Alkotmány, 1900. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1900-05-01 / 103. szám

ALKOTMÁNY. 103. szám. praesulibus et clero nostro, ut apostolico zelo im­­buti fortiter proesientur proesio Domini. Benedic om­nibus, publicis officiis et muneribus fungentibus et litteris operum narantibus. Benedic familiis et ju­­ventuti. Benedic divitibus et indigentibus, benedic opificibus, omnibusque hominum coetibus. Benedic etiam illis, qui in religione a nobis dissident, ut ad avitae fidei unitatem redeant. Benedic toti Hungariae,­­ut sub coelesti tutela Magnae Nostrae Dominae et S. Stephani regis, necnon sub spirituali Sanctae Sedis apostolicae praesidio per plurima adhuc sae­­cula firma maneat, vigat et floreat. Tandem patere, beat. Pater, ut Tibi ex intimis praecordiis acclamemus . Dominus Te ad magnam nonimis Sui gloriam et Summum Ecclesiae Suae emolum­entum quam diutissime adhuc salvum et in­­columem ser­vet. Ezután a lábcsók cerimóniája következett. A magyarok közül Csuszka érsek után lábcsókra bocsáttattak még: Bende Imre, Hornig Károly báró, Steiver Fülöp, Desselwffy Sándor, Szmre­­csányi Pál, Mailáth Gusztáv gróf, Kutrovácz Ernő, Fraknói Vilmos püspökök, Fehér Ipoly főapát, Molnár János pápai prelátus, Szécheny Miklós apátkanonok, Zandt Ödön apátplébános, Halbik Cyprián apát, Várady Árpád, Soós István karmelita atya, Czohor Béla egyetemi tanár, Való Simon kanonok és König Gusztáv pápai káplán. A világiak közül először Zichy Nándor gróf járult a pápa elé. Őszentsége megható szeretet­tel fogadta a magyar katholikusok ősz vezérét. Megölelte, kijelentve, hogy nagyon szereti és hosz­­szu életet kíván neki, működésére pedig áldását adja. Utána következtek: Zichy Aladár gróf, Zichy Nándorné grófné és leánya Livia grófnő, gróf Wenckheim Frigyes, Henrik és Krisztina, Hédi báró, Pallavicini Edéné őrgrófné, Cziráky Já­­nosné grófné, Major dr., Meszlényi, Páder és Asbóth képviselők. Mikor Csekonics grófékat bemutatták, Lapponi orvos közbelépett s ő Szentsége kimerültségére való tekintettel a további tisztelgéseknek véget vetett. A tisztelgések alatt a magyarok a Hol Szent Péter sírba téve kezdetű éneket énekelték. Mialatt a pápát visszavitték, megismétlődtek a fönt leírt jelenetek. Püspökeinket s zarándoklatunk világi előkelő­ségeit kedden szűkebb audiencián fogadja ő Szentsége, melyen hódoló üdvözletünkre is vá­laszolni fog. A zarándoklat vége­­ archia nagykövetének közbenjárására ő Szent­­sége ma délben tizenkettedfél órakor magáné­­termeiben fogadta a magyar és osztrák mágná­sokat családjaikkal. Ott volt Zichy Nándor gróf nejével és leányával, Zichy Aladár gróf, Pallavicini Ede őrgrófné két leányával, Cseko­nics Endre gróf két fiával, Győry Teréz grófnő, Bartakovics kamarás, Wenckheim Fe­renc, Henrik és Stefánia, Pallavicini Sándor őrgróf nejével, Molnár János, Major Ferenc és Meszlény Pál orsz. képviselők. A pápa a ma­gyarokkal rendkívül szívélyesen beszélt, különö­sen pedig Zichy Nándor gróffal, aki előtt ismé­telte a neki tegnap a Péter-dómban mondott sza­vakat. Hozzátette a Szentatya, hogy ezt az üzene­tet adja át otthon harctársainak. A pápa több­ször ismételte a magyarok iránt való szeretetét s kifejezést adott nagy örömének, hogy annyi magyar jött el Rómába. Egy órán keresztül frissen, erős hangon beszélt százhúsz em­berrel személyes