Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)

1899-06-01 / 131. szám

IV. évfolyam, 131. szám. Csütörtök Budapest, 1899. június 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS lapkiadó-hivatal VIII., Szentidrályi utca 28. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél m, Matzleinsdorfer-Strasse 7. , Kéziratokat nem adunk visäza ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre......... .. frt 14.— Félévre.. .. .............. « 7.— negyedévre................. « 3.50 Egy hónapra......... .. « 1.20 Egyes szám 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. Várponton. Budapest, május 31. (6)Azt a kapcsolatot, amelyet 1867-ben Deák Ferenc a magyar törvényhozás által Ausztriával létesített, mint a pragmatika szankció szabatos körülírását mindaddig fönn kell tartani, amíg a Habsburg-Lotharingiai ház sarjai ülnek Ausztriának császári és Magyarország királyi trónján. Az osztrák örökös tartományok és Magyarország oly szoros érdekközösség által vannak egybefűzve, melyet nem lehet máról holnapra megváltoztatni anélkül, hogy hazánkat a maga létében és fennállásában ne veszélyeztetnék. A különféle politikusok elméletei lehetnek tetszetősek, frázisaik lehetnek megkapóan szépek. De egyfelől a német, másfelől a szláv tenger vesz körül bennünket és a hazafias, higgadt megfontolás nem tanácsolja, nem tanácsolhatja, hogy ily szomszédságban leszálljunk egy másodrangú kis állam színvonalára. Ezért aggaszt bennünket nagyon a végtelenbe húzódó kiegyezési tárgyalásoknak újabb megfeneklése. Mert, legyünk őszinték, minden egyes nap, amely e tekintetben eredménytelenséggel végződik, újabb és újabb érvet szolgáltat a hatvanhetes kiegyezés meggondolatlan ellenségeinek kezébe azok ellen, akik, igaz, minden poézis nélkül, de a hazafiság komolyságával és önzetlen becsületességével szívükön viselik a birodalomnak és a dinasztiának sorsát. Magyarország részéről elmentünk azon határig, amelyen túl nem léphetünk. A Széll-kormány háta megött ezúttal nemcsak a szabadelvű párt, hanem maga a nemzet áll pártkülönbség nélkül. Széll most nem a saját elméletét képviseli, hanem azt a paktumot, amelynek alapján miniszterelnök lett s amelyet megsértenie nem lehet, nem szabad azoknak beleegyezése nélkül, akiknek a paktum megkötésében részük van. Ausztria összes törekvéseit arra irányozza, hogy Széll Kálmánt megnyerje újabb engedményeknek, mert hiszen háta mögött egy hatalmas többség van, amely szokott módon kitart a kormányelnök politikája mellett mindenkor, míg Ausztriában lehetetlen többséget összehozni oly kormány mellett, amely Magyarországnak engedményeket hajlandó tenni. Ez az osztrák politikusok sokszor ismételt érvelése. Csakhogy a paktum megváltoztatására Széll Kálmánnal gondolni sem lehet. Aminthogy nem is gondol erre. Amint a paktum kivihetetlennek bizonyult, Széll Kálmán befejezte misszióját és lemondani kénytelen. Ebben az esetben az új magyar kormány az engedmények jelszavával alakulna meg, ami szétrobbantaná a szabadelvű pártot, mérhetlen heves küzdelembe hajtaná a függetlenségieket s a szabadelvű pártból kivonult nemzeti párt éppúgy, mint a néppárt kénytelen volna oly parlamenti harcba bemenni, amelyhez a lezajlott nagy hadjárat csak gyerekjáték volt. Széll Kálmán visszavonulása a magyar parlament anarchiáját jelentené. A magyar parlamentben megobstruálnák a kiegyezést és oly állapotok állanának elő, hogy valamint Ausztriában nem merik egybehívni az életképtelen parlamentet, úgy a magyar országgyűléssel sem lehetne komoly dolgot végezni semmit, éppen semmit. Az osztrák álláspont merevsége nem oly indokolható, mint a magyaré. Az osztrák többség komoly politikusai nagyon jól tudják, hogy mit jelentenek a Bécsnek úgyszólván határán felállított magyar vámsorompók és ismerniük kell, mit jelent a külön bank és külön fogyasztási terület. Népek sorsát, kenyerét nem szokás komoly politikusoknál egyéni és politikai szenvedélyekért kockára tenni. Az a csodálatos egyöntetűség, melylyel az osztrák ellenzéki pártok a kormányokat ellenünk támogatják, nem sokat ér, mert nem őszinte. Ha Lecer, Wolff, Schlezinger, Schönerer, Lueger és a többiek egybehangzóan átkozzák Magyarországot, azt nem Ausztria érdekében, hanem más, nagyon is más érdekek miatt cselekszik. Teljesen érthetetlen tehát, hogy Thun megfoghatatlan csökönyösséggel ragaszkodik álláspontjához, melylyel sem az