Alkotmány, 1902. január (7. évfolyam, 1-27. szám)

1902-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1902. január 1. Szerda* ELŐFIZETÉSI ÁR: &Hétz évre .............kor. 28.­Félé­vre............ .. _ « 14._ Negyedé­v­ra........................... 2­7.— Egy hónapra.......... kr 2.40 Egyes szám S fill., vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL:­ Vili, Szentkirályi­ utca 28a. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Huberinél m, Matzle­nsdorfer-Strasse7. Kéziratost nem adunk vissza:’ Az újév küszöbén. Budapest, dec. 31. Mi is általánosabb,magasabb szempont­ból kívánjuk megvilágítani az újév küszö­bén helyzetünket. Átalakulásnak indul minden: az is, aminek szilárd alapon kellene nyugodnia. A 67-es alap a szabadelvű pártnak nem talapzata többé. íme a külön vámterület önálló vám- és kereskedelmi szerződések­kel a párt egy része törekvései céljának tűzte ki. Ez pedig már nem azon jogi elv, hogy a kiegyezési kísérletek meghiúsulása esetén a külön vámterület jogi állapota érvényesül. Ebben a kiegyezés létesítésé­ben leltek a jog és a helyzet követelmé­nyei a szükséges megoldást s az ebbeli őszinte közreműködés a helyzet etnikai követelményei és a Deák ú­éti politikának egyik alapvető tétele. Ezt vette át a sza­badelvű párt. E körül és hasonlók körül forgott a vita az országgyűlési pártok kö­zött a kiegyezés óta. Amint a kiegyezési törekvés nem többé alapja a pártegységnek: bekövetkezik a pártban is, a műben is a bomlás, mely­­ egyhamar kihat másokra is, mert az állami lét kérdései egymással szoros össze­köttetésben vannak. Már­pedig ezen ellen­tétleges törekvés nemcsak a Házban, ha­nem a hatóságokban, városokban és me­gyékben, a társadalom és publicisztika kö­reiben megindult. Könnyebb ily mozgalmat megindítani, mint megállítani. Az örökös tartományokban a bomlás még kézzel foghatóbb. Az elválásra irá­nyuló törekvések féktelenek és a küzde­lem kifakadásai az indulatosságot jelzik, mely nemcsak az alkotmányos szervezet közegeiben, de a tömegekben is érvénye­sül. A nemzetiségek szerinti elválás és a partikularizmus törekvései tűzték ki ett a zászlót. Mindenütt meg van támadva az egy­ház: hazánkban az egyház és felekezet mellett erős az érdeklődés, a Lajtán túl a «Los von Rom» a tömeg nyugtalanítá­­sára, alig álarcozott idegen törekvéseknek műve; nálunk a hivatalos törekvés a ke­resztény és főleg a katholikus hitvallás megrontásával a racionalizmust és a mo­dern liberalizmust dédelgeti. A kiegyezés aktuális kérdései ily áram­latok között vajúdnak és ő­felsége többi országai és tartományai között az érde­kek ellentétének kiélesitése az egymás­közti feszültséget és ingerültséget növeli. A néppárt, mely ma leginkább a katho­likus egyházért küzd és az alkotmányos kormány által elnyomatik, mert az állam omnipotenciáját a hit dolgában el nem fogadhatja, a többi pártoknál jobban érti és melegebben érzi az állami rend és a monarchia köre­ben létesített kiegyezés feltételeit. De nemcsak nálunk és szomszédaink­nál, egyebütt is, más államokban is sok a baj, a ki nem elégítő viszony, a gyűlöl­ködés és szenvedés. Mindenki at­­ért kénytelen keresni, hogy a létérti küzde­lemben megállhasson, belőle tisztességgel. Magára nem sokat költött, családja nem volt, ám egy ici-pici lányka sza­kadt a nyakába a néhai öcscséről, miután az özvegye is elhunyt s ez a kis­lány nőttön-nőtt, iskoláztatása, ruházása kimerítette Vesztróczy segélyforrásait. Ezért, csak ezért a leánykáért szerette volna, ha feljebb vihette volna. De hiába, nem lehe­tett. Sokat olvasott, műveit, tanult ember volt ő, mindez magánszorgalomból, de bizonyítvá­nyokkal igazolható ismerete nagyon kevés volt, pedig ma csak ezt veszik számba. Hogy azért a hatszáz forintért és lakáspénz­ért volt Vesztróczy olyan pontos, olyan han­gyaszorgalmú, olyan becsületes, ezt rótták föl neki kollégái. Hanem nemcsak ezt, azt is, hogy anyagi kárt okozott nekik. A felektől nem foga­dott el semmi néven nevezendő ajándékot, okut adván, hogy az a legszigorúbban megvan tiltva, a felek igy felvilágosítva a többi tisztelt urnak se adtak semmit. ‘­v — Ha az égből hullana szobájába egy ezres bankó, azt is visszaküldené Szent Péternek, vagy letétbe helyezné és jelentést tenne róla illetékes helyen. No és ha egy bankóval jól ki­bélelt tárcát találna, bizonyosnál bizonyosabb, hogy a rendőrséggel kurrentáltatná a károsultat s volna az bár maga Rothschild, visszaszármaz­tatná kezébe. így ítéltek Vesztróczyról kollégái. Az öreg nem gondolt semmivel semmit, dol­gozott tovább is szorgosan kitartón. Nem is tu­dott volna másként.