Alkotmány, 1899. március (4. évfolyam, 52-78. szám)
1899-03-01 / 52. szám
- ben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés ) Végül kérte a tisztikart magas feladatának minél odaadóbb támogatására. A beszédet, mely mély benyomást tett a jelenlevőkre, lelkesen megéljenezték. * A belügyminisztériumban a tisztikar ugyancsak ma búcsúzott el Percsel Dezsőtől. A bucsuzás, mely alig tartott tíz percig, szó fölött fagyos volt. Pártértekezletek. Néppárt. Az országgyűlési néppárt ma este 6 sisakor népes értekezletet tartott, melyen a békeszerződés jegyzőkönyvét készséggel és egyhangúlag tudomásul vette és önmagára nézve kötelezőnek jelentette ki. Egyúttal őszinte köszönetet szavaz Széll Kálmán miniszterelnöknek, a békelétesítése körül kifejtett tevékenységéért és a békejegyzőkönyvre vonatkozó párthatározatról azonnal értesítette őt. Végül megbízta az értekezlet Molnár János pártelnököt, hogy a Ház holnapi ülésében jelezze a pártnak az új kormány irányában elfoglalandó álláspontját. Nemzeti párt. A nemzeti párt Szentiványi Árpád elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a parlamenti békére vonatkozó megállapodásokat tárgyalta. Ezen megállapodások jegyzőkönyvét Hock János egész terjedelmében felolvasván, úgy ennek, valamint a jegyzőkönyv mellékleteit képező kúriai bíráskodás és házszabály módosításának tartalmát Horánszky Nándor terjedelmesen és minden részletre kiterjedőleg ismertette, sőt ezeknek fontosabb intézkedéseit szöveghűen felolvasta. Ismertette továbbá az Ausztriával fenforgó gazdasági viszonyok rendezésére vonatkozó, azon közjogi formulák tartalmát is, melyekben az önálló vámterület jogállapota és a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződések kötésénél az országnak törvény által biztosított joga teljesen megóva van. Az értekezlet a létrejött és előterjesztett megállapodásokat egyhangúlag elfogadta és azokat jóváhagyta. Egyszersmind Hodossy Imre és Ivánka Oszkár az értekezlet tüntető helyeslése között a párt köszönetét fejezte ki a béketárgyalásokra kiküldött pártvezéreknek hazafias és sikeres működésükért. Függetlenségi és 48-as párt. A függetlenségi párt Kossuth Ferenc elnöklete alatt öt órakor tartotta értekezletét. Elnök előterjesztette a béketárgyalások határozatait, melyeket a párt egyhangúlag helyesléssel elfogadott, egyúttal az értekezlet köszönetét és háláját fejezte ki Kossuth Ferenc elnöknek és a béketárgyalásokban résztvett többi tagoknak is hazafias működésükért. A párt számos tagja abból indulva ki, hogy az Egyetértés napilap, melyet a vidéken igen sok helyen a párt orgánumának tekintenek, a párt állásfoglalását a lezajlott nagy küzdelmek alatt igen sokszor élesen elítélte — egy határozati javaslatot adott be, amelyvel a párt kimondja, hogy az Egyetértés a pártnak sem nem közlönye, sem pedig nézeteit nem tolmácsolja.. Ugyanazon határozatban elítélendőnek mondja ki Eötvös Károly képviselőnek, mint párttagnak politikai magatartását és mint az Egyetértés főrészvényesének a nagy politikai küzdelem folyamán a lap irányítására gyakorolt ténykedését is. E javaslattal szemben Endre Gyula halasztási indítványt adott be a kör alapszabályaira hivatkozva, indítványát azonban a párt nagy többsége nem fogadta el. Rátkay László az indítvány kettéválasztását javasolta, amit a párt szintén nagy többséggel elvetett. Ennek utána a szavazás megejtetvén, a párt a benyújtott javaslatot nagy többséggel elfogadta. Az értekezleten Eötvös Károly, Komjáthy Béla nem voltak jelen. Ugron-párt. A Bartha Miklós elnöklete alatt álló függetlenségi és negyvennyolcas párt ma tartott értekezletén helyeslőleg tudomásul vette a kiküldöttek jelentését s megbízta Polónyi Gézát, hogy Széll Kálmán miniszterelnök Programm beszéde után a párt részéről politikai jellegű észrevételeit megtegye. A szabadelvűpárt. A szabadelvűpárt este 7 órakor tartotta értekezletét. Miután Podmaniczky Frigyes báró üdvözölte az új kabinetet Széll Kálmán miniszterelnök állott fel szólásra, kit nagy éljenzéssel fogadtak. Széll Kálmán beszédében vázolta az ő politikai hitvallását, mely egyrészről a 67-iki XII. t.