Alkotmány, 1900. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1900-03-01 / 51. szám
ALKOTMÁNY. 51. szám. Ista» nem tagadja ezek létezését, mindazonáltal «a körülményekhez képest» kitűnőnek találja a szabadelvű párt állapotát. Észrevétlen egybeolvadást jósol a különféle árnyalatoknak, mégpedig a «kompromisszumos politika jegyében» agrarizmus, merkantilizmus, mind kiegyenlítődnek. Hiszen már ma is «nagy anachronizmus» Tiszaistákról beszélni. Az egykor virágzó Tisza-klikk ma már nem létezik: felolvadt, szétmállott, ma már csak Tisza Kálmán van és Tisza István gróf (no meg az «utolsó Tiszaista»), a Tiszaisták utolsó mohikánjait Bánffy pusztította ki, illetve átgyúrta Bánffystákká. Bánffy gárdája nagy volt, de utána már csak kicsiny maradt; kicsiny, de erős és mérges, amely eleinte boszúért lihegett. «Ma már csak hálni jár belé a lélek.» A Bánffyzmus kiment a divatból és ma már komikus, mint az a dáma, aki turnűrben jár, amikor ezt már senki sem viseli — még Tisza Kálmán sem. Ma az árnyalatok a szabadelvű klubban elmosódtak , vagy újra fejlődnek és átalakulnak, vagy teljesen elenyésznek. De azért a hullámzás állandó és általános, lesz-e vihar vagy nem, az bizonytalan — vélekedik az utolsó Tiszaista s aztán az uj választásokról elmélkedvén, beismeri a Bánffy-féle választások erőszakos s kivált a néppárt ellen irányított rendezését, de viszont tagadja, hogy a néppárt «túlságosan» megerősödnék, mert szerinte «a néppárt közönsége is megnyugvást talál a mai kormánypárt nagy részében» és bízik abban, hogy ott, ahol Apponyi, Szilágyi, Horánszky, Szentiványi Árpád küzdenek, ott a nemzeti politika megbízható kezekbe van letéve. «Legközelebbi teendő»-nek pedig azt mondja az «utolsó Tiszaista», hogy a következő urak a következő állásokba helyeztessenek : Csáky Albin gróf legyen a főrendiház elnöke, Szilágyi Dezső a képviselőházé, Horánszky belügyminiszter, Tisza István pénzügyminiszter, Apponyi gróf őfelsége személye körüli miniszter. Azután következnék egy kis, de csak kicsi ostálás a főispánok közt, mert az «utolsó Tiszaista» biztos tudomása szerint Széll Kálmán máris fel van hatalmazva minden pillanatban feloszlatni a képviselőházat. Az új Házba pedig be kell hogy jöjjenek teljes számmal a disszidensek s a volt nemzeti pártiak. Akkor aztán bátran jöhet az új korszak és jöhet az Apponyiéra .. . . . . Eddig tart az «utolsó Tiszaista» bölcsesége. Észbontó keveréke ez a furfangnak és őszinteségnek, a gorombaságnak és az udvariasságnak, az egoizmusnak és az altruizmusnak, az Apponyi-, Tisza- és Bánffy-frakciók nézeteinek. Nem is vennék komolyan, ha nem találnánk a Pester Lloyd mai vezércikkében hasonló észjárást. Fálk Miksa lapja kereken szemébe vágja a volt nemzeti pártnak, hogy az nem hozhatott magával a szabadelvű pártba sem princípiumokat, sem programmot, mert ezzel a két luxuscikkel azelőtt sem dicsekedhetett, azután mégis így folytatja: «Széll Kálmán egyengette a nemzeti párt útját a liberális pártba és sem neki, sem a szabadelvű pártnak, sem az országnak nincs oka ezt megbánni. Mert tényleg egy súlyos anomáliának vettetett ezzel vége, megszűnt a parlamentáris rend és munkaképesség folytonos veszélyeztetése. Ez a negatív momentum még nagyobb értéket és jelentőséget nyer azáltal, hogy a volt nemzeti párt tagjai mind, kivétel nélkül, lojálisan és korrekten levonják az új tények és alakulások konzekvenciáit. Nem jut eszükbe programmokat, elveket és törvényeket diktálni és személyes jellegű aspirációkat képviselni, — nagyon jóltudják, hogy ilyenek nem erőszakolhatók, de nem is kell őket erőszakolni, mert a pártproceszszus természetes folyamatában amúgy is biztosítva van azoknak kielégítése . . .» Nem érezzük magunkat hivatva igazságot tenni a régi és az uj szabadelvűek között, csak azon nagyon szerény nézetünknek adunk kifejezést, hogy az «utolsó Tiszaista» korán vette fel ezt a füleinkben gyönyörűen hangzó nevet és hogy a tűz és a viz nem egyesülnek soha, ha- I És gyöngéden, szeretettel cirógatta fia arcát.— Hogy meg is segített a jó Isten. Ugye mondtam én mindig, csak légy jó fiú s megáld a Mindenható. Lám, milyen szép házban lakól. Milyen szép szobád van. A jegyzőéknek sincs otthon külömb. — Nem panaszkodhatom anyám. Szeretnek a hivatalban is. Megteszem mindenütt a dolgomat. Hanem tán indulhatnánk édesanyám. Eljár az idő s nekem már ott kzellene lennem. Ti Juliskám, elmentek Kellerékhez, az utat majd megmutatom. Délután én is odamegyek s elvezetlek benneteket mindenfelé. Észrevétlenül igyekezett lesurranni a lépcsőkön. Ne is vegyék észre, hogy együvé tartoznak. S végtelenül megkönnyebbült, mikor néhány járatlanabb utcán való bolyongás után oda mutathatott, hogy ott abban a szomszéd utcában, mindjárt a sarkon, földszinten jobbról laknak Kellerék s magukra hagyva anyját — húgát egyedül mehetett hivatala felé. Ott aztán jobbra kanyarodott s a klubkávéházba ment újságot olvasni. Fölnézett a Magyar Híradó szerkesztőségébe, hol egy sikerült tárcát adott le, melyben a fiúi szeretet apotheozisát irta meg s rövid séta után hazatért. Délután adott szava szerint rászánta magát, hogy Kellerékhez megy. Kellemetlen dolog, de nem tehet róla. Nem igen vett róluk máskor tudomást, de most nem kerülhette ki őket. Körülnézett a szegényes ház bejárója előtt, ha várjon nem látja-e valami ismerős, s azután észrevétlenül besurrant. Húga már felbátorodott a nagy városban s ujongva repült bátyja karjai közzé. Majdnem ellágyította Csányit e melegség, nem az egyik okvetlenül el kell, hogy pusztítsa a másikat. Majd ha Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Bánffy Dezső és Apponyi Albert egy tarokkpártivá alakulnak, ha lapjaik kölcsönösen felcserélik szerkesztőiket és ha Sághy Gyula elismeri Pulszky Ágostont Magyarország legelső jogi kapacitásának , akkor el fogjuk hinni, hogy beáll az aranykor Magyarországon. A néppárttól pedig ne fájjon az «utolsó Tiszaisza» feje. A néppárt halad a maga útján, azon az úton, amelyet Magyarország keresztény népe jelölt ki neki s amely, ha tényleg a «jog, törvény és igazság» a mértföldmutatók, csakis a keresztény eszme diadalához vezethet. Végül pedig azt a kérdést kockáztatnék, hogy hát miben is áll az a kormányprogramul és irányzat, amelyet a mai szabadelvűpárt valamennyi tagja akceptálhat anélkül, hogy szabadelvűségében és egyéni presztízsűjében kárt vallana? Mert ez a legfontosabb kérdés, ha tényleg a kibontakozás küszöbén állunk, körülményekhez képest örömmel és nyájasan fogadta vendégeit. — Csakhogy megérkeztek édesanyám. Ugye megfáztak. Hallja maga, ide tegye azt a kosarat. Közben kifizette a hordárt. Kibontotta anyját a kendőkből és réklikből. Juliska már maga segített magán. Ónémet kanapéja tele volt lehámozott ruhadarabokkal. Üzenetek elmondása, kérdezősködések közt kikerült a kosárból szép lassan minden. Szerető gonddal rakosgatta belé a jóasszony, amit csak szeretett valaha az ő jó fia. Volt ott