Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)

1901-11-01 / 260. szám

ALKOTMÁNY. 260. szám. Különben is, ha be is adatott volna a petí­ció, a Kúria ma reggelig nem értesítette róla a Házat, a korelnök nem tehetett róla jelentést) Apponyi mandátuma a kifogástalanok közt sze­repelt volna. Apponyi elnökségének tehát nem lett volna semmi akadálya, így is pikáns a dolog. Akik ugyanis a leghe­vesebben veszekedtek a petíció miatt, azok mind szabadelvű pártiak, régiek, újak és legújabbak. Ezekről éppen tegnap írta a M. N., hogy immár «teljesen összeforrtak.» S íme, egy kósza hír fel­­rebbenése, egy rossz vicc elegendő volt arra, hogy az «egységes» szabadelvű párt vegyes ele­mei újra hajbakapjanak. A másik pikáns dolog az elnökválasztásban a Komjáthy Béla jelöltsége. Ez a jelöltség nem­csak a Kossuth-pártban keltett kavarodást, ha­nem a kormánypártban is. Apponyi legszemé­lyesebb hívei ugyanis, akik soha politkai elvet nem ismertek, hanem bálványimádással csüngtek Apponyi személyén, rettenetesen felháborodtak azon, hogy Apponyinak ellenjelöltet «merészel­tek» állítani. A néppárt ma Apponyira szava­zott, de azért Komjáthy jelöltségéről még sem állítható, hogy jogosulatlan vagy pláne tiltott cselekmény lett volna. Komjáthy személye és iránya nekünk éppenséggel nem rokonszenves, de azért elnöki kandidatúráját a parlamenti sza­bályok alapján elvileg elítélni nem lehet. Lám, a német birodalmi gyűlés elnöke már évek óta a Centrumpárti, ellenzéki Ballestrem gróf. Az osz­trák Reichsrath elnökségében is láttuk már kép­viselve a kisebbséget: Magyarországon a magát szabadelvűnek nevező párt kizárja az elnökség­ből a kisebbséget. De hát Apponyi legszemélyesebb hívei nem az elven botránkoztak meg, hanem azon, hogy bálványuk ellenjelöltet kapott — s még szavazás közben pokoli tervet főztek ki. A jegyzők válasz­tására kerülvén a sor, nem a Kossuth-párt által kijelölt Illyés Bálintra szavaztak, hanem —­­M­­akkai Zsigmondra. Huszonkilencen tisztelték meg igy bizalmukkal az ákosfalvi harisnyás góbét s ezzel vétettek egy régi helyes parla­menti szokás ellen, mely szerint a pártok részé­ről történt ilynemű jelölések a többi pártok által respektálandók. Kossuthéknak joguk volt elnök­jelöltet állítani, de Apponyi szenvedélyes hívei­nek nem volt joguk a Kossuth-párt jegyzői kan­didatúráját kijátszani.* A nap másik szenzációja a Kossuth-párt bomlása. így történt: Kossuth Ferenc — ő tudja, miért —­ a Ház elnökségének betöltésére vonatkozólag megígérte Széll Kálmánnak, hogy a Kossuth-párt Apponyi ellen jelöltet nem fog állítani. Erről az ígéretről Kossuth Ferenc a róla nevezett pártot állítólag nem értesítette. A párt tegnapi értekezletén az Eötvös-gárdához tartozó nyakkendőtelen Polczner Jenő azt javasolta, hogy a párt a kálvinista Komjáthy Bélát je­lölje a katholikus Apponyi ellen. Erre Kossuth Ferenc melegen védte Apponyi jelöltségét, mi­kor pedig szavazásra került a dolog, az értekez­let Kossuth Ferencet­­ leszavazta, dezavuálta. Kossuth Ferencet ez annyira elkeserítette, hogy még nyomban a párthatározat után szörnyen méltatlankodott, ma pedig a Házban az a hír terjedt el, hogy le is mondott a pártelnökség­­ről. Ezt talán még nem tette, mert a mai sza­vazás meggyőzhette, hogy Eötvösék legalább még ma kisebbségben vannak a pártban. Ugyanis a Kossuth-párt nyolcvanegy tagja közül csak 36 szavazott ma Komjáthyra, a többi 45 nem szavazott, nagyobbrészt el sem jött az ülésre. De így is nyilvánvalóvá lett, hogy a «megerősödött» Kossuth-párt belső­­ egység dolgában úgy hasonlít a szabadelvű párt­hoz, mint egy tojás a másikhoz. Élénken jel­lemzi a párt elvi egységét, hogy republikánus tagjai (vannak vagy tizen) detektív-szerű buzgó­­sággal nyomozzák, hogy Justh Gyula, Barabás Béla s még más Kossuth-párti korifeusok, akik vezetők a fekete-sárga szín elleni harcban, mi­kor és hányszor jártak el királyi ebédekre . .. * Az Ugron-párt dolgairól is sokat beszélnek. Ugronról, Bartha Miklósról, Visontai Somáról, Holló Lajosról, Szluha Istvánról . . . hinni akar­juk, hogy mind csak pletyka, amit erre vonatko­zólag beszélnek.