-cikkhez való ragaszkodásban, másrészről pedig a szabadelvű irányzat követésében domborodik ki. (Éljenzés.) Vázolja ezután a békekötés feltételeit, melyet az országgyűlési pártok mai értekezleteiken ratifikáltak s azt mondja, hogy az ellenzéki pártok a kormány azon óhaját is ratifikálták, hogy a költségvetés tárgyalása oly időben érjen véget, hogy újabb indemnitásra szükség ne legyen. Ismerteti ezután a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatra s a házszabályok revíziójára vonatkozó megállapodásokat, nemkülönben a kiegyezésre vonatkozó megegyezéseket s a részletes feltételekkel ellátott békekötést melegen ajánlotta a pártnak elfogadásra. Mert — úgymond - most ez a helyes felfogás. Ne keressük azt, ki mit adott, ki mit engedett; ne keressük azt, ki mit áldozott, hanem keressük a kibontakozást, amely ebből az áldatlan helyzetből kivezeti az országot (ügy van!), amely megszünteti a törvényen kívüli állapotot s a munkásságnak az útjait megnyitja (ügy van !); ne keressük azt és ne kérdezzük ki itt a legyőzött fél és ki itt a győztes? Hát egyik sem. Győztes az ország maga e az országnak az érdeke, mely a békének néz elébe. (Igaz ! ügy van!) Utalva arra, hogy holnap a Házban programmnyilatkozatot fog tenni, beszédét így folytatja : Én érzem, hogy erőmnek elégtelensége és fogyatékossága mellett merész vállalkozás volt ez állást elfoglalni, én a kötelességteljesítés momentumát láttam elérkezettnek és azért vállalkoztam , és vállalkoztam azzal a hittel, azzal a reménynyel, hogy a t. értekezlet intencióimat kegyes lesz méltányolni és támogatását megvonni nem fogja. És csak ez ad nekem erőt a feladat nagy és óriási nehézségével szemben. Hát igen én ide jöttem és kérem a szabadelvű pártnak támogatását. (Lelkes éljenzés.) De tesség azt egészen objektíve, nyugodtan, higgadtan mérlegelni és nekem csak akkor megadni, ha önöknek meggyőződése akképp fogad el, aminől vagyok. Én ehhez a párthoz fordulok, erre a pártra fogok támaszkodni. Be nem tagadom, sőt kijelentem, hogy igen szívesen fogadom mindenkinek a támogatását, aki az én programmomat támogatni jön ennek a pártnak k létén belül. (Elénk tetszés és helyeslés.) Lukács Béla meleg szavakban ecsetelve Sze?ó Kálmánnak a parlamenti béke és nyugalom helyreállítása körüli kiváló érdemeit, a következő indítványt nyújtotta be: „A szabadelvűpárt a békés kibontakozásnak Seéli Kálmán miniszterelnök úr által megjelölt útját elfogadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett programm keresztülvitelére vállalkozott szabadelvű kormányt teljes készséggel és lojálisan fogja támogatni. (Általános helyeslés.) Tisza István gróf magáévá teszi és elfogadja a miniszterelnök által előadottakat, csupán a házszabályok módosítására nézve vannak aggályai, hogy a tervbe vett módosítások a jövőre nézve nem fogják lehetetlenné tenni az obstrukciót. De azért a javaslatot hátrányai dacára is elfogadja. Ő kész lett volna a legerősebb harcra is, de a változott körülményekre való tekintettel a leglevesebb, leghelytelenebb és hgkárosabb dolog volna belevinni a szenvedélyeket az új szituációba. (Helyeslés) Elfogadja Lukács Béla indítványát, Pulszky Ágost a Ház megrendszabályozását szintén nem tartja elégségesnek, de Leéli propozicióit és Lukács indítványát azért elfogadja. Heltai Ferenc bevallja, hogy a kibontakozást ő is más irányban kereste, de most a legszebb reménynyel és megnyugvással fogadja a miniszterelnök előterjesztéseit. Szell Kálmán köszönetet mond a pártnak az előlegezett bizalomért. Podmaniczky Frigyes báró enunciálta ezután a párthatározatot, hogy a párt a békepontolatokat egyhangúlag elfogadta. Bematta végül a disszidensek levelét, melyben a pártkörbe való visszatéréseket jelentik be. A párt a bejelentést tudomásul vette. Hispanisi, 1899 március, A függetlenségi pártok egyesülése. A függetlenségi és 48-as pártnak két árnyalata, a függetlenségi és 48-as (Kossuth) pártnak mai értekezletén történtek után — parlamenti körökben elterjedt hírek szerint valószínűleg a legrövidebb idő múlva egyesülni fog. Komlóssy - Roszival.