Alkotmány, 1900. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-02 / 1. szám

Kedd. V. évfolyam. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre „........kor. 28.— Félévre................... « H.— Negyedévre............ « 7.— Egy hónapra........ « 2.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 áll. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—86. Budapest, 1900. január 2. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: m , Szentkirályi­ utca 28a. HIRDETÉSEK felvételnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VB.. Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat sem adunk vissza. Pártok és ország. Budapest, január L (b.) Olvassátok el a pártvezérek, pártel­nökök és egyéb rangosztályú politikusok ajkairól ma elhangzott újévi dikciókat aztán mondjatok ítéletet a különböző pár­tok elveiről, céljairól, politikájáról. A szabadelvű pártban régi is sza­badelvű és kiérdemült disszié­­ajusz­­talan fiatal emberekhez illő ,(l ömlen­gésekben magasztalták eg Széll Kál­mánt és az egész pártot. . .. volt nemzeti párti Hódossy szent meggyőződéssel hala­dta a mai szabadel­ő­párt, ((összetar­tása*.'), «őszinte bizarr és rendületlen szabadelvűségét, am­ely Magyarországnak­­ ki merészelne ebben kételkedni? — »tárna,­alpköve«. -árt: már Hódossy is magám tette Puiszly Guszti szavát: Magyar, országot csak a szabadelvüség lehet, nag’y­gyá, boldoggá. Váljon még hány volt *p ’ Párti asszimilálódott hasonló mó on­­gi szabadelvű párt­hoz ? Oh quae ír ,utio rerum! A Cukorutca legendaszerű szülöttje gasztronómiai szempöhtből fogja fel a omrot kíván az uj sza- ’ pt ' i,­ és a jó gyomorhoz jó egészséget és hőn óhajtja, hogy személyes érdekeit szorítsa háttérbe minden jól nevelt szabadelvű, ha arról van szó, hogy uj falat jusson a párt gyomrának. Nagyon jó. Most már legalább elmond­hatjuk, hogy a mai szabadelvű párt gyomra olyan, mint az egyszeri cápáé, amelyben a következő tárgyakat talál­ták : Egy deszkakerítést; egy kardbojtot; egy felfüggesztett polgármestert; nyolc nemesi diplomát a XIX. század végnap­jaiból; egy rózsabokrot; egy kassai­­ beszédet; harminckilenc revizionistát; egy ex-lex­ivet; egy Asbóth Jánost; item egy Rosszivalt; item egy Haydin Károlyt; item egy Komlóssyt; megszámlálhatatlan in­kompatibilitást és helyi érdekű koncessziót; egy röpiratot a kvótaemelés ellen; egy bihari ruhafogast, és a többit. Hát Pod­­maniczky jól ismerheti az ő szabadelvű pártját, hogy ilyen gyomrot kíván neki. Csáky Albin, az elkeresztelési rendelet örökös tulajdonosa Tisza-hurokat penge­tett: holmi vékony választófalakat emle­getett, amelyeket Széll Kálmán ledöntvén, Apponyi és a Tiszák örömkönyüket hul­­lajtva egymás karjaiba dőlhettek. És azt vélnéd, nyájas olvasó, hogy a pártvezér másként beszélt ? Széll Kálmán igen sokat beszélt, de nem igen sokat mondott. Pro­­grammot nem adott, csak a kiegyezési dolgokra nézve a tegnap megjelent legfelső kéziratok alapján a magától értetődőket. Egyebekben: lásd Széll Kálmán ismeretes régibb nyilatkozatait és fogadd el komoly­nak, ha akarod, azt a mai miniszterelnöki kijelentést, hogy a kormány igen­is akar dolgozni, de a komoly munkához nyuga­lom és idő kell. Ejnye, hát ki zavarja itt a Széll-kormány nyugalmát ,és ki nem enged neki időt a munkára? Kossuthék, akik a kellő pillanatban mindig készek frázisaik sáncai mögé menekülve hall­gatni? Vagy Ugronék, akiknek elég dol­got okoz felfedezni a kormányképesség bűvös szavát ? Vagy talán a néppárt ? Nézze meg Széll Kálmán Münnich Aurélt és Perczel Dezsőt, akik ma harmonikus duettben siránkoztak a magyar parlamen­­tarizmus «degenerálódásán». A kis hami­sak ! Mintha nem atyamestereik, Tisza Kálmán és Bánffy Dezső vitték volna odáig a dolgokat, hogy másoknak kellett kemény csatákat küzdeniök a magyar parlamenta­­rizmus­­becsületéért, amely éppen egy év előtt éppen a szabadelvű párt által telje­sen fel lett forgatva. Summa summarum: a mai szabadelvű párti beszédek nem kelthetnek magyar nem­zeti szempontból megnyugtató hatást. Hal­lottuk ugyan emlegetni ezekben a beszédek­ben a hazát, a nemzetet, a népet, a parla­mentarizmust, de mindezeknél erőteljeseb­ben hangoztatták a szabadelvű párt egyedül üdvözítő voltát, ez a felfogás pedig homlok­­egyenest ellenkezik nemcsak a nemzet ezeréves keresztény és magyar múltjával, de ellenkezik a mai keresztény magyar nép felfogásával, a keresztény Magyar­­ország legvitálisabb érdekeivel, az igazi, tiszta parlamentarizmus elveivel. A függetlenségi frakcióknál is csak annyi történt, hogy Kossuth Ferenc és Ugron Gábor önző pártpolitikai szempontokból ítélték meg a helyzetet és felmondták egy­másnak a bizalmat. E két frakció között most a homousion és a homoiusion harca folyik. Ez az i betű itt a közös­ ügyeket jelenti. Bartha Miklós és Ugron Gábor egy szóval sem emlékeztek meg a keresztény Magyarországról, ellenben Kossuth Ferenc előtt Eötvös Karolus Sancho Panzájának, Komjáthy Bélának megvolt az a szomorú bátorsága, hogy kimondotta nyersen, nyíl­tan, miszerint a Kossuth-párt dolga egy felekezetien szocialista mozgalom élére állani.