* Ma estig harminckét mandátum ellen adat­tak be petíciók. Ezek közt van 23 kormány­­párti. Ez a száraz szám mély lyukat vág Széll Kálmán «tiszta» választásaiba. Úgy emlékszünk, még a Bánffy választásai ellen sem éltek eny­­nyien a petíció jogával. Az október 2-án megej­tett választások ellen november 2. délután 5 óráig lehet petíciókat beadni. Hátra vannak még a 3-tól 10-ig lefolyt választások és a pótválasztá­sok . . . Beri sokat deklamált Széll a «tiszta választások»-ról: kisül, hogy e sok beszédnek sok az alja. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, okt. 31. Egész délelőttön át, egyre nehezedő és boruló levegőben szavazott a Ház és választott egymás­után elnököket és jegyzőket. A fürge körjegy­zők Fabiny Teofil irányításai szerint sürögve­­forogva intézték a választások dolgait, harsogva szólongatták a honatyákat az urnákhoz, melyek rendre megteltek szavazólapokkal, majd verej­tékben fürdőzve számolgatták a szavazatokat. Ily munkában a nagy óra mutatója a késő dél­utánba sétált már által, mikor a karzat reggel óta tartó várakozása végre betelt. Apponyi Albert gróf magas, diszmagyaros alakja végre megjelent az emelvényen s az elnöki székfog­laló első szavai az egész Ház nesztelen figyelé­sébe belezugtak. Ünnepi ülés volt. Alant és fent, oldalt és min­denütt ezer ember leste, várta ágaskodó türel­metlenséggel az elnöki székfoglalás pillanatát, mely késő jövetelével inkább tüzelte, mint fá­rasztotta a közkiváncsiságot. A várakozás alig mozduló, hosszú idejét apró szórakozásokkal töltötte, aki tehette. Az újság­szobában kelendők voltak a hírlapok, a folyosók csendes zugai lár­más beszélgetéssel teltek meg s lassan, de foly­tonosan zugó moraj hullámzott alá a karzatokról is, melyek ismét szinpompába öltöztek, ma Apponyi Albert gróf tiszteletére. A teremben látócsövekkel ostromolták a ragyogó karzatokat, még Makkay Zsigmond bátyó is messzelátót szegezett neki a karzat szép asszonyainak. A folyosókon hírek röppentek fel s végig húzva a politikai égbolton, ismét visszamerültek e sem­miségbe. Majdnem mindenkinek volt valami ér­dekes és fontos tudatni valója a pártélet szín­falai mögül, de aztán egy hir egyszerre meg­mozdította az egész folyosót. Már az osztályok jegyzői jelentést tettek volt a mandátumokról, megválasztották volt Apponyi Albert grófot is házelnöknek, Tallián Bélát és Dániel Gábort alelnököknek, mikor ismeretlen hírnökök tele­­harsonázták a folyosót, hogy Apponyi Albert gróf mandátumát jászberényi ellenfelei meg­támadták. A híresztelés kételkedést, derültsé­get, és felháborodást, de mindenképpen mozgal­mat keltett. Bizonytalannak látszott, megtartja-e Apponyi Albert gróf ilyformán a székfoglaló beszédet; voltak hívei annak a mende­mondá­­nak is, hogy Apponyi Albert gróf székfoglaló helyett le fog mondani az elnöki állásról. A botrányos meglepetések kedvelői mosolyogva járták a folyosókat, a volt nemzeti pártiak pedig ökölbeszorult kezekkel, ajkaikon indulatos sza­vakkal. Az idő telt, a hirtelen fordulattól izgatottra változott várakozás percei kínosakká lettek. Végre elintézték a jegyzőválasztás dolgait is: Fabiny Teofil korelnök ifjú munkatársaival együtt a Ház tapsai között levonult az emel­vényről. Aztán csend lett. A jobb ajtónál most felharsan egy «éljen». Egyszerre száz meg száz ajak veszi által s mint valóságos viharzugást adja vissza, a riadásba