Alkotmány, 1901. június (6. évfolyam, 130-155. szám)

1901-06-01 / 130. szám

ALKOTMÁNY. 130. szám. « Szombat, 1901. junius 1. mételni azt a furfangos szavakba öltözött állítását, hogy a néppárt paktált a pán­­szlávokkal ?» Ön György ur, így «idézi» ezt a mondatot: «Merné-e állítani, hogy a néppárt paktál-e a pánszlávokkal most?» És ön, György ur, ezen hamis idé­zet alapján azt mondja a néppártról: «Hogy paktált, azt elmondtam.» Hát tisztelt György úr, ön úgy látszik, még a kelleténél is könnyelműbb. Minek állít olyanokat, amikéig nem tud faktumokkal bebizonyítani? És minek akarja ön, György úr, Zichy Nándort is belehozni ebbe az ügybe? Lássa György úr, ön így kész veszedelembe rohan. Pedig kár volna önért. Bizonyítson, bizonyítson és ne pletykázzon. És főleg, ne tekintse magát a vallási türelmesség és a magyar hazafiság legfelsőbb fórumának. Ezt a szerepet nem önre szabták. György úr, mielőtt jóéj­szakát monda­nánk önnek, kérjük szeretettel, ne saj­nálja a fáradságot és olvassa el ezen válaszunk után e lap más helyén talál­ható adatokat egy hites magyar hazafi politikai életrajzához. A győri keresztény szövetkezeti értekez­let. A keresztény szövetkezetek Győrben tartott értekezletén lapunk legutóbbi számában köz­lötteken kívül még a következőket sikerült fel­jegyeznünk: Szalay József (Fehértó), Vida János (Dunaszent­­pál) plébánosok, Németh Gyula (Győrújváros), és Hegedűs János (Dunaszegh) segédlelkészek, Malik Kálmán (Fehértó) és Gruber Károly (Lébeny) kántor­­tanítók, Lendvay János (Lébeny), Kiss Ferenc, Simo­­nits Imre, Orgesperger Sándor, Falu Pál (Kisbér), Krempf István (Kerek Teleki), Csonka László (Sop­­ron-Tamási), Alaker István (Rába-Pordány), Ötvös György (Gyóró), Szekál József, Élő Ferenc (Bödöge- Markota), Hoffer József, Nemes Márton, Rigó József (Kóny), Csehi József (Rába-Csanak), Mészáros Imre (Böcs), Kertay Sándor (Koroncó), Fogh Illés (Tóth), Szabó József­, Vesztrócz Antal (Salamon), Hauk Antal (Moson-Halászi), Takács József, Marton Ferenc, Kalmár Mihály (Marcaltő), Magyar József (Csécsény). Megemlítjük egyúttal, hogy az értekezlet az eszme természetéből folyólag szigorúan elítélte azokat a keresztén­y szövetkezeteket, amelyek zsidó boltosoknál vásárolnak. Ha már egyálta­lán szó lehet a központ mellőzéséről, ez csak abban az esetben fordulhat elő, amikor ugyan­olyan minőségű árut helyben kereszt­ül a keres­kedőnél a szállítás leszámításával — tetemes rendelések következtében — jóval olcsóbban kaphat a szövetkezet. Mentelmi ügy. A budapesti főügyészség megke­resést intézett a képviselőház elnökségéhez, amely­ben Vészi József országgyűlési képviselő mentelmi jogát, Csinger János budapesti lakos panaszára, sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt fel­függeszteni kéri. Veszi József ugyanis lapjában Csingert többek között zsarolással is vádolta. A polgári perrendtartás tárgyában összehívott szaktanácskozmány Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt ma délután 5 órakor folytatta tanács­kozásait az igazságü­gyminisztérium palotájában. A horvát pártok­ Zágrábból jelentik: A jogpárt tegnapi üléséből átiratot intézett a tiszta jogpárthoz és az Obser-párthoz. Az első átiratban figyelmez­teti a tiszta jogpártot, hogy tartózkodjék min­den személyes támadástól és ferdítéstől, mert a párt komolyan veszi az ellenzék egyesítését, amiért is minden személyes animozitásnak meg kell szűnnie, mert ebben a munkában az ellen­zék összes elemeinek közre kell működnie. A jogpárt felszólítja a tiszta jogpártot, hogy vilá­gosan és minden kétséget kizáró módon nyi­latkozzék, egyúttal pedig válaszszon meghatal­mazottakat a közös tárgyalásra, hogy a nemzet csal­hatatlan bizonyítékot kapjon az egyetértésre való hajlandóságról. Ellenkező esetben a jogpárt befeje­zetteknek tekinti a tárgyalásokat. Hasonló felszólí­tást intézett a párt az Obzor-párthoz is. Azonkívül átiratot intéztek Brestyénszky képviselőhöz, amely­ben köszönetet mondanak neki az egész akció tá­mogatásáért és megkérik, hogy álljon a mozgalom élére. Budapest, május 31. Királyi döntés a kvóta ügyében. Mint po­litikai körökben beszélik, a magyar és osztrák kormány között megállapodás jött létre, mely szerint a kvóta ügyét nem terjesztik a két állam törvényhozása elé, hanem a már megállapított arányban királyi döntéssel fogják július hó folyamán további egy évre meghosszabíttatni. Oka ennek az, hogy a kvótajavaslat az osztrák parlamentben nagy ellentállásra találna. A Széll Kálmán-párt szívósan védi a Bán­­ffyánosok ellen jussát az élethez. A mohácsi Bánffy-párt elnökének, Margitai Péternek már ismertetett «cáfolatára» a mohácsi Széll­ Kálmán­­párt vezére Jágics József orsz. képviselő ezt a táviratot küldte a P. Ll.-hoz: «A mohácsi szabadelvű párt elnökének, Margi­ti Péternek tegnapi táviratával szemben táviratom tartalmát az utolsó betűig fentartom.» A mohácsi pártszakadás, mint értesülünk, élénk érdeklődést kelt Bács megyében is, ahol hasonló dolgok, alighanem Zomborban, Verbá­­szon és Hódsághon is meg fognak ismétlődni. Csak rajta, rajta­ kaparintották, mindennel inkább törődnek, mint a nemzet szellemi haladásával. Ezeknek csak a pénz imponál s nagy kegyelem, ha körükbe a tudo­mány szerény munkásait befogadják. A honorációs osztályban, a hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, stb. között még kevésbbé lehet szó az altruizmusról. Itt mindenki csak azzal törődik, hogy hol és ho­gyan lehet könnyebben megélni s ha maga elt­tévesztette e tekintetben pályáját, mindent elkö­vet, hogy legalább aki utána következik, az le­gyen kevésbbé kitéve az élet gondjainak. «A hi­vatalnok fiát hivatalnoknak, vagy ügyvédnek, or­vosnak, mérnöknek szánja s gondosan mérlegeli, mely pályán jut előbb kenyérhez, álláshoz, emel­kedik gyorsabban, élhet urasabb módon; arra, hogy mire van tehetsége, hivatása, mely téren szolgálhatná jobban a hazát, alig gondol valaki, mert főszempont az uras megélhetés, vagyis az utilitarizmus.» Mindezekből arra a következtetésre jut a tu­­dós szerző, hogy Magyarországon manapság nagyon, de nagyon keveseknek kell a tudomány, úgyszólván senkinek. S ez tudományosságunk veszedelme, ez az említett csőd, amelyből a kibontakozás, a szabadulás csak iskoláink, tu­dományos intézeteink és tudósaink révén volna lehetséges, de vájjon lehet-e ezekre számítani ? Nem! — mondja Margalits dr. s állításának bi­zonyítására könyvének legnagyobb részében ezekkel foglalkozik, bebizonyítva mindegyikről, hogy valyja az utilitarizmusnak s hogy az égető bajnak szanálását a jelen viszonyok között egyiktől sem várhatjuk. Első­sorban nevelés- és oktatásügyünk fogyatékosságairól rántja le a leplet, kezdve a népiskolán, fel egészen az egye­temig. Mennyi baj, mennyi visszás állapot mindenütt! A népiskolában a tulajdonképpeni feladat telje­sítéséről, a jellem- és kedélyképzésről alig lehet szó, különösen ott, ahol az állam rátette kezét az iskolára,­­mert a vallásfelekezetek legsajá­­tabb hivatása a családi élettel karöltve a jellem- és kedélyképzés, az államhatalom erre képtelen anyagi szempontból is, mivel az államhatalom a gyakorlati életben mint politikai párturalom jelent­kezik s ennek természetszerű következése a népne­velési rendszerben a párturalmi szempontoknak és céloknak megfelelő állami dresszúra volna, mi semmiképpen, főképpen pedig hazafias szem­pontokból nem kívánatos». A tanítók oly sa­nyarú anyagi körülmények között élnek, hogy alig lehet őket kárhoztatni, ha alázkodókká, utilitáriusokká lesznek, ha különbséget tesznek a gazdagok és szegények gyermekei között s egy kis haszon reményében megfeledkeznek kö­telességről, hivatásról, becsületről, mindenről. S amilyen a mester, olyan a tanítvány. Élni azon­ban csak kell s az a két-háromszáz forint, amiért a legtöbb tanító a népnevelés nehéz igáját hozza, bizony csupán arra elég, hogy az ember mellette éhen ne haljon. Közép- és felső iskoláinkban is hasonló viszo­nyok uralkodnak. Az utilitarizmus mindenütt ijesztő mértékben elhatalmasodott s úgy azok­ban, mint ezekben csupán az irányítja a taná­rok és tanítványok cselekvését egyaránt. A kö­zépiskolában az anyagi bajokkal való küzködés, a felső tanintézetekben pedig sokszor a hiúság, sokszor a kényelemszeretet az oka, hogy a ta­nár nem úgy teljesíti kötelességét, amint kel­­lene. A túlterhelés pedig a tanulókat teszi szá­mítékká. Mindegyik csak arra törekszik, hogy a­ kötelező vizsgákon valahogy átcsuszszék s igy az alapismereteket is csak hiányosan sajátít­ván el, már eleve el­veszti kedvét, hogy a tudo­mányokkal később is foglalkozzék. S ha véletle­nül mégis megteszi, nem sok köszönet van benne, ha — amint nagyon sok esetben megtörténik — a tanár megfeledkezik arról, hogy neki a rábí­zott ifjúság hite felett is kötelessége őrködni s bűnt követ el, ha a saját affektált vagy meggyő­ződésből fakadt ateizmusával azt lerontja, vagy csak meg is ingatja. Mert «az Isten létezé­sében és a lélek halhatatlanságában való élő hit és meggyőződés egyetlen biztos alapja a jellemnek, erkölcsnek, a hazaszeretetnek, mely a legnemesebb altruizmus és a becsületnek, melyre korunk annyiszor hivatkozik; e hit és meggyőződés nélkül jellem, erkölcs, hazafiság és becsület csak üres jelszó, csalóka látszat és megtévesztő külszint. A könyvnek az Akadémiáról szóló fejezetét A M. Tud. Akadémia című nemrég megjelent tárcánkban ismertettük. Margalits Ede dr. e munkáját részben harminc éves tanári jubileuma alkalmából irta, a legne­mesebben ünnepelvén igy meg e nevezetes év­fordulót. Az orvos szerepére vállalkozott s a maga riasztó valóságában tárta fel a bajt, hogy vigyázatra, önmegtagadásra birja mindazokat, akik a veszendőbe indult magyar tudományosság megmentésére tehetnek valamit. Lesz-e foganatja munkájának? Reméljük. Sz. N. A delegációk, Budapest, május 31. A magyar delegáció hadügyi albizottsága már rö­vid, alig egy órás ülésén a hadügyi költségvetés rendkívüli előirányzatát tárgyalta s csak a hadsereg szállításainak váltott ki rövid lélekzetű felszólaláso­kat a delegátusokból, egyebekben tudomásul vették a rendkívüli előirányzatot és a póthiteleket is megsza­vazták. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága pedig szintén röviden a tengerészeti költségvetéssel végzett. Az albizottságoknak már csak egy fontosabb mun­kájuk van: a megszállt tartományok ügyeinek meg­vitatása és ebből a célból holnap délelőtt 11 órakor ülésre hívta össze Szilágyi Dezső az egyesült né­gyes albizottságot. Az első teljes ülés kedden lesz (a külügyi,­­ költ­ségvetés tárgyalásával) s addigra hitelesítik az egyes előadók jelentéseit. A tengerészeti jelentést, melyet Teleki Sándor gróf előadó készített, tegnap hitelesí­tették, Fálk Miksa külügyi jelentését vasárnap hitelesí­tik, Münnich Aurél hadügyi jelentését pedig hétfőn.­ Az ülésszakot mindenképpen be akarják fejezni a jövő hét végéig s ugyanaz a törekvés látszik az osztrák delegáció gyors tárgyalásaiból is. A magyar hadügyi albizottság ülése. A magyar országos bizottság hadügyi albizottsága ma délben 12 órakor ülést tartott Szilágyi Dezső elnöklésével s a két kormánynak ugyanazon részvé­telével, mint tegnap. Az ülés megnyitása után Mün­­nich Aurél jelentést tett a szűkebb körű elhelyezési bizottság nevében a hadsereg diszlokációj­áról, mely ál­talában megfelel a területi elvnek, csak oly nagyváro­sok tesznek kivételt, hol az elszállásolás nehézséggel jár. A megszállott tartományokban is szoktak idegen ezredeket elhelyezni. Miklós­­ödön a szűkebb körű élel­mezési bizottság jelentését terjesztette az albizottság elé és kifejtette, hogy a katonai élelmezés árainak emelke­dése megfelel a változott gazdasági viszonyoknak. A hadügyminiszter igyekszik azonban, hogy lehetőleg a termelőktől szerezze be az élelmezéshez szükséges

Next