Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)
1901-11-01 / 260. szám
ALKOTMÁNY. 260. szám. Különben is, ha be is adatott volna a petíció, a Kúria ma reggelig nem értesítette róla a Házat, a korelnök nem tehetett róla jelentést) Apponyi mandátuma a kifogástalanok közt szerepelt volna. Apponyi elnökségének tehát nem lett volna semmi akadálya, így is pikáns a dolog. Akik ugyanis a leghevesebben veszekedtek a petíció miatt, azok mind szabadelvű pártiak, régiek, újak és legújabbak. Ezekről éppen tegnap írta a M. N., hogy immár «teljesen összeforrtak.» S íme, egy kósza hír felrebbenése, egy rossz vicc elegendő volt arra, hogy az «egységes» szabadelvű párt vegyes elemei újra hajbakapjanak. A másik pikáns dolog az elnökválasztásban a Komjáthy Béla jelöltsége. Ez a jelöltség nemcsak a Kossuth-pártban keltett kavarodást, hanem a kormánypártban is. Apponyi legszemélyesebb hívei ugyanis, akik soha politkai elvet nem ismertek, hanem bálványimádással csüngtek Apponyi személyén, rettenetesen felháborodtak azon, hogy Apponyinak ellenjelöltet «merészeltek» állítani. A néppárt ma Apponyira szavazott, de azért Komjáthy jelöltségéről még sem állítható, hogy jogosulatlan vagy pláne tiltott cselekmény lett volna. Komjáthy személye és iránya nekünk éppenséggel nem rokonszenves, de azért elnöki kandidatúráját a parlamenti szabályok alapján elvileg elítélni nem lehet. Lám, a német birodalmi gyűlés elnöke már évek óta a Centrumpárti, ellenzéki Ballestrem gróf. Az osztrák Reichsrath elnökségében is láttuk már képviselve a kisebbséget: Magyarországon a magát szabadelvűnek nevező párt kizárja az elnökségből a kisebbséget. De hát Apponyi legszemélyesebb hívei nem az elven botránkoztak meg, hanem azon, hogy bálványuk ellenjelöltet kapott — s még szavazás közben pokoli tervet főztek ki. A jegyzők választására kerülvén a sor, nem a Kossuth-párt által kijelölt Illyés Bálintra szavaztak, hanem —Makkai Zsigmondra. Huszonkilencen tisztelték meg igy bizalmukkal az ákosfalvi harisnyás góbét s ezzel vétettek egy régi helyes parlamenti szokás ellen, mely szerint a pártok részéről történt ilynemű jelölések a többi pártok által respektálandók. Kossuthéknak joguk volt elnökjelöltet állítani, de Apponyi szenvedélyes híveinek nem volt joguk a Kossuth-párt jegyzői kandidatúráját kijátszani.* A nap másik szenzációja a Kossuth-párt bomlása. így történt: Kossuth Ferenc — ő tudja, miért — a Ház elnökségének betöltésére vonatkozólag megígérte Széll Kálmánnak, hogy a Kossuth-párt Apponyi ellen jelöltet nem fog állítani. Erről az ígéretről Kossuth Ferenc a róla nevezett pártot állítólag nem értesítette. A párt tegnapi értekezletén az Eötvös-gárdához tartozó nyakkendőtelen Polczner Jenő azt javasolta, hogy a párt a kálvinista Komjáthy Bélát jelölje a katholikus Apponyi ellen. Erre Kossuth Ferenc melegen védte Apponyi jelöltségét, mikor pedig szavazásra került a dolog, az értekezlet Kossuth Ferencet leszavazta, dezavuálta. Kossuth Ferencet ez annyira elkeserítette, hogy még nyomban a párthatározat után szörnyen méltatlankodott, ma pedig a Házban az a hír terjedt el, hogy le is mondott a pártelnökségről. Ezt talán még nem tette, mert a mai szavazás meggyőzhette, hogy Eötvösék legalább még ma kisebbségben vannak a pártban. Ugyanis a Kossuth-párt nyolcvanegy tagja közül csak 36 szavazott ma Komjáthyra, a többi 45 nem szavazott, nagyobbrészt el sem jött az ülésre. De így is nyilvánvalóvá lett, hogy a «megerősödött» Kossuth-párt belső egység dolgában úgy hasonlít a szabadelvű párthoz, mint egy tojás a másikhoz. Élénken jellemzi a párt elvi egységét, hogy republikánus tagjai (vannak vagy tizen) detektív-szerű buzgósággal nyomozzák, hogy Justh Gyula, Barabás Béla s még más Kossuth-párti korifeusok, akik vezetők a fekete-sárga szín elleni harcban, mikor és hányszor jártak el királyi ebédekre . .. * Az Ugron-párt dolgairól is sokat beszélnek. Ugronról, Bartha Miklósról, Visontai Somáról, Holló Lajosról, Szluha Istvánról . . . hinni akarjuk, hogy mind csak pletyka, amit erre vonatkozólag beszélnek.