Alkotmány, 1903. szeptember (8. évfolyam, 206-231. szám)

1903-09-01 / 206. szám

. ALKOTMÁNY. 206. szám, 2 Kedd, 1903. szeptember 1. visszaszállván, szükségrendeletekkel pótol­­tatik. Hogy ezt akarják meghonosítani Magyarországon Fálk Miksa és ó-liberális barátai, azt értjük, de akkor mondják is­­ki nyíltan, hogy ők abszolutisták. Vonják is le sajátos programmjükból a konzekvenciákat. Akarják-e — amit eddig a legnehezebb viszonyok közt is elkerülni sikerült — a konfliktust korona és nem­zet között? Mi nem akarjuk. Akarják-e kirukkoltatni a hadsereget a nemzet ellen, hogy a szakítás teljes legyen? Hiszen itt nincs forradalom s nem találnak maguk előtt ellenséget, amelyre lőhetnének. Mi egyetértést kívánunk e nemzet és had­serege között. Akarnak-e olyan kinevezett kormányokat, melyeknek semmi közük a nemzethez és a parlamenthez? Ez nagy kockázat lenne, melynek drága árát fizet­nék meg mindazok, kik az ily kísérlete­zésben részesek. A liberális pártot nyilván meg akarják tisztítani a konzervatívebb és nemzetibb, a jogtisztelő és szabad­­ságszerető elemektől, hogy visszahoz­zák a régi rendszert, a korrupció­val és erőszakkal, Wekerle vagy Bánffy, Tisza és Hieronymi alatt, a zsidók és szabadkőmivesek, a stréberek és re­­bab­lovagok kedvére. Próbálják meg. Lesznek elegen, kik visszakivánkoznak Gosen földjére, hol a szolgaságért szolga­bért kaptak; de még sem hiszszük, hogy az egész szabadelvű párt térdet és fejet hajtson, hogy nyakába vessék a jármot s­átorral hajtsák parancsszóra a nekik megjelölendő utón. No de lesznek ele­gen. De azután a parlamentben talál­kozni fognak az ellenzékkel. Mindenkit meg nem vehetnek, mindenkit le nem törhetnek, mindenkit ki nem buktathatnak ex-lex választásokban sem. És azután? Tessék csak meggondolni, mi lesz azután? Az ország mostani köz­hangulata mellett ilyen va banque játékot folytatni nem tanácsos. Ennél a nemzet sokat veszthet, de senki sem nyerhet. Sőt még nagyobb veszedelmek következ­hetnek belőle. Megpróbálta azt Tisza István, de csak két napig volt miniszterelnök - jelölt s kísérletével együtt megbukott. Vájjon ki­csoda most a merész vállalkozó, akit Fálk Miksa ajánl? millió korona van e célra felvéve, amely összegekből azonban az állami tisztviselők eddigelé semmit sem kaptak, holott a kilátásba helyezett többleteket bizo­nyára elköltötték már régen. A felszólalók egymás­után hangoztatták az ebből származó nyomort és elkeseredést. A választmány végül elhatározta, hogy a kinevezendő kormányelnököt küldöttségileg fogja arra kérni, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága részéről már letárgyalt s a Ház asztalán levő fizetés­javítási törvényjavaslat a legsürgősebben letárgyal­­tassék. Nősz Gyula memoranduma. Nősz Gyula, a szepes-szombati kerület orsz. képviselője a belügy­miniszterhez memorandumot intézett, amelyben Szepes vármegye törvényhatósága ellen különböző vádakat emelt. A köztörvényhatóság egy bizottságot küldött ki saját kebeléből, hogy e vádakat megvizs­gálja és a megejtett vizsgálat után tegyen jelentést. A kiküldött bizottság 30-án Lőcsére hívott egybe ülést, amelyre Nesz Gyula képviselőt is meghívták, aki azonban a meghívásnak eleget nem tett. A bi­zottság a főispán és a vármegye tisztikarával szem­ben emelt vádakat alapos vizsgálat alá vette és egy­hangúlag kimondotta, hogy a vádak alaptalanok. Budapest, augusztus 31. Torontálnak nem kell a magyar kommandó, Torontál megye mai rendes közgyűlésén tárgyalás alá került a nemzeti követelmények tárgyában Debrecen város átirata, amely élénk vitára adott alkalmat. A vita folyamán Babics József és Pollák Viktor szó­laltak fel az indítvány ellen és bár az indítványt pártolók a hazafias érzés hangján pártolták a nem­zeti követelményeket, a túlnyomó nagy többség le­szavazta az indítványt és e szerint a debreceni át­irat felett napirendre tértek. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének választmánya ma igen látogatott ülést tartott Vörös László nyugalmazott államtitkár elnöklete alatt. Az ülés legfontosabb tárgya a fizetésjavítási törvény­­javaslat volt, melyet a választmány hevesen tárgyalt, immár két éve, hogy az állami tisztviselők országos kongresszusa részéről kiküldött deputációnak tízért Kálmán akkori miniszterelnök a fizetésjavítás keresz­tülvitelét, megígérte; benne foglaltatott ez határozot­tan a két év előtti trónbeszédben és ennek dacára az állami tisztviselőknek a beállott parlamenti bo­nyodalmak miatt még mindig várniok kell. Az 1902. évi költségvetésben 3 millió, a folyó évi költség­vetésben 3 millió, a folyó évi költségvetésben 17 Csak Wekerle?! Budapest, augusztus 31. Bizonyos táborban és bizonyos sajtóban még egyre szövögetik a Wekerle-Apponyi vagy Appo­­nyi-Wekerle-kombinációt és ennek révén a sza­­badelvű párt morális és fizikai együttmaradhatá­­sának álmát, de a kombináltak egyike ime maga széttépi a kombináció finom hálóját. A Kossuth­­párti szabadelvű Eötvös Károly tegnap megláto­gatta Dánoson a'67-es szabadelvű Wekerle Sán­dort (on revient toujours a ses premieres amours). Ez alkalommal nem a monori tejárakról folyt a szó, hanem a politikáról és Wekerle ki­jelentette kuruc kebelbarátja előtt, hogy őt bo­­szantja az, hogy őt mindig Apponyival emlegetik sőt Apponyi—Wekerle-minisztériumról beszélnek és írnak. Apponyi minisztériumában ő nem vállal tárcát, de ha ő lesz a miniszterelnök, a pénzügyminiszteri tárcát is megtartja. Hát olyan nagyon biztosra veszi Wekerle úr az ö új miniszterségét, hogy nyíltan beszél róla egy 48-as képviselő előtt?Már a «programmját» is kolportálják, de erről egyelőre nem veszünk tudomást. De tudomást veszünk a P. L­. tegnapi vezér­cikkéről, amely a válság megoldásának némileg új formáját hirdeti meglehetősen hihető módon. E cikk ezeket mondja : «A nemzeti követelések tekintetében a királytól kell kiindulnia a kezdő lépésnek. Természetes, hogy azokon az engedményeken, amiket a Széll és SChuen-Héderváry kormányok adtak, változtatni egy­általán nem szabad. Ezek szóba sem kerülhetnek többé. De a többi követelés iránt magának a király­nak van csak joga az elhatározásra annak eldönté­sére, várjon a hadsereg egységességének feltételeit szem előtt tartva, mit adhat meg ,s mit kell megta­gadnia s ha a király spontán elhatározásra jutott, meg kell állapítani a koncessziók mértékét s kijelen­teni, hogy azokon változtatni semmi körülmények között sem lehet. Eszerint a király a válság megoldásának programmj­át nem attól a sze­mélyiségtől kapná, aki esetleg miniszterelnökké de­­zignáltatnék­, hanem ellenkezőleg, a megoldás programmját a király szabad elhatározásaként maga állapítaná meg s azután választaná ki azt a személyiséget, akit a vázolt alapon ka­­binetalakvással megbízna. Ez az eljárás lényege­sen elüt az eddigi szokástól. Eddig az volt a sza­bály, hogy a kijelölt miniszterelnök a programmját bemutatta a királynak s az uralkodó azt vagy elfo­gadta, vagy elutasította. Ezúttal azonban a király konstruálja a kijelölendő miniszterelnök álláspontjá­nak döntő részét. Ám ez a magyarázatát és a forrá­sát a több ízben említett királyi jogokban találja s azért is praktikus és szükséges, mert senki sem illetékesebb, mint a legfelsőbb hadúr annak megíté­lésében, hogy mi van hasznára s mi ártalmára a hadseregnek. Ha már most valamelyik politikai személyiség ezen alapon elvállalja a missziót, semmi oka sem lesz arra, hogy az ellenzékkel tárgyalásokba bocsát­kozzék, akár a megoldás részletei iránt, akár a ki­választott egyéniség személye iránt. A dezignált sze­mélyiség útja egyenesen a liberális pártba vezet s a szabadelvű párt értekezletének kell majd végleg el­döntenie, támogatja-e feltétlenül a kijelölt miniszter­­elnököt. Ha a válasz igenlő lesz, akkor a kormány programmjának a katonai kérdést illető részét pártkérdésnek, vetik fel s a többség minden egyes tagja az elé a válaszút elé állíttatnék, hogy vagy aláveti magát a kormány programmjának, vagy pe­dig kilép a pártból. Ha a dezignált miniszterelnök eképp a liberális párt támogatását megkapta, megalakítja a kabinetjét é­s a Ház elé lép. Nem mondjuk természetesen, hogy ezzel a krízis már teljes megoldást nyert volna. A szélsőballal ed­dig nem számoltunk s ki tudná kitalálni, vagy pláne megállapítani, hogy mi lesz ennek az istennek és embernek tetsző társaságnak az akarata. El kell ké­szülni a parlamentarizmus ultima rációjára és asze­rint kell cselekedni. Az új kormány programmját a képviselőházban megvitatják. Ha aztán a szélsőbal ismét hajlandóságot mutatna akár a szelidebb, akár a vadabb obstruálásra — se nemes szándékát el­végre sokáig nem titkolhatja — akkor nem lesz se tranzitálás, se paktálás, se pacifikálás, hanem kö­vetkezik egