Alkotmány, 1900. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-02 / 1. szám

ALKOTMÁNY. 1. szám, közel ejtessék meg a választás, hogy az önkény és erőszak ne foglaljon itt helyet, hogy a válasz­tási jog valóságosan a jog egyenlő kiszolgálta­tása alapján adassék meg, mindezek oly kérdé­sek, melyeket komolyan kell megfontolni, ame­lyek üdvös megoldását élénken szorgalmazni feladatunk. Én nem botránkozom meg azon, ha ellenfeleink azzal gyanúsítanak, hogy mi pillanatnyi célokat óhajtunk elérni, én csak sajnálom azt a szűk­­körű, a keresztény világba kevésbbé mélyedő felfogást, amelynek következtében azt hiszik, hogy a néppártnak csak pillanatnyi feladata van és ha teszem az egyik másik kérdést megoldottá, haza mehet aztán és eloszolhatik minden pártban. Bárcsak minden pártban megmaradhatnánk, akkor a néppártra nem volna szükség, de most nekünk b­izonyítanunk kell, hogy mi a keresztény nép képviselői vagyunk, hogy, fájdalom, létezé­sünk oka, nem szűnt meg, hogy nekünk úgy­szólván új világ teremtése a nagy feladatunk. Ezért Édes Barátaim­ az a 6 év, a­mióta mi élünk, nagyon rövid kis idő. Nekünk önfeláldo­zással és igazsággal Üdvözítőnkért és egyhá­zunkért törvényes alapon, törvényt törvény által változtatva, még nagyon sokáig kellene kü­zde­­nünk, még sok keserűséget eltűrnünk, sokat ál­doznunk, de hát már eddig is bőséges jutalmunk a kereszténység ébredése, és ezt még bővebb mértékben, hiszem Isten segítségével, megéritek­ni és minden esetre lelkiismeretünk nyugalmá­ban és a teljesített kötelesség érzetében fogunk mi oly bőséges jutalmat lelni, hogy azt a kor­mány és más pártok előnyei soha sem pótol­hatják. Én pedig büszke vagyok, hogy veletek együtt ezen küzdelemben, ha nem is az országházban, de legalább a nép öntudatában, egy helyet fog­lalhatok el. Azért nem tekintem e napot része­tekről csupán tisztelgésnek, részemről nemcsak köszönetnek, hanem olyannak, mely vallásos és politikai elvek alapján való közösségünket bi­zonyította. Az ősz pártvezér egyre fokozódó hévvel és erély­­ivel mondta el rögtönzött beszédét, amely mély ha­tást gyakorolt a hallgatókra. A szabadelvű párt: Hodossy — Podmaniczky. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai ma dél­előtt 10 órakor gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, ahol a párt elnökéhez, Podmaniczky Frigyes báróhoz Hodossy Imre intézett üdvözlő be­szédet. Hodossy többek között ezeket mondta : E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Czélja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam ; eszközei: a szabadelvűség és a tör­vényesség. Hogy e párt célját elérje, ahhoz össze­tartás. (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges. (Élénk helyeslés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg. Podmaniczky báró köszönő válaszában így nyilat­kozott : Nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnak­­magának, mint összeségnek kívánok jó egészséget, (Derültség,) hogy megnyugvást és ha lehet, boldogu­lást szerezzen magának és a hazának. E jó egész­ség alatt értem az egyetértést, az összetartást min­denféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával, (Élénk éljenzés.) hu kitartást mindig és mindekor a zászló mellett, amelyre főjelszóul, főcélunkul a haza java van felírva. Ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a meg­nyugvást és boldogságot, t. i. a haza javát, ha be­következhetnék ez évben az, hogy hosszú bizony­talanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, amelyek következtében egyedül javulhat­nak meg közgazdasági viszonyaink és melyek egyedül tehetnek meg igaz munkaképesekké, akkor köszöne­tet fogunk mondani a Gondviselésnek, de egyszer­smind magunknak is, mert el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik főtényezője annak, hogy ami éppen nem­­volt örömnek, nevezhető, örömmé változott. Csiky — Széli A párttagok ezután kocsira ültek és áthajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnökhöz a párt nevében Csáky Albin gróf intézett üdvözlő beszédet. Az elkeresztelési rendelet hőse többek között ezeket mondta: Ma téged, mélyen tisztelt vezérünk, az újév nap­ján üdvözölni, először van módunkban barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi veled a politikai nyilvánosság előtt kö­töttünk. A szíveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk neked, t. vezérünk, hálás köszönetét azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elha­tározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen el­hárítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk, a vékony válaszfalak el­távolításával egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tet­szés és éljenzés.) Konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned neked, a­nélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatott és bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe. (úgy van! Úgy van!) Nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a Te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecseg­tet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, mely vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység, — egységes az és egységes is fog maradni. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök válaszából ezeket kö­zöljük : Én annak szükségét, hogy e percben politikai fej­tegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, nem értem. Először, mert hiszen úgyszólván napon­ként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyilat­kozatokat tenni, másodszor azért nem látom szüksé­gét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, mi­dőn kiszólítva e helyet elfoglaltam, lefejtettem azokat a törekvéseket és irányzatokat programmszerűen, amelyek az én politikai hitvallásomat képezik. Ezek­ből világosan fel volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törekvéseket, ezeket az irányzatokat tartom ma is magaménak változatlanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törek­vések, ezek az irányzatok a kormánynak ma is vál­tozatlan törekvéseit és irányzatát képezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől, elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Elénk helyeslés.) Én megkérdeztelek titeket: akartok-e, birtok-e engem abban a nehéz munkában, amely reám­ vár, ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti felajánlot­tátok ezt a támogatást és én elfogadtam azt. Kötés­nek tekintem tehát azt, amelyhez én ragaszkodom és amelyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) Ennek a programainak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű párt mai tábora. Az a gondolat hozta létre ezt az egyesülést, hogy akik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek abban a munkában, amely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki célul. Az a gondolat óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Az a gondolat elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, akik közös mun­kára egyesültek. De csak a becsületes, nyílt és utó­­gondok nélkül lojális és teljes egyesülés és egybeolva­dás ad erőt és összetartást. (Élénk helyeslés.) Abban a programmban, amelyet én kifejtettem, a kérdések egész sorozata van fölvéve, amelyeknek megoldása az országra vár. Én ezek közül csak egyet emelek ki, mint olyant, amiről soha megfe­ledkezni nem szabad, mint olyat, ami tevékenysé­günknek szellemét és irányát jelöli meg, amelyeket az állami élet minden részében és ágazatában elő­álló reformmunkánál szem előtt tartunk. Az én el­járásom és a kormány eljárása és irányzata minden ténykedésében az igazi és valódi szabadelvűség ir­ány­­zata lesz. (Élénk tetszés.) És ez nem is lehet más­képp. Hiszen Magyarországot erőssé, nagggyá, gaz­daggá tenni és magyarnak, amit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, amely a nemzet összes rétegeinek minden ér­dekét és minden ügyét egyaránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben részesíti. (Élénk helyeslés.) Magyarország fejlődésének életfeltétele a jövőben is az lesz, ami a múltban volt: az igazi­ szabadelvűség irányzatának fen­­tartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk helyes­lés.) Én talán hivatkozhatom arra,hogy egyéni bizonysá­got erről az irányzatról nekem tenni nem kell. Ezt aä iraavi agm Met bdedispuUUiú senkibe ezt jiea\ lehet senkivel elfogadtatni kapacitációval; ennek az­ iránynak a politikus életnézetével, felfogásával egész bensejével összeforrtnak kell lennie (Élénk tetszés.)"; és én összeforrtnak érzem magam vele, mert abban­: a légkörben nőttem föl, (Úgy van!) amely ennek az­ irányzatnak az atmoszférája volt. Azt a munkát lát­tam közelről, annak szeretetét szívtam magamba,, amely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta. Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy vissza-­­esést jelentene Magyarország összes közállapotaiban.. .Ennek az iránynak feltétlen fentartása lesz a mi te­j fekvéseinknek egyik sarkpontja. (Élénk helyeslés.). Hogy abban a munkában mily sorozatban és azon sorozatot illetőleg milyen egyes kérdések milyen el-­ intézésének javaslatbahozatalával fogunk elétek lépni ti annak fejtegetését senki sem kívánja tőlem. Hivat­kozhatom azokra, amiket programmszerűleg előad­­­tam­; egyet azonban föl kell említenem és ez az,­ hogy mindehhez a nagy munkához nyugalom és idő kell. (Igaz! Úgy van!) Ezért ennek az évnek nálunk egyik első teendője lesz a kvóta­kérdésnek parlamen­táris és tíz évi időre leendő rendezése. Ausztriában mindazon gazdasági és pénzügyi kérdések, amelyek nálunk törvény által vannak rendezve, végbefejezésre juttatandók parlamentáris uton és pedig le­hetőleg a jövő év első felében, ha az ottani parlamentáris viszonyok­­ezt megengedik. Alapos talán a remény, hogy ezek a kérdések, amelyek több év óta úgyszólván állandó rázkódtatásban tartják Ma­gyarországnak és Ausztriának közgazdasági viszonyait és amelyek a mi közéletünkre is zavarólag hatottak és a parlamentáris munkarendet is megakasztották, most már talán azon stádiumba jutottak, hogy azok­nak végelintézése kicsatolja közéletünkből a bizony­­talanságnak azt az elemét, amely eddigelé összes köz- és különösen gazdasági állapotainknak egyik nagy baja volt. Magyarország megtette a magáét, minthogy nem lehetett és nem a mi hibánkból, hanem az osztrák állapotokból kifolyólag és az én nagy sajnálatomra a vámszövetséget megkötni. Magyarország a viszo­nosság alapján önálló rendelkezésekkel szabályozta, mindezen kérdéseket Ausztriával a méltányosság alapján, de összes jogainak teljes biztosítása és gazdasági érdekeinek méltányos alapokon megóvása mellett. Ez a viszonosság, mint befejezett tény, biz­tosítva van a mai naptól fogva minden irányban és a gazdasági kérdések egész vonalán. Azt hiszem, hogy ez a viszonosság megtörve nem lesz és fenn lesz tartva minden körülmények között és ha meg­töretnék, a mi védelmi eszközeink a törvényekben vannak lefektetve. Ezen rendezkedés befejezése által az összes gaz­dasági kérdések, ha nem nyertek is minden részek­ben végleges elintézést és ha odaát a parlamentnek szankciója az ott tett intézkedésekre nézve még hátra van is, egy nyugpontra jutottak, amelyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés parlamentáris befejezése könnyebb lesz. Én a legnagyobb súlyt helyeztem és helyezem arra a nagy gazdasági és politikai motívumokból, hogy a parlamentáris uton való befejezése az egyezségnek lehetőleg még en­nek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris mű­ködésre lehessen fordítani és hogy végre többé kér­dés alá nem jöhető befejezéssel és biztos állapotok­kal álljunk szembe, arra törekedtem. Ez volt az az indító ok, amely engem arra bírt, hogy a koronának a törvény értelmében bekövetkezett döntésére nézve a kvótakérdésben azon előterjesztést tegyük, hogy az a döntés ne hosszabb időre, hanem az időnek csakis a feltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat­ hónapi időtartamra szóljon. (Helyeslés.) Ha ezen nagy kérdés elintézése után meglesz a nyugalom, meglesz az idő, hozzá fogunk fogni azon reformmunkák megkezdéséhez, amelyek program­­munkba is vannak fektetve. Nem lehet mindezt egy varázsütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájának anyaga van abban lefektetve, de nem lesz abból el­ejtve semmi és a kellő időben és kellő sorban min­den a törvényhozás bírálata alá fog kerülni. Azonban bármiképpen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban ke­rüljenek is a reformkérdések megoldás alá, arról biztosítsak titeket, hogy amit az erősen kifejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és miniszter­­társaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarat­tal és becsületes igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szokásom és ma sem ígérek semmit, de annyit mégis ígérek : arra fogok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, hogy azt a bizalmat, amelyet ne­kem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és amelyet újból felajánlottatok, eredményekkel tudom kiérde­melni. (Élénk helyeslés.) Isten áldjon meg mindnyá­­jotokat. (Éljenzés.) Mimnich — Perczel. A párt tagjai végül a palotából a képviselőházba hajtattak, ahol Perczel Dezső házelnököt (kit zajos éljenzéssel fogadtak kivált a Bánffyisták), Mimnich Aurél üdvözölte, ezeket mondván: Megjelentünk előtted mélyen tisztelt barátunk (Éljenzés.) mint azon nagy politikai családnak egy toafeá van ez idő szerint az állam 3 Kedd, 1900. január 2.

Next