Alkotmány, 1903. március (8. évfolyam, 52-77. szám)
1903-03-01 / 52. szám
ALKOTMÁNY. 52. szám, első alkalommal vissza kell vernie, mert máskülönben a többség kezében veszedelemben forognak a nemzet jogai. Kik azok, akik az urak házában fölszólaltak ellenünk? Azok, akik 1848 után minden rendszert szolgáltak, akik elvitték Ausztriát Solferinóhoz és Königgrätzhez, akik tönkretették Ausztriát s azt tanácsolták az uralkodónak, hogy a hadseregre alapítsa uralmát s népeinek egymás ellen való ellenségeskedésére. Az osztrák urak háza, mely a maga kényelméért és érdekeiért annyit küzdött, ismerje meg végre a maga hitványságát (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ország ügyének akkor teszünk legnagyobb szolgálatot, ha idegen tényezőkkel szemben megtartjuk a parlamenti határt Ugron Gábor: Ez az eset nagy szolgálatot tett nekünk, mert akik eddig bíztak is Ausztriában, most már látják, hogy csak magunkban bízhatunk. Mért nem kelnek föl azok az osztrákurak, hogy elnémítsák Ausztriában a nagynémetmozgalmat ? Miért fordulnak éppen Magyarország ellen, mely megmentette a múltban a trónt s a jövőben is meg fogja menteni. (Zajos tetszés a baloldalon.) Rakovszky István: E percben nem akarok vádaskodni, nem akarom a kormányt és a többséget mulasztásai miatt támadni ; én elérkezettnek látom a pillanatot, amelyben mi valamennyien megfeledkezünk az ellentétekről és kezet fogva azon merénylet és támadás ellen lépünk fel, amelyet minap Bécsben ellenünk elkövettek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök Weiserseheimb miniszter nyilatkozatában nem lát semmi olyant, ami Magyarország jogaira nézve sérelem lenne. Ezt én a miniszterelnök úrral szemben kereken tagadom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem imputálom ezt súlyosabban a miniszterelnök úrnak, mert azt hiszem, hogy gróf Welsersheimb beszédének egyik passzusa kikerülte az ő ügyeimet. Széll Kálmán: Elolvastam! Rakovszky István: Welsersheimb osztrák miniszter nyilatkozatának ezen része következőleg szól: «A hadsereg egységére vonatkozólag a kormány tudatában van kötelességének, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely szerint minden, az összes hadseregre vonatkozó rendelkezés a vezérlet, vezénylet és belső szervezet közül kizárólag a császárt illeti ... Visontai ,Soma: Hát a király hol marad ? Széll Kálmán : Őnáluk császár! (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Rakovszky István ... és azon helyzetben vagyok, megismételni a kijelentést, hogy az a legfelsőbb akarat, hogy a hadsereg ne csak alapjában és hozzájárulásaiban, hanem lényegében is egyáltalán közös maradjon». Én megadom a császárnak azt, ami a császáré, de megkövetelem a magyar királynak azt, ami a magyar királyé. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) Az 1867. XIL törvénycikk 11. szakasza Welsersheimb ezen kijelentésével, hogy" ez kizárólag a császár, tehát az osztrák császár joga, merően ellentétben áll. Ha semmi másból nem lehet következtetni, hogy itt a magyar király jogai meg vannak óva és ki vannak véve, abból lehet, hogy ki van mondva, hogy ez alkotmányos fejedelmi jog, mert akkor Ausztriában még alkotmány sem volt. (Igaz! Úgy van a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ha osztrák znern-ügyről beszélnek, akkor elismerem, hogy osztrák császár van, de abban a percben, midőn közös intézményről van szó, mely az 1867. XIX. törvénycikken alapszik, akkor ő Felsége felelős miniszterének meg kell különböztetnie, hogy az osztrák császár és a magyar apostoli királyi felségjogairól van szó. (Igaz ! Úgy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök azt mondotta, hogy ő nem felelős, ha még hiba is történt volna, azért, amit Welsersheimb gróf az osztrák parlamentben mondott. Igaza annyiban van alakilag, hogy amit Welsersheimb gróf cselekszik, azért ő, mint a korona tanácsadója, nem felelős; de a miniszterelnök a jelen esetben felelős, azért, mert Welsersheimb hivatkozott arra, hogy külön fölhatalmazva van arra, hogy ezen kijelentéseket megtehesse. Márpedig Welsersheimb gróf kinyilatkoztatásai merőben ellentétes álláspontot foglalnak el azon kijelentésekkel szemben, amelyeket a miniszterelnök úr itt a képviselőházban, valamint a szabadelvű pártban is telt. Én nem konkludálok sehova, mert egy nagyon kellemetlen dilemmába jutnék. Nekem nincs jogom, nem akarom, nem tettem soha, hogy a t. miniszterelnök úr nyilatkozataiban a jóhiszeműséget, az igazmondást kétségbe vonjam. Nem tehetem, nem teszem, hogy én gróf Welsersheimbnak igazmondását kétségbe vonjam. Welsersheimb egész határozóban a miniszterelnök ellen foglalt állást. Ez nem csak abban van, amit én ittelolvastam, hanem abban is, hogy ő elismerését fejezi ki az előtte szólókkal szemíten; hozzájárult mindahhoz, amit azok mondottak ... Beöthy Ákos: Azonosította magát velők! Rakovszky István:... Nézzük mit mondtak azon urak? Sehönborn gróf azt mondja: «Magyarországon azon szándék nyilvánul, hogy a közös hadsereg, a menynyiben onnan kiegészíti magát, egy egyoldalú és túlzott nemzeti aspirációk tárgyává egyoldalúan (Mozgás.) lassan kint átváltoztassák. Ez ellen egész erélylyel kell ellenállani.» Lehetetlennek mondja a következőket: «Hogy magyar tisztek jöhessenek csak magyar ezredekbe.» Ez, miniszterelnök úr, a császári parancsban megvan. Továbbá: «A hadkiegészítő kerületeket meg akarják változtatni a nemzeti eszme kedvéért. Ez is lehetetlen, ez ellen egész erélylyel kell ellentállani.» Továbbá: «Nem akarunk egy közös hadsereghez 70 százalék fentartási költséget fizetni», — ami mellesleg mondva nem áll, — míg az organizációra nézve azoknak a kívánalmai legyenek irányadók, akik 30 százalékkal járultak hozzá. Azt akarjuk, hogy a kiegyezési törvények értelmében a legfelsőbb hadúr azon jogok gyakorlatában, amelyek a közös hadsereg egységes vezényletére, szervezetére, számára fenn vannak tartva, semmi oldalról gátoltatva ne legyen.» Tehát itt az a gyanúsítás van Magyarország ellen, mintha mi a Felséget az ő felségjogaiban gátolni akarnák, a felségjogokat uzurpálni akarnék. De, t. képviselőház, Csumetzky (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) az osztrák liberálisok vezére . . . Beöthy Ákos : Az osztrák Széll Kálmán! Széll Kálmán: Úgy van! Beöthy Ákos: Hisz kebelbarátja! Széll Kálmán: Arról is beszélünk már? Rakovszky István: Chlumetzky egyetért az előtte szólókkal és konstatálja, hogy pártkülönbség nélkül azon állásponton állunk és nem engedhetjük meg, hogy bármi történjék, ami ezen törvénynek keretén túl közjogi és nemzeti szempontból a sereg egységét megbolygathatja. Hogy a miniszterelnök ne mondhassa azt, hogy hisz Chlumetzky egészen helyesen beszélt, midőn azt mondta, hogy a törvényen túl, idézem neki, hogy a következőket mondotta : «Es ist von beiden Verrednem dagegen Verwahrung eingelegt worden, dass an der Einheit der Armee gerüttelt werde. Vorkommnisse der letzten Zeit lassen eine derartige Äusserung allerdings wohlbegründet erscheinen. Wir stimmen in dieser Beziehung vollinhaltlich dem Wunsche der Vorredner bei, dass diese Einheit der Armee unter allen Umständen aufrechterhalten bleibe.» (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nemzeti szuverenitás. Rakovszky István: Schönburg gróf egész nyíltan kijelentette, hogy nemcsak a vezényleti nyelv, a «Commandosprache» tekintetében, hanem a külső jelvényekre nézve is úgy maradjon minden, amint eddig van. Ezt csak azért kívánom konstatálni, hogy ez a miniszterelnök úr nyilatkozatával nem fedi magát, azzal határozottan ellentétben áll és konstatálom, hogy egyszersmind kimondotta a miniszter, hogy őfelsége akarata az, hogy mindaz, amit ezen urak elmondottak . . . Ezér Kálmán: Azt nem mondotta, Rakovszky István. Azt mondja, azon helyzetben van, megismételni azt a kijelentést, hogy az a legfelsőbb akarat, hogy a hadsereg nemcsak alakjában, hanem a hozzájárulásokban és lényegében egyáltalában közös maradjon. Beöthy Ákos: Contradictio in adiecto! Rakovszky István: De beszédének bevezetésében, amelylyel nem akartam a tisztelt Házat untatni, köszönetet mondott, hozzájárult a nyilatkozatokhoz és konstatálta, hogy valamennyi pártban megvan az egység. (Úgy van/ Úgy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem tőlünk fuga most a kérdés, hanem a miniszterelnök úrtól. Én azt hiszem, ez egy pillanat, ahol a t. miniszterelnök úr valóban oly nagy szolgálatot tehet az országnak, hogy pártkülönbség nélkül az elismerés pálmáját szívesen odaadjuk. (Ugy vani ügy van a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Én a t. miniszterelnök úrtól elvárom, hogy találja meg módját, hogy épp úgy, amint Ausztriában a pártok egyenkéntelkeltek és nyilatkozataikat Magyarország és Magyarország mak jogos követelései ellen irányítoták, itt az egész Ház mögéje álljon és az egész Ház egyesülten egy g nos eio-t kiáltson odaát, hogy mi másnak a jogait nem bántjuk, de a saját jogainkból errg szétverni it sem engedtünk. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ismét Széll beszél. Széll Kálmán: Megvilágította álláspontját a törvény alapján. Azok az ígéretek mérvadók, amiket a magyar kormány tett. Nem akadályozza ebben semmiéle nyilatkozat, csak a királynak és az országgyűlésnek tartozik felelősségét. Igen helytelen volna, ha álláspontját gyengíteni akarná bármiféle impreszsziók alapján. Amiket ígért, azokat betű szerint megtartja. Nem tartja helyesnek, hogy olyasmit interpretáljanak nyilatkozatába, ami nincs benne. Nem hivatása, hogy minden, az osztrák parlamentben elejtett kiejtést magyarázattal kísérjen.ubik Béla: A nemzet jogait megvédhette volna abból a székből. (Nagy zaj.) Ritkay László: Egy férfias nyilatkozatot vártunk! (Folyton tartó nagy zaj.) Széll Kálmán: Welsersheimb nem akarta a király jogait elsikkasztani. Nagyon erőszakos interpretáció a Rakovszkyé. Welsersheimb le sem tagadhatta a magyar király jogait, mert ezek a 67-iki törvényben vannak. Ha Welsersheimb el akarta volna sikkasztani a magyar király jogait, azt helytenítené. (Zaj.) Helytáll azokért a nyilatkozatokért és ígéretekért, amiket tett. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérvények Tíz percnyi szünet után a kérvények tárgyalására tértek át. Daróczy Aladár : Ismertette az egyes kérvényeket A hadköteleseknek szolgálatuk harmadik évében, mezőgazdasági munkára való szabadságszolgáltatására vonatkozó kérvényeket a honvédelmi miniszternek adták ki. Több törvényhatóságnak a boritaladó leszállítására vonatkozó kérvényeinél felszólal Visontai Soma. Indítványozza, hogy a kérvények pártolólag adassanak a pénz-, kereskedelmi és földmivelésügyi minisztereknek. Madarász József indítványozza, hogy törvényjavaslatot terjeszszenek a Ház elé ez ügyban. (Helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: A boritaladó leszállítását követeli a magyar bortermelés érdekében, mely mindig nagyobb lesz s a pálinkaivás s a sörivás ellensúlyozása érdekében tartja szükségesnek az adó leszállítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós : A boritaladó eltörlése mellett érvel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignác miniszter: A kormány melegen érdeklődik minden iránt, ami a borértékesítésre vonatkozik. Hogy a pénzügyminiszter milyen álláspontot foglal el e kérdésben, nem tudja, de hiszi, hogy a Házat tájékoztatni fogja majd. Kéri a kérvényi bizottság határozatának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) A Ház többsége az összes indítványok mellőzésével a kérvénybizottság javaslatát fogadta el, vagyis a kérvényeket egyszerűen kiadták a minisztereknek. A cigányügy rendezésére vonatkozó kérvényeknél felszólal Rubik Béla. Szeretné a kérvényeket azzal az utasítással a kormánynak kiadni, hogy mielőbb terjeszszen elő törvényjavaslatot e kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bornemissza Lajos: Míg törvény nem lesz, a kormány utasítsa a csendőrséget, hogy a közönséget támogassa e kérdésben. Gabányi Miklós: A kóbor cigányoktól mielőbb meg kell menteni az országot. Rögtön el kell rendelni a kóbor cigányok összeírását, a 18—25 éves cigányokat be kell sorozni katonának. A gyerekek vétessenek el a szülőktől s a gyermekmenházba tétessenek. Darányi Ignác miniszter: A miniszterelnök legélénkebben érdeklődik az üigy iránt. Sokkal előrehaladottabb országok sem tudták még ezt a kérdést megoldani. A belügyminiszter semmit sem fog elmulasztani, ami az ügy megoldását siettetné. Kéri a bizottság határozatának elfogadását. A többség Rubik indítványának mellőzésével a kérvényi bizottság új javaslatát fogadta el Az országos tanítói nyugdíjtörvény méltányos módosítására vonatkozó kérvénynél felszólal Csernoch János. Ismételve kérem a kultuszminisztert, hert’ ezt a kérdést tanulmányozván, e tanulmányozást mt°1őbb befejezze és a Ház elé ter-jeszszen e tekintetben jelentést, hogy miképpen és hogyan szándékozik a tanítók nyugdíját rendezni. Különben pedig a bizottság javaslatát elfogadom. A Ház a bizottság javaslatát elfogadja, mely szerint kiadják a kérvényt a kultuszminiszternek. A fedezetlen gabonahatáridő-üzlet betiltása iránt beérkezett kérvényeknél felszólal Rakovszky István. Mivel nem vagyok agrárius, azért elszólalok. Mert, úgy látszik, az agráriusoknak az a privilégiumuk, hogy ily vitális kérdésekben ne szólaljanak fel. Én a legmelegebben pártolom ezen kérvényeket és egy indítványt teszek, amely azt célozza, hogy ezen kérvények adassanak ki az illető minisztériumoknak azzal az utasítással, hogy leközelebb, még ezen ülésszakban egy törvényjavaslatot terjeszszenek be, hogy ezen a kérdésen egyszer már átessünk. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Valami öt-hat évvel ezelőtt egy ankétet tartottak a kereskedelemügyi minisztériumban. Erről megjelent egy könyv. Abban ez a kérdés eléggé meg volt világítva és én nem értem, hogy miért ütötték azon ankétező Urak ezen időt agyon a az ankétezéssel, ha eddig sem jutottunk eredményhez, amely azon ankétből következett volna. A fedezetlen határidőüzlet kártékony hatásáról mindenütt meg vannak győződve. Történnek is törvényes lépések ellene, csak nálunk mai napig nem történt semmi. Ennélfogva tökéletesen egyetértek Liptó, Bars és Bereg megyék kérvényeivel hogy ez erkölcstelen kenyérkereset, amelyet szükség esetén még a büntető törvény szankciójával is meg kell gátolni. Hieronymi Károly: Mit még? Rakovszky István: Nagyon értem, hogy a t. képviselő úr az ellen tiltakozik, de a t. képviselő úr csak egy képviselő, de künn milliók fizetik meg ennek árát. Ez a merkantilis felfogás, amely az érdekcsoportok előnyéről igenis gondoskodik, még privilegizált törvény . Vasárnap, 1903. március 1.