Alkotmány, 1902. december (7. évfolyam, 286-310. szám)

1902-12-02 / 286. szám

ALKOTMÁNY. 28­. szám. szempontjából. Az iskolaügy terén szintén teljes szabadságot kellene adnia a hitval­lásoknak és csak a képzés színvonala tekintetében lépni föl intézkedőleg.­­Ez volna az igazi felekezetlenség az állam részéről, vagyis a tényleges félre­­vonulás mindazoktól a kérdésektől, me­lyekbe belejátszik a vallás. Tényleg azon­ban az államok soha és sehol sem gyako­rolták ezt a félrevonulást; ebben ők az ő méltóságuknak s az ő szuverenitásuknak a megsértését látták volna, úgy a paritá­sos, mint a felekezetien államok eddig mindig úgy viselkedtek, mintha nekik — be nem vallottan bár, de cselekvésük­ből fölismerhetően, sőt Franciaországban immár be is vallottan — saját külön val­lásuk volna, amelynek elvei szerint csele­kednek. Ez a vallás különbözik a bevett és az elismert vallások mindegyikétől. Ez a vallás az ész-vallás, a racionalizmus. Ez a tényleges uralkodó vallás, a többi — akár bevettnek, akár elismertnek mondott — vallás csak többé-kevésbbé tűrt vallás. Az észvallás uralkodik egyetemeken és alsóbbfokú iskolákban, a sajtóban és a­­parlamentekben. Szervezete is van ennek a vallásnak; ez a szabadkőművesség. Mikor a felekezetien állam ekként az észvallást teszi uralkodóvá, tulajdonkép­pen nem felekezetien, hanem igenis fele­kezeti állam. És ezért a rohtonos össze­ütközése a különböző hitvallásunkkal. A házasság és az iskola­­ gyakori színhelyei ezeknek az összeütközéseknek. Az állam az ő állami iskoláiban a hit­vallások befolyását jóformán csak a hit­­tani órákra szorítja; a tanítószemélyzet­­nek óvakodnia kell, hogy a hitvallást belekeverje tanításába, holott a hitvallás adná az alapot a neveléshez, minden egyes hitvallás fölfogása szerint. A hamis jelszavaknak itt is nagy szerepük van. A racionalizmus, legalább nálunk, nem vall szint, hanem álarcot visel. Az iskolák államosítása, tehát a hitvallásos befoldások alól való kivétele, az intenzív nemzeti nevelésnek, a/, egységes m­agyar társada­ Az asszony: Te! A férfi: Isen, esik. Az asszony: És a ruha? A férfi: Micsoda ruha? Az asszony: Istenem, hát az uj ruhám .. . A férfi: Az megázik. Az asszony: Meg? A férfi: Meg! Az asszony (szinte megdöbbenve férjének ezen a szokatlanul elszánt hangján): De . . . A férfi (kegyetlen nyugalommal): A ruha biz máris megázott. Az asszony (sopánkodva): És csak a selyem napernyőm van itt. A fér­fi: Baj! Az asszony: És azt is sajnálom! Oh . . . A férfi: Legalább tanulsz. Az asszony: Édes, megyünk? A férfi: Miattam mehetünk. Az asszony: Milyen jó ember vagy. A férfi: Jó, jó! Az asszony: De, ugy­e, kocsin megyünk ? A férfi: Nem bánom, lem megalapításának jelszava alatt tör­ténik. Ebben a jelszóban a reális tarta­lom az, hogy az egységes magyar társa­dalmat a keresztény hitvallások gyöngyö­sével a racionalizmus vallásának alapján akarják megépíteni. Ugyanez áll minden olyan kultúrintéz­ményre, amelynek működése az iskoláé­hoz hasonló, minek a népkönyvtárak is. Az állam által vagy az állam támogatásá­val fölállított népkönyvtárakból szeretné­nek kirekeszteni minden olyan könyvet, melynek «felekezeti» színezete vem, csak az általános vallásosság, tehát a raciona­lizmus theológiája szerint való vallásosság juthat érvényre. A múzeum­ok és könyv­tárak országos tanácsa által szerkesztett és a kultuszminiszter által jóváhagyott alapelvek 19 pontja kimondja, hogy a tanács által készített könyvjegyzékben, annak általános jellegére való tekintettel, Ezteljesen mellőzve vannak a felekezeti jellegű iratok. Ezek közül azonban egye­sek, pl. bibliai történetek, egyháztörténeti