Alkotmány, 1903. május (8. évfolyam, 104-129. szám)
1903-05-01 / 104. szám
BIKOTMÁNY, 104. szám. 4 Péntek, 1903. május 1. szévől, azonnal kész lemondani viselt méltóságáról, mert ő nem helyezkedik a többségi elmélet alapjára, hisz a Ház elnöke nemcsak a többség, hanem a kisebbség elnöke is. Osztatlan viharos ováció követte a nemes grófkijelentését, maga Rátkay is mentegetődzött, hogy amit mondott, azt csupán egyéni nézetekéntmondotta. Az ülés végén elvetették Rátkay javaslatát Tudósításunk a következő: Elnök: Tallián Béla, majd Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Szőts, Dedovics és Endrey. A kormány részéről jelen voltak: Széll, Lukács, Fejérváry b., Láng, Plósz, Darányi, Wlassics, Cseh. Névszerinti szavazás. Elnök fölteszi a kérdést, hogy a t. Ház elfogadja-e a közoktatásügyi miniszternek Papp Zoltán interpellációjára adott válaszát a Gotterhalte ügyében. A sorsolás szerint a szavazás a C betűnél kezdődik. Gabányi Miklós: Cudarság! Nessi Pál: Cudar válasz felett szavazunk. Elnök a szavazás előtt öt perccel felfüggeszti az ülést. Szünet után elnök kihirdeti a szavazás eredményét Igennel szavazott 137, nemmel 59. Házszabály-vita. (Az elnökést Apponyi Albert gróf vette át.) Rátkay László: A tegnapi vita alatt az utolsó szónok a javaslat mellett szólott, követeli, hogy ma a javaslat ellen szóló beszélhessen. Elnök: A házszabály szerint a miniszterek bármikor szólhatnak. A szokásra hivatkozik, amikor a miniszter beszédét nem tekintették a javaslatnál feljegyzett szónoknak. Nézete szerint ma az első szónok a javaslat mellett levő lesz. Kéri a Házat, nyugodjék ebbe bele. Barta Ödön azt vitatja, hogy a földmivelésügyi miniszter felszólalása rendes beszéd volt a javaslat mellett. Berzeviczy Albert: Miután véget akar vetni a vitának, eláll a szótól s átengedi az elsőséget az ellenzéki szónoknak. Beöthy Ákos: Szintén azt vitatja, hogy a földmivelési miniszter felszólalása szintén a vita rendes medrében történt s szabály szerint a kontra szóló beszéljen. Elnök ezután Eötvös Károlynak adta át a szót. Az indemnitás. Eötvös Károly: A földmivelési miniszter tegnapi beszédének minden argumentuma csak az ellenzék álláspontját erősíti. A miniszter felsorolja, hogy mi minden vár elintézésre. Ez éppen olyan, mintha egy ember, akinek a háza ég, az ablakok reperálására gondolna, ahelyett, hogy a tüzet oltaná. Amiről most folyik a vita, az sokkal fontosabb dolog, mert a nemzeti becsületről van szó. Szemben áll egymással a korona és a nemzet akarata; az egyiknek el kell esnie, vagy becsületes alkut kell kötniök. Miért nem beszél Darányi a másik akarat makacsságáról ? Miért nem deríti fel e makacsság okait s miért nem igyekszik a nemzet iránt köteles engedékenységre bírni a koronát? A miniszterek nemcsak a korona tanácsosai, hanem a nemzeté is és ha mindig csak a korona érdekét tolják előtérbe, akkor nem híven teljesítik a kötelességüket. A másik akaratnak is közelednie kell a nemzet akaratához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszter a méhekre utalt. Természetes tőle, mint földmivelésügyi minisztertől. De rosszul ismeri a méhek természetrajzát. Mert éppen a méh az, melytől elveszik munkájának gyümölcsét. (Taps a szélsőbaloldalon.) Éppen mint a magyar, mely idegen oltár javára dolgozik. A méh, ha látja, hogy elveszik a mézet, nem gyűjt tovább, hanem otthagyja a kast. A magyar is meg fogja ezt tenni, ha