Alkotmány, 1902. november (7. évfolyam, 260-285. szám)

1902-11-01 / 260. szám

ALKOTMÁNY. 260. szám.­ ­ Ha látjuk azt, hogy a katholikus köz­­tevékenység mily eredményeket tud fel­mutatni a különféle egyesületekben, kö­rökben, szövetkezetekben, nem szabad elhanyagolnak a katholikus lyceumi elő­adásokat sem. Bárcsak ezt is előbb kezdtük volna ! De jobb később, mint soha! • Kövessük tehát a katholikus köztevé­­­­keny­ség terén Margalits Edét. Nagyon jól ismeri­­ a mai viszonyokat s azokra tudja a megfelelő orvosságot! Emberekben, erőkben nincs hiány. Csak­­ egy kis jóakarat, buzgóság kell! Reméljük,­­ hogy ez sem fog hiányozni akkor, midőn az egész vonalon folyik erősen és ered­ménynyel a munka ! Kozma Kálmán dr.­ ­­­ Budapest, október 31. | Az országgyűlési néppárt november 3-án,­­ hétfőn este 6 órakor klubhelyiségében (VIII., József­ körút 35.) értekezletet tart. A párt tag­jainak mennél teljesebb számban való megjele­nését kéri az elnökség. Fej­ér­váry kihallgatása. Mint Bécsből táv­­iratoznak, a király ma délelőtt hosszabb kihall­gatáson fogadta báró Fejérváry Géza honvé­delmi minisztert. A honvédelmi miniszter beszá­molt mindazokról a nehézségekről, melyek a pót­­tartalékosok igénybevételéről szóló javaslatnak keresztülvitelét a magyar képviselőházban lehe­tetlenné teszik. A király bécsi hírek szerint hozzá­járult, hogy e javaslat visszavonassék s újabb javaslat nyujtassék be úgy a magyar, mint az osztrák parlamentekhez a hadi létszámnak ren­des, alkotmányos úton való rendezése tárgyá­ban, mindazonáltal a hangulat még mindig nyug­talan az iránt, hogy végre is mi lesz a katonai javaslatokkal? A szabadalmi hivatal új elnöke. A múlt hónapban adtunk hírt a zsidó Décsei Zsi­gmond kúriai tanácselnökké történt kinevezéséről. Mai s­zámunk hozza Ballai Lajos (azelőtt Blau) ki­nevezését a szabadalmi hivatal elnökségére. Ballait számos rangidősebb kollégája mellőzésé­vel nevezték ki, de nem ez a legnevezetesebb a dologban, hanem az, hogy Ballai is zsidó. A szabadalmi bíróság volt eddig az egyetlen testü­let, melyben zsidó még nem volt. Most már ebbe a bíróságba is bevonult az első zsidó. Balsai, mielőtt a szabadalmi hivatal elnöke lett, a börze miniszteri biztosa volt s amellett ma is alelnöke a lipótvárosi kaszinónak. — Ennek a kinevezés­nek nem róható fel enyhítő körülményül, hogy Ballai egyelőre nem foglalja el új hivatalát. Ballai Láng miniszter további intézkedéséig ve­zeti a kereskedelmi minisztérium belkereske­delmi osztályát s igy a tőzsdebiztosi állásban sem történik egyelőre változás. Miniszteri döntés párbér ügyben. A párbér dologi teher a magyar joggyakorlat szerint, amint azt az evangélikusok felterjesztése alkalmából az ügy újólag napirendre kerültekor újból is hangoztattuk. Most egy miniszteri intézkedésre is hivatkozhatunk, mely­ben a kir. kincstártól megvett birtoknak új tulajdono­sára mondja ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a kir. kincstártól vett birtoka a párbérrel, mint dologi teherrel együtt bocsáttatott át és igy a párbért a más vallásu tulajdonos is fizetni tartozik. A rendes gyakorlatnak megfelelő ítélkezést mindazonáltal közöljük a katholikus papság tájékoztatására, amint itt következik: Másolat. M. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur 46555—1902. sz. Máramaros vármegye fek. alispáni hivatalának. A Schréter, Hillman és társai ferencvölgyi cégnek kegyúri szolgáltatmányai tárgyá­ban f. évi március 31-én 7051. sz. a. kelt jelentésére vonatkozólag az összes közlemények 1/. alatt való visszazárása mellett annak előrebocsátásával, hogy a nevezett céget felülvizsgálati kérelmével elutasí­­tandónak találtam, a következőkről értesítem a te­kintetes alispáni hivatalt. Nem forog fenn ugyanis a szóban levő esetben az 1901. évi XX. t.