viszonyaikról úgy, mint Ma­gyarország ügyeiről. Esterházy Miklós Móric gróf legidősebb fia súlyos bél­tifuszban megbe­tegedett, múlt éjjel nagyon rosszul volt, most azonban már kissé javult. A pápának a gróf betegsége az audiencia folyamán értésére esett s megígérte, hogy imádkozni fog érte. A fiatal gróf valószínűleg Firenzéből hozta magával a betegséget Rómába. (Távirati tudósításunk.) Róma, ápr. 30. Ma délelőtt a Lateranban nagy magyar, nem­zeti ünnep volt, melylyel a nemzeti zarándoklat befejeztetett. A misét Csuszka érsek mondta, mialatt a G­ermanico-Hungaricum növendékei gyermekkarral kiegészítve egy Palestrina-misét és magyar énekeket adtak elő Kanyó karmester vezetésével. A szent beszédet Asztrik utódja, Fehér Ipoly főapát mondotta, fejtegetve a pápa­ság hasonlíthatatlan erkölcsi és művelő erejét, melyet Szent István felfogott s Magyarország javá­ra fordított, koronát kérve Szilveszter pápától, mi­által nemzetét a pápaság oltalma alá helyezte. Más nemzetek azon korból eltűntek, a magyar azonban él s ma is hive a pápa képviselte Krisz­tusnak. A nagyhatású, gyönyörű beszéd után a magyarok imádkoztak Szilveszter pápa sírjánál, hol Steiner Fülöp püspök hatalmas ékesszólás­sal visszapillantást vetett a magyar haza múlt­jára. Végül elénekelték a zarándokok az Ah, hol vagy magyarok . . . kezdetű éneket. Ugyan­csak ma reggel 7 órakor Bende Imre püspök misét mondott a Don Bosco-árvaházban, Zafféry Károly pedig magyar, német és tót nyelven is­mertette Don Bosco világraszóló működését, az árvaházi intézményt, követésre buzdítva a ma­gyar zarándokokat. Az udvaron gyermekek ének­kel és zenével fogadták a vendégeket, akik közül meghatottságukban számosan adakoztak az ár­váknak. A magyar kormány ezer forintot utalványo­zott Czohor Béla dr. egyetemi tanárnak, hogy a zarándoklatban résztvevő kispapjainknak a római és keresztény régiségeket megmutassa. A vasár­nap délutánt a katakombák megtekintésére for­dították a zarándokok. Róma, ápr. 30 Bevertem grófnak, az osztrák-magyar mon­ A szabadelvű párt bízik. Budapest, április 30. A szabadelvű párt ma este Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével értekezletet tartott, állítólag bizott­­sági tagjelölések céljából. Az értekezleten a pártnak számos tagja jelent meg nem annyira alelnökök, jegyzők és bizottsági tagok jelölése céljából, mint inkább ama bizalmi demonstrációk kedvéért, ame­lyekre a kormánynak és a pártnak mindig olyankor van szüksége, mikor bajban van. Az inkompatibilis párt a választások szelét érzi, tehát különös bizal­mát és ragaszkodását fejezi ki a kormány előtt, a páncélos pénzszekrények Deák Ference, pedig — mint Széll Kálmánt egy alkalommal Jsakovszky Ist­ván találóan elnevezte — erősen megijedt a Bukott hírlapjának folytonos támadásaitól, melyeket Belcsics Gusztáv és Vészi József tömjénezései nem tudnak elfeledtetni, s így hívei bizalmában keres enyhülést. A mai értekezleten természetesen hangoztatták az összeforrott szabadelvű párt bonthatatlan egységét. Hogy ez az egység mennyire igaz, a mai bizalom­nyilatkozatok mennyire őszinték, azt a volt nemzeti párt és a Tisza-gárda kölcsönös és Széll Kálmánhoz való viszonya mutatja. Széll Kálmán félt Szilágyi Dezsőtől és Tisza István embereitől, tehát nem neveztette ki Horánszky Nándort belügyminisz­ternek , de félt a volt nemzeti