Alkotmány, 1902. március (7. évfolyam, 52-77. szám)

1902-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY. 52. szám. költségvetésébe is illő kérdést, a képvise­lők számának kérdését. Összevetve az egyes alkotmányos államok választóinak és képviselőinek számát, Magvarország­­■nák van aránylag a legkevesebb válasz­tója és a legtöbb képviselője. Hát ennek az aránynak megfordítva kellene leírni. A választójog szabályozása által a válasz­tók számát hatalmasan fel kell emelni (bármennyire ágaskodik ez ellen Széll Kálmán), a választókerületek szabályozása által pedig a képviselők számát le kell szállítani. Mennél nagyobb egy kerület és mennél több választója van, annál nehezebb lesz bizonyos pénzes jelöltekre nézve a költekezés, a korrumpálás, (mert 1000 embert itatni könnyebb, mint 10 ezret) és annál nehezebb lesz a hivata­los apparátusra nézve a terrorizálás. És végül, ha kevesebb lesz a kép­viselő, kevesebb lesz az országgyűlés évi költsége is, kevesebb lesz tehát a nép megterhelése. A harmadik nevezetes tétel, amelynek tárgyalását a t. Ház ma csak megkezdte, az új országház építési költségeinek folyó évi részlete: 1.700.000 korona. Itt Bartha Miklós és Rakovszky István irgalmatlanul rámutattak bizonyos machinációkra. A dolog a Tisza-éra egyik legsötétebb pontja. Dolgozott itt a protekció a Tisza-telkek eladásától kezdve a legkisebb pallérig. Pocsékolták itt a pénzt, akár az Adriába dobták volna. Mikor elhatározták a nem­zethez «méltó» új országház építését az 1884. évi XIX. törvénycikkben ezen törvény indokolása szerint az építés költ­ségei kerek számban 11.000.000 koroná­ban állapíttattak meg és kimondatott a törvényben, hogy az épület tiz év alatt befejezhető legyen. Azóta elmúlt tizenhét leány Corneanéé, míg a vu és a barna kis leány az elhunyt asszonyé. És ime az apjuk, hogy sir, éki, mint egy asszony, hogy szinte fáj az ember­n­ek a szíve, ha rá néz. Ugyan te öreg mit nézel olyan ravaszul ? A fiuk már az első naptól fogva megbarátkoztak egymással — mert hát olyanok a gyerekek. Tu­dom mit gondolsz. De hogy a két fájdalomtól elborult lélek között, valami szerelemféle volna... Őrültség ilyesmire gondolni is. Ugyan mit csóvá­lod a fejedet! Nem látod, hogy nem is ismerik egymást? Számukra már nem létezik sem a világ, sem az élet. És tegyük föl, hogy meglátják egymást, hogy megismerkednek és hogy beszédbe ereszkednek ... Mit mondhatnának egymásnak? Hisz két sír van a szivük közt . .. A nap, a nyári reggel napja életerőt lövel, meleg és jótékony fény száll le a földre, a föld párolog. A fák hullatják virágjaikat, a levegőben van a szerelem. — Bocsánat, nagysád... ha nem csalódom,­­ez a napernyő az öné. — Köszönöm. Mindketten lesütik szemeiket, azután egy könnyed főhajtás, de ő nagysága kissé elpirult. A gyerekek szájukra teszik ujjaikat és csókokat küldenek egymásnak. Simon bácsi utánuk néz és mosolyog, mint az a ravasz ember, aki min­dent ért és hallgat. Egy őszi napon, a gyerekek mindhárman szé­pen kézenfogva jöttek ki a kapun. Pár lépés­nyire utánuk, lassan, karonfogva mentek, kisírt szemekkel ... a három gyerek szülői. Vastag harasztréteg takarja a két sirt és Si­mon bácsi már nem söpri le róluk a harasztot. Csak mikor elmegy mellettük, bólingat a fejével és morog: ■ — Lám, tudtam én, hogy el fognak titeket felejteni... Románból fordította: Popa József. .sovány esztendő, amelyek azonban bizo­nyos elemekre nézve kövér esztendők le­hettek, mert az uj országház ma sincs befejezve, költségei pedig megközelítik az előirányzott 11.000.000 háromszorosát. Egészen eltekintve attól, hogy ez az új épület