Alkotmány, 1900. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1900-05-01 / 103. szám
ALKOTMÁNY. 103. szám. praesulibus et clero nostro, ut apostolico zelo imbuti fortiter proesientur proesio Domini. Benedic omnibus, publicis officiis et muneribus fungentibus et litteris operum narantibus. Benedic familiis et juventuti. Benedic divitibus et indigentibus, benedic opificibus, omnibusque hominum coetibus. Benedic etiam illis, qui in religione a nobis dissident, ut ad avitae fidei unitatem redeant. Benedic toti Hungariae,ut sub coelesti tutela Magnae Nostrae Dominae et S. Stephani regis, necnon sub spirituali Sanctae Sedis apostolicae praesidio per plurima adhuc saecula firma maneat, vigat et floreat. Tandem patere, beat. Pater, ut Tibi ex intimis praecordiis acclamemus . Dominus Te ad magnam nonimis Sui gloriam et Summum Ecclesiae Suae emolumentum quam diutissime adhuc salvum et incolumem servet. Ezután a lábcsók cerimóniája következett. A magyarok közül Csuszka érsek után lábcsókra bocsáttattak még: Bende Imre, Hornig Károly báró, Steiver Fülöp, Desselwffy Sándor, Szmrecsányi Pál, Mailáth Gusztáv gróf, Kutrovácz Ernő, Fraknói Vilmos püspökök, Fehér Ipoly főapát, Molnár János pápai prelátus, Szécheny Miklós apátkanonok, Zandt Ödön apátplébános, Halbik Cyprián apát, Várady Árpád, Soós István karmelita atya, Czohor Béla egyetemi tanár, Való Simon kanonok és König Gusztáv pápai káplán. A világiak közül először Zichy Nándor gróf járult a pápa elé. Őszentsége megható szeretettel fogadta a magyar katholikusok ősz vezérét. Megölelte, kijelentve, hogy nagyon szereti és hoszszu életet kíván neki, működésére pedig áldását adja. Utána következtek: Zichy Aladár gróf, Zichy Nándorné grófné és leánya Livia grófnő, gróf Wenckheim Frigyes, Henrik és Krisztina, Hédi báró, Pallavicini Edéné őrgrófné, Cziráky Jánosné grófné, Major dr., Meszlényi, Páder és Asbóth képviselők. Mikor Csekonics grófékat bemutatták, Lapponi orvos közbelépett s ő Szentsége kimerültségére való tekintettel a további tisztelgéseknek véget vetett. A tisztelgések alatt a magyarok a Hol Szent Péter sírba téve kezdetű éneket énekelték. Mialatt a pápát visszavitték, megismétlődtek a fönt leírt jelenetek. Püspökeinket s zarándoklatunk világi előkelőségeit kedden szűkebb audiencián fogadja ő Szentsége, melyen hódoló üdvözletünkre is válaszolni fog. A zarándoklat vége archia nagykövetének közbenjárására ő Szentsége ma délben tizenkettedfél órakor magánétermeiben fogadta a magyar és osztrák mágnásokat családjaikkal. Ott volt Zichy Nándor gróf nejével és leányával, Zichy Aladár gróf, Pallavicini Ede őrgrófné két leányával, Csekonics Endre gróf két fiával, Győry Teréz grófnő, Bartakovics kamarás, Wenckheim Ferenc, Henrik és Stefánia, Pallavicini Sándor őrgróf nejével, Molnár János, Major Ferenc és Meszlény Pál orsz. képviselők. A pápa a magyarokkal rendkívül szívélyesen beszélt, különösen pedig Zichy Nándor gróffal, aki előtt ismételte a neki tegnap a Péter-dómban mondott szavakat. Hozzátette a Szentatya, hogy ezt az üzenetet adja át otthon harctársainak. A pápa többször ismételte a magyarok iránt való szeretetét s kifejezést adott nagy örömének, hogy annyi magyar jött el Rómába. Egy órán keresztül frissen, erős hangon beszélt százhúsz emberrel személyes viszonyaikról