dió, alma, szőlő (mindig is szerette Józsi, ha maradt, karácsonyra gyümölcs) jóféle törköly, még Istenben boldogult apja idejéből, fehér kalács, egy marékra való finom szűz dohány. A sok régi újság darab, amibe mindez takargatva volt, ott hevert szétszórva az ízléses legénylakáson. Siralmasan nézett körül Csányi, de igyekezett örülni és megköszönni. — De ennyi mindent, hogy is lehetett elhozni. Szegény jó anyám ! — Tudod édes fiam, ha már feljöttünk, nem akartunk üresen jönni. Legyen neked is ünneped. — Örülök is anyám. Máma, egész délutánra szabadságot kaptam. Nehezen ugyan, de sikerült. Mert úgy vagyunk mi lássa, hogy se ünnepünk, se vasárnapunk. Dolgozunk egyre-másra. — Verje meg az Isten az urakat, hogy így kínoznak benneteket. Nincs is áldás az ország sorsán. — Van benne valami. Hát mondom, délutánra sikerült szabadságot nyernem. Hanem holnap csak újra be kell állnom. No de láthatunk majd és beszélhetünk azért eleget. — Hiszen nem is a várost, hanem téged akartunk látni édes gyermekem. Budapest, február 28. Az országgyűlési néppárt holnap, március 1-én délután 6 órakor közhelyiségeiben értekezletet tart. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart. Az ülés napirendjén a belügyi költségvetés folytatólagos tárgyalása van. A rendőrség tételénél még Kálmán Károly fog beszélni. Kívüle a további tételeknél Major Ferenc, Óváry és Komjáthy Béla vannak feliratkozva. Amennyiben a belügyi tárca költségvetését letárgyalná a Ház, azonnal áttér a kereskedelmi tárca költségvetésére. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kabinetnek Budapesten időrő valamennyi tagja részt vett. Egy állami anyakönyvvezető. Nem új, de mégis furcsa esetről ad hírt egy szabadkai bazárlap ilyképpen: «Igen érdekes, de egyúttal sajnálatos esemény játszódott le a napokban az óbecsei anyakönyvi hivatalban. Nagy József és Ricz Teréz kötöttek egymással polgári házasságot. Midőn az anyakönyvvezető a hivatalos eljárást be-be tudott magán uralkodni, Kellőnél is örültek a szerencsének, hogy a kedves rokon ellátogatott ma hozzájuk. Úgy is olyan ritkán találkoznak. Hja persze sok a dolog. Hiába, csak van becsülete a nagy észnek mindenütt. Boldog a néni, hogy ilyen derék fia van. Csányiné túl boldog volt s hizelgett neki fia dicsérete. Csakugyan milyen derék egy fiú. Neki szenteli ma az egész délutánt. Az egész után mindenkinek fülébe szerette volna kiáltani, hogy az az ur, akinek az oldalán megy az ő édes fia, lelkéből lelkedzett gyermeke. Juliska kipirultan, kíváncsian nézelődött. Minden olyan meglepő, uj volt neki s magában áldotta Józsit, hogy ő ezt mind láthatja. Kissé nagyon uras ugyan a bátyja, alig mer előtte szegény szólni, de azért szereti és boldog. Csányi meg remegve, óvatosan lépdelt, hogy ismerőssel ne találkozzék. Erre különben volt gondja. Nem igen ment olyan utcákon, ahol találkozhatott volna valakivel. Jó darab járás-kelés után vendéglőbe tértek s amit csak szemökszájok kívánt, rendelt nekik. Milyen pompás is ez a pesti élet. S telve boldogsággal váltak el egymástól Kellerék lakása előtt. — Holnap a templomokat járjuk be a sógorasszonynyal s dél felé hozzád megyünk mind a hárman. — Hozza Isten anyám. Egy kis ebédről is fogok gondoskodni. Be is állítottak pontosan. Az asztal terítve volt s hozzáláttak a Moravcsekné főztének bírálásához. A házmester látta el ez alkalommal Csányi urat, ki egyébként a Fehérlónál szokott . ______Csütörtök, 1900. március 1. BELPOLITIKAI HÍREK.