a jó ízlésnek és célszerűségnek valóságos karrikatúrája, önként is felme­rül a kérdés: mi történt itt ? Kit illet az elpocsékolt milliókért a felelősség? Min­denesetre az 1884-ki törvény végrehajtá­sával megbízott miniszterelnököt: Tisza Kálmánt és Széll Kálmánig minden egyes utódját. Az egyre szegényedő nép véres adókrajcárjainak könnyelmű elpocsékolá­­sát nem­ nézheti nyugodtan senki, leg­­kevésbbé a képviselő­háznak kötelesség­tudó része. Reméljük, hogy alkalom fog nyúttatni Széll Kálmánnak, hogy még hol­nap nyilatkozzék az új országház ügyéről. 2 Budapest, febr. 28. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a kisebb tárcák költségvetésének tárgyalását. Szólásra fel van­nak jegyezve Szederkényi Nándor és Molnár Jenő, Hegedűs Sándor lemondása. A drága fél­­hivatalos cáfoló masinák a minap holmi «kleri­kális» lapok pium desideriumára iparkodtak visszavezetni azt a nemrég, az Alkotmány­ban is megjelent hírt, mely szerint Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter hamarosan le­mond. Azt állították akkor a félhivatalosak, hogy Széll Kálmán Hegedűs Sándorral ez idő szerint szolidárisabb, mint valaha és hogy Hegedűsnek nincs semmi oka lemondani. Ma pedig jelent­hetjük azt a tényt, hogy Hegedűs Sándor immár írásban is átnyújtotta lemondását Széll Kálmánnak, aki azt pár sajnálkozó szó kí­séretében sietett átvenni. A lemondás azon­ban rövid időre függőben hagyatik: Hege­dűs csak a kereskedelmi költségvetés letár­­gyalása után adja át helyét annak, akit Széll Kálmán kinevezés végett máris az uralkodó elé terjesztett — Hordászky Nándornak, Beöthy Ákos és a kassaiak. A kormánypárti sajtó nagy gaudiummal közölt némely híreket, melyek szerint a kassai választó­polgárok a bizalmatlanság bizonyos jeleinek adtak kifejezést Beöthy Ákossal szemben Széll Kálmánt támadó nagy parlamenti beszéde miatt. Erre vonatkozólag azok nevében, kik Beöthy Ákost kassai képviselőnek megválasztották, a függetlenségi párt vezetősége kijelenti, hogy az úgy­nevezett bizalmatlansági nyilatkozatot Kassa városá­nak igen jelentéktelen és a választásban semmi sze­repet nem játszó elemei hozták nyilvánosságra. Sapienti sati­s konverzió. Lukács László pénzügyminisz­ter ma a képviselőház miniszteri szobájában hosszabb kihallgatáson fogadta Kornfeld Zsig­­mondot, a hitelbank igazgatóját, kivel a kon­verzió terve felől tanácskozott. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma dél­után ülést tartott, melyben Nagy Sándor referálása alapján elintézte az igazságügyminisztérium 1900-ik évi zárószámadásait. A bizottság szerdán tartandó ülésének napirendjére a vallás- és közoktatásügyi tárca zárószámadásainak tárgyalásait tűzte ki. A zichyfalvi petició. A Kúria hatodik napja tárgyalja a zichyfalvi képviselő, Karácsonyi Jenő gróf mandátuma ellen beadott petíciót. Ma a választók védője, Petlak Győző dr. nagybecskereki ügyvéd szólott s kérte a petició elutasítását. Vesztegetéssel vádolta Dániel Lászlót s hangoztatta, hogy Kará­csonyi gróf megtiltotta a gazdatisztjeinek, hogy a választásba avatkozzanak. Verekedés és gyújtogatás is történt s mindezt a Dániel-párt rendezte. Szombat, 1902. március 1. ORSZÁGGYÜLÉS, Budapest, febr. 28. Ma áttért a képviselőház a kisebb tárcák költ­ségvetéseinek tárgyalására. Az udvartartás költ­ségvetése ellen a függetlenségi párt intézett he­­­­ves támadást. Nessi Pál és Ráitkay László túl­ságos páthoszszal kifogásolták a tételt, különö­sen azért, mert az udvartartásban nem dombo­rodik ki kellőképp a magyar nemzeti jelleg. Széll Kálmán «röviden» válaszolt a felszólalásokra, mire a tételt