Alkotmány, 1899. november (4. évfolyam, 262-287. szám)
1899-11-01 / 262. szám
ALKOTMÁNY. 262. szám. 2 Szerda, 1899. november 1. jég még nincs halálra kijelölve, intézményei nincsenek az elmeszesedés proceszszusában, hanem élnek és éltetnek. Jöjjenek tehát Budapestre mind, akik igazán keresztények és katholikusok. Jöjjenek ide tanúskodni arról, hogy a kereszténység ma is világhódító hatalom és világalakító eszme, melynek vannak hősei, vértanúi, hitvallói, tanítói és apostolai, aszerint, hogy milyen szerep osztatott ki mindegyikünknek. Mert mindnyájunknak azt a szerepet kell eljátszanunk, mely nekünk kijelöltetett. A mostani gyülekezésnek kiválóan érdekes és kegyeletes jelleget kölcsönöz az, hogy ez alkalommal meg fogjuk ünnepelni ősz vezérünket, Zichy Nándor grófot, aki most tölti be munkás életének hetvenedik, évét. «Az igaz a hitből él», ez a mondás alkalmazható legjobban Zichy Nándor grófra, a magyar katholikusok patriárchájára, akinek minden gondolatát, minden törekvését, minden cselekedetét a keresztény szellem és a katholikus ügy iránt való lelkesedés irányitja. A kereszténységért való buzgólkodást és a katholikus ügy érdekében való tevékenységet meg kell becsülnünk mindnyájunknak és a hálás elismerés adóját le kell rónunk valamennyiünknek azon férfiú irányában, ki nem törődve az előrehaladott kor nehézségeivel és nem keresve a kényelmet, melyben része lehetne, küzd lankadatlanul és fiatalos hévvel, öregen és mégis fiatalon, mint amint maga a kereszténység. A gyakorlati kereszténység Magyarországon ma már nem puszta óhaj többé, hanem valóság. Reméljük, óhajtjuk és akarjuk, hogy a gyakorlati kereszténységnek szentelt napok minél fényesebb lefolyásúak legyenek. Budapest, okt. 31. Széll Kálmán miniszterelnök holnap délután Rátótra utazik s pénteken este ismét visszatér a fővárosba. Itt megemlítjük, hogy a rendes szerdai minisztertanácsot a holnapi ünnepre való tekintettel ma tartották meg. Távozó főispán. Kürthy Lajos, Liptó és Árvamegye főispánja, mint halljuk, lemond e megyék főispánságáról. Úgy hírlik, hogy Sárközy Aurél helyébe Komáromba megy. Árvában Kubinyi Árpád volt választási elnökének, az alsó-kubinyi választást meg akarja hálálni és Csillaghi Józsefet ajánlotta Széll Kálmánnak Kürthy utódjaként. Csillaghi József bokros érdemeket is szerzett ez állásra, eltekintve attól, hogy Kubinyi György veje, Kubinyi Árpád nélkül képviselő nem lenne, mert ő volt az a híres alsó-kubinyi választási elnök, aki 36 órán át gyötörtette a népet fagyban, hidegben, hóban, éheztette és szomjaztatta, engedte verni, rugdalni, mi mind szépen meg vagyon írva és midőn ez mind nem használt, 884 néppárti szavazatot vetett vissza. Lehet-e alkalmasabb főispánt kinevezni a törvény, jog és igazság korszakában ? De úgy ezen jelölés, mint Kubinyi Árpád szereplése ezen jelölés körül, még kormánypárti férfiaknál is nagy megütközést szült Árvában. Mozgalom van keletkezőben, melynek célja nemcsak az illetékes köröket, hanem Kubinyi Árpád urat is felvilágosítani arról, hogy a megyében akként vélekednek, hogy az országban még találhatók alkalmasabb, tehetségesebb és mindenekfölött tevékenyebb férfiak a főispáni székbe, mint Csillaghi úr és hogy Kubinyi Árpád úr elégedjék meg a Csillaghi úr választási elnöklése alatt elnyert mandátumával és ne akarjon egy kölcsönös viszonybiztosítást a