Alkotmány, 1902. november (7. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-01 / 260. szám
ALKOTMÁNY. 260. szám. Ha látjuk azt, hogy a katholikus köztevékenység mily eredményeket tud felmutatni a különféle egyesületekben, körökben, szövetkezetekben, nem szabad elhanyagolnak a katholikus lyceumi előadásokat sem. Bárcsak ezt is előbb kezdtük volna ! De jobb később, mint soha! • Kövessük tehát a katholikus köztevékenység terén Margalits Edét. Nagyon jól ismeri a mai viszonyokat s azokra tudja a megfelelő orvosságot! Emberekben, erőkben nincs hiány. Csak egy kis jóakarat, buzgóság kell! Reméljük, hogy ez sem fog hiányozni akkor, midőn az egész vonalon folyik erősen és eredménynyel a munka ! Kozma Kálmán dr. Budapest, október 31. | Az országgyűlési néppárt november 3-án, hétfőn este 6 órakor klubhelyiségében (VIII., József körút 35.) értekezletet tart. A párt tagjainak mennél teljesebb számban való megjelenését kéri az elnökség. Fejérváry kihallgatása. Mint Bécsből táviratoznak, a király ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert. A honvédelmi miniszter beszámolt mindazokról a nehézségekről, melyek a póttartalékosok igénybevételéről szóló javaslatnak keresztülvitelét a magyar képviselőházban lehetetlenné teszik. A király bécsi hírek szerint hozzájárult, hogy e javaslat visszavonassék s újabb javaslat nyujtassék be úgy a magyar, mint az osztrák parlamentekhez a hadi létszámnak rendes, alkotmányos úton való rendezése tárgyában, mindazonáltal a hangulat még mindig nyugtalan az iránt, hogy végre is mi lesz a katonai javaslatokkal? A szabadalmi hivatal új elnöke. A múlt hónapban adtunk hírt a zsidó Décsei Zsigmond kúriai tanácselnökké történt kinevezéséről. Mai számunk hozza Ballai Lajos (azelőtt Blau) kinevezését a szabadalmi hivatal elnökségére. Ballait számos rangidősebb kollégája mellőzésével nevezték ki, de nem ez a legnevezetesebb a dologban, hanem az, hogy Ballai is zsidó. A szabadalmi bíróság volt eddig az egyetlen testület, melyben zsidó még nem volt. Most már ebbe a bíróságba is bevonult az első zsidó. Balsai, mielőtt a szabadalmi hivatal elnöke lett, a börze miniszteri biztosa volt s amellett ma is alelnöke a lipótvárosi kaszinónak. — Ennek a kinevezésnek nem róható fel enyhítő körülményül, hogy Ballai egyelőre nem foglalja el új hivatalát. Ballai Láng miniszter további intézkedéséig vezeti a kereskedelmi minisztérium belkereskedelmi osztályát s igy a tőzsdebiztosi állásban sem történik egyelőre változás. Miniszteri döntés párbér ügyben. A párbér dologi teher a magyar joggyakorlat szerint, amint azt az evangélikusok felterjesztése alkalmából az ügy újólag napirendre kerültekor újból is hangoztattuk. Most egy miniszteri intézkedésre is hivatkozhatunk, melyben a kir. kincstártól megvett birtoknak új tulajdonosára mondja ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a kir. kincstártól vett birtoka a párbérrel, mint dologi teherrel együtt bocsáttatott át és igy a párbért a más vallásu tulajdonos is fizetni tartozik. A rendes gyakorlatnak megfelelő ítélkezést mindazonáltal közöljük a katholikus papság tájékoztatására, amint itt következik: Másolat. M. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 46555—1902. sz. Máramaros vármegye fek. alispáni hivatalának. A Schréter, Hillman és társai ferencvölgyi cégnek kegyúri szolgáltatmányai tárgyában f. évi március 31-én 7051. sz. a. kelt jelentésére vonatkozólag az összes közlemények 1/. alatt való visszazárása mellett annak előrebocsátásával, hogy a nevezett céget felülvizsgálati kérelmével elutasítandónak találtam, a következőkről értesítem a tekintetes alispáni hivatalt. Nem forog fenn ugyanis a szóban levő esetben az 1901. évi XX. t.