megszavazták. A kabinetiroda tételénél ugyancsak Nessi Pál szólalt fel s azt akarta, hogy rendeljék ezt az irodát valamelyik minisztérium fönhatósága alá. Széli válasza után azt is megszavazták. Nagyobb vitára adott alkalmat a képviselőház költségeinek tétele. Az állandó új országház költségeit vette szigorú bírálat alá Bartha Miklós. Ez a ház immár hamincnégy millió fo­rintba kerül s ha készen lesz, nem lesz benne köszönet, mert tele van ízléstelen durvaságok­kal. A festmények trágárak s minden kritikán aluliak. Maga a berendezés célszerűtlen és min­den józan felfogást nélkülöző. Csatlakozott Bartha Miklóshoz Rakovszky István is, aki temperamentumos beszédében a túloldalt tette felelőssé az új országháznál el­pocsékolt milliókért, melyeket a szegény adózó nép fillérjeiből harácsoltak össze. A miniszterelnök válaszolt a támadásokra s a legtöbb kifogásban igazat adott a felszólalóknak. A vita folytatását holnapra halasztották Részles tudósításunk a következő: A képviselőház ülése. Elnök: Apponyi Albert gróf, utóbb Tallián Béla. Jegyzők: Teleki Sándor gróf, Nyegre László és Farkas József. Elnök: Bemutatja a Kúria átiratát, mely szerint a Szentiványi Gyula ellen beadott kérvényt a Kúria elutasította. Barcsay Kálmán egészségének helyreál­lítása célából egyhavi, b. Petricsevich Horvát Ar­thur ugyancsak egészségi okokból kéthavi szabad­ságot kér. (Megadatik.) Bemutatta a miniszterelnök átiratát, melyben ér­tesít, hogy az 1889: VI. t.-c. 14. §-a, valamint az 1890. évi V. t.-cikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a hon­védség számára megállapított ujoncsutalók meny­­nyiségének 1902. év végéig való fentartásáról, to­vábbá az 1902. évben kiállítandó újoncok meg­ajánlásáról szóló törvényjavaslatok ő Felsége által szentesíttetvén, azok, mint ez idei I. és II. törvény­cikkek az országos törvénytár utján kihirdettettek. Bemutatja a szamosujvári tanítóknak kérvényét, a tanítói fizetés méltányos rendezése iránt. Sir­ó Lajos, a DC. bíráló­ bizottság elnöke beje­lenti, hogy Rakovszky István megbízó-levelét a csornai kerületre nézve és Bruckner Vilmos dr. meg­bízó-levelét a nagyszebeni első kerületre nézve tár­gyalás alá vette a bizottság és őket végleg igazolt képviselőknek nyilvánít­otta. Forgách Antal gróf beterjeszti a kérvényi bizott­ság által letárgyalt kérvények második sorjegyzékét. Következik a költségvetés részletes tárgyalása. Az udvartartás tételénél Nessi Pál hangoztatja, hogy nincs magyar­ udvar­tartásunk. Van ugyan királyi várpalotánk, magyar udvarnagy, az osztrák udvar is lerándul néha Buda­pestre, de ez nem udvartartás. Kérdi, milyen célból tett a 9 millió korona felvéve a költségvetésbe, ha nem költenek el ennyit Magyarországon? Kérdi továbbá, felemelik-e a civillistát? Óhajtaná, hogy gyakrabban legyen szerencsénk a trónörököshöz s a többi főhercegekhez. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rátkay László nem szavazza meg az udvartartás költségvetését, amely szóló szerint nem magyar. A valóságos belső titkos tanácsosok esküt tesznek le. Kérdi, mi annak az eskünek a tartalma. Gyanúja az, hogy az eskü tartalma nem áll összhangzásban a magyar alkotmánynyal. Keserű azt végignézni a ma­gyar történelemben, hogy mi a sorsa azoknak, akik a magyar szabadságért küzdöttek. Kossuth száműzetve halt meg, Széchényi megőrült, Teleky öngyilkos lett. Függetlenségünket nem bírtuk kivívni, nem, mert a dinasztia nem akarta azt. De magyar udvartartá­sunk sincs, bár milliókat áldozunk érette. Alert a magyar király nem Budapesten tartja udvarát, ha­nem" Bécsben s ha meg is jelenik Budapesten

Next