belecsattog száz meg száz tenyér tapsolása. Csávossy háznagy vezeti föl az emelvényre a diszmagyaros Apponyi grófot a jegyző­karral. Magasan a völgy felett áll Apponyi Albert gróf és harsogva száll föl hozzá szakadatlan a föllelkesedett Ház tombolása. Elfárad a fül hall­gatni a hangoknak e forradalmát, de nem fárad­nak, sőt mintha egyre erősödnének az ujjongó éljenek, a fel-felzugó tapsok. Mit gondolhatott várjon ezen ováció központján állva Apponyi, mikor majdnem egy egész emberöltő küzdelmei után végre a tetőre érve, az alant kiáltozó for­rongásban volt barátj­ai és volt ellenségei közös hevülését szemlélte?! . . . Hogy mit gondolt, elmondotta. Mikor hosszú idő után ismét visszaköltözött a csend a padok közé, megszólalt Apponyi ajkairól a régen hal­lott harangdugás. A hirtelen lesimult vizszinen dagadó vitorlákkal indult útjára ékesszólásának gályája, mely virágokkal terhelve futott­­ a szi­vekbe. Voltak ezen elnöki székfoglalónak mon­datai, melyek még az ellenkezést is meghódítva, igazi orkánját keltették életre a riadó köztetszés­nek s ilyenkor nem volt elme, mely a szónok­­óriásnak meg nem hódolt volna. . . . Ezzel a beszéddel be is telt az ülés: né­hány perccel utóbb egyre üresedő padsoroknak tett Széll Kálmán a következő ülés feladatairól előterjesztést. Indítványait határozatokká emel­ték s az ülés véget ért. 3 Péntek, 1901. november 1. A képviselőház ülése. Korelnök: Fabiny Teofil. Körjegyzők: Baross János, Gsekonics Gyula gróf, Wilczek Frigyes gróf, Bethlen István gróf, Szüllő Géza, Borbély György. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kál­mán miniszterelnök, Hegedűs, Plósz és Wlassics miniszterek.­ Az osztályok jelentései. Az osztályok jelentései értelmében az elnök enun­­ciálja, hogy 425 megbízó­levél rendben találtatott, 4 ellen eddig kérvény érkezett be, 16 formai kifogás alá esett. E szerint 425 mandátum a szokásos 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelentetett ki. Választások. Korelnök kihirdeti a választások eredményét, amely szerint az elnöki tisztségre 282 szavazat ada­tott be. Ebből gróf Apronyi Albert kapott 242, Komjáthy Béla 36, Justh Gyula 1 szavazatot, 3 üres volt. E szerint Apponyi Albert gróf 202 szavazat­­többséggel a Ház elnökévé lett megválasztva. (Éljen­zés és taps.) Alelnökökké: Daniel Gábor 195 és Tallián Béla 184 szavazattal lettek megválasztva. Barabás Béla 39, Tóth János 38 szavazatot kaptak. Jegyzőkké : Dedovich György (201), Esterházy Kálmán gróf (201), Illyés Bálint (165), Lázár Árpád (199), Molnár Antal (200) és Nyegre László (200) lettek megválasztva. Makkai Zsigmond 29 szava­zatot kapott. Háznagygyá Csávossy Béla lett meg­választva 199 szavazattal. A korelnök búcsúja. Fabiny Teofil ezután jelenti, hogy a korelnökség teendői véget értek. Ajánlja magát és a körjegyzőket a Ház jóakaratába. (Lelkes éljenzés és taps.) Az elnök székfoglalója. A korelnök és a körjegyzők elhagyják helyeiket, Apponyi Albert gróf és az újonnan választott jegyzők foglalják el az elnöki pódiumot. (Hosszan­tartó éljenzés és taps.) Apponyi Albert gróf: Tisztelt képviselő mák ! Mi­dőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, ki­tüntetésben részesítettek, amelynél nagyobbat, hi­vatásban magasabbat nem gondolhatok. A kitün­tetésért, amelyben osztoznak igen tisztelt elnök­társaim, az ő nevökben is szívem mélyéből kö­szönetet mondok, a hivatásnak velők együtt lel­kiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. Ta­lán fel fog emelni feladatom magaslatára az a rajongó lelkesedés, amelylyel ősi alkotmányunkban a nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálato­sabb művét bámulom és az a törhetlen hit, amely­lyel a parlamenti intézményekhez, különösen pedig

Next