* Bizony, jó magyarom, szomorú és sivár kilátásokat nyújtanak a jövőre azok a mai szabadelvű és függetlenségi párti beszédek. De ne csüggedj ! Van, aki megvédelmezi a te keresztény és magyar érdekeidet. Itt a néppárt. Olvasd el Molnár János és Zichy Nándor gróf mai beszédeit. Megtalálod ott a néppárt rövid, de már dicső múlt­ját , szívós, soha nem lankadó tetterejét, küzdelmeit, elvhűségét, keresztény és ma­gyar érzületét, minden rossznak, istente­lennek, hazaellenesnek kérlelhetetlen üldö­zőjét. És megtalálod a néppárt jövőjét vezérünk nagyfontosságú nyilatkozatában. Ez a beszéd pedig nem más, mint buzdí­tás a dicső múlt dicsőséges folytatására a politikában, a társadalomban, a szociális kérdés terén. Zichy Nándor gróf beszéde nem tér el egy hajszálnyit sem 1895-iki programmunktól, csak uj perspektívát nyit ezen programja érvényesítésére. Lelkesítő erélylyel buzdít azon Bánffy-szellem teljes lenyűgözésére, amely brutálisan kiutasí­totta a Regnum Marianumból a pápa kö­vetét, amely választásai által elfojtotta a nép igaz akaratát, amely szándékos go­noszsággal belevitte szociális életünkbe a felekezetlenség mérgét. Jegyezd meg magadnak : a mai néppárti beszédek nem önző pártérdek védelmére hangzottak el, hanem a keresztény magyar királyság érdekében! Újév a politikában. Budapest, január 1. A politikai klubbokban és pártvezérek előtt ma elhangzott újévi beszédekről mai számunk első he­lyén mondjuk el röviden véleményünket. Az aláb­biakban adjuk ezeket a beszédeket, illetve ezeknek ismertetését. A néppárt. Az országgyűlési néppárt tagjai ma délután két órakor gyülekeztek a párt József-körúti közhelyisé­gében, ahol a megjelenésben megakadályozott Buzáth Ferenc helyett Major Ferenc egyszerű, keresetlen szavakkal üdvözölte a párt elnökét, Molnár János pápai prelátust, biztosítva őt a párt tagjainak ren­dületlen odaadásáról és bizalmáról. Molnár prelátus válaszában abbeli őszinte örömének adott kifejezést, hogy a néppárt tagjait nemcsak az elvek és törekvé­sek azonossága, hanem az őszinte személyes k­­ér­­ság is fűzi egymá­sh­oz, ez a kettő pedig biztató jele annak, hogy a néppárt mindig erőteljesen és lelkes­ késen, vállvetve küzd a nép, n­emzet igazaiért. Ezután átmentek a párt tagjai Zichy Nándor gróf Mária­ utcai palotájába, ahol Molnár János a párt nevében ezekkel a szavakkal üdvözölte a párt­vezért : Nagyméltóságú Gróf Úr! Kegyelmes Urunk és Vezérünk! Több örvendetes mozzanat tette emlékeze­tessé a lefolyt esztendőt, így mindenekelőtt megengedte Neked az Is­ten, Kegyelmes Urunk és vezérünk, hogy meg­ülhessed születésednek hetvenedik évfordulóját, még pedig teljesen ép testtel és lélekkel, mely mindkét nemű épséget, hogy még igen so­káig élvezhessed, melegen kívánjuk. (Élénk él­jenzés.) De politikai életünk mezején is merült föl egy igen nevezetes mozzanat. Tavaly ilyenkor vihar dúlt a parlamentben és szélcsend uralkodott a közéletben olyan, ami­lyen az orkán kitörését szokta megelőzni. S ime a vihar elfeküdt az országházban és a szélcsend csendes székit hozott. Szokás, sőt törvény volt az ó­szövetségben a zsidóknál, hogy azt, aki valamely nagy bűnt kö­vetett el, megkövezte a nép és sírjára, elrettentő emlék gyanánt, nagy kőrakást helyezett, mely aztán folyton növekedett, mert minden arra menő új követ vetett ama sírra, hogy minél mélyebbre sülyedne az alatta fekvő bűnének emléke. Az a férfiú, aki egy bűnös politikai rendszer megtestesülése volt és akinek bukása az új, re­méljük, tisztességesebb alakulás forduló­pontját képezi, hasonló sorsot érdemelne, de kezd is részesülni abban a sorsban, mert azok is, akik akkor, mikor élt és uralkodott, bálványozták, ma már, midőn ama férfiúi politikai halott, nem egyszer követ dobnak sírjára, elítélvén irányát, erőszakos intézkedéseit, jogtalan tetteit. Mondjon bárki bármit, vitassa bár hevesen az ellenkezőt, mi meg vagyunk győződve arról, hogy azt, hogy megszabadult tőle­ az ország..

Next