Alkotmány, 1900. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-02 / 1. szám
Kedd. V. évfolyam. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre „........kor. 28.— Félévre................... « H.— Negyedévre............ « 7.— Egy hónapra........ « 2.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 áll. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—86. Budapest, 1900. január 2. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: m , Szentkirályi utca 28a. HIRDETÉSEK felvételnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VB.. Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat sem adunk vissza. Pártok és ország. Budapest, január L (b.) Olvassátok el a pártvezérek, pártelnökök és egyéb rangosztályú politikusok ajkairól ma elhangzott újévi dikciókat aztán mondjatok ítéletet a különböző pártok elveiről, céljairól, politikájáról. A szabadelvű pártban régi is szabadelvű és kiérdemült dissziéajusztalan fiatal emberekhez illő ,(l ömlengésekben magasztalták eg Széll Kálmánt és az egész pártot. . .. volt nemzeti párti Hódossy szent meggyőződéssel haladta a mai szabadelőpárt, ((összetartása*.'), «őszinte bizarr és rendületlen szabadelvűségét, amely Magyarországnak ki merészelne ebben kételkedni? — »tárna,alpköve«. -árt: már Hódossy is magám tette Puiszly Guszti szavát: Magyar, országot csak a szabadelvüség lehet, nag’ygyá, boldoggá. Váljon még hány volt *p ’ Párti asszimilálódott hasonló mó ongi szabadelvű párthoz ? Oh quae ír ,utio rerum! A Cukorutca legendaszerű szülöttje gasztronómiai szempöhtből fogja fel a omrot kíván az uj sza- ’ pt ' i, és a jó gyomorhoz jó egészséget és hőn óhajtja, hogy személyes érdekeit szorítsa háttérbe minden jól nevelt szabadelvű, ha arról van szó, hogy uj falat jusson a párt gyomrának. Nagyon jó. Most már legalább elmondhatjuk, hogy a mai szabadelvű párt gyomra olyan, mint az egyszeri cápáé, amelyben a következő tárgyakat találták : Egy deszkakerítést; egy kardbojtot; egy felfüggesztett polgármestert; nyolc nemesi diplomát a XIX. század végnapjaiból; egy rózsabokrot; egy kassai beszédet; harminckilenc revizionistát; egy ex-lexivet; egy Asbóth Jánost; item egy Rosszivalt; item egy Haydin Károlyt; item egy Komlóssyt; megszámlálhatatlan inkompatibilitást és helyi érdekű koncessziót; egy röpiratot a kvótaemelés ellen; egy bihari ruhafogast, és a többit. Hát Podmaniczky jól ismerheti az ő szabadelvű pártját, hogy ilyen gyomrot kíván neki. Csáky Albin, az elkeresztelési rendelet örökös tulajdonosa Tisza-hurokat pengetett: holmi vékony választófalakat emlegetett, amelyeket Széll Kálmán ledöntvén, Apponyi és a Tiszák örömkönyüket hullajtva egymás karjaiba dőlhettek. És azt vélnéd, nyájas olvasó, hogy a pártvezér másként beszélt ? Széll Kálmán igen sokat beszélt, de nem igen sokat mondott. Programmot nem adott, csak a kiegyezési dolgokra nézve a tegnap megjelent legfelső kéziratok alapján a magától értetődőket. Egyebekben: lásd Széll Kálmán ismeretes régibb nyilatkozatait és fogadd el komolynak, ha akarod, azt a mai miniszterelnöki kijelentést, hogy a kormány igenis akar dolgozni, de a komoly munkához nyugalom és idő kell. Ejnye, hát ki zavarja itt a Széll-kormány nyugalmát ,és ki nem enged neki időt a munkára? Kossuthék, akik a kellő pillanatban mindig készek frázisaik sáncai mögé menekülve hallgatni? Vagy Ugronék, akiknek elég dolgot okoz felfedezni a kormányképesség bűvös szavát ? Vagy talán a néppárt ? Nézze meg Széll Kálmán Münnich Aurélt és Perczel Dezsőt, akik ma harmonikus duettben siránkoztak a magyar parlamentarizmus «degenerálódásán». A kis hamisak ! Mintha nem atyamestereik, Tisza Kálmán és Bánffy Dezső vitték volna odáig a dolgokat, hogy másoknak kellett kemény csatákat küzdeniök a magyar parlamentarizmusbecsületéért, amely éppen egy év előtt éppen a szabadelvű párt által teljesen fel lett forgatva. Summa summarum: a mai szabadelvű párti beszédek nem kelthetnek magyar nemzeti szempontból megnyugtató hatást. Hallottuk ugyan emlegetni ezekben a beszédekben a hazát, a nemzetet, a népet, a parlamentarizmust, de mindezeknél erőteljesebben hangoztatták a szabadelvű párt egyedül üdvözítő voltát, ez a felfogás pedig homlokegyenest ellenkezik nemcsak a nemzet ezeréves keresztény és magyar múltjával, de ellenkezik a mai keresztény magyar nép felfogásával, a keresztény Magyarország legvitálisabb érdekeivel, az igazi, tiszta parlamentarizmus elveivel. A függetlenségi frakcióknál is csak annyi történt, hogy Kossuth Ferenc és Ugron Gábor önző pártpolitikai szempontokból ítélték meg a helyzetet és felmondták egymásnak a bizalmat. E két frakció között most a homousion és a homoiusion harca folyik. Ez az i betű itt a közös ügyeket jelenti. Bartha Miklós és Ugron Gábor egy szóval sem emlékeztek meg a keresztény Magyarországról, ellenben Kossuth Ferenc előtt Eötvös Karolus Sancho Panzájának, Komjáthy Bélának megvolt az a szomorú bátorsága, hogy kimondotta nyersen, nyíltan, miszerint a Kossuth-párt dolga egy felekezetien szocialista mozgalom élére állani.