jövő mandátumra és a jövő főispán között kötni, mikor jól ismerheti a megye közönségét, mely Csillaghi hivataloskodásával nincs megelégedve. Ily embert a mai korszakban főispánná kinevezni lehetetlen a nélkül, hogy mind a sajtóban, mind az országgyűlésen a leghevesebb kifakadások ne történjenek. Ha ezen hihetetlen hír megerősítést nyerne, nem fogjuk elmulasztani Csillaghi úr választási elnöki «tevékenységét» újra ismertetni a közönség előtt, amely ebből meg fog győződni, mennyire javultak az állapotok Széll Kálmán alatt és Apponyiéknak a szabadelvű pártba történt bevonulása után. A választási fuvardíjak Alsófejér vármegye őszi rendes közgyűlése megállapította a választási fuvardíjakról szóló szabályrendeletet. Zónarendszerüleg 15 kilométerig 4 koronában, 30 kilométerig 6 koronában, 45 kilométerig 8 koronában állapította meg az alapdíjat, színekkel a szemhatár peremére a lebukott nap bucsucsókját. Cihelődni is kellett volna. Dallos uram nem mozdulhatott el pincéjétől, azért hát nem is abajgatta a folytonosan fészkelődő Lőrinc bátyja urát. — Mér’ nem iszik figyelmed is ? — unszolja váltig borát a házigazda. Az öreg fanyar képet vág hozzá. Szeretné szinte, ha az elevenére koppintanának. — No hát iiténcsd ide! . . Hátha e’ kis kurázsi kerül ki belőle. De az utóbbi szókat csak úgy, érthetetlenül duruzsolta magában. A gazda is felhajtotta a bütyköst, (tudja az ég — hányadszor), aztán, mikor letörölte a csípős nedűnek bajuszára csapódott cseppjeit, megindította a beszédet. — Hát. . . szej . . . mit is, hogyan is. ? .. mi lössz a hegybe? Az öreg bozontos pillái alatt élénken villogott az a szempár. Határtalan öröm mámorítókéje rezdült át lelkén, úgy, hogy csak úgy repesett a szive. Még a pipa is kipottyant a szájából. — Hát, hát — hebegett — hegymestert kő választani. — Kő. . . kő ?! . . Oszt kigyelmed kire szavazna? . . Mi? . . — Hát b’eon, nem tudnám hamarost megmondani. — A Kovács Ferkó jó lenne talán ? . . vélekszik Dallos Péter. — Nem hinném, . . . dünnyög rá az aspiráns. — Hát a Kölönc Jóska. . . Csika Tamás, . .. Kapás Gyula ? — Egyik se... Tudod a Kölönc Jóska, az A belügyminiszteri tárca nyilt és titkos aspiránsai desperációba esnek. Széll Kálmán egyelőre nem akarja kiadni kezéből a belügyi tárcát. Mint egy kőnyomatos lap jelenti, az új belügyminiszter kinevezése «most nem aktuális», meglehet azonban, hogy a jövő januárban már az lesz. Az 1900. évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor helyettes elnöklésével tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az 1900. népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, melyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Heltai Ferenc, Szájbely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkotott törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. — Nem állítatom a szakmattyát! — De e’ nem a Lófejtü’ (Laufer) való án! . . . — No, fene vügye megpróbálom ... De csak ’ csöppöt . . . Megizlelte és hamarosan levette szájáról. — Nem smákul ? . . . Mi ? — De jó, igan jó, de ... izej . .. nincs maslag üze ? — Mán mér ? — Én nem értek az itókáhon’, de u’ vöttem szbe ! — Ne hajtson fő belőle nagyobbat! . . . ügy! Je még e’ kicsinyég ! — Köszönöm, nem szenvedem a bort. — Isze’ e’ must. — Há’ ’sze’ csak azét iszom . .. Hát ügön ! . . . Mig Dallos uram minden áron arról akarta neggyőzni saját jó magát,ha ugyan volt rá züksége !), hogy nincs-e különös aromája borának, addig az öreg Lőrinc bátya tüzet csiholt... Ez a művelet ugyan szörnyen igénybe vette szelemi és testi erejét, de leritt arcáról, hogy valami urja az oldalát. Belehúzta zsiros süvegét a szemébe és csak ,'z'alól röpitgette az a két csillogó szem tekinete villámait. Kegyetlenül riszálgatta a kénes gyújtót, majdz ajtófélfán, majd meg a csatakos csizmája tálján, de mire a dohányig emelte rendesen megakadt a tüze. Idegesen harapdálta a már amúgy is agyon■áspolt szopókát, ide-oda illegette, de csak sehogyan nem akart pászolni. Végre, mikor már a nagy, érdes kérgű tenyert is összeégette, földhöz teremtette a gyújtót, mire Dallos Péter segített rettenetes sorsán. Aztán csak gunnyasztgattak egymás mellett. Az esti szürkület is odarajzolta már bíborenyves kezű, a Csika Tamás, az má’ vót eggy szőr az igaz, de. . . de hát küdobtuk, mindétig egy nem lehet. . . a Kapás Gyula meg e’ se fogaggya. . . — Monta? . . — Nekem személessen mondta, ho’ nincs rá nóta, ho’ e’fogaggya. . . — Hm!.. hm! . . hát kit kéne kandidányi? . . . — Bizon bajos, bajos. . . Nem ügön van kút. . . — Hátha Lőrinc bátyámat? . . nem is merte befejezni, annyira meghökölt csak a gondolattól is. . . — Mit ? . . engem ? . . hát tudom Istenem, nem is jönne hiba a köréta körű’ soha. Áru’ galantéroznék. . . — Hát legyék akko’ kigyelmed. . . Éljen azuj kegymester. — Aztán te akarná’ engemet ? . . — Senkit úgy! . . Éljön! éljön! . . de erre már iszik kend is egyet ?! — Akár kettőt is. . . ... És mig Dallos Péter lekocogott a pincébe, hogy a megürült csutorát megtöltse, az öreg Lőrinc lelkendezve dörzsölte össze a két csontos kezét, hogy csak úgy csikorogtak a fogai bele és elégedetten mormogta: — Kü kölletett mégis derüni az igazságnak... Táttam én azt. Aztán odaszaladt a visszatérő Péterhez és nyakába borulva, boldogan pusmogta: — Látod Péter, mégis csak okos ember vagy te. . . Most már iszom, nem kóstolok. . . Haller Jenő. A külügyminiszter Bécsben. Mint Bécsből telefonáltak, Golubovszki gróf külügyminiszter, több napi távollét után, ma reggel visszaérkezett Bécsbe. Egy érdekes indítvány. A kúriai bíráskodásról szóló törvénynek a választási fuvardíjakat tárgyaló szakaszai alkalmat adtak a törvényhatóságoknak, hogy a fuvardíj-szabályzatok tárgyalása során foglalkozzanak egy kicsit a választási reform kérdésével. Sok érdemes, többé-kevésbbé gyakorlati eszmét vetettek fel egy egyik-másik megyei közgyűlésen, de a legérdekesebb mégis az, amelyet Mérey Lajos hozott fel Nyitra megye legutóbbi közgyűlésén. Mérey Lajos ugyanis azt óhajtotta, hogy afuvardij-szabályrendeletben kötelezettnek mondassák ki a fogatok előállítása, mint a katonáknak az előfogat. Sőt minden választó köteleztessék szavazati jogával élni, vagy mint más műveit államokban, ahol a választástól elmaradt választó magát igazolni tartozik, hogy miért nem jött el, ellenkezőleg, vagy nem elfogadható ok miatt, meg is bírságoltatik. A megyei szabadelvű urak persze leszavazták Méreyt, pedig az indítvány, noha gyakorlati érvényesítése sok és nagy nehézségbe ütközik is, nagy erkölcsi maggal bír. Fel akarja ugyanis kelteni a választókban azt, a szabadelvű politika által tervszerűen elfojtott tudatot, hogy a szavazati jog gyakorlása nemcsak jog, amelyet a törvény megad.