-c. 3-dik §-ában a felülvizsgálati kérelem megengedhetősége tekintetében felállított egyik jogalap sem, mert az ügyben eljárt alsófokú hatóság illetékességéhez szó sem férhet s erre a felülvizsgálati alapra folyamodó maga sem helyezkedik, — de nem sértett az eljárt alsófokú hatóság anyagi jogszabályt sem, minélfogva folyamodó erre az alapra sem fektetheti felülvizsgálati kérelmét. — Amit kérvényező cég felülvizsgálati kérelmében előad, az nem bír olyan jelentőséggel, hogy ennek alapján az alsófokú hatóságok határozatait megsemmisíthetném s új eljárást rendelhetnék el. Tarthatatlan ugyanis folyamodónak azon érvelése, hogy a kérdéses kötelezettség nem olyan természetű, hogy az a mindenkori birtokost terhelné s hogy a kir. kincstár mint volt kegyúr s a római katholikus egyház között ex consensu létre jött s a gyakorlat révén érvényre jutott ezen kötelezettség a birtokváltozás folytán a kir. kincstár jogutódát ne terhelné. Folyamodó ezen kijelentéssel maga elismeri, hogy itt dologbeli kegyúri jogról van szó, tehát birtokkal van az összekötve, mely — tehát a birtok jogi sorsában osztozik, azaz — elidegenítés esetében átmegy az uj tulajdonosra már a dolog természeténél fogva még akkor is, ha ez határozottan kikötve nem lenne. Ezt különben kifejezetten kimondja az 1864. évi augusztus 24-iki 15104. szám alatt kelt s nálunk ma is hatályban levő udvari rendelet. Egyébként annak bizonyítása, hogy a szóban levő kegyúri jog azoff birtokkal, melyet folyamodó cég megvett, nincs összekötve, folyamodót terhelte, de ő az eljárás folyamán — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — semmi olyat fel nem hozott, mi állítása igazolásaként megállhatott volna. Meg nem állhat az a kifogás sem, hogy ő mint Mózes hitü kegyúri jogokat nem gyakorolhat s igy kötelezettségei sem lehetnek, — mert joggyakorlatunk értelmében a Mózes vallásu állampolgárok is gyakorolhatnak kegyúri jogokat, de nem személyesen, hanem keresztény megbízott, meghatalmazott által. — A kegyúri jognak megfelelő kötelezettségeket természetesen joggyakorlás következtében ők is viselni tartoznak. — Mindezek figyelembe vételével a benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasítom. Budapest,, 1902. évi szeptember 3. Wlassics, s. k. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnap tartott ülésében Hodossy Imre elnöklete alatt folytatta a polgári perrendtartás tárgyalását. A kormány részéről jelen voltak Plósz Sándor igazságügyminiszter és Mohay Sándor államtitkár. Az elnök bemutatja az országos ügyvédgyűlés állandó választmányának a perrendtartási javaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz intézett és a bizottságnak kiadott kérvényét. Habár Endre előadó előadói szempontból tesz észrevételeket a javaslatra. Mindenekelőtt konstatálja, hogy az eddigi felszólalók valamennyien elismerték, hogy a javaslat azokra az alapelvekre van fektetve, amelyeket a közvélemény már eleve felállított, mint olyanokat, amelyeknek az új perrendtartásban meg kell valósulniok. Áttérve a bírósági szervezetre, ő is ideálisnak tartaná azt, hogy az ügyek első fokban egyes bíróság által intéztessenek el. Feltétlenül helyesli a váltópereknek a járásbíróság hatáskörbe utalását. Áttérve a felülvizsgálat kérdésére, teljesen kivihetetlennek tartja, hogy a Kúria ténykérdésben szóbeli tárgyalással eljárhasson. A kúriai bírói létszámnak és a költségnek olyan óriási szaporítását okozná ez, amelyről nem lehet beszélni. A ténykérdésnek harmadszori tárgyalására a kettős, teljes felebbezés és a felebbezési eljárásban nóvumok felhozhatása mellett nincsen szükség. Szükségesnek tartaná azonban, hogy a 200 forintot meg nem haladó értékű perekben se legyen kizárva felülvizsgálat, különösen arra való tekintettel, honnan van helyem és azóta nem volt hozzám egy szava. Az Isten verje meg piros ajakát s fekete szemét . . . Apaszsza ki azt a gonosz sugárt, érti maga, érti? ... . . . Tiszta volt a lelkem, mint a frissen hűlt; lőtt hő, de megbolondultam ott bent, a kőfalak között, a városban, mint a tyúk, melylyel nadragulyát etetnek. Elémbe állott s megcsípte az állam mandulaszagu kezével s addig cirógatott mig