-c. 3-dik §-ában a felülvizsgálati kérelem megengedhető­­sége tekintetében felállított egyik jogalap sem, mert az ügyben eljárt alsófokú hatóság illetékes­ségéhez szó sem férhet s erre a felülvizsgálati alapra folyamodó maga sem helyezkedik, — de nem sértett az eljárt alsófokú hatóság anyagi jogszabályt sem, minélfogva folyamodó erre az alapra sem fek­tetheti felülvizsgálati kérelmét. — Amit kérvényező cég felülvizsgálati kérelmében előad, az nem bír olyan jelentőséggel, hogy ennek alapján az alsófokú­­ hatóságok határozatait megsemmisíthetném s új eljárást rendelhetnék el. Tarthatatlan ugyanis folya­modónak azon érvelése, hogy a kérdéses kötelezett­ség nem olyan természetű, hogy az a mindenkori­­ birtokost terhelné s hogy a kir. kincstár mint volt kegyúr­­ s a római katholikus egyház között ex consensu létre jött s a gyakorlat révén érvényre jutott ezen kötele­zettség a birtokváltozás folytán a kir. kincstár jog­utódát ne terhelné. Folyamodó ezen kijelentéssel maga elismeri, hogy itt dologbeli kegyúri jogról van szó, tehát birtokkal van az összekötve, mely — tehát a birtok jogi sorsában osztozik, azaz — elidegenítés esetében átmegy az uj tulajdonosra már a dolog természeténél fogva még ak­kor is, ha ez hatá­rozottan kikötve nem lenne. Ezt különben ki­fejezetten kimondja az 1864. évi augusztus 24-iki 15104. szám alatt kelt s nálunk ma is hatály­ban levő udvari rendelet. Egyébként annak bizo­nyítása, hogy a szóban levő kegyúri jog azoff birtokkal, melyet folyamodó cég megvett, nincs összekötve, folyamodót terhelte, de ő az eljárás folyamán — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — semmi olyat fel nem hozott, mi állítása igazolása­ként megállhatott volna. Meg nem állhat az a kifo­gás sem, hogy ő mint Mózes hitü kegyúri jogokat nem gyakorolhat s igy kötelezettségei sem lehetnek, — mert joggyakorlatunk értelmében a Mózes vallásu állampolgárok is gyakorolhatnak kegyúri jogokat, de nem személyesen, hanem keresztény megbízott, meg­hatalmazott által. — A kegyúri jognak megfelelő kötelezettségeket természetesen joggyakorlás követ­keztében ők is viselni tartoznak. — Mindezek figye­­lembe vételével a benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasítom. Budapest,, 1902. évi szeptember 3.­ Wlassics, s. k. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnap tartott ülésében Hodossy Imre elnöklete alatt foly­tatta a polgári perrendtartás tárgyalását. A kormány részéről jelen voltak Plósz Sándor igazságügymi­niszter és Mohay Sándor államtitkár. Az elnök be­mutatja az országos ügyvédgyűlés állandó választ­mányának a perrendtartási javaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz intézett és a bizottságnak kiadott kérvényét. Habár Endre előadó előadói szempont­ból tesz észrevételeket a javaslatra. Mindenekelőtt konstatálja, hogy az eddigi felszólalók valamennyien elismerték, hogy a javaslat azokra az alapelvekre van fektetve, amelyeket a közvélemény már eleve felállított, mint olyanokat, amelyeknek az új perrend­tartásban meg kell valósulniok. Áttérve a bí­rósági szervezetre, ő is ideálisnak tartaná azt, hogy az ügyek első fokban egyes bíróság által intéztesse­­nek el. Feltétlenül helyesli a váltópereknek a járás­bíróság hatáskörbe utalását. Áttérve a felülvizsgálat kérdésére, teljesen kivihetetlennek tartja, hogy a Kúria ténykérdésben szóbeli tárgyalással eljárhasson. A kúriai bírói létszámnak és a költségnek olyan óriási szaporítását okozná ez, amelyről nem lehet beszélni.­ A ténykérdésnek harmadszori tárgyalására a kettős,­ teljes felebbezés és a felebbezési eljárásban nóvu­mok felhozhatása mellett nincsen szükség. Szüksé­gesnek tartaná azonban, hogy a 200 forintot meg nem haladó értékű perekben se legyen kizárva­­ felülvizsgálat, különösen arra való tekintettel, ho­n­nan van helyem és azóta nem volt hozzám egy­ szava.­­ Az Isten verje meg piros ajakát s fekete sze­mét . . . Apaszsza ki azt a gonosz sugárt, érti maga, érti? ... . . . Tiszta volt a lelkem, mint a frissen hűlt; lőtt hő, de megbolondultam ott bent, a kőfalak­ között, a városban, mint a tyúk, melylyel nadra­gulyát etetnek. Elémbe állott s megcsípte az állam mandulaszagu kezével s addig cirógatott mig meghibbant az elmém. .. . Fuj, de ördög volt a lelked, urfi, ércből, kőből, jégből való, mert nem szántál engemet. Álarcos zsivány, förtelmes, utálatos lélek, te.. . A falakról közelebb jöttek az árnyak, ráfeküd­tek a keblére s fojtogatták a szerencsétlen asz­­szonyt. Az viaskodott velük, míg kimerült, elfá­radt, agyon gyötrődött. Fejét lehajtotta a koporsó alá helyezett deszkára és sírt, keservesen zoko­gott ... Oh ez a jajongó sírás, de sokat mon­dott ez is. Meg-megszakadt néha, hogy újult erő­vel törjön ki. Minden fájdalmas hang egy sokat­mondó, tömör fejezet volt abból a szomorú tör­ténetből, mely ezt a bánatos leányzót érte. Le­mondása, kétségbeesése, reménytelen szerelme, sivár, virágtalan jövendője búgott, csengett e sí­rásban. A falakról a szent képek mintha ijedezve, szánakozón tekintenének le rá a vergődő, vívódó Magdolnára. J ■K­­ így telt el az éjszaka. Átélte, átszenvedte éle­­­tét, annak minden bajával, könyhullatásával. Az­tán nagy későre dörömböltek az ajtón. Az alvó gyerekek félve rezzentek fel álmaikból és álmos szemeiket dörzsölgették. __ — Ereszsz be, Balog Örzsi... * ki a kis székre, ládára,l ágyra, földre. A Pista, a­­legkisebb, az ült a földre. Aztán énekelni kezdtek: Jézus az én vőlegényem, Te vagy az én menedékem.­­ Régi, százados halotti nóta ez, melyet csak falun énekelnek, ott is csak ott, hol vallásosab­bak az emberek s hűek a régi szokásokhoz. A gyerekek jó kedvvel, a kis halottal mit sem tö­rődve zengték a bucsudalt s aközben biztatták egymást: — No te Gyuszi, fújjad! ... A fiatal asszony ott állt a kis halott mellett s bele bámult a viaszgyertyák sárga világába. * Amint állt és hallgatta a bánatos éneket, las­­san kint eltűnt előle a kis szoba, az éneklő gye­rekek, a kis alabástrom testű, letörött bimbócska s ott kalandozott a lelke a közel elmúlt években, mikor még leány volt. .. Háromszor imádkozta, zarándokolta végig a somlyai bucsut, még se hallgatta meg a kegyes szívű Mária esedezését. Az a legény csak bolondította három eszten­dőn át s végre is győztek a túlsó szülők s Kere­kes Zsuzsikát vezette oltárhoz. Nem, nem tűrhette, nem nézhette Zsuzsannát, amint a túlsó tévés jószágon hívogatja, szólon­­gatja a jószágot. Néni bírta tovább elviselni, amint előttük kézen fogva templomba sétál Zsu­­zsánna Fazekas Pállal. —­ Édes anyám asszony, mennem kell. Ha to­vább is itthon maradok, megbomlik az eszem. Anyám, tudod, az eszem .. . Hiába volt minden beszéd, biztatás, ígéret, esedezés, könyhullatás. Bardóc András is ott settenkedett, ott révedezett. — Asszonynéném, ha az az Örzse, jó szívvel lenne hozzám . . . Isten megáldja, beszéljen a lelkéhez . . . De hajthatatlan, szilárd, erős és dacos maradt. Égett a szeme, de köny belőle nem pergett. Reszketett az ajka, de nem beszélt a felindulá­sáról. Nyugodtan rázta meg a szomszédok kezeit és ő vigasztalta, hogy utána ne búsuljanak, így ment el Örzse. — Örzse nén, ég a cifra papiros . . . Örzse nén, ne aludjék, nézze . . . Magához tért és szétnézett a szobában. A gye­rekek elcsendesedtek, csak a legnagyobb volt ébren. Meggyujtott két uj gyertyát s eloltotta a papirost. Egész kábult volt a feje s amint tett­vett, nem tudta dolgát észszel kisérni. Csak a teste volt itt, a lelke valahol messze, messze járt. A sárga fény rémesen öntötte el a szoba fehér falait s árnyak húzódtak végig a falon, nagyobbak-kisebbek, amint erősebben pislákolt a láng. Amint Orzse ezeket az árnyakat nézte, úgy látta, hogy ismerősei, van értelmük, beszélnek, nevetnek vagy sírnak, de most tisztán ellenére vannak neki, mert gonoszul rávigyorognak. Jaj, minek is jöttek akkor ide, hozzá virrasztani. S különösen kivált egy alak s oly tisztán állt előtte, hogy megmoccant a szája, amint maga elé beszélt. — Most már mit csináljak? Lássa hová jutta­tott ? A nyomorúságba, a fertőbe, pocsolyába. Honnan vegyek pénzt, hogy eltemettesem, oh, de a gyalázat, oh . . . Anyám kiűzött a házából. Itt a hátsó vacok- 2 Szombat, 1902 november 1.\

Next