továbbra is sarcolják. A miniszter azt is mondotta, hogy a magyar nemzet dinasztikus. Igaza van. Sokkal inkább, mint ahogy szükség van rá. S azért igazán nincs szükség rá, hogy a külföld tudja, hogy a magyar nemzet dinasztikus érzelmű. Kérdi, mire van inkább szükségünk, önálló külügyre, jelvényre, címerre, melyből a külföld tudja, hogy egyáltalában vagyunk, vagy arra, hogy lojálisan érzünk. Nincs a külföldön senki, aki tudja, hogy Magyarország önálló. (Ellentmondás jobbfelől.) S mi hasznunk volna belőle, ha a külföld nemcsak a kipödrött bajuszról, a Hunyadi-keserűvízről, hanem a dinasztikus érzésről ismerne bennünket? (Taps a szélsőbalon.) Áttér ezután a miniszterelnök — szerinte — búcsúzó beszédére, mely szólót is meghatotta. Nincs öröme Széll bukásában, mert nem tudja, mi következik utána. Legalább az utolsó nap világosítaná fel az országot. Rakovszky István: Bánffy sem tette. (Zaj.) Eötvös: Mit akar a képviselőúr Bánffytól? Én sem hivatkozom a képviselő úr apostolaira s szentjeire. (Derültség.) Ernszt Sándor: Hát Bánffy az ön szentje? Eötvös: Le akarja rombolni az ellenzék küzdelmét ? Rakovszky István: Én is azt kérdeztem Bánffy utolsó napjaiban a képviselő úrtól. Eötvös: Semmit sem kérdezett. Én azt az obstrukciót nem tartottam helyesnek. Rakovszky István: Én meg ezt nem helyeslem. Eötvös most is szimpátiával viseltetik a miniszterelnök iránt. Sajnálja őt. Széll Kálmán: Sohase sajnálkozzék felettem. Eötvös: Nem! Csak hideg borogatást adok. (Derültség.) Nem káröröm s nem sajnálkozás. Széll Kálmán : Parentálás. Eötvös: Az. (Derültség.) Széli azt mondta, hogy azonosítja magát a katonai javaslatokkal. Ezt csak úgy mondhatta Széli, hogy meg volt győződve róla, hogy ő nem veheti le a napirendről a javaslatokat. Hát majd leveszi más, mert hogy leveszik, az bizonyos. (Helyeslés a szélsőbalról.) Széli az általános militarizmussal indokolta a javaslatok szükségességét. De nem nemzeti érdek, akárhogy mondja is Széli, hogy a dinasztia, monarchia és az ország érdeke egy. Ez külföldi szólásmód, amely nem ér semmit. Valamikor szóló is híve volt Deák Ferencnek. De 1878-ban elhagyta, mikor a miniszterelnök is kénytelen volt kilépni a kabinetből. Széll Kálmán: Miért volt kénytelen? Eötvös: Mert ha nem lett volna kénytelen, nem lépett volna ki. (Tetszés balról.) Széll Kálmán: Kétértelmű viccelődés. Eötvös Károly: Nem akar viccelni, csak az igazságot akarja megmondani. Akkor ő is ott hagyta a hatvanhetes politikát s átjött e padokra. A miniszterelnök Deák hívének vallja magát. Deák és a miniszterelnök között az a kis különbség van, hogy ha Deák engedett, mindig követelt és kapott érte valamit, de a miniszterelnök újoncot ad a dinasztiának, a nemzet javára azonban nem kér, nem követel semmit, mert nem mer. A küldöttségekről szólva, azt sem kicsinyelni, sem ócsárolni nem szabad, mert Kossuth temetése óta lélekemelőbb, hatalmasabb mozgalom nem volt Magyarországon. (Nagy zaj a jobboldalon. Mozgás a néppárton. Felkiáltások : Mi az!) Egy kis incidens. Zboray Miklós (a honvédelmi miniszter felé): A néppárt megvetni való? Ezt mondta? (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon. Azt mondta, hogy a küldöttségek megvetni valók! Az elnök többször csenget.) Fejérváry Géza báró: Nem áll! Ezt nem mondtam! (Folytonos nagy zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek!Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit mondott! Mondja meg hangosan, mit mondott ? Megvetni való? A küldöttségeket értette? Folytonos zaj és mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon: Halljuk! Mit mondott? Mondja meg, mit mondott! Egy hang a néppárton : Azt mondta, meg kell vetni a küldöttségeket! Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta Nem hallottunk semmit!) Kubik Béla: Mit mondott? (Felkiáltások balról: Ki vele! Ki vele! Mit mondott ? Viharos zaj. Elnök csönget.) Elnök: úgy értesült, hogy semmi közbeszólás nem volt. A miniszter a szomszédjával beszélt. Szatmári Mór : Kérdezze meg Fejérváryt. Hentaller Lajos: Őt magát kell megkérdezni. Elnök: Nem hallott semmit abból,mi ez inci-denst előidézte. (Felkiáltások: Nyilatkozzék a mi- niszter! a zaj egyre tart. Halljuk Eötvöst!) Bizonyosságot akarok szerezni arról, hogy mi történt? ! A miniszter úr nem akart közbeszólni. (Viha , ros zaj.) Kubik Béla: Visszaszívta! (Zaj.) Fejérváry báró: Diktátor úr, ön téved. ( Elnök: Ennélfogva az incidens be van fejezve. Eötvös szünetet kért, amit az elnök megadott. Szünet után Eötvös Károly. Foglalkozik tovább a miniszterelnök beszédével s azzal szemben bizonyítja, hogy a német vezényleti nyelvet nem rendeli el az 1867. évi XII. t.-cikk. Még nem mondta itt egy miniszterelnök sem fényes homlokkal, hogy a német nyelv és a kétfejű sasos zászló és a Gotterhalte törvényes. Széll Kálmán: Én sem mondtam. Eötvös Károly: Magyarázta a kisebbség magatartását s minden következményt a kormányra hárít. Szóló is ismer egy láthatatlan kezet, mely mindig dolgozik, ha a nemzet ellen kell dolgozni. Ha a katonai javaslatokat megszavazzák, az nem lesz igazság, hanem szégyen lesz, szavait azzal végzi, van-e segítség a baj kikerülésére? Azt mondja, van. Mégpedig az, ha a miniszterelnök oda áll az uralkodó elé s megmondja, hogy ha ex-lex lesz, Magyarország megtagadja az újoncot, a katonát és úgy áll Európa előtt, mint akinek a koronája fényén homály esett. Férfias szó kell és a király igazsága, bölcsesége meghallgatja azt. Végül fölszólítja a miniszterelnököt, hagyja ott a hatalmat s jöjjön az ellenzék padjaira küzdeni. Nem fogadja el a javaslatot. Hosszantartó éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignác: Eötvös Károlylyal szemben visszautasítja, hogy ő a nemzetet akarta kisebbíteni tegnap, mikor azt mondta, hogy a nemzet félannyit dolgozik, mint amennyit elbírna. Többször mondta s mindig mondani fogja, hogy buzgalmasabb, munkabíróbb, kitartóbb nép, mint a magyar földmívesnép, nincs, (ügy van jobbról.) A miniszteri állásban nem szokás hízelegni, csak rámutatni a hiányra vagy országra. Visszautasítja azt is, hogy tegnap az ellenzék mellett argumentált , hogy a törvényjavaslat ellen beszélt volna. De mikor akarja az ellenzék a gazdasági javaslatokat tárgyalni ? Azzal akarja elérni, ha a nemzetre szükséges javaslatokat egymással szembeállítja, egyiket a másikkal akarják leverni és lehetetlenné tenni. Igen nagy tévedés a véderőt kevésre becsülni. Hiába dolgozik a nemzet, ha vagyonát nem tudja megvédeni. Konstatálja, hogy aki nem akarja az eszközöket, az nem akarja a célt sem és azért az ellenzéket terheli a felelősség. Beszéltek még a láthatalan kézről. Pichler Győző: úgy beszél, mintha már miniszterelnök volna. Darányi Ignác: Nagyon izetlen beszéd az. Ezt a láthatatlan kéz vádját is visszautasítja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: Miután a miniszter úr szavait helyreigazította, elismeri, hogy ma sem volt igaza, mint tegnap. Fejérváry báró közbeszólása. Kaas Ivor báró: Mikor Eötvös Károly a küldöttségekről beszélt, azt kiáltotta Beliska Béni felé, hogy jó volt-e az egyházpolitikai javaslatok alatt a torontáli küldöttség. A honvédelmi miniszter azt mondta: megvetni való. Kérdi a honvédelmi minisztert, közbeszólás volt-e az, vagy :magánbeszéd. Fejérváry Géza báró: Kérdi a Házat és Kaast, hallotta-e a közbeszólást? Kaas Ivor báró: Hozzám nem szólt, én nem hallottam. Fejérváry Géza báró: Kijelenti, hogy tisztán magánbeszélgetés volt az, amit mondott. (Helyeslés a jobboldalon.) Zboray Miklós szólni akar. Felkiáltások jobbról: Eláll! Nincs joga beszélni! (Folytontartó zaj.) Elnök: Mi címen akar Zboray szólani, mert az előbbi ügy teljesen tárgytalan, nem volt a közbeszólásnak személyes tendenciája, tehát az befejeztetett, s így Zboray nem szólhat. Kéri, álljon el a szótól. (Hosszantartó zaj.) Zboray Miklós: Vagy van joga beszélni, vagy nem. Elnök: Határozza meg, mi címen akar szólni. Zboray Miklós azután elmondja, hogy ő hallotta a közbeszólást, de nem tudja, mire vagy kire értette a honvédelmi miniszter, vagy csak magánbeszélgetés volt-e? (Folyton tartó zaj a jobboldalon.) Elnök kijelenti, hogy az ügy el van intézve. Első lépés az ex-lexbe. Kossuth Ferenc: Azt hiszi, hogy eljött az ideje annak, hogy a miniszterelnök nyilatkozzék, mielőtt a parlament átlépte azt a határt, amelyen túl visszalépés nincs. Aggódik az ország sorsa fölött s kérdi a túloldalt, hogy valóban meg akar-e tagadni a parlamenttől minden hasznos munkát? Magyar ember hozzákötheti-e az ország sorsát a katonai javaslatokhoz? A kormány kenyeret csak úgy akar adni a népnek, ha ez azért szuronyok között nyúl. Senki sem magyarázta még meg, hogy miért éppen most kell az újonclétszámot emelni. Mindent elkövetett, hogy ez a mai nap el ne következzék és a felelősség a mostani helyzetért őt egyáltalán nem terheli. Széll Kálmán: A perc komolyságát szintén átérzi egész terjedelmében. A legjobban átérzi a helyzet komolyságát, mert ő a dolgok csúcsán áll. Számot vetett magával. Szive egész melegével kifejtette beszédje alatt álláspontját. Megokolta, hogy mért nem vonta vissza a katonai javaslatokat. Kifejtette azt az elvet is, hogy a kisebbség nem vezetheti a többség akaratát. A kisebbség diktatúrája feje tetejére állítja a parlamentarizmust. Ezt a precedenst nem engedi megtörténni. Bármilyen felelősség háruljon is rá, annak az indító oka nem őt érinti. (Felkiáltások lakói: Mondjon le.) Széll: Ha most ezt a széket pillanatnyi tapsokért elhagyná s átmenne az ellenzékre, rossz szolgálatot tenne. Szóló most ott áll, mint egy őr a gátnál, melyet az ár fenyeget. Bűnt követne el, ha ezt a helyet most elhagyná. A mostani viszonyok között nem adja ki kezéből a vezetést. Erős akarata a javaslatokat, melyek készek, letárgyaltatni, csak adják meg a módot arra az ellenzék részéről. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) A kormányzást tovább viszik a mai költségvetés keretén belül. (Felkiáltások balról: Törvénytelenül!) Polónyi Géza: Törvényszegő. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldaldalon.) Széli: Szavát azzal végzi s azt az ellenzékhez intézi, hogy engedély megnyilatkozni az országgyűlést s akkor rögtön helyreáll a csend. ■ (Hosszantartó taps és éljenzés a jobboldalon.)