„. Budapest* február 28. Ezen m már nem^.eg^szen szokatlan címen az isztergm*i*&sarnapi száma a kö*vetkezöképpertlimontatja Stomfa és Várna képviselői fejei fölött a jól megérdemelt szatíra ostorát: A pusztuló, elhagyott Sión orma megint derül. A mi jeles, két üstökösünk önti rá újra fényét. Botlottak-csetlettek eleget szegény bujdosók pártonkivüliségük görbe újjain, távol a hivatalos hatalom vonzó bűvkörétől, most azonban végre egy szerencsés bukfenccel belepottyantak a puszipajtások szorongó ölébe. Liberálisok lettek. Hogyan ? vedlettek ? megszöktek ? Ej, no, hogy ennyi kópéság lakozik deresedő, nagyságos fejekben ! Megszökni, mégpedig párosan ! Nocive ! S hogyan ? kivel ? Esztergomból ? Amerikába ? Mondom, hogy párosan s nem is Esztergomból ; a stallumból ugyancsak nem szökik el senki ; inkább kiszöknek még onnan is, ahová most beszöktek, sőt inkább átszöknek a néppártba, de a stallumból ki nem szöknek. Erre mérget veszek. Van azonban még ennél is nagyobb baj , mert a két nagyságos szökevény elvi álláspontjáról szökött meg : „elhagyva eddigi pártonkivüli álláspontunkat“ Így szól a kedélyes okirat. Szegény, pártonkivüli álláspont, te tehát Útilaput termesztettél és kötöttél a nagyságos talpak alá; most aztán verheted a nyomukat s hülhetsz addig is, mig megint fogsz valahol pártonkivüli petrezselyem árulókat. S hová szöktek ? Amerikába ? dehogy, sem Trencsénbe, sem a Stomfára, hanem a „szabadelvű párt kötelékébe“. Édes kötelék, te többé ugye el nem ereszted a jeles Castort és Polluxot ? ! s mily édes és puha ez a kötelék, legalább is olyan, mint egy bélelt, vánkosos püspöki szék. Ab, kötelék ! gőgicsélő ajkkal csókoljuk illatos kapcsaidat. Halljuk azonban a nyilatkozó, két államférfiu nyomós érveit. „Teszszük ezt annál nagyobb készséggel“ . . . bravo! szót se többet; ehez egy mákszemnyi kétség sem fér. Az önök készsége iránt nagyságos honatyák, régen tisztában vagyunk; önök készséges férfiak, kasamadinerek; tették ezt a lépést „annál nagyobb készséggel“, minél inkább vonzódott a szivük oda. Hogy neki a Tisza vizét iszsza, vágyik annak szive vissza. Tették ezt „annál nagyobb készséggel“, minél több pénze úszott el már eddig is a választásoknál egyiknek is, másiknak is, az egyiknek pláne több is, mint amennyije volt. „Tették ezt annál nagyobb készséggel“, minél rosszabbul fizetnek az elvek s jobban a szabadelvűség. Urak, az elvek legalább is oly roszfizetők, mint némely képviselő-jelöltek! Tehát nagy készséggel tették meg azt, amire már oly türelmetlenül és szívdobogással vártak. Tudtuk mi ezt, hogy Önök csak szép maszkok , pártonkivüliek, de azért a szivük nem pártonkivüli, sőt nagyon is „belüli“ volt. Most a farsang végével végre eljött az ideje, a maszk letevődött s a maskara kigubózódott. íme, mily jól láttunk mi a vékonyan szőtt lárva mögé. Nem is kellett a fekete dominókat megszólítanunk, hogy „Wer bist du, schöne Mask ?“ tudtuk, hogy komédia az egész. Farsang eltelte után tehát a két honatya, kezet fogva kiállt a piacra s azt mondta: kolléga, ne komédiázzunk; tegyük le a maskarát s mutassuk meg, hogy miféle csodabogarak, miféle pacifikátorok vagyunk; zárjuk ki hazafias szívünk hamisithatlan érzelmeit; mutassuk meg katholikus elvhűségünket nemcsak úgy, mint eddig, subában és pongyolában, hanem bátran, amúgy igazán, s álljunk ki védeni az anyaszentegyházat! Van szent meggyőződésünk és hamisítatlan lelkiismeretünk ; a theologia nem feszélyez, mi szabad úszók vagyunk ! Liberalizmus, syllabus, ezeket mi harmadik kollegánkkal együtt nem ismerjük. Sim ott áll a bérdetőn. Sión magas falánál a két dallas körül tekint a sík mezős, ha