Alkotmány, 1900. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-02 / 1. szám
ALKOTMÁNY. 1. szám, közel ejtessék meg a választás, hogy az önkény és erőszak ne foglaljon itt helyet, hogy a választási jog valóságosan a jog egyenlő kiszolgáltatása alapján adassék meg, mindezek oly kérdések, melyeket komolyan kell megfontolni, amelyek üdvös megoldását élénken szorgalmazni feladatunk. Én nem botránkozom meg azon, ha ellenfeleink azzal gyanúsítanak, hogy mi pillanatnyi célokat óhajtunk elérni, én csak sajnálom azt a szűkkörű, a keresztény világba kevésbbé mélyedő felfogást, amelynek következtében azt hiszik, hogy a néppártnak csak pillanatnyi feladata van és ha teszem az egyik másik kérdést megoldottá, haza mehet aztán és eloszolhatik minden pártban. Bárcsak minden pártban megmaradhatnánk, akkor a néppártra nem volna szükség, de most nekünk bizonyítanunk kell, hogy mi a keresztény nép képviselői vagyunk, hogy, fájdalom, létezésünk oka, nem szűnt meg, hogy nekünk úgyszólván új világ teremtése a nagy feladatunk. Ezért Édes Barátaim az a 6 év, amióta mi élünk, nagyon rövid kis idő. Nekünk önfeláldozással és igazsággal Üdvözítőnkért és egyházunkért törvényes alapon, törvényt törvény által változtatva, még nagyon sokáig kellene küzdenünk, még sok keserűséget eltűrnünk, sokat áldoznunk, de hát már eddig is bőséges jutalmunk a kereszténység ébredése, és ezt még bővebb mértékben, hiszem Isten segítségével, megéritekni és minden esetre lelkiismeretünk nyugalmában és a teljesített kötelesség érzetében fogunk mi oly bőséges jutalmat lelni, hogy azt a kormány és más pártok előnyei soha sem pótolhatják. Én pedig büszke vagyok, hogy veletek együtt ezen küzdelemben, ha nem is az országházban, de legalább a nép öntudatában, egy helyet foglalhatok el. Azért nem tekintem e napot részetekről csupán tisztelgésnek, részemről nemcsak köszönetnek, hanem olyannak, mely vallásos és politikai elvek alapján való közösségünket bizonyította. Az ősz pártvezér egyre fokozódó hévvel és erélyivel mondta el rögtönzött beszédét, amely mély hatást gyakorolt a hallgatókra. A szabadelvű párt: Hodossy — Podmaniczky. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai ma délelőtt 10 órakor gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, ahol a párt elnökéhez, Podmaniczky Frigyes báróhoz Hodossy Imre intézett üdvözlő beszédet. Hodossy többek között ezeket mondta : E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Czélja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam ; eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. Hogy e párt célját elérje, ahhoz összetartás. (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges. (Élénk helyeslés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg. Podmaniczky báró köszönő válaszában így nyilatkozott : Nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnakmagának, mint összeségnek kívánok jó egészséget, (Derültség,) hogy megnyugvást és ha lehet, boldogulást szerezzen magának és a hazának. E jó egészség alatt értem az egyetértést, az összetartást mindenféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával, (Élénk éljenzés.) hu kitartást mindig és mindekor a zászló mellett, amelyre főjelszóul, főcélunkul a haza java van felírva. Ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonytalanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, amelyek következtében egyedül javulhatnak meg közgazdasági viszonyaink és melyek egyedül tehetnek meg igaz munkaképesekké, akkor köszönetet fogunk mondani a Gondviselésnek, de egyszersmind magunknak is, mert el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik főtényezője annak, hogy ami éppen nemvolt örömnek, nevezhető, örömmé változott. Csiky — Széli A párttagok ezután kocsira ültek és áthajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnökhöz a párt nevében Csáky Albin gróf intézett üdvözlő beszédet. Az elkeresztelési rendelet hőse többek között ezeket mondta: Ma téged, mélyen tisztelt vezérünk, az újév napján üdvözölni, először van módunkban barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk. A szíveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk neked, t. vezérünk, hálás köszönetét azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk, a vékony válaszfalak eltávolításával egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatott és bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe. (úgy van! Úgy van!) Nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a Te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, mely vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység, — egységes az és egységes is fog maradni. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök válaszából ezeket közöljük : Én annak szükségét, hogy e percben politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, nem értem. Először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyilatkozatokat tenni, másodszor azért nem látom szükségét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, midőn kiszólítva e helyet elfoglaltam, lefejtettem azokat a törekvéseket és irányzatokat programmszerűen, amelyek az én politikai hitvallásomat képezik. Ezekből világosan fel volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törekvéseket, ezeket az irányzatokat tartom ma is magaménak változatlanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak ma is változatlan törekvéseit és irányzatát képezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől, elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Elénk helyeslés.) Én megkérdeztelek titeket: akartok-e, birtok-e engem abban a nehéz munkában, amely reám vár, ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti felajánlottátok ezt a támogatást és én elfogadtam azt. Kötésnek tekintem tehát azt, amelyhez én ragaszkodom és amelyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) Ennek a programainak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű párt mai tábora. Az a gondolat hozta létre ezt az egyesülést, hogy akik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek abban a munkában, amely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki célul. Az a gondolat óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Az a gondolat elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, akik közös munkára egyesültek. De csak a becsületes, nyílt és utógondok nélkül lojális és teljes egyesülés és egybeolvadás ad erőt és összetartást. (Élénk helyeslés.) Abban a programmban, amelyet én kifejtettem, a kérdések egész sorozata van fölvéve, amelyeknek megoldása az országra vár. Én ezek közül csak egyet emelek ki, mint olyant, amiről soha megfeledkezni nem szabad, mint olyat, ami tevékenységünknek szellemét és irányát jelöli meg, amelyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reformmunkánál szem előtt tartunk. Az én eljárásom és a kormány eljárása és irányzata minden ténykedésében az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tetszés.) És ez nem is lehet másképp. Hiszen Magyarországot erőssé, nagggyá, gazdaggá tenni és magyarnak, amit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, amely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ügyét egyaránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben részesíti. (Élénk helyeslés.) Magyarország fejlődésének életfeltétele a jövőben is az lesz, ami a múltban volt: az igazi szabadelvűség irányzatának fentartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk helyeslés.) Én talán hivatkozhatom arra,hogy egyéni bizonyságot erről az irányzatról nekem tenni nem kell. Ezt aä iraavi agm Met bdedispuUUiú senkibe ezt jiea\ lehet senkivel elfogadtatni kapacitációval; ennek az iránynak a politikus életnézetével, felfogásával egész bensejével összeforrtnak kell lennie (Élénk tetszés.)"; és én összeforrtnak érzem magam vele, mert abban: a légkörben nőttem föl, (Úgy van!) amely ennek az irányzatnak az atmoszférája volt. Azt a munkát láttam közelről, annak szeretetét szívtam magamba,, amely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta. Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy vissza-esést jelentene Magyarország összes közállapotaiban.. .Ennek az iránynak feltétlen fentartása lesz a mi tej fekvéseinknek egyik sarkpontja. (Élénk helyeslés.). Hogy abban a munkában mily sorozatban és azon sorozatot illetőleg milyen egyes kérdések milyen el- intézésének javaslatbahozatalával fogunk elétek lépni ti annak fejtegetését senki sem kívánja tőlem. Hivatkozhatom azokra, amiket programmszerűleg előadtam; egyet azonban föl kell említenem és ez az, hogy mindehhez a nagy munkához nyugalom és idő kell. (Igaz! Úgy van!) Ezért ennek az évnek nálunk egyik első teendője lesz a kvótakérdésnek parlamentáris és tíz évi időre leendő rendezése. Ausztriában mindazon gazdasági és pénzügyi kérdések, amelyek nálunk törvény által vannak rendezve, végbefejezésre juttatandók parlamentáris uton és pedig lehetőleg a jövő év első felében, ha az ottani parlamentáris viszonyokezt megengedik. Alapos talán a remény, hogy ezek a kérdések, amelyek több év óta úgyszólván állandó rázkódtatásban tartják Magyarországnak és Ausztriának közgazdasági viszonyait és amelyek a mi közéletünkre is zavarólag hatottak és a parlamentáris munkarendet is megakasztották, most már talán azon stádiumba jutottak, hogy azoknak végelintézése kicsatolja közéletünkből a bizonytalanságnak azt az elemét, amely eddigelé összes köz- és különösen gazdasági állapotainknak egyik nagy baja volt. Magyarország megtette a magáét, minthogy nem lehetett és nem a mi hibánkból, hanem az osztrák állapotokból kifolyólag és az én nagy sajnálatomra a vámszövetséget megkötni. Magyarország a viszonosság alapján önálló rendelkezésekkel szabályozta, mindezen kérdéseket Ausztriával a méltányosság alapján, de összes jogainak teljes biztosítása és gazdasági érdekeinek méltányos alapokon megóvása mellett. Ez a viszonosság, mint befejezett tény, biztosítva van a mai naptól fogva minden irányban és a gazdasági kérdések egész vonalán. Azt hiszem, hogy ez a viszonosság megtörve nem lesz és fenn lesz tartva minden körülmények között és ha megtöretnék, a mi védelmi eszközeink a törvényekben vannak lefektetve. Ezen rendezkedés befejezése által az összes gazdasági kérdések, ha nem nyertek is minden részekben végleges elintézést és ha odaát a parlamentnek szankciója az ott tett intézkedésekre nézve még hátra van is, egy nyugpontra jutottak, amelyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés parlamentáris befejezése könnyebb lesz. Én a legnagyobb súlyt helyeztem és helyezem arra a nagy gazdasági és politikai motívumokból, hogy a parlamentáris uton való befejezése az egyezségnek lehetőleg még ennek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris működésre lehessen fordítani és hogy végre többé kérdés alá nem jöhető befejezéssel és biztos állapotokkal álljunk szembe, arra törekedtem. Ez volt az az indító ok, amely engem arra bírt, hogy a koronának a törvény értelmében bekövetkezett döntésére nézve a kvótakérdésben azon előterjesztést tegyük, hogy az a döntés ne hosszabb időre, hanem az időnek csakis a feltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat hónapi időtartamra szóljon. (Helyeslés.) Ha ezen nagy kérdés elintézése után meglesz a nyugalom, meglesz az idő, hozzá fogunk fogni azon reformmunkák megkezdéséhez, amelyek programmunkba is vannak fektetve. Nem lehet mindezt egy varázsütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájának anyaga van abban lefektetve, de nem lesz abból elejtve semmi és a kellő időben és kellő sorban minden a törvényhozás bírálata alá fog kerülni. Azonban bármiképpen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban kerüljenek is a reformkérdések megoldás alá, arról biztosítsak titeket, hogy amit az erősen kifejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és minisztertársaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és becsületes igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szokásom és ma sem ígérek semmit, de annyit mégis ígérek : arra fogok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, hogy azt a bizalmat, amelyet nekem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és amelyet újból felajánlottatok, eredményekkel tudom kiérdemelni. (Élénk helyeslés.) Isten áldjon meg mindnyájotokat. (Éljenzés.) Mimnich — Perczel. A párt tagjai végül a palotából a képviselőházba hajtattak, ahol Perczel Dezső házelnököt (kit zajos éljenzéssel fogadtak kivált a Bánffyisták), Mimnich Aurél üdvözölte, ezeket mondván: Megjelentünk előtted mélyen tisztelt barátunk (Éljenzés.) mint azon nagy politikai családnak egy toafeá van ez idő szerint az állam 3 Kedd, 1900. január 2.