párttól is — és Gulner Gyula belügyi államtitkár lett. Ezzel elér­te, hogy a Tiszaistákat maga ellen háborította, Apponyié­­kat pedig elkedvetlenítette. Ilyen viszályokból követ­kezik, hogy az egységes szabadelvű párt bizalmi tün­tetést rendezzen vezérének. Mert olyannak tetszik ez a mai értekezlet, mint a vándor fütyörészése, amely­­lyel az a vándor az erdő magányán az éjszaka rémeit akarja magától távoltartani. Elsőnek Dániel Gábor szólalt fel (az «összeférő» mellékfoglalkozásokat helyszűke miatt a mai est sze­replőinek egyikénél sem iktatjuk ide) a régi Bánffy­­gárdából azzal az őszinteséggel, amelyivel a Bukott emberei a kezdetek kezdetétől fogva támogatták Széll Kálmánt. A Tiszaista Berzeviczy Albert, mint min­den miniszteri tárcának immár­ immár kétségbeeső várományosa ajánlotta fel a hűséget a miniszterel­nöknek. A savanyú­arcú Makfalvay Géza a volt nem­­zeti párt nevében beszélt, Kristóffy József pedig a Bánffy párt nevében, quia bis repetita placent. A miniszterelnök feltűnő röviden beszélt. Beszé­dének különösen azok a képviselők tapsoltak, akik néhol valamilyen revízió dolgában tettek ígére­teket. Egy magántáviratunk szerint Makfalvay Géza be­szédén senki sem ujjongott hangosabban, mint egy távollevő szabadelvű­pártbeli, t. i. ... Apponyi Albert. Az értekezleten napirend előtt elsőnek Dá­­niel Gábor (Bánffy-párti) szólalt fel. A lefolyt ülésszak — úgymond — igen fontos volt pártunk életében. Ez ülésszak alatt forrott össze a párt s állotta ki a tűzpróbát az egysége ellen inté­zett támadásokkal szemben. Két tényezőből merítette az erőt. Az egyik a párt elvi alapja, a szabadelvűség volt, a másik a párt vezére. (Hosszantartó élénk éljenzés.) A párt jelenlegi vezére már előbb is a párt vezető férfiainak egyike volt s teljes mértékben bírta a párt bizalmát. Az ő iránta való bizalomnak nem volt szüksége a megszilárdulásra. Annyira szilárd ez a bizalom, hogy diadalmasan ellent tudott állani s ellent fog állani jövőre is a párt egysége ellen irányuló támadásnak. Indítványozza, mondja ki az értekezlet, hogy a párt egységes, törhetetlen bizalom­mal viseltetik jelenlegi vezére a miniszterelnök iránt. (Általános, lelkes éljenzés.) Berzeviczy Albert (Tiszaisza) csatlakozik az előtte szóló indítványához és mint régi tagja a pártnak, ki eléggé ismeri annak érzelmeit, konstatálhatni véli, hogy nincs oly töredéke vagy­ árnyalata a pártnak, mely azokkal a megtámadásokkal, amelyek Széll Kálmán miniszterelnök ellen látszólag a szabadelvű­ség védelmében intéztettek, egyetértene. (Zajos he­lyeslés.) A nemzeti párt belépése a szabadelvű pártba politikai életünk szanálásának elutasíthatatlan köve­telménye volt. Mindenki, aki annak megtörténtéhez hozzájárult, szolgálatot tett a közügynek, legna­gyobbat marja a miniszterelnök. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Amidőn a miniszterelnök egy kétségbeejtő parlamenti helyzetből megtalálta a kibontakozás útját alkotmányosságunk minden legkisebb csorbulása nélkül, éppen a szabad­­elvűségnek és a­­nemzeti politikának tette a leg­jobb szolgálatot. A szabadelvűség ma európaszerte nehéz küzdelmet kénytelen vívni; aki barátja, annak kötelessége nem egyenetlenséggel gyöngíteni ezt a pártot, de érvényesíteni benne szabadelvű felfogását, elősegíteni a miniszterelnök programmjának meg­valósítását és