úgy, mint Magyarország ügyeiről. Esterházy Miklós Móric gróf legidősebb fia súlyos béltifuszban megbetegedett, múlt éjjel nagyon rosszul volt, most azonban már kissé javult. A pápának a gróf betegsége az audiencia folyamán értésére esett s megígérte, hogy imádkozni fog érte. A fiatal gróf valószínűleg Firenzéből hozta magával a betegséget Rómába. (Távirati tudósításunk.) Róma, ápr. 30. Ma délelőtt a Lateranban nagy magyar, nemzeti ünnep volt, melylyel a nemzeti zarándoklat befejeztetett. A misét Csuszka érsek mondta, mialatt a Germanico-Hungaricum növendékei gyermekkarral kiegészítve egy Palestrina-misét és magyar énekeket adtak elő Kanyó karmester vezetésével. A szent beszédet Asztrik utódja, Fehér Ipoly főapát mondotta, fejtegetve a pápaság hasonlíthatatlan erkölcsi és művelő erejét, melyet Szent István felfogott s Magyarország javára fordított, koronát kérve Szilveszter pápától, miáltal nemzetét a pápaság oltalma alá helyezte. Más nemzetek azon korból eltűntek, a magyar azonban él s ma is hive a pápa képviselte Krisztusnak. A nagyhatású, gyönyörű beszéd után a magyarok imádkoztak Szilveszter pápa sírjánál, hol Steiner Fülöp püspök hatalmas ékesszólással visszapillantást vetett a magyar haza múltjára. Végül elénekelték a zarándokok az Ah, hol vagy magyarok . . . kezdetű éneket. Ugyancsak ma reggel 7 órakor Bende Imre püspök misét mondott a Don Bosco-árvaházban, Zafféry Károly pedig magyar, német és tót nyelven ismertette Don Bosco világraszóló működését, az árvaházi intézményt, követésre buzdítva a magyar zarándokokat. Az udvaron gyermekek énekkel és zenével fogadták a vendégeket, akik közül meghatottságukban számosan adakoztak az árváknak. A magyar kormány ezer forintot utalványozott Czohor Béla dr. egyetemi tanárnak, hogy a zarándoklatban résztvevő kispapjainknak a római és keresztény régiségeket megmutassa. A vasárnap délutánt a katakombák megtekintésére fordították a zarándokok. Róma, ápr. 30 Bevertem grófnak, az osztrák-magyar mon A szabadelvű párt bízik. Budapest, április 30. A szabadelvű párt ma este Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével értekezletet tartott, állítólag bizottsági tagjelölések céljából. Az értekezleten a pártnak számos tagja jelent meg nem annyira alelnökök, jegyzők és bizottsági tagok jelölése céljából, mint inkább ama bizalmi demonstrációk kedvéért, amelyekre a kormánynak és a pártnak mindig olyankor van szüksége, mikor bajban van. Az inkompatibilis párt a választások szelét érzi, tehát különös bizalmát és ragaszkodását fejezi ki a kormány előtt, a páncélos pénzszekrények Deák Ference, pedig — mint Széll Kálmánt egy alkalommal Jsakovszky István találóan elnevezte — erősen megijedt a Bukott hírlapjának folytonos támadásaitól, melyeket Belcsics Gusztáv és Vészi József tömjénezései nem tudnak elfeledtetni, s így hívei bizalmában keres enyhülést. A mai értekezleten természetesen hangoztatták az összeforrott szabadelvű párt bonthatatlan egységét. Hogy ez az egység mennyire igaz, a mai bizalomnyilatkozatok mennyire őszinték, azt a volt nemzeti párt és a Tisza-gárda kölcsönös és Széll Kálmánhoz való viszonya mutatja. Széll Kálmán félt Szilágyi Dezsőtől és Tisza István embereitől, tehát nem neveztette ki Horánszky Nándort belügyminiszternek , de félt a volt nemzeti