* Ma estig harminckét mandátum ellen adattak be petíciók. Ezek közt van 23 kormánypárti. Ez a száraz szám mély lyukat vág Széll Kálmán «tiszta» választásaiba. Úgy emlékszünk, még a Bánffy választásai ellen sem éltek enynyien a petíció jogával. Az október 2-án megejtett választások ellen november 2. délután 5 óráig lehet petíciókat beadni. Hátra vannak még a 3-tól 10-ig lefolyt választások és a pótválasztások . . . Beri sokat deklamált Széll a «tiszta választások»-ról: kisül, hogy e sok beszédnek sok az alja. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, okt. 31. Egész délelőttön át, egyre nehezedő és boruló levegőben szavazott a Ház és választott egymásután elnököket és jegyzőket. A fürge körjegyzők Fabiny Teofil irányításai szerint sürögveforogva intézték a választások dolgait, harsogva szólongatták a honatyákat az urnákhoz, melyek rendre megteltek szavazólapokkal, majd verejtékben fürdőzve számolgatták a szavazatokat. Ily munkában a nagy óra mutatója a késő délutánba sétált már által, mikor a karzat reggel óta tartó várakozása végre betelt. Apponyi Albert gróf magas, diszmagyaros alakja végre megjelent az emelvényen s az elnöki székfoglaló első szavai az egész Ház nesztelen figyelésébe belezugtak. Ünnepi ülés volt. Alant és fent, oldalt és mindenütt ezer ember leste, várta ágaskodó türelmetlenséggel az elnöki székfoglalás pillanatát, mely késő jövetelével inkább tüzelte, mint fárasztotta a közkiváncsiságot. A várakozás alig mozduló, hosszú idejét apró szórakozásokkal töltötte, aki tehette. Az újságszobában kelendők voltak a hírlapok, a folyosók csendes zugai lármás beszélgetéssel teltek meg s lassan, de folytonosan zugó moraj hullámzott alá a karzatokról is, melyek ismét szinpompába öltöztek, ma Apponyi Albert gróf tiszteletére. A teremben látócsövekkel ostromolták a ragyogó karzatokat, még Makkay Zsigmond bátyó is messzelátót szegezett neki a karzat szép asszonyainak. A folyosókon hírek röppentek fel s végig húzva a politikai égbolton, ismét visszamerültek e semmiségbe. Majdnem mindenkinek volt valami érdekes és fontos tudatni valója a pártélet színfalai mögül, de aztán egy hir egyszerre megmozdította az egész folyosót. Már az osztályok jegyzői jelentést tettek volt a mandátumokról, megválasztották volt Apponyi Albert grófot is házelnöknek, Tallián Bélát és Dániel Gábort alelnököknek, mikor ismeretlen hírnökök teleharsonázták a folyosót, hogy Apponyi Albert gróf mandátumát jászberényi ellenfelei megtámadták. A híresztelés kételkedést, derültséget, és felháborodást, de mindenképpen mozgalmat keltett. Bizonytalannak látszott, megtartja-e Apponyi Albert gróf ilyformán a székfoglaló beszédet; voltak hívei annak a mendemondának is, hogy Apponyi Albert gróf székfoglaló helyett le fog mondani az elnöki állásról. A botrányos meglepetések kedvelői mosolyogva járták a folyosókat, a volt nemzeti pártiak pedig ökölbeszorult kezekkel, ajkaikon indulatos szavakkal. Az idő telt, a hirtelen fordulattól izgatottra változott várakozás percei kínosakká lettek. Végre elintézték a jegyzőválasztás dolgait is: Fabiny Teofil korelnök ifjú munkatársaival együtt a Ház tapsai között levonult az emelvényről. Aztán csend lett. A jobb ajtónál most felharsan egy «éljen». Egyszerre száz meg száz ajak veszi által s mint valóságos viharzugást