osztrák parlamentet nem teszi életképessé, sem a magyar politikai helyzetet nem engedi tisztázódni. A bankparitás viszonosságát biztosítani kell, ha ezt Thun nem engedi, akkor Széll Kálmán beadhatja lemondását, mert elvesztette a játékot. De lenne-e ezzel Ausztria érdeke csak egy lépéssel is előmozdítva ? A lapok közöl többen mind a két kormány lemondását híresztelik. Várjon azt hiszi Thun, hogy ha ily válságos körülmények között visszavonul, szolgálatot tesz Ausztria-Magyarországnak és a kiegye- AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. Űrnapján. Elő, elő csak lángoló szivek! Dobogjatok a frigyszekrény körül. Elolvad itt a fagylaló hideg S virág fakad a hó, a jég körül. Elő, elő, te elbukott világ, Nem halsz meg, óh korán temetni még! Hisz itt az élet árja forr, buzog És Istencsóktól illatos a jég ! Elő, elő te vérezö kebel! E frigyszekrényben Jézus vár reád; Szerelme, ha elestél, fölemel, Keresztét vállaidra itt nem ád. Sőt, mint a fészken, ha anyamadár Szárnyával védi vérző magzatát, Isten szerelme itt föléd hajol, Sebedbe öntve égi balzsamát. Elő, elő hitetlen ész, ne félj, Haragvó villám nem sújt itt feléd! Hisz itt a menny és kékje tiszta, mély, Belőle égi napfény hull eléd; Ne félj, ha őt, meg is gyalázva tán, Eladtad áltudásodért, szegényt, Borulj le itt, szent vére rád csorog S fakaszt szivedben uj hitet, reményt. Elő, elő, te átkozó ajak, Mely megtagadtad öt ezerszer is! Imád felfogják itt e szent falak S elé, rakják le, ki egekbe visz. Hirdesd, te harsogó harang szava, Hogy itt a béke szent királya van, Ki őt keresve bűnbánón kezéig, Keblén pihen örökre boldogan. Elő, elő, hisz itt Nebó hegye, Honnan szemünk a mennybe is belát. Szivünkre szent kezét ő hadd tegye, Kik őt imádjuk, mint örök csodát. És mint a Mózes bokra lángban állt, Szerelmedtől lángolva, Jézusunk, Legyen tied e föld minden fia S vezessen hozzád mennyire majd utunk! Lévay Mihály: Bibulusné fürdőzése. Az Alkotmány eredeti tárcája. A mi józsefvárosi kis tanyánknak nincspárja a világon. Ami szenzáció történik a fővárosban, az mind a mi utcánkban, a mi házunk előtt zajlik le. Oly gyönyörűen sehol sem törheti ki valaki a lábát, mint éppen a mi utcánkban, melynek évek óta fölszedve, halomra dobálva hever kövezete ; az esti órákban pedig a mi utcánk valóságos azilama a sors üldözöttjeinek, kik jól tudják, hogy utcai lámpásaink a millenniumi kivilágításkor égtek utoljára. S mondhatom, hogy aranyórát oly ügyes kezekkel még talán a párisi kiállításon sem fognak eltüntetni, mint ahogy a mi utcánk menekültjei eltüntetik. Tapasztaltam ezt az én órámon, amely pedig csak vasból volt. A mozgalmas életet feles számmal tarkítják a vitriol-drámák is, hiszen a mi utcánk olyan poétikus hely; két hatalmas akác terjeszt benne mámoritó, részegítő illatot s bizonyára ez a része-gítő illat az okozója, hogy az akácok törzsei tele vannak vésve gyuladozó s vérző szivekkel s a leánynevek egész sokaságával. Nagy vonásokkal odavetett rajzomat még azzal kell kiegészítenem, hogy ez az utca akkor látta az utolsó rendőrt, mikor egyik házában Thaisz volt főkapitány megszületett. Ebben a barátságos s mozzanatos életű utcá,ban emelkedik a mi házunk. Amolyan fiókemeletes ház csak, de meghitt, kedves, bizalmas fészek. Rózsatőknek kellene nyiladozniok az udvaron, de nem nyiladoznak, mert a lakók a rózsákat úgy is elhordanák, annál több rozmaring s muskátli nyílik az ablakokban s a verklis a mi kapunk aljában játszó legmeghatóbb, legérzékenyebb dalait. Művészete a mi kapunk aljában a megrnkatás nívójáig emelkedik. S azután a pojtások! Öten vannak csak, de mindenik család kedves, szeretetreméltó úri család. Mintegy testvéries érzést fakaszt közöttük az a közös tudat, hogy pontosan egyikük sem fizeti meg a házbért s innen van talán az a szerető gondosság, melylyel egymás életét megfigyelik. Őe előttünk nincs titok. Mi jól tudjuk, hogy ki mit reggelizett, mit ebédelt, mit vacsoráit, kit szidott meg az ura s ki szidta meg az urát ? Azt is tudjuk, hogy melyik asszony mikor, hova s minő szinü ruhában fog menni. Sőt azt is, hogy esetleg hova s minő derékban akart volna elmenni. Ezek előrebocsátásával most reátérek rövid elbeszélésem tulajdonképpeni tárgyára. A télen történt, hogy egy nagy elite-bál alkalmával azt kérdeztem meg Bibulusné asszonytól, hova szeretne inkább elmenni, az elite-bálba-e vagy pedig a nyáron fürdőzni ?