párttól is — és Gulner Gyula belügyi államtitkár lett. Ezzel elérte, hogy a Tiszaistákat maga ellen háborította, Apponyiékat pedig elkedvetlenítette. Ilyen viszályokból következik, hogy az egységes szabadelvű párt bizalmi tüntetést rendezzen vezérének. Mert olyannak tetszik ez a mai értekezlet, mint a vándor fütyörészése, amelylyel az a vándor az erdő magányán az éjszaka rémeit akarja magától távoltartani. Elsőnek Dániel Gábor szólalt fel (az «összeférő» mellékfoglalkozásokat helyszűke miatt a mai est szereplőinek egyikénél sem iktatjuk ide) a régi Bánffygárdából azzal az őszinteséggel, amelyivel a Bukott emberei a kezdetek kezdetétől fogva támogatták Széll Kálmánt. A Tiszaista Berzeviczy Albert, mint minden miniszteri tárcának immár immár kétségbeeső várományosa ajánlotta fel a hűséget a miniszterelnöknek. A savanyúarcú Makfalvay Géza a volt nemzeti párt nevében beszélt, Kristóffy József pedig a Bánffy párt nevében, quia bis repetita placent. A miniszterelnök feltűnő röviden beszélt. Beszédének különösen azok a képviselők tapsoltak, akik néhol valamilyen revízió dolgában tettek ígéreteket. Egy magántáviratunk szerint Makfalvay Géza beszédén senki sem ujjongott hangosabban, mint egy távollevő szabadelvűpártbeli, t. i. ... Apponyi Albert. Az értekezleten napirend előtt elsőnek Dániel Gábor (Bánffy-párti) szólalt fel. A lefolyt ülésszak — úgymond — igen fontos volt pártunk életében. Ez ülésszak alatt forrott össze a párt s állotta ki a tűzpróbát az egysége ellen intézett támadásokkal szemben. Két tényezőből merítette az erőt. Az egyik a párt elvi alapja, a szabadelvűség volt, a másik a párt vezére. (Hosszantartó élénk éljenzés.) A párt jelenlegi vezére már előbb is a párt vezető férfiainak egyike volt s teljes mértékben bírta a párt bizalmát. Az ő iránta való bizalomnak nem volt szüksége a megszilárdulásra. Annyira szilárd ez a bizalom, hogy diadalmasan ellent tudott állani s ellent fog állani jövőre is a párt egysége ellen irányuló támadásnak. Indítványozza, mondja ki az értekezlet, hogy a párt egységes, törhetetlen bizalommal viseltetik jelenlegi vezére a miniszterelnök iránt. (Általános, lelkes éljenzés.) Berzeviczy Albert (Tiszaisza) csatlakozik az előtte szóló indítványához és mint régi tagja a pártnak, ki eléggé ismeri annak érzelmeit, konstatálhatni véli, hogy nincs oly töredéke vagy árnyalata a pártnak, mely azokkal a megtámadásokkal, amelyek Széll Kálmán miniszterelnök ellen látszólag a szabadelvűség védelmében intéztettek, egyetértene. (Zajos helyeslés.) A nemzeti párt belépése a szabadelvű pártba politikai életünk szanálásának elutasíthatatlan követelménye volt. Mindenki, aki annak megtörténtéhez hozzájárult, szolgálatot tett a közügynek, legnagyobbat marja a miniszterelnök. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Amidőn a miniszterelnök egy kétségbeejtő parlamenti helyzetből megtalálta a kibontakozás útját alkotmányosságunk minden legkisebb csorbulása nélkül, éppen a szabadelvűségnek és anemzeti politikának tette a legjobb szolgálatot. A szabadelvűség ma európaszerte nehéz küzdelmet kénytelen vívni; aki barátja, annak kötelessége nem egyenetlenséggel gyöngíteni ezt a pártot, de érvényesíteni benne szabadelvű felfogását, elősegíteni a miniszterelnök programmjának megvalósítását és támogatni őt, kinek liberalizmusa magasan áll minden kétely fölött. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Makfalvay Géza (volt nemzeti párti) : Amidőn a miniszterelnök helyét elfoglalta, oly programmot terjesztett elő, mely a 67-iki alapon álló minden pártnak kötelességévé tette, hogy őt e programm megvalósításában támogassa. Ez a tudat vezérelte a volt nemzeti pártot, midőn a miniszterelnök programmjához csatlakozott. Nagyok és nehezek a feladatok és éppen ezért szükséges, hogy a párt rendületlen összetartással kövesse őt. Erős meggyőződése, hogy a párt minden tagja így gondolkozik. Ily körülmények közt talán nem is lett volna szükség a párt bizalmának eme megnyilatkozására, ha nem jelentkeznének áramlatok, amelyek osztály és felekezeti érdekeknek előtérbe állításával törekszenek a párt egységét megbontani. Helyes volt ennélfogva újabban is dokumentálni azt, hogy az egész párt rendületlenül áll a miniszterelnök iránt való bizodalmában. (Élénk helyeslés.) Kristófy József (Bánffy-párti): Nem szükséges pártvezérünket külső támadások ellen megvédelmezni; ő magasan fölötte áll eme támadásoknak, ezek visszapattannak az ő kebléről. Felszólalnak azért, hogy az ülésszak küszöbén, midőn új munkára indulunk, kifejezést adjanak a vezér és az ő liberális politikája iránti bizalomnak. Ezt a bizalmat bármely irányból jövő kisértések sem fogják megingatni. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Széli-párti) Őszinte köszönetet mond mindazoknak, akik róla ily melegen megemlékeztek és az egész pártnak azért a rokonszenves visszhangért, amelylvel felszólalásai találkoztak. Nem provokálta ezeket a nyilatkozatokat, sőt fel is kérte az illetőket, ne tegyék, ő semmi körülmények közt nem óhajtja ezt. De ha megtették mégis és igy gondolták jónak, ő csak a legmélyebb köszönettel fogadhatja az elhangzott szavakat. Midőn ezelőtt tizennégy hóval ide állott s a párt támogatását kérte, jól ismerte feladatának nagy nehézségeit. S ha mégis bátorságot érzett magában a feladata elvállalására, két érzésből merítette ezt. Az egyik feltétlen bizalma volt azoknak az elveknek a helyességében, amelyeket a 67-es és liberális politikájának a zászlajára irt. Ezeket az elveket úgy a közjogi, mint a liberalizmus kérdéseiben nyíltan és félreérthetetlenül állította programmja és politikája élére, hogy azokat ott mindenki lássa. A másik érzése az a lelkében élő erős elhatározás és tudat volt, hogy ezektől az elvektől 67-es és liberális politikájától semmi körülmények közt és senki kedvéért nem fog eltérni. (Általános lelkes éljenzés.) Ama tizennégy hónap alatt, amióta az ügyeket vezeti, minden gondolata, minden ideje, egész ereje ennek a politikának volt szentelve. Azt a bizalmat, melyet most megújítanak, megkettőzött előlegnek tekinti, amelyet kamatostul letörleszteni teljes erejével törekedni fog. Összeforrottnak érzi magát a párttal (Általános lelkes éljenzés.) Kéri további működésében azt a bizalmat, mely nélkül igazi eredmények nem érhetők el. Jutalma is lesz ez neki, amelyet jövőre is kér a párttól. (Hoszszantartó élénk éljenzés.) Podmaniczky Frigyes báró elnök: Hazafias örömmel tapasztalta a felszólalásoknak és a kormányelnök válaszának lelkes és egyértelmű összhangját. Legyen a miniszterelnök meggyőződve arról, hogy : Kedd, 1900. május 1