­ A hivatalban olyan volt mint eddig, azonban hivatalon kívül nem volt többé a régi, nyugodt életű agglegény, Rózának, nevelt lányának . Az európai nagyhatalmak között a biza­­lom alig állott valaha gyengébb lábon, mint jelenleg: az erők egyensúlya más és újabb támpontokat keres és az írott szövetségek háta megött azokkal ellentétes, érdekek fognak kezet. Az angol hatalma ez idő szerint nagyobb erőkifejtésre, ha nem is képtelen, legalább is nem haj­landó. A németnek koloniális politikája az oroszéval versenyez, és nem lelhet más megbízhatóbb társat az angolnál Az orosz a franciával szint oly könnye találkoz­­hatik, amily könnyen­­ r'­hasonlik a némettel. Szomszédjá­g­a pedig a félhold birodalma bem. ,ő foszlányai­val kísértetként keletkeztet új vágyódáso­kat a nagyhatalmakban. Ekként az euró­pai helyzet és benne a hármas­ szövetség helyzete lényegileg változott. Mindezeket aggódva szemléljük. Bár bírnánk céltudatos, velleitásoktól ment és a helyzet magaslatára emelkedő vezérlettel! Nem bölcs politika, mely nem kíméli és ki nem elégíti a népek hitbeli meggyő­ződéseit és a hitélet követelményeit, mely a katholicizmus és a felekezetek közt ellen­ségeskedést szít s a nép erkölcsét vallásos alapjában megingatván, ez által a neralinu­­s állami lét alapját is gyengíti. De legkevésbbé helyeselhetni ily politi­kát, mikor nagy nyomatékú, aktuális kér­dések eligazítása és a bekövetkezhető bo­nyodalmak minden erő egyesítését i­öve­­telnék. A mai helyzet különösen követeli, hogy minden utópisztikus törekvésről lemond­sorsán való töprengés, aggodalom egy csendes pillanatot sem adott neki. Nem panaszolt ezért, sőt jót esett szívén­ek, hogy valakiről gondoskodhatik. Csak ne kötijne úgy a szegénységi Otthoni munkát vállalt, ami nagy áldozat egy öreg embertől, akinek ugyancsak elkél a pihe­nés a fárasztó hivatali munka után. Észre se vette. De bizony kevés csurrant nagy igyeke­zetéből, így tért rossz útra a jó öreg, becsületes Vesztróczy bácsi. Ne ítéljük el érte. Különben hát egyelőre nincs szó valami nagy dologról. Neki igaz annak látszott. Ha megteszi, amit gondolt, azt hitte, félre lép a becsület út­járól. Nem nagyon, de egy lépés is közelebb visz a becstelenséghez. Hosszú belső küzdelem után nyugtatta meg csak lelkiismeretét, de megnyugtatta. Nem ment ki frakkóron, nem egyfogaton, bi­zony csak gyalog a versenytérre, ott se váltott jegyet a forintos, csak a harminckrajcáros helyre, a hely neki mindegy volt, a pénz azon­ban nem. Nyerni akart a jó öreg Vesztróczy bácsi. Koc­káztatni pár forintot, nem sokat, mert hátha! Milyen szép volna, milyen jó volna, ha pár tízessel gazdagabban mehetne haza. Meg­­vehetné Rózának azt a palotát Holzernál, ami úgy megtetszett neki. Nem drága, valaminőt pe­dig úgy is kell venni, itt az ősz, nyomában a tél! Ezenkívül is mennyi kellene még. Tudja, hogy hiányzik neki sok minden bizonyosan. Ha anyja volna, az kitalálná, ő még erre sem képes. És Róza nem szól, a jó leány, de­­nem tanul szorgalmasan, megérti, hogy egyszer A talált jószág. Az Alkotmány eredeti tárcája. A becsületes ember jellemében, ha úgy mér­jük, mint a szeszt, mai fogalom szerint van hu­szonöt százalék kevélység, huszonöt százalék képmutatás és ötven százalék k­együgyüség. Ez az ötven százalék bizonyos, a másik ötven­­ben a föntebbiek mellett vagy helyett az indivi­duum szerint más és más alkotó­részek kérhet­­nek helyet aránylagos percentekben. Marad tehát állandó alkatrésznek az egy­ügyüség. Nos ilyen ember volt a jó öreg Vesztróczy bácsi, akiről egy történetet jegyzett fel Klió, mit — ha megengedik — elmondok az alábbiakban. Ismerik őt sokan, hát csak annyit tartok szük­ségesnek mindenek kedvéért elmondani, hogy a városnál dolgozott egy kis segédhivatalban már vagy negyven éve s hogy maga volt a megtes­tesült pontosság, lelkiismeretesség és becsület. Kollégái, igazi mai emberek, tündöklők a pon­tatlanságban, a munka alól való lehető kibúvás­ban , akik vele ellentétben csak úgy kilenc óra felé szállingóztak az irodába, egy óra után pedig ha lehetett, elszeleltek, szemben nem merték őt gúnyolni, annál inkább a háta mögött. No azért szerették az öreget, volt is okuk rá. Sokszor történt volna bravár, mikor néha a tanácsos be­nézett az irodába s ők még nem voltak ott, ha Vesztróczy valami ürügygyel mentésükre nem siet. Ami öregünk anyagi dotálását ületi, biz az nem volt fényes, éppen csak hogy megélhetett .

Next