Alkotmány, 1903. július (8. évfolyam, 155-181. szám)
1903-07-01 / 155. szám
ALKOTMÁNY. 155. szám, országunk gazdasági jóléte érdekében. S bármennyire híve is legyen valaki a közös vámterületnek, azt nem akarhatja, hogy a mi kezünk már előre meg legyen kötve. Lehetetlen olyan helyzet után sdvánkozni, melyből mozdulnunk nem lehet, még akkor sem, ha gazdasági pangás és bajok fenyegetnek. Ausztria nagyon jól tudta ezt eddig, hogy az önálló vámterület gyakorlati kivitele milyen nehézségekbe ütköznék, de nagyon jól tudta azt is, hogy ezen az 1899 : XXX. törvénycikk segített, nem rögtön, hanem 1907-től fogva. Tehát most szabadulni kíván. A Széllformula kényszerzubbony volt az osztrákokra. Ezt akarják most levetni. Jó lesz tehát vigyázni. S ha már a külfölddel való tárgyalások elodázása halaszthatatlan volna, az új kormány által beterjesztendő javaslatban ezt a fontos tényt — a terminusok összeesését — nem szabad elejteni. Szélit annak idején, mikor Koerberrel küzdött, már azért is támogattuk, hogy hallgatása folytán a vámtarifával és kiegyezéssel fait accomplit elé állítsa az országgyűlést. Mennyivel inkább igaz lesz az akkor, ha még a külfölddel való tárgyalásokba is beleengednék a kormányt vámtarifa nélkül. Arról az esetről most nem is szólok, hogy mi lenne emez engedmény folytán akkor, ha a kiegyezési javaslatok akár nálunk, akár Ausztriában nem tudnának törvényerőre emelkedni. Elég bajt okoz már a Khuen-Héderváry által ma bejelentett terv azon esetre is, ha a parlamenti működés nálunk és Ausztriában nem akadna meg s amiket fennebb felhoztunk, azok is elég indokul szolgálhatnak, hogy Khuen- Héderváry terveit, ha kell, megakadályozzuk, vagy ha kell és lehet, helyes mederbe szorítsuk. Az ország gazdasági érdekeinek megvédése a legéletbevágóbb kérdés nemzetünk életében. Ezt feladni annyi, mint az országon eret vágni s vérét kiengedni, a pusztulásnak átadni. A néppárt őrködik s minden veszedelmes kísérlettel szemben erejéhez mérten cselekszik is, fog is cselekedni. A Khuen-kormány a parlamentben. Budapest, június 30. Botrány kíséretében vonult be az új kormány a magyar parlamentbe, amely előreláthatólag jó ideig rendes vendége is marad a t. Háznak. A hat hónapos obstrukció minden keserűségét öntötte ma ki a magát kijátszottnak érző Kossuthpárt és most erősen fogadkozik, hogy a magyar miniszterelnökké előléptetett horvát bán tiszteletére olyan obstrukciót rendez, aminkre még nem volt példa az obstrukciók annalesében. Óriási volt az érdeklődés a mai ülés iránt. A karzati jegyek már a múlt héten «túl voltak jegyezve» és ezek boldog tulajdonosai már tízkor elfoglalták helyeiket, nagyrészben kegyelmes és méltóságos úrasszonyok s várták a történendőket. A főrendek karzata is épp úgy zsúfolva volt, mint máskor a legplebejusabb fülkék. Egyáltalán minden talpalatnyi hely okkupálva volt és nincs az a színházi premiere, amelynek valaha különb közönsége lett volna. A folyosók is szokatlanul élénkek voltak, persze csak az ülés megnyitása előtt. Föltűnt a horvát képviselők nagy száma, akik az északi balszögletben csoportosultak és nemzeti nyelvükön tárgyalták a megtörténteket és megtörténhetőket. Jó későn, fél 11-kor vonult be Apponyi gróf a jegyzői kar kíséretében a terembe, a padok feketéltek a képviselők sokaságától, csupán az öreg Rónay János volt tetőtől-talpig fehér obstrukciós öltözetben. Ekkor még a piros bársonyszékekben nem ült senki. Alig végzett az elnök meglehetősen terjedelmes előterjesztéseivel, megnyomta a minisztereket hivó villamos csengetyű gombját s nemsokára feltűnt Farkas Jancsi főterembiztos athléta alakja, mellén öszszes rendjelével, utána Csávossy háznagy, akinek nyomában az új kabinet tagjai mind fekete szalonkabátban, szép libasorban bevonultak a terembe és elfoglalták az addig üres bársonyszékeket. A