napilap, melyet a vidé­ken igen sok helyen a párt orgánumának tekintenek, a párt állásfoglalását a lezajlott nagy küzdelmek alatt igen sokszor éle­sen elítélte — egy határozati javas­latot adott be, a­mely­vel a párt kimondja, hogy az Egyetértés a pártnak sem nem közlönye, sem pedig nézeteit nem tol­mácsolja.. Ugyanazon határozatban elítélendőnek mondja ki Eötvös Károly képviselőnek, mint párttagnak politikai magatartását és mint az Egyetértés főrészvényesének a nagy politikai küzdelem folyamán a lap irányítására gyako­rolt ténykedését is. E javaslattal szemben Endr­e Gyula halasztási indítványt adott be a kör alap­szabályaira hivatkozva, indítványát azonban a párt nagy többsége nem fogadta el. Rátkay László az indítvány kettéválasztását java­solta, amit a párt szintén nagy többséggel elvetett. Ennek utána a szavazás megejtetvén, a párt a benyújtott javaslatot nagy többséggel el­fogadta. Az értekezleten Eötvös Károly, Kom­játhy Béla nem voltak jelen. Ugron-párt. A Bartha Miklós elnöklete alatt álló függetlenségi és negyvennyolcas párt ma tartott értekezletén helyeslőleg tudomásul vette a kiküldöttek jelentését s megbízta Polónyi Gézát, hogy Széll Kálmán miniszterelnök Programm beszéde után a párt részéről poli­tikai jellegű észrevételeit megtegye. A szabadelvű­párt. A szabadelvűpárt este 7 órakor tartotta értekezletét. Miután Podmaniczky Frigyes báró üdvözölte az új kabinetet Széll Kálmán miniszter­­elnök állott fel szólásra, kit nagy éljenzéssel fo­gadtak. Széll Kálmán beszédében vázolta az ő poli­tikai hitvallását, mely egyrészről a 67-iki XII. t.-cikkhez való ragaszkodásban, másrészről pedig a szabadelvű irányzat követésében domborodik ki. (Éljenzés.) Vázolja ezután a békekötés feltételeit, melyet az országgyűlési pártok mai értekezleteiken ratifikáltak s azt mondja, hogy az ellenzéki pártok a kormány azon óhaját is ratifikálták, hogy a költségvetés tárgyalása oly időben érjen véget, hogy újabb indemnitásra szükség ne legyen. Ismerteti ezután a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatra s a házszabályok revíziójára vo­natkozó megállapodásokat, nemkülönben a kiegye­zésre vonatkozó megegyezéseket s a részletes fel­tételekkel ellátott békekötést melegen ajánlotta a pártnak elfogadásra. Mert — úgymond - most ez a helyes felfogás. Ne keressük azt, ki mit adott, ki mit engedett; ne keressük azt, ki mit áldozott, hanem keressük a kibontakozást, amely ebből az áldatlan helyzetből kivezeti az országot (ügy van!), amely megszünteti a törvényen kí­vüli állapotot s a munkásságnak az útjait meg­nyitja (ügy van !); ne keressük azt és ne kér­dezzük ki itt a legyőzött fél és ki itt a győztes? Hát egyik sem. Győztes az ország maga e az országnak az érdeke, mely a békének néz elébe. (Igaz ! ügy van!) Utalva arra, hogy holnap a Házban pro­­grammnyilatkozatot fog tenni, beszédét így foly­tatja : Én érzem, hogy erőmnek elégtelensége és fogyatékossága mellett merész vállalkozás volt ez állást elfoglalni, én a kötelességteljesítés momen­tumát láttam elérkezettnek és azért vállalkoztam , és vállalkoztam azzal a hittel, azzal a reménynyel, hogy a t. értekezlet intencióimat kegyes lesz mél­tányolni és támogatását megvonni nem fogja. És csak ez ad nekem erőt a feladat nagy és óriási nehézségével szemben. Hát igen én ide jöttem és kérem a szabadelvű pártnak tá­mogatását. (Lelkes éljenzés.) De tesség azt egé­szen objektíve, nyugodtan, higgadtan mérlegelni és nekem csak akkor megadni, ha önöknek meg­győződése akképp fogad el, aminő­l vagyok. Én ehhez a párthoz fordulok, erre a pártra fogok támaszkodni. Be nem tagadom, sőt kijelentem, hogy igen szívesen fogadom mindenkinek a támogatását, aki az én programmomat támogatni jön ennek a párt­nak k létén belül. (Elénk tetszés és helyeslés.) Lukács Béla meleg szavakban ecsetelve Sze?ó Kálmánnak a parlamenti béke és nyugalom helyre­állítása körüli kiváló érdemeit, a következő indít­ványt nyújtotta be: „A szabadelvűpárt a békés kibontakozás­nak Seéli Kálmán miniszterelnök úr által meg­jelölt útját elfogadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett programm keresztülvitelére vállal­kozott szabadelvű kormányt teljes készséggel és lojálisan fogja támogatni. (Általános helyeslés.) Tisza István gróf magáévá teszi és elfo­gadja a miniszterelnök által előadottakat, csupán a házszabályok módosítására nézve vannak aggályai, hogy a tervbe vett módosítások a jövőre nézve nem fogják lehetetlenné tenni az obstrukciót. De azért a javaslatot hátrányai dacára is elfogadja. Ő kész lett volna a legerősebb harcra is, de a változott körülményekre való tekintettel a leg­­levesebb, leghelytelenebb és hgkárosabb dolog volna belevinni a