* Bizony, jó magyarom, szomorú és sivár kilátásokat nyújtanak a jövőre azok a mai szabadelvű és függetlenségi párti beszédek. De ne csüggedj ! Van, aki megvédelmezi a te keresztény és magyar érdekeidet. Itt a néppárt. Olvasd el Molnár János és Zichy Nándor gróf mai beszédeit. Megtalálod ott a néppárt rövid, de már dicső múltját , szívós, soha nem lankadó tetterejét, küzdelmeit, elvhűségét, keresztény és magyar érzületét, minden rossznak, istentelennek, hazaellenesnek kérlelhetetlen üldözőjét. És megtalálod a néppárt jövőjét vezérünk nagyfontosságú nyilatkozatában. Ez a beszéd pedig nem más, mint buzdítás a dicső múlt dicsőséges folytatására a politikában, a társadalomban, a szociális kérdés terén. Zichy Nándor gróf beszéde nem tér el egy hajszálnyit sem 1895-iki programmunktól, csak uj perspektívát nyit ezen programja érvényesítésére. Lelkesítő erélylyel buzdít azon Bánffy-szellem teljes lenyűgözésére, amely brutálisan kiutasította a Regnum Marianumból a pápa követét, amely választásai által elfojtotta a nép igaz akaratát, amely szándékos gonoszsággal belevitte szociális életünkbe a felekezetlenség mérgét. Jegyezd meg magadnak : a mai néppárti beszédek nem önző pártérdek védelmére hangzottak el, hanem a keresztény magyar királyság érdekében! Újév a politikában. Budapest, január 1. A politikai klubbokban és pártvezérek előtt ma elhangzott újévi beszédekről mai számunk első helyén mondjuk el röviden véleményünket. Az alábbiakban adjuk ezeket a beszédeket, illetve ezeknek ismertetését. A néppárt. Az országgyűlési néppárt tagjai ma délután két órakor gyülekeztek a párt József-körúti közhelyiségében, ahol a megjelenésben megakadályozott Buzáth Ferenc helyett Major Ferenc egyszerű, keresetlen szavakkal üdvözölte a párt elnökét, Molnár János pápai prelátust, biztosítva őt a párt tagjainak rendületlen odaadásáról és bizalmáról. Molnár prelátus válaszában abbeli őszinte örömének adott kifejezést, hogy a néppárt tagjait nemcsak az elvek és törekvések azonossága, hanem az őszinte személyes kérság is fűzi egymáshoz, ez a kettő pedig biztató jele annak, hogy a néppárt mindig erőteljesen és lelkes késen, vállvetve küzd a nép, nemzet igazaiért. Ezután átmentek a párt tagjai Zichy Nándor gróf Mária utcai palotájába, ahol Molnár János a párt nevében ezekkel a szavakkal üdvözölte a pártvezért : Nagyméltóságú Gróf Úr! Kegyelmes Urunk és Vezérünk! Több örvendetes mozzanat tette emlékezetessé a lefolyt esztendőt, így mindenekelőtt megengedte Neked az Isten, Kegyelmes Urunk és vezérünk, hogy megülhessed születésednek hetvenedik évfordulóját, még pedig teljesen ép testtel és lélekkel, mely mindkét nemű épséget, hogy még igen sokáig élvezhessed, melegen kívánjuk. (Élénk éljenzés.) De politikai életünk mezején is merült föl egy igen nevezetes mozzanat. Tavaly ilyenkor vihar dúlt a parlamentben és szélcsend uralkodott a közéletben olyan, amilyen az orkán kitörését szokta megelőzni. S ime a vihar elfeküdt az országházban és a szélcsend csendes székit hozott. Szokás, sőt törvény volt az ószövetségben a zsidóknál, hogy azt, aki valamely nagy bűnt követett el, megkövezte a nép és sírjára, elrettentő emlék gyanánt, nagy kőrakást helyezett, mely aztán folyton növekedett, mert minden arra menő új követ vetett ama sírra, hogy minél mélyebbre sülyedne az alatta fekvő bűnének emléke. Az a férfiú, aki egy bűnös politikai rendszer megtestesülése volt és akinek bukása az új, reméljük, tisztességesebb alakulás fordulópontját képezi, hasonló sorsot érdemelne, de kezd is részesülni abban a sorsban, mert azok is, akik akkor, mikor élt és uralkodott, bálványozták, ma már, midőn ama férfiúi politikai halott, nem egyszer követ dobnak sírjára, elítélvén irányát, erőszakos intézkedéseit, jogtalan tetteit. Mondjon bárki bármit, vitassa bár hevesen az ellenkezőt, mi meg vagyunk győződve arról, hogy azt, hogy megszabadult tőle az ország..