meghibbant az elmém. .. . Fuj, de ördög volt a lelked, urfi, ércből, kőből, jégből való, mert nem szántál engemet. Álarcos zsivány, förtelmes, utálatos lélek, te.. . A falakról közelebb jöttek az árnyak, ráfeküdtek a keblére s fojtogatták a szerencsétlen aszszonyt. Az viaskodott velük, míg kimerült, elfáradt, agyon gyötrődött. Fejét lehajtotta a koporsó alá helyezett deszkára és sírt, keservesen zokogott ... Oh ez a jajongó sírás, de sokat mondott ez is. Meg-megszakadt néha, hogy újult erővel törjön ki. Minden fájdalmas hang egy sokatmondó, tömör fejezet volt abból a szomorú történetből, mely ezt a bánatos leányzót érte. Lemondása, kétségbeesése, reménytelen szerelme, sivár, virágtalan jövendője búgott, csengett e sírásban. A falakról a szent képek mintha ijedezve, szánakozón tekintenének le rá a vergődő, vívódó Magdolnára. J ■K így telt el az éjszaka. Átélte, átszenvedte életét, annak minden bajával, könyhullatásával. Aztán nagy későre dörömböltek az ajtón. Az alvó gyerekek félve rezzentek fel álmaikból és álmos szemeiket dörzsölgették. __ — Ereszsz be, Balog Örzsi... * ki a kis székre, ládára,l ágyra, földre. A Pista, alegkisebb, az ült a földre. Aztán énekelni kezdtek: Jézus az én vőlegényem, Te vagy az én menedékem. Régi, százados halotti nóta ez, melyet csak falun énekelnek, ott is csak ott, hol vallásosabbak az emberek s hűek a régi szokásokhoz. A gyerekek jó kedvvel, a kis halottal mit sem törődve zengték a bucsudalt s aközben biztatták egymást: — No te Gyuszi, fújjad! ... A fiatal asszony ott állt a kis halott mellett s bele bámult a viaszgyertyák sárga világába. * Amint állt és hallgatta a bánatos éneket, lassan kint eltűnt előle a kis szoba, az éneklő gyerekek, a kis alabástrom testű, letörött bimbócska s ott kalandozott a lelke a közel elmúlt években, mikor még leány volt. .. Háromszor imádkozta, zarándokolta végig a somlyai bucsut, még se hallgatta meg a kegyes szívű Mária esedezését. Az a legény csak bolondította három esztendőn át s végre is győztek a túlsó szülők s Kerekes Zsuzsikát vezette oltárhoz. Nem, nem tűrhette, nem nézhette Zsuzsannát, amint a túlsó tévés jószágon hívogatja, szólongatja a jószágot. Néni bírta tovább elviselni, amint előttük kézen fogva templomba sétál Zsuzsánna Fazekas Pállal. — Édes anyám asszony, mennem kell. Ha tovább is itthon maradok, megbomlik az eszem. Anyám, tudod, az eszem .. . Hiába volt minden beszéd, biztatás, ígéret, esedezés, könyhullatás. Bardóc András is ott settenkedett, ott révedezett. — Asszonynéném, ha az az Örzse, jó szívvel lenne hozzám . . . Isten megáldja, beszéljen a lelkéhez . . . De hajthatatlan, szilárd, erős és dacos maradt. Égett a szeme, de köny belőle nem pergett. Reszketett az ajka, de nem beszélt a felindulásáról. Nyugodtan rázta meg a szomszédok kezeit és ő vigasztalta, hogy utána ne búsuljanak, így ment el Örzse. — Örzse nén, ég a cifra papiros . . . Örzse nén, ne aludjék, nézze . . . Magához tért és szétnézett a szobában. A gyerekek elcsendesedtek, csak a legnagyobb volt ébren. Meggyujtott két uj gyertyát s eloltotta a papirost. Egész kábult volt a feje s amint tettvett, nem tudta dolgát észszel kisérni. Csak a teste volt itt, a lelke valahol messze, messze járt. A sárga fény rémesen öntötte el a szoba fehér falait s árnyak húzódtak végig a falon, nagyobbak-kisebbek, amint erősebben pislákolt a láng. Amint Orzse ezeket az árnyakat nézte, úgy látta, hogy ismerősei, van értelmük, beszélnek, nevetnek vagy sírnak, de most tisztán ellenére vannak neki, mert gonoszul rávigyorognak. Jaj, minek is jöttek akkor ide, hozzá virrasztani. S különösen kivált egy alak s oly tisztán állt előtte, hogy megmoccant a szája, amint maga elé beszélt. — Most már mit csináljak? Lássa hová juttatott ? A nyomorúságba, a fertőbe, pocsolyába. Honnan vegyek pénzt, hogy eltemettesem, oh, de a gyalázat, oh . . . Anyám kiűzött a házából. Itt a hátsó vacok- 2 Szombat, 1902 november 1.\