szenvedélyeket az új szituációba. (Helyeslés) Elfogadja Lukács Béla indítványát, Pulszk­y Ágost a Ház megrendszabályozását szintén nem tartja elégségesnek, de Leéli propozi­­cióit és Lukács indítványát azért elfogadja. Heltai Ferenc bevallja, hogy a kibontakozást ő is más irányban kereste, de most a legszebb reménynyel és megnyugvással fogadja a minisz­terelnök előterjesztéseit. Szell Kálmán köszönetet mond a pártnak az előlegezett bizalomért. Podmaniczky Frigyes báró enunciálta ezután a párthatározatot, hogy a párt a békepontolatokat egyhangúlag elfogadta. Bem­­atta végül a disszidensek levelét, melyben a pártkörbe való visszatéréseket jelentik be. A párt a bejelentést tudomásul vette. Hispanisi, 1899­ március,­­ A függetlenségi pártok egyesülése. A függetlenségi és 48-as pártnak két ár­­nyalata, a függetlenségi és 48-as (Kossuth) párt­­nak mai értekezletén történtek után — parlamenti körökben elterjedt hírek szerint valószínűleg a legrövidebb idő múlva egyesülni fog. Komlóssy - Roszival.„. Budapest* február 28. Ezen m már nem^.eg^szen szokatlan címen az isztergm*i*&sarnapi száma a kö*­vetkezöképpertlim­ontatja Stomfa és Várna képviselői fejei fölött a jól megérdemelt szatíra ostorát: A pusztuló, elhagyott Sión orma megint derül. A mi jeles, két üstökösünk önti rá újra fé­nyét. Botlottak-csetlettek eleget szegény bujdosók pártonkivüliségük görbe újjain, távol a hivatalos hatalom vonzó bűvkörétől, most azonban végre egy szerencsés bukfenccel belepottyantak a puszi­pajtások szorongó ölébe. Liberálisok lettek. Hogyan ? vedlettek ? megszöktek ? Ej, no, hogy ennyi kópéság lakozik dere­­sedő, nagyságos fejekben ! Megszökni, még­pedig párosan ! Nocive ! S hogyan ? kivel ? Esztergom­ból ? Amerikába ? Mondom, hogy párosan s nem is Eszter­gomból ; a stallumból ugyancsak nem szökik el senki ; inkább kiszöknek még onnan is, ahová most beszöktek, sőt inkább átszöknek a néppártba, de a stallumból ki nem szöknek. Erre mérget veszek. Van azonban még ennél is nagyobb baj , mert a két nagyságos szökevény elvi álláspontjá­ról szökött meg : „elhagyva eddigi pártonkivüli álláspontunkat“ Így szól a kedélyes okirat. Sze­gény, pártonkivüli álláspont, te tehát Útilaput ter­mesztettél és kötöttél a nagyságos talpak alá; most aztán verheted a nyomukat s hülhetsz addig is, mig megint fogsz valahol pártonkivüli petre­zselyem árulókat. S hová szöktek ? Amerikába ? dehogy, sem Trencsénbe, sem a Stomfára, hanem a „szabadelvű párt kötelékébe“. Édes kötelék, te többé ugye el nem ereszted a jeles Castort és Polluxot ? ! s mily édes és puha ez a kötelék, legalább is olyan, mint egy bélelt, vánkosos püspöki szék. Ab, kötelék ! gőgicsélő ajkkal csókoljuk illatos kapcsaidat. Halljuk azonban a nyilatkozó, két államférfiu nyomós érveit. „Teszszük ezt annál nagyobb készség­gel“ . . . bravo! szót se többet; ehez egy mák­­szemnyi kétség sem fér. Az önök készsége iránt nagyságos honatyák, régen tisztában vagyunk; önök készséges férfiak, kasamadinerek; tették ezt a lépést „annál nagyobb készséggel“, minél inkább vonzódott a szivük oda. Hogy ne­­ki a Tisza vizét iszsza, vágyik annak szive vissza. Tették ezt „annál nagyobb készséggel“, minél több pénze úszott el már eddig is a választásoknál egyiknek is, másik­nak is, az egyiknek pláne több is, mint amennyije volt. „Tették ezt annál nagyobb készséggel“, mi­nél rosszabbul fizetnek az elvek s jobban a sza­badelvűség. Urak, az elvek legalább is oly rosz­fizetők, mint némely képviselő-jelöltek! Tehát nagy készséggel tették meg azt, amire már oly türelmetlenül és szívdobogással vártak. Tudtuk mi ezt, hogy Önök csak szép maszkok , pártonkivüliek, de azért a szivük nem pártonkivüli, sőt nagyon is „belüli“ volt. Most a farsang végével végre eljött az ideje, a maszk le­tevődött s a maskara kigubózódott. íme, mily jól láttunk mi a vékonyan szőtt lárva mögé. Nem is kellett a fekete dominókat megszólítanunk, hogy „Wer bist du, schöne Mask ?“ tudtuk, hogy ko­média az egész. Farsang eltelte után tehát a két honatya, kezet fogva kiállt a piacra s azt mondta: kolléga, ne komédiázzunk; tegyük le a maskarát s mutas­­suk meg, hogy miféle csodabogarak, miféle paci­­fikátorok vagyunk; zárjuk ki hazafias szívünk ha­­misithatlan érzelmeit; mutassuk meg katholikus elvhűségünket nemcsak úgy, mint eddig, subában és pongyolában, hanem bátran, amúgy igazán, s álljunk ki védeni az anyaszentegy­házat! Van szent meggyőződésünk és hamisítatlan lelkiismeretünk ; a theologia nem feszélyez, mi szabad úszók vagyunk ! Liberalizmus, syllabus, ezeket mi harmadik kollegánkkal együtt nem ismerjük. S­im ott áll a bérd­etőn. Sión magas falá­nál a két dalla­s körül tekint a sík mezős, ha

Next