Alkotmány, 1903. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY. 52. szám, első alkalommal vissza kell vernie, mert más­különben a többség kezében veszedelemben forognak a nemzet jogai. Kik azok, akik az urak házában fölszólaltak ellenünk? Azok, akik 1848 után minden rendszert szolgáltak, akik elvitték Ausztriát Solferinóhoz és Königgrätz­­hez, akik tönkretették Ausztriát s azt tanácsolták az uralkodónak, hogy a hadseregre alapítsa uralmát s népeinek egymás ellen való ellenségeskedésére. Az osztrák urak háza, mely a maga kényelméért és ér­dekeiért annyit küzdött, ismerje meg végre a maga hitványságát (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ország ügyének akkor teszünk legnagyobb szolgála­tot, ha idegen tényezőkkel szemben megtartjuk a parlamenti határt Ugron Gábor: Ez az eset nagy szolgálatot tett nekünk, mert akik eddig bíztak is Ausztriában, most már látják, hogy csak magunkban bízhatunk. Mért nem kelnek föl azok az osztrák­­urak, hogy elnémítsák Ausztriában a nagynémet­­m­ozgalm­at ? Miért fordulnak éppen Magyarország ellen, mely megmentette a múltban a trónt s a jövő­ben is meg fogja menteni. (Zajos tetszés a balol­dalon.) Rakovszky István: E percben nem akarok vádaskodni, nem akarom a kormányt és a többséget mulasztásai miatt tá­madni ; én elérkezettnek látom a pillanatot, amely­ben mi valamennyien megfeledkezünk az ellentétekről és kezet fogva azon merénylet és támadás ellen lépünk fel, amelyet minap Bécsben ellenünk elkövettek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök Weiserseheimb miniszter nyilatkozatában nem lát semmi olyant, ami Magyarország jogaira nézve sé­relem lenne. Ezt én a miniszterelnök úrral szemben kereken tagadom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem im­­putálom ezt súlyosabban a miniszterelnök úrnak, mert azt hiszem, hogy gróf Welsersheimb beszédé­nek egyik passzusa kikerülte az ő ügyeimet. Széll Kálmán: Elolvastam! Rakovszky István: Welser­sheimb osztrák miniszter nyilatkozatának ezen része következőleg szól: «A hadsereg egységére vonatko­zólag a kormány tudatában van kötelességé­nek, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely sze­rint minden, az összes hadseregre vonatkozó ren­delkezés a vezérlet, vezénylet és belső szer­vezet közül kizárólag a császárt illeti ... Vi­­sontai ,Soma: Hát a király hol marad ? Széll Kál­mán : Őnáluk császár! (Zaj a szélsőbaloldalon. Hall­juk ! Halljuk ! Rakovszky István ... és azon hely­zetben vagyok, megismételni a kijelentést, hogy az a legfelsőbb akarat, hogy a hadsereg ne csak alap­jában és hozzájárulásaiban, hanem lényegében is egyáltalán közös maradjon». Én megadom a csá­szárnak azt, ami a császáré, de megkövetelem a magyar királynak azt, ami a magyar királyé. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) Az 1867. XIL törvénycikk 11. szakasza Welsersheimb ezen kijelentésével, hogy" ez kizárólag a császár, tehát az osztrák császár joga, merően ellentétben áll. Ha semmi másból nem lehet következtetni, hogy itt a magyar király jogai meg vannak óva és ki vannak véve, abból lehet, hogy ki van mondva, hogy ez al­kotmányos fejedelmi jog, mert akkor Ausztriában még alkotmány sem volt. (Igaz! Úgy van­ a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ha osztrák zn­ern-ügyről beszélnek, akkor elismerem, hogy osztrák császár van, de abban a percben, midőn közös intézményről van szó, mely az 1867. XIX. törvénycikken alapszik, akkor ő Felsége felelős mi­niszterének meg kell különböztetnie, hogy az osztrák császár és a magyar apostoli királyi felségjogairól van szó. (Igaz ! Úgy van­ a bal- és a szélsőbal­oldalon.) A miniszterelnök azt mondotta, hogy ő nem felelős, ha még hiba is történt volna, azért, amit Welsersheimb gróf az osztrák parlamentben mondott. Igaza annyiban van alakilag, hogy amit Welsersheimb gróf cselekszik, azért ő, mint a korona tanácsadója, nem felelős; de a miniszterelnök a je­len esetben felelős, azért, mert Welsersheimb hivat­kozott arra, hogy külön fölhatalmazva van arra, hogy ezen kijelentéseket megtehesse. Már­pedig Welsersheimb gróf kinyilatkoztatásai merőben ellentétes álláspontot foglalnak el azon kijelenté­sekkel szemben, amelyeket a miniszterelnök úr itt a képviselőházban, valamint a szabadelvű pártban is telt. Én nem konkludálok sehova, mert egy nagyon kellemetlen dilemmába jutnék. Ne­kem nincs jogom, nem akarom, nem tettem soha, hogy a t. miniszterelnök úr nyilatkoza­taiban a jóhiszeműséget, az igazmondást kétségbe vonjam. Nem tehetem, nem teszem, hogy én gróf Welsersheimbnak igazmondását kétségbe von­jam. Welsersheimb egész határozóban a miniszter­­elnök ellen foglalt állást. Ez nem csak abban van, amit én itt­­elolvastam, hanem abban is, hogy ő elismerését fejezi ki az előtte szólókkal szemíten; hozzájárult mindahhoz, amit azok mondottak ... Beöthy Ákos: Azonosította magát velők! Rakovszky István:... Nézzük mit mondtak azon urak? Sehön­­born gróf azt mondja: «Magyarországon azon szán­dék nyilvánul, hogy a közös hadsereg, a meny­nyiben onnan kiegészíti magát, egy egyoldalú és túlzott nemzeti aspirációk tárgyává egyoldalúan (Mozgás.) lassan kint átváltoztassák. Ez ellen egész erélylyel kell ellenállani.» Lehetetlennek mondja a következőket: «Hogy magyar tisztek jöhessenek csak magyar ezredekbe.» Ez, miniszterelnök úr, a csá­szári parancsban megvan. Továbbá: «A hadkiegészítő kerületeket meg akarják változtatni a nemzeti eszme kedvéért. Ez is lehetetlen, ez ellen egész erélylyel kell ellentállani.» Továbbá: «Nem akarunk egy közös hadsereghez 70 százalék fentartási költséget fizetni», — ami mellesleg mondva nem áll, — míg az orga­nizációra nézve azoknak a kívánalmai legyenek irányadók, akik 30 százalékkal járultak hozzá. Azt akarjuk, hogy a kiegyezési törvények értelmében a legfelsőbb hadúr azon jogok gyakorlatában, amelyek a közös hadsereg egységes vezényletére, szerveze­tére, számára fenn vannak tartva, semmi oldalról gátoltatva ne legyen.» Tehát itt az a gyanúsítás van Magyarország ellen, mintha mi a Felséget az ő felségjogaiban gátolni akarnák, a felségjo­gokat uzurpálni akarnék. De, t. képviselőház, Csumetzky (Zaj a balolda­lon. Elnök csenget.) az osztrák liberálisok ve­zére . . . Beöthy Ákos : Az osztrák Széll Kál­mán! Széll Kálmán: Úgy van! Beöthy Ákos: Hisz kebelbarátja! Széll Kálmán: Arról is beszé­lünk már? Rakovszky István: Chlumetzky egyetért az előtte szólókkal és konstatálja, hogy pártkülönb­­ség nélkül azon állásponton állunk és nem enged­hetjük meg, hogy bármi történjék, ami ezen törvény­nek keretén túl közjogi és nemzeti szempontból a sereg egységét megbolygathatja. Hogy a miniszter­­elnök ne mondhassa azt, hogy hisz Chlumetzky egé­szen helyesen beszélt, midőn azt mondta, hogy a tör­vényen túl, idézem neki, hogy a következőket mon­dotta : «Es ist von beiden Verrednem dagegen Ver­wahrung eingelegt worden, dass an der Einheit der Armee gerüttelt werde. Vorkommnisse der letz­ten Zeit lassen eine derartige Äusserung allerdings wohlbegründet erscheinen. Wir stimmen in dieser Beziehung vollinhaltlich dem Wunsche der Vor­redner bei, dass diese Einheit der Armee unter allen Umständen aufrechterhalten bleibe.» (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nemzeti szuverenitás. Rakovszky István: Schönburg gróf egész nyíltan kijelentette, hogy nemcsak a vezényleti nyelv, a «Commandosprache» tekintetében, hanem a külső jelvényekre nézve is úgy maradjon minden, amint eddig van. Ezt csak azért kívánom konsta­tálni, hogy ez a miniszterelnök úr nyilatkozatával nem fedi magát, azzal határozottan ellentétben áll és konstatálom, hogy egyszersmind kimondotta a miniszter, hogy ő­felsége akarata az, hogy mindaz, amit ezen urak elmondottak . . . Ezé­r Kálmán: Azt nem mondotta, Rakovszky István. Azt mondja, azon helyzetben van, megismételni azt a kijelen­tést, hogy az a legfelsőbb akarat, hogy a had­sereg nemcsak alakjában, hanem a hozzájáru­lásokban és lényegében egyáltalában közös ma­radjon. Beöthy Ákos: Contradictio in adiecto! Rakovszky István: De beszédének bevezetésé­ben, amelylyel nem akartam a tisztelt Házat un­tatni, köszönetet mondott, hozzájárult a nyilatkoza­tokhoz és konstatálta, hogy valamennyi pártban meg­van az egység. (Úgy van/ Úgy van­ a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem tőlünk fuga most a kérdés, hanem a miniszterelnök úrtól. Én azt hiszem, ez egy pillanat, ahol a t. miniszterelnök úr valóban oly nagy szolgálatot tehet az országnak, hogy pártkülönbség nélkül az elismerés pálmáját szívesen odaadjuk. (Ugy vani ügy van­ a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Én a t. miniszterelnök úrtól elvárom, hogy találja meg módját, hogy épp úgy, amint Ausztriában a pártok egyenként­­elkeltek és nyilatkozataikat Magyarország és Magyarország mak jogos követelései ellen irányítot­ák, itt az egész Ház mögéje álljon és az egész Ház egyesülten egy g nos ei­o-t kiáltson odaát, hogy mi másnak a jogait nem bántjuk, de a saját jogainkból errg szétver­ni it sem engedtünk. (Hosszantartó élénk helyes­lés és éljenzés a néppárton és a szélsőbalol­­dalon.) Ismét Széll beszél. Széll Kálmán: Megvilágította álláspontját a tör­vény alapján. Azok az ígéretek mérvadók, amiket a magyar kormány tett. Nem akadályozza ebben sem­­­mi­éle nyilatkozat, csak a királynak és az ország­­gyűlésnek tartozik felelőssé­­gét. Igen helytelen volna, ha álláspontját gyengíteni akarná bármiféle im­presz­­sziók alapján. Amiket ígért, azokat betű szerint megtartja. Nem tartja helyesnek, hogy olyasmit in­terpretáljanak nyilatkozatába, ami nincs benne. Nem hivatása, hogy minden, az osztrák parlamentben el­ejtett kiejtést magyarázattal kísérjen.­ubik Béla: A nemzet jogait megvédhette volna abból a szék­ből. (Nagy zaj.) Ritkay László: Egy férfias nyilat­kozatot vártunk! (Folyton tartó nagy zaj.) Széll Kálmán: Welsersheimb nem akarta a király jogait elsikkasztani. Nagyon erőszakos interpretáció a Ra­­kovszkyé. Welsersheimb le sem tagadhatta a magyar király jogait, mert ezek a 67-iki törvényben vannak. Ha Welsersheimb el akarta volna sikkasztani a ma­gyar király jogait, azt helytenítené. (Zaj.) Helytáll azokért a nyilatkozatokért és ígéretekért, amiket tett. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérvények Tíz percnyi szünet után a kérvények tárgyalására tértek át. Daróczy Aladár : Ismertette az egyes kérvényeket A hadköteleseknek szolgálatuk harmadik évében, mezőgazdasági munkára való szabadságszolgálta­tására vonatkozó kérvényeket a honvédelmi minisz­ternek adták ki. Több törvényhatóságnak a boritaladó leszállítá­sára vonatkozó kérvényeinél felszólal Visontai Soma. Indítványozza, hogy a kérvények pártolólag adassanak a pénz-, kereskedelmi és föld­­mivelésügyi minisztereknek. Madarász József indít­ványozza, hogy törvényjavaslatot terjeszszenek a Ház elé ez ügyban. (Helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: A boritaladó leszállítását követeli a magyar bortermelés érdekében, mely mindig na­gyobb lesz s a pálinkaivás s a sörivás ellensúlyo­zása érdekében tartja szükségesnek az adó