monográfiák, valláserkölcsi elbeszélések s más s effélék a népkönyvtárakban is helyet foglalhatnak azzal a szigorúan veendő megszorítással, hogy felekezeti elfogultsá­got vagy éppen más felekezetnek (legye­nek azok pogányok is) gyűlöletet hirdet­niük nem szabad­. Tehát a jelszó az, hogy a vallás ne alkalmatlankodjék ezeknél a népkönyv­táraknál. A vallás vonuljon vissza a tem­plomba, mint valami azilumba ! * Néhány perc múlva, mikor már kocsin hajtatnak a város felé. Az asszony: Ezret tettem volna egy ellen, hogy mivel én a födött terraszra akartam ülni, te csak azért is a kertben keressz helyet Léon Xantos. 9 Kedd, 1902. december 2. Budapest, december 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatja az indemni­­tási törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra van­nak feljegyezve : Pap Zoltán, Papp Elek, Gál Sándor és Eötvös Károly. A néppárt a tápéi kerületben. A tápéi ke­rületben, ahol eddig a kormánypárti Rohonczy Gedeon és a Kossuth-párti Kelemen Béla voltak a jelöltek, a néppárt is megmozdult. A kerület legerősebb helyének, Dorozsma polgárainak kez­deményezésére és meghívására tegnap délelőtt Dorozsmán a Kálmán-féle házban néppárti érte­kezlet volt, amelyen több száz néppárti polgár jelent mer. A néppárt országos központját Ko­vács Pál orsz. képviselő képviselte, aki az ösz­­szes felszólalások alapján konstatálta, hogy a kerület néppárti választói jelöltei kivánnak fel­állítani s az ő javaslatára az értekezlet egyhan­­hangúlag és nagy lelkesedéssel Lillin József szegedi származású budapesti ügyvédet kiál­totta ki a kerület néppárti jelöltjévé. Lillin József több néppárti képviselő kíséretében szombaton kezdi meg körútját a kerület­ben. A néppárt fellépése máris nagy ria­dalmat keltett kivált a tápéi kormánypárt kö­reiben.­­ Alighanem a néppárt tápéi térfogla­lására vonatkoznak azok a mérges és gyanúsító kifakadások, amelyekkel a Kossuth Ferencpárti Független Magyarország illeti tegnapi számában a néppártot Mit keres a néppárt az Alföldön ? Mit keres a néppárt a magyarok közt? Efféle ügyefogyott kérdéseket kockáztat a­­ laptárs. Nos, a Kossuth Ferenc párt és lapja bizonyosan a legeslegutolsó párt és lap, amelytől a néppárt engedélyt kér a térfoglalásra. A néppárt megy oda, ahova hívják, ahol eszméi hódítanak, ha tetszik Kossuthéknak, ha nem tetszik. Képviselőjelölés Nagy-Szalontán. Nagy-Szalontán ma délután volt a képviselőjelölő gyűlés, amelyen Hental­er Lajos, Marjay, Rigó és Leszkay képviselők is jelen voltak. A választók Csorvássy István függet­lenségi pártelnököt jelölték, aki azonban Balogh Mihály javára a jelöltségről lemondott. Balogh ellen­jelölt­je szintén függetlenségi programmal Halász Lajos lesz. A képviselőház bizottságaiból. Az igazságügyi bizottság ma délután ülést tartott. A bizottság Heintz előadása mellett Széll Kálmán felvilágosításai alapján letárgya­ta a bevándorlási, a határrendőrségről szóló és a három új csendőrkerü­let felállításáról szóló tör­vényjavaslatokat. Úgyszintén letárgyalta a konzuli bíráskodásról szóló jelentést. A pénzügyi bizottság holnap délután öt órakor az országházban, a delegáció üléstermében ülést tart, amelyen a katonai javaslatokat tárgyalják. Új konzul. A király Müller Ervin bangkoki keres­kedőt ugyanoda fizetésnélküli konzullá, — a tarifa­­szerű konzuli illetékek szedésének jogával — kine­vezte. A horvát országgyűlés. Zágrábban ma délelőtt 11 órakor nyílt meg a horvát országgyűlés Györgye­­vics Vászó elnöklete alatt, melyen az­ indem­nitásról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Popovics István előadó rövid megokolás után elfogadásra ajánlja a javaslatot Brestyénszky a kormány működését kritizálja. Áttér ezután a zágrábi tüntetések ismerte­tésére és szemére veti a polgármesternek, hogy nem tiltakozott a tüntetések ellen, nem hívta össze a községtanácsot. Mindezeknél fogva nem bízik a kor­mányban, mert az október 27-iki rendelet azt sej­teti, hogy a nép felett állandóan lebeg az a veszély, hogy ilyen rendseteket bocsátanak ki. Ennek a kor­mánynak a költségvetést nem szavazhatja meg, Vrbomics kifejti, hogy Horvátországban nem tud a magyar­k iránt melegebb érzelem ki­ejlődni. A szerb kérdést csakis az unionisták hozták felszínre. Haj­dan szerb kérdés nem is volt Horvátországban. A tüntetések a rendőrség erélytelensége következtében fajultak el fosztogatássá. Ennek a kormánynak, amely iránt bizalma nincs, a költségvetést nem szavazza meg. Legközelebbi ülés holnap lesz. A képviselőház ülése. Budapest, december 1. Ma folytatták, azaz csak folytatta Barta Ödön az indemnitási törvényjavaslat fölötti vitát, amennyiben a Kossuth Ferenc párt eme nagyratartott talentuma ki­beszélte az egész ülést. Hosszasan időzött minden egyes tételénél s bár új momentumot nem igen tu­dott belehozni a kérdésbe, mégis valódi fiskális­­rabulisztikával húzta ki az ülés végéig beszédjét, a­nélkül, hogy tárgyától eltért volna. Ez mindenesetre dicséretére válik a beregi honatyának. Amikor azon­ban a zágrábi zavargásokról szólva, az egész láza­dást Rómának is tulajdonította, abban alaposan tévedett Barta úr. Barta rögtöni beszédje elején polemizál a horvát képviselőkkel s megrój­­a őket, hogy magyar és horvát hazáról beszéltek, élesen támadja a bánt, ki nem tudta megakadályozni a valóságos polgárháborút. Azt állítja, hogy a zágrábi zavargás nyílt lázadás volt, amelyet Bécsből és Rómából rendeztek. A horvátok panaszai és követelései egyaránt jogosulatlanok; a horvát ellenzék állami önállóságot óhajt s azt hir­deti, hogy Horvátország reálunióban van Magyarország­gal, a horvát nemzeti párt pedig, mely Horvátország­ban uralkodik, azt követeli, hogy a fogyasztási adók jövedelmét éppen úgy számolja el Magyarország Horvátországgal, mint ahogyan elszámolja Ausztriá­val. Igaz, hogy­­­rájuk is kivetik az adót, mint a magyarokra, de ő tőlük nem tudjuk behajtani. Horvát­­ország adóhátraléka meghaladja a 150 milliót s ez az összeg Magyarországot terheli. Az 1899. évi XXX. tör­vénycikkely magyarázatáról szólva, azt állítja, hogy a kereskedelmi szerződések fölmondása nem egyszerű játékszer a kormány kezében; a szerb és az olasz kereskedelmi szerződést okvetetlenül föl kell mon­dani; ebben mindnyájan egyetértünk. A miniszter­elnök hiába dicsekszik azzal, hogy kész az új vám­tarifa, nincs annak semmi értelme, ha nincsen vám­szövetség, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület állásfoglalása azt bizonyítja, hogy az ország egész gazdaközönsége kívánja a kereskedelmi szerződések fölmondását s úgy értelmezte az 1899. évi XXX. törvénycikket, hogy a kereskedelmi szerződése­ket 1902. december 31-ikéig föl kell mondani. A pozsonyi gazdakongresszus is ily határozati javasla­tot fogadott el. A függetlenségi párt követeli, hogy a magyar kormány váltsa be azt az ígéretét, hogy szükség esetén a magyar autonóm vám­tarifát két-három hét alatt megcsinálja. Ez szük­séges, mert lehetetlenség a vámszövetséget és a közös vámtarifát 1903. január 1-ig elkészíteni. Kérdi a mininiszterelnököt: el van-e készülve arra az eshetőségre, hogy elkészül a német vámtarifa még az idén s a német birodalmi kormány fel­mondja-e a kereskedelmi szerződésünket ? Fel van-e fegyverkezve erre az esetre a miniszterelnök? Ily körülmények között a magyar kormánynak határozott

Next