Alkotmány, 1899. május (4. évfolyam, 105-130. szám)

1899-05-02 / 105. szám

IV. évfolyam. 105. szám. Kedd. Budapest, 1899. május 2. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre ........ .. frt 14. — Félévre................ « 7.— Negyedévre.. „ „ .. „ » 3.50 Egy hónapra............ « 1.20­­ Egyes szám 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—60. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL*. Till, Szentkirályi­ utca 28a. HIRDETÉSEK felvételnek 4 kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hűbérinél, VII., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza" • • Ünnep. Budapest, május 1. (A) Lesz még egyszer ünnep a világon! Mintha látnoki ihletettséggel szólott volna nemzetéhez az a magyar katholikus költő, ki hatalmas dithirambjának e sorában fe­jezte ki sötét időkben, homályosodó lelké­nek utolsó fellobbanásaként azt a biztos reményét, hogy, bár legyűrték, megalázták a magyart: lesz még idő, mikor világra szóló ünnepet fog ülni. Három éve ültük meg a honfoglalás ezredik évfordulóját. Fényes, nagy ünnep volt és széles e világ részt vett benne; ki azért, mert ismert bennünket és örült velünk ez évfordulón, ki meg azért, hogy megismerjen bennün­ket és lássa, mit tanult és mit tud a ma­gyar — kilencszáz esztendő óta. Mert céltudatos, gondviselésszerű életet azóta él a magyar nemzet, hogy első ki­rálya küldetéséhez képest elfogadta és kö­telezővé tette a keresztény vallást, erköl­csöket és művelődést. Árpád és három utódja csak elfoglalták ezt a darab földet, ami a nyers erő és hadvezéri talentum fényes bizonyítéka, de maradandó hazát, alkotmányos országot, melyben a törzsekre osztott nép egységes magyar nemzetté forrt össze, szent István alapított. Hogy ez a maroknyi nép a századok viharaiban megállt, annak az erkölcsi, művelődésre alkalmas alapnak köszönheti, melyre Ist­ván király állította. Nekünk keresztény magyaroknak — hi­szen csak keresztény ember lehet magyar — ezer okunk van és elengedhetlen kö­telességünk, hogy nemzetünk újjászületésé­nek k­ilencszázados évfordulóját, ha nem is nagyobb, de belső tartalmában értékesebb ünneppel üljük meg, mint a honfoglalás ezeréves fordulóját. Ezt megünnepeltük mint magyarok, amazt mint keresztény magyaroknak kell megünnepelnünk. Mert bárki bármin­ gondolkozik pogány őseink harci erényeiről, dicsőséges csatáiról, me­lyek révén Európa rémeivé lettek, elfo­gyott, tönkre ment volna a magyar faj a folytonos, emésztő küzdelemben, ha sze­­lidebb erkölcsöket, a jognak és vagyonnak tiszteletét, a tulajdon és idegen élet kí­mélésének kötelességét belé nem oltja szent István a Krisztus tanításával. Nem szült volna magyar anya annyi hőst, a mennyi elég lett volna, hogy vérével pi­rosra fessen minden harctért, melyen a féktelen, harc- és zsákmányvágytól űzött magyar hadak az egyesült európai népcsa­ládokkal megütközhettek volna. Odakünn folytonos emberáldozat, idehaza örökös bizonytalanság, rendezetlen jogi és vagyoni viszonyok, megállapodás nélkül való no­mád élet, a pusztaszeri szerződés elégtelen­sége arra, hogy konszolidált hazát teremt­sen magának a nemzet az elfoglalt földön, hová lett volna ezek mellett a nemes, bá­tor, nagylelkű, de sajna, rövidlátó, saját erejében elbizakodott magyar nemzet ? Aki magyar, aki szereti őseink vérével áztatott földünket, sokat szenvedett édes magyar faját és megőrizte szívében hitét, az jönni fog a hivő szózatra, hogy meg­ünnepelje keresztény magyar testvéreinek millióival szent István koronázásának és a keresztény magyar állam megalapításának k­ilencszázados év­for­dulój­á­t. A Budapesti Katholikus Kör közgyűlés­ben határozta el e fenséges ünnep rende­zését és a végrehajtást 1900 augusztus 15—21 napjaira tűzte ki. A jubileumi ünnepségek kiviteli tervezete, melyet a püspöki kar jóváhagyott, így szól: Az Úr nevében. Amen! I. Az ünnepség megtartásának alapföltételei. A főmagasságu bibornok Hercegprímás és a nagymiért, és főtisztelendő püspöki kar magas hozzájárulása, támogatása és intéző eljárása, mely egyedüli alapja és biztosítéka az ünnep orsz. kath. jellegének, mely szerint hazánk összes katholikus hitközségei képviselve­ legye­nek az ünnepen, erre főpásztori körlevelekben buzdittatván. II. Az ünnep ideje és helye. Az ünnepség­­az 1900-ik esztendő augusz­tus havának 15-től 21-ig terjedő 7 napján át tartana az ország székes­fővárosában, Buda­pesten. Az ország különböző vidékeinek képviselői és zarándokai e hét napon át külön csopor­tokban jelennek meg a fővárosban. III. Az ünnep rendezése. Az ünnepség mozzanatainak előkészítésére és rendezésére bizottság alakul, melynek tag­jai a n­élt. és főtiszt, főpapság által ,és a Budapesti Katholikus Kör által kiküldendő or­szágos bizottság. IV. Az ünnepség részletei. 