legélénkebb érdeklődést az új honvédelmi miniszter keltette, aki igen rokonszenves külsejű. Gyönge éljenzés támadt nyomukba a jobboldalról, ahol leginkább az eszeresek tömege tüntetett a szélesre húzott szájak mozgatásával — csöndesen. Mikor a legutolsónak belépő Tomasics horvát miniszter meghajlással fogadta a neki jutott ováció-maradékot, kettészeli a levegőt egy hatalmas Zsivó-kiáltás, amit a balmezőről percekig tartó zsiózás követ. — Disznóság, hogy egy Tomasics magyar miniszter lehet ! — Iüiité Pichler a nagy zsivajon keresztül, amit aztán a közbekiáltások légiója követ. — Tomasics menjen ki! — Tomasics lett a nemzeti vívmány! — Kérjen bocsánatot a parlamenttől! Ilyen és más hasonló kifejezések röpködtek a terem forró levegőjében, amelyben a folytonos zsiózás képezte az alaphangot. Khuen-Héderváry gróf, aki már előbb szólásra állott föl, összefont karokkal, villámló szemekkel nézte a vihar tombolását, amely éppen 12 percig tartott. A zsiózásnak Apponyinak az a szellemes kijelentése vetett véget, hogy: — A Házban csak a horvát képviselőknek van joguk a horvát nyelvet használni. Még egypár rendreutasításra volt szükség, mikor aztán az új miniszterelnök végre szóhoz juthatott: — Van szerencsém jelenteni, hogy ő Felségétől kézirat érkezett. Kérem kihirdetését és a főrendiházzal való közlését. Ennyit mondott és az ellenzék zugó zsinói közt leült. Hertelendy jegyző olvasni kezdi a királyi kéziratot, ami folytonos közbekiáltások mellett nagynehezen el is végződött. A királyi leiratot az egész ház — eltérőleg a régi szokástól — ülve hallgatta végig. Majd a miniszterek kinevezését magába foglaló királyi kéziratot olvasták fel. Lukács miniszter nevének fölolvasásakor Kecskeméthy tiszteletes elkiáltja az epithetont: — A só-miniszter! Nagy nehezen ezen is túlestek. Következett ezután az első debüt: Khuen-Héderváry gróf programmbeszéde. Gyönge szónoknak bizonyult az uj premier, mert 18 írott oldalra terjedő beszédét elejétől végig olvasta, ügyet sem vetve a gyakran ismétlődő fölkiáltásokra, hogy beszédet olvasni nem szabad. Mikor a miniszterelnök beszédének ehhez a pontjához ért, hogy «az ország békéjének érdekében szükségesnek tartottam a katonai javaslatokat egyelőre fölfüggeszteni», a Kossuth-párt óriási zajongásba tört ki. Negyed óráig tartott a tomboló vihar, mialatt a miniszterelnök összefont karokkal szemlélte a szenvedélyek erőlködését. — Csalás! Szószegés! Kucsébert nem játszunk! — kiáltások törtek ki a fülsiketítő lármából. Mikor lecsillapodott kissé, a miniszterelnök igyekezett egy-egy mondatot felolvasni írásaiból, de rögtön ketté vágta a mondatot egy-egy — Hazudik! — Mit hozott Bécsből ? — fölkiáltás. Megrovás! kalandot rendeztek Kossuthék, mikor a «monarchia», meg a «közös haza» kifejezést találta használni beszéde folyamán. Mikor nagy kínosan véget ért a beszéd, a jobboldali condottierik kötelességszerüleg éljeneztek, az ellenzék pedig zsiózott. A miniszterelnök felesége és két fia a karzaton hallgatták végig a zajos jeleneteket. Mikor atyjukat aposztrofálták, az egyik fiú sírni kezdett s aztán sírva is menekült a karzatról édesanyja és testvére kíséretében. Dél felé járt az idő, midőn Kossuth Ferenc, mint pártvezér, mondotta el paktumos beszédét, amihez bőven alkalmazta ugyan a 48-as görögtüzet, de bizony a tisztára mosás legkevésbbé sikerült neki. Mint pártvezér, Kossuth ma megbukott, pártja aligha fogja követni, amit a beszédét követő fölkiáltások jeleztek, célzást téve beszéde utolsó passzusára: — Mi nem hányjuk az utódokra a küzdelmet! Egy kis intermezzo következett ezután, mikor az elnök javasolta, hogy a főrendekre való tekintettel a Ház félórára függeszsze föl tanácskozásait. Holló Lajos, Eötvös Károly, Olay Lajos, Ugron Gábor, Polónyi Géza, valamennyien a fölfüggesztés ellen beszéltek, megegyezvén