adja vissza, a riadásba belecsattog száz meg száz tenyér tapsolása. Csávossy háznagy vezeti föl az emelvényre a diszmagyaros Apponyi grófot a jegyzőkarral. Magasan a völgy felett áll Apponyi Albert gróf és harsogva száll föl hozzá szakadatlan a föllelkesedett Ház tombolása. Elfárad a fül hallgatni a hangoknak e forradalmát, de nem fáradnak, sőt mintha egyre erősödnének az ujjongó éljenek, a fel-felzugó tapsok. Mit gondolhatott várjon ezen ováció központján állva Apponyi, mikor majdnem egy egész emberöltő küzdelmei után végre a tetőre érve, az alant kiáltozó forrongásban volt barátjai és volt ellenségei közös hevülését szemlélte?! . . . Hogy mit gondolt, elmondotta. Mikor hosszú idő után ismét visszaköltözött a csend a padok közé, megszólalt Apponyi ajkairól a régen hallott harangdugás. A hirtelen lesimult vizszinen dagadó vitorlákkal indult útjára ékesszólásának gályája, mely virágokkal terhelve futott a szivekbe. Voltak ezen elnöki székfoglalónak mondatai, melyek még az ellenkezést is meghódítva, igazi orkánját keltették életre a riadó köztetszésnek s ilyenkor nem volt elme, mely a szónokóriásnak meg nem hódolt volna. . . . Ezzel a beszéddel be is telt az ülés: néhány perccel utóbb egyre üresedő padsoroknak tett Széll Kálmán a következő ülés feladatairól előterjesztést. Indítványait határozatokká emelték s az ülés véget ért. 3 Péntek, 1901. november 1. A képviselőház ülése. Korelnök: Fabiny Teofil. Körjegyzők: Baross János, Gsekonics Gyula gróf, Wilczek Frigyes gróf, Bethlen István gróf, Szüllő Géza, Borbély György. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs, Plósz és Wlassics miniszterek. Az osztályok jelentései. Az osztályok jelentései értelmében az elnök enunciálja, hogy 425 megbízólevél rendben találtatott, 4 ellen eddig kérvény érkezett be, 16 formai kifogás alá esett. E szerint 425 mandátum a szokásos 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelentetett ki. Választások. Korelnök kihirdeti a választások eredményét, amely szerint az elnöki tisztségre 282 szavazat adatott be. Ebből gróf Apronyi Albert kapott 242, Komjáthy Béla 36, Justh Gyula 1 szavazatot, 3 üres volt. E szerint Apponyi Albert gróf 202 szavazattöbbséggel a Ház elnökévé lett megválasztva. (Éljenzés és taps.) Alelnökökké: Daniel Gábor 195 és Tallián Béla 184 szavazattal lettek megválasztva. Barabás Béla 39, Tóth János 38 szavazatot kaptak. Jegyzőkké : Dedovich György (201), Esterházy Kálmán gróf (201), Illyés Bálint (165), Lázár Árpád (199), Molnár Antal (200) és Nyegre László (200) lettek megválasztva. Makkai Zsigmond 29 szavazatot kapott. Háznagygyá Csávossy Béla lett megválasztva 199 szavazattal. A korelnök búcsúja. Fabiny Teofil ezután jelenti, hogy a korelnökség teendői véget értek. Ajánlja magát és a körjegyzőket a Ház jóakaratába. (Lelkes éljenzés és taps.) Az elnök székfoglalója. A korelnök és a körjegyzők elhagyják helyeiket, Apponyi Albert gróf és az újonnan választott jegyzők foglalják el az elnöki pódiumot. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Apponyi Albert gróf: Tisztelt képviselő mák ! Midőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben részesítettek, amelynél nagyobbat, hivatásban magasabbat nem gondolhatok. A kitüntetésért, amelyben osztoznak igen tisztelt elnöktársaim, az ő nevökben is szívem mélyéből köszönetet mondok, a hivatásnak velők együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. Talán fel fog emelni feladatom magaslatára az a rajongó lelkesedés, amelylyel ősi alkotmányunkban a nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálatosabb művét bámulom és az a törhetlen hit, amelylyel a parlamenti intézményekhez, különösen pedig