1. Augusztus 14-én esti 7 órától 8-ig az or­szág összes katholikus templomában harango­zás, mely naponkint ismétlődik egész 21-ének esti 8 órájáig. 2. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony nap­­ján, mint Magyarország Nagyasszonyának ü­nne­­pén, az összes hívek egybegyülnek a székes­fő­város valamely, erre a célral alkalmas területén, pl. a budai vérmezőn, hol reggel 8 órakor az ország Hercegprímása, akadályoztatása esetén a kalocsai vagy egri érsek, vagy a Szent István korabeli egyházmegyék valamelyikének me­gyés püspöke csendes szent­misét celebrál »Veni Sancte«-val, kimagasló emelvényen dí­­szes sátor alatt, melyen egyházi és a Szűz­anya képével és a nemzeti címerrel diszített magyar nemzeti zászlók lengenek. Mise után a celebráló főpap a Hercegprímás által kieszkö­zölt pápai áldásban részesíti a népet, amely leborulva, áhitatos csendben fogadja a Szent­ Atya áldását. Mise alatt az összes hivők egyhangon a »Magyarok­­ királynéja« kezdetű, a Szent Istvánról szóló és az »Imádunk szent' ostya« kezdetű­ éneket énekli. 3. Ugyanazon napon a főpásztori mise'és a pápai áldás után a főpapság vezetése mellett az összes hívek, egyházi és nemzeti zászlók­kal,­­ körmenetben vonulnak a Boldogasszony templomához (Mátyás-templom) a »Dicsőséges szent Jobb'kéz«-ről énekelve s elvonulnak a templomban kitett Szent Jobb előtt. Magyarország katholikus'­­ főurai és előkelő­ségei fölkéretnek, hogy az ünnepi misén és körmenetben diszmagyarban és testületileg­­­ vegyenek részt. A rendőrség és a hadtestparancsnokság a ■ rend fen­tartására és a disz emelésére szintén fölkéretnek. 4. Az ünnepi hét napon belül, a­ főváros belső területén levő plébániai és a nagyobb szerzetesi templomokban főpásztori (püspöki) ünneplés misék és beszédek tartatnak, azután a nép nevében magyar nyelven imákat mond a celebráló főpap a katholikus egyházért, a pápáért, a hazáért, királyért és az egész ma­gyar nemzetért. 5. E hét napon át a templomok reggeltől estig nyitva lesznek, naponkint más-más templomban Oltári Szentség kitételével. A zarándoklat számára teljes búcsút eszközöl ki az ország hercegprímása, melyet hogy a hívek minél könnyebben elnyerhessenek, a főváros összes templomaiban kellő számú gyóntatok és bűnbánati szónokok lesznek alkalmazva. 6. Augusztus 2­1-én, az ünnepzáró napon, a főváros templomaiban vecsernye tartotik Te Deummal; a celebráns a hívek nevében el­mondja az Esterházy Pál herceg imádságát vagy a Magyarok Védőasszonyához intézett, az 1860-iki esztergomi zsinaton elrendelt imád­ságot, megtoldva a főmagasságú Hercegprímás utasítása szerint e célra szerkesztendő rövid fogadalommal: az egyházunkhoz és hazánkhoz való hű és tántoríthatatlan ragaszkodásról. Szentséggel adott áldás után az országos katholikus nemzeti százados ünnep véget ér. 7. A főünnepre ő Felsége a király, mint Szent István utóda, ő Felsége kormánya s a törvényhozás mind a két háza meghivatik. 8. A hét napon belül ő Felsége beleegyezé­sével a szent korona a Mátyás-templomban köztiszteletre kitétetik, esetleg, ünnepies kör­­menetben a fővároson végig hirdetik. 9. Ő Felsége, a kormány és a törvényhozás felkérendő, hogy a nagyjelentőségű évforduló törvénykönyvünkb­en is megünnepeltessék. 10. A magyar katholicizmus kilencszázados nemzeti kulturális történelmének emlékei egy katholikus kiállításon a nemzet előtt bemutat­­tassanak. Komoly férfiak lelkes elhatározása ez. Magyar világi férfiaké, kiktől távol áll a gyáva álszemérem, mert ime az ország­nak keresztény jelleg nélkül szűkölködő fővárosában vallották magukat kereszté­nyeknek és országos keresztény ünnep megtartását proklamálták. Halljátok és értsétek meg magyar véreim, nem szégyen az, ha ki katholikus, ki más vallású ke­resztény, ország-világ szemébe mondja nyíltan: igenis elmegyünk, igenis ott le­szünk, százezren, milliószámra abban a sokadalomban,­ ahol Szent István királyt és a letagadott kilencszáz éves keresztény magyar államot ünnepelik. Halljátok meg és hirdessék papjaitok a szószékről, ti magatok mondjátok meg egymásnak palo­tában és kunyhóban, hogy ünnepre ké­szüljön, aki e hazában keresztény és magyar! Legyen hát még egyszer ünnep e vilá­gon! Legyen ott a koronás utód, a mi szeretett királyunk; legyenek ott főpapjaink, zászlósuraink, mágnásaink, minden rendű és rangú népünk! És legyenek ott az államhatalom képviselői, kormányunk, ha­tóságaink, képviselőink. Egyesüljünk és értsük már meg egymást annyi száz év óta szeretetben, mivelhogy testvérei va­gyunk­­egymásnak. És ünnepeljük meg ezen a nagy év­fordulón a magyarok Nagyasszonyát is, a mi csodálatos Pátrónánkat, kit lovagias őseink mindenha úgy neveztek: a szép szűz Mária. Véres csaták tomboló zajában hányszor lobogott az ő zászlaja győzelme-

Next

/
Thumbnails
Contents