abban, hogy mire való lenne az új kormánynak a főrendeknél való bemutatkozása, mikor az is megeshetik, hogy a Házban bizalmatlansággal fogadják. Az elnök hirtelen öt perces szünetet rendelt el, ami jó félórának is beillett. Ezalatt aztán elpaktálták a főrendiházi ülés kérdését olyanformán, hogy ott a királyi kéziratot olvassák föl majd a Ház ülésének befejezése után, a Programm pedig maradjon máskorra. Ehhez képest aztán szünet után az elnök visszavonta előbbi indítványát, a Ház pedig rátért a miniszterelnöki programra kritikájára. A nemzeti párti Ivánka Oszkár «bizalommal» van Khuen iránt, azonban kérdést intéz az új kormányelnökhöz az Apponyi-féle kívánalmak, a katonai bűnvádi eljárás és a magyar tisztek áthelyezése tekintetében. A felelet elmaradt. Zichy János gróf szólalt fel ezután a Ház osztatlan figyelme és érdeklődése mellett. Két tanulságot von le — úgymond — a mostani helyzetből. Az egyik, hogy nálunk mindent fel lehet áldozni, még a sokat emlegetett többségi akaratot is; a másik pedig, hogy a mostani válságban csupán a miniszterelnök és a Kossuthpárt dicsekedhetnek győzelemmel, aminek azonban az ország látja kárát. Fölötte sajnálja, hogy elestek a nemzeti követelmények. Egyébiránt ha Héderváry gróf Széll nyomdokain halad, akkor lojális ellenfelére talál pártjában az új kormány, azonban a régi rendszer föltámadása ellen teljes erővel fog küzdeni. Különösen tetszett az a kijelentése, hogy a mostani válság a liberalizmus bukását jelenti egyben a keresztény konzervatív irány hajnalhasadásával. Nemcsak pártja, de többen az ellenzékről, sőt a kormánypártról is megtapsolták a néppárt vezérét. Szederkényi Nándor beszélt ezután megindító hatással, bejelentve az Ugron-csoport elszánt harcát az új kormány ellen. Nagy Ferenc gyengén reflektálva Zichy gróf fölszólalására, védelmezte a liberalizmus honmentő jelentőségét. Barabás pártja határozatát bevárandó, holnapra halasztotta beszédét. A rövid fölszólalás indokolása érthető izgalmat keltett. Ülés végén a miniszterelnök a kvóta-bizottság jelentését, Kolossváry honvédelmi miniszter pedig a régi alapon való újoncozásról szóló javaslatot terjesztették be. Az előbbinél Buzáth Ferenc megjegyezte, hogy immár holnap a kvótaexlexbe megyünk, tehát a jelentés tárgytalan. Az ülés ezzel véget ért s a karzatokról a főrendek átvonultak a saját helyiségükbe s rövid negyedóra alatt végeztek az elpaktált üléssel. Tudósításunk a következő: Elnök: Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Nyegre, Hertelendy László, Rátkay. A kormány részéről jelen voltak: Khuen-Hédervári gróf, Lukács, Kolossváry, Plósz, Láng, Darányi, Wlassics, Tomasics. Elnöki bejelentések. Elnök: Bemutatja a belügyminiszter átiratát, melylyel értesít, hogy V. Ferdinánd király emlékére holnap, július 1-én d. e. 10 órakor a budavári koronázó templomban gyászmise lesz. Tudomásul szolgál. Bemutatja Fejérváry Géza báró levelét, amely szerint temesvári képviselői mandátumáról lemond. Bemutatja Zmeskál Zoltán képviselő levelét, melyben hat heti szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja. Az irományok előterjesztése után Az új kormány bevonulása, a kormány tagjai Csávossy Béla háznagy vezetésével a terembe lépnek és elfoglalják helyüket. (Élénk éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Zsivó !) Pichler Győző : Hogy Tomasics miniszter lett, ez szégyene a többségnek! (Nagy zaj.)Elnök: Pichlert rendreutasítom ! !Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző : Tomasics kinevezése gyalázat ! (Folytonos ,Nagy zaj a szélsőbalon.) Andrássy Tivadar gróf: Üljön le Pichler ! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Zsivó !) Elnöki: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ebben a Házban egyedül a horvátországi képviselőknek szabad a . Szerda, 1903. Julius 1.