támogatni őt, kinek liberalizmusa ma­gasan áll minden kétely fölött. (Általános élénk he­lyeslés és éljenzés.) Makfalvay Géza (volt nemzeti párti) : Amidőn a miniszterelnök helyét elfoglalta, oly programmot ter­jesztett elő, mely a 67-iki alapon álló minden párt­nak kötelességévé tette, hogy őt e programm meg­valósításában támogassa. Ez a tudat vezérelte a volt nemzeti pártot, midőn a miniszterel­nök programmjához csatlakozott. Nagyok és nehezek a feladatok és éppen ezért szüksé­ges, hogy a párt rendületlen összetartással kö­vesse őt. Erős meggyőződése, hogy a párt minden tagja így gondolkozik. Ily körülmények közt talán nem is lett volna szükség a párt bizalmának eme megnyilatkozására, ha nem jelentkeznének áramlatok, amelyek osztály és felekezeti érdekeknek előtérbe állításával törekszenek a párt egységét megbontani. Helyes volt ennélfogva újabban is dokumentálni azt, hogy az egész párt rendületlenül áll a miniszterelnök iránt való­ bizodalmában. (Élénk helyeslés.) Kristófy József (Bánffy-párti): Nem szükséges pártvezérünket külső támadások ellen megvédel­­mezni; ő magasan fölötte áll eme támadásoknak, ezek visszapattannak az ő kebléről. Felszólalnak azért, hogy az ülésszak küszöbén, midőn új munkára indulunk, kifejezést adjanak a vezér és az ő libe­rális politikája iránti bizalomnak. Ezt a bizalmat bármely irányból jövő kisértések sem fogják megin­gatni. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Széli-párti) Őszinte köszönetet mond mindazoknak, akik róla ily mele­gen megemlékeztek és az egész pártnak azért a rokonszenves visszhangért, amelylvel felszólalásai találkoztak. Nem provokálta ezeket a nyilatkozatokat, sőt fel is kérte az illetőket, ne tegyék, ő semmi körülmények közt nem óhajtja ezt. De ha megtették mégis és igy gondolták jónak, ő csak a legmélyebb köszönettel fogadhatja az elhangzott szavakat. Midőn ezelőtt tizennégy hóval ide állott s a párt támogatá­sát kérte, jól ismerte feladatának nagy nehézségeit. S ha mégis bátorságot érzett magában a feladata elvállalására, két érzésből merítette ezt. Az egyik feltétlen bizalma volt azoknak az elveknek a helyes­ségében, amelyeket a 67-es és liberális politikájának a zászlajára irt. Ezeket az elveket úgy a közjogi, mint a liberalizmus kérdéseiben nyíltan és félreérthetetlenül állította pro­­grammja és politikája élére, hogy azokat ott min­denki lássa. A másik érzése az a lelkében élő erős elhatározás és tudat volt, hogy ezektől az elvektől 67-es és liberális politikájától semmi körülmények közt és senki kedvéért nem fog eltérni. (Általános lelkes éljenzés.) Ama tizennégy hónap alatt, amióta az ügyeket vezeti, minden gondolata, minden ideje, egész ereje ennek a politikának volt szentelve. Azt a bizalmat, melyet most megújítanak, meg­kettőzött előlegnek tekinti, amelyet kamatostul letörleszteni teljes erejével törekedni fog. Összefor­­rottnak érzi magát a párttal (Általános lelkes éljen­zés.) Kéri további működésében azt a bizalmat, mely nélkül igazi eredmények nem érhetők el. Jutalma is lesz ez neki, amelyet jövőre is kér a párttól. (Hosz­­szantartó élénk éljenzés.) Podmaniczky Frigyes báró elnök: Hazafias öröm­mel tapasztalta a felszólalásoknak és a kormány­elnök válaszának lelkes és egyértelmű összhangját. Legyen a miniszterelnök meggyőződve arról, hogy : Kedd, 1900. május 1­

Next