leszállí­tását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós : A boritaladó eltörlése mellett érvel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignác miniszter: A kor­mány melegen érdeklődik minden iránt, ami a bor­értékesítésre vonatkozik. Hogy a pénzügyminiszter milyen álláspontot foglal el e kérdésben, nem tudja, de hiszi, hogy a Házat tájékoztatni fogja majd. Kéri a kérvényi bizottság határozatának elfogadását. (He­lyeslés a­ jobboldalon.) A Ház többsége az összes indítványok mellőzésé­vel a kérvényb­izottság javaslatát fogadta el, vagyis a kérvényeket egyszerűen kiadták a minisztereknek. A cigányügy rendezésére vonatkozó kérvé­nyeknél felszólal Rubik Béla. Szeretné a kér­vényeket azzal az utasítással a kormánynak ki­adni, hogy mielőbb terjeszszen elő törvényjavas­latot e kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bornemissza Lajos: Míg törvény nem lesz, a kormány utasítsa a csendőrséget, hogy a közönséget támogassa e kérdésben. Gabányi Miklós: A kóbor cigányoktól mielőbb meg kell menteni az országot. Rögtön el kell rendelni a kóbor cigányok összeírását, a 18—25 éves cigányokat be kell sorozni katonának. A gyerekek vétessenek el a szülőktől s a gyermek­­menházba tétessenek. Darányi Ignác miniszter: A miniszterelnök legélénkebben érdeklődik az üigy iránt. Sokkal előrehaladottabb országok sem tudták még ezt a kérdést megoldani. A belügyminiszter semmit sem fog elmulasztani, ami az ügy megoldását siet­tetné. Kéri a bizottság határozatának elfogadását. A többség Rubik indítványának mellőzésével a kérvényi bizottság új javaslatát fogadta el Az országos tanítói nyugdíjtörvény méltányos módosítására vonatkozó kérvénynél felszólal Csernoch János. Ismételve kérem a kultusz­­minisztert, hert’ ezt a kérdést tanulmányozván, e tanulmányozást mt°1őbb befejezze és a Ház elé ter-j­eszszen e tekintetben jelentést, hogy miképpen és hogyan szándékozik a tanítók nyugdíját rendezni. Különben pedig a bizottság javaslatát elfogadom. A Ház a bizottság javaslatát elfogadja, mely sze­rint kiadják a kérvényt a kultuszminiszternek. A fedezetlen gabonahatáridő-üzlet betiltása iránt beérkezett kérvényeknél felszólal Rakovszky István. Mivel nem vagyok agrárius, azért elszólalok. Mert, úgy látszik, az agráriusoknak az a privilégiumuk, hogy ily vitális kérdésekben ne szólaljanak fel. Én a legmelegebben pártolom ezen kérvényeket és egy indítványt teszek, amely azt cé­lozza, hogy ezen kérvények­ adassanak ki az illető minisztériumoknak azzal az utasítással, hogy le­kö­zelebb, még ezen ülésszakban egy törvény­javas­latot terjeszszenek be, hogy ezen a kérdésen egy­szer már átessünk. (Helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Valami öt-hat évvel ezelőtt egy an­kétet tartottak a kereskedelemügyi minisztérium­ban. Erről megjelent egy könyv. Abban ez a kér­dés eléggé meg volt világítva és én nem értem, hogy miért ütötték azon ankétező Urak ezen időt agyon a az ankétezéssel, ha eddig sem jutottunk eredmény­hez, amely azon ankétből következett volna. A fede­zetlen határidőüzlet kártékony hatásáról mindenütt meg vannak győződve. Történnek is törvényes lépé­sek ellene, csak nálunk mai napig nem történt semmi. Ennélfogva tökéletesen egyetértek Liptó, Bars és Bereg megyék kérvényeivel hogy ez erkölcstelen kenyérkereset,­ amelyet szükség esetén még a bün­tető törvény szankciójával is meg kell gátolni. Hieronymi Károly: Mit még? Rakovszky István: Nagyon értem, hogy­ a t. képviselő úr az ellen tiltakozik, de a t. képviselő úr csak egy kép­viselő, de künn milliók fizetik meg ennek árát. Ez a merkantilis felfogás, amely az érdekcsoportok elő­nyéről igenis gondoskodik, még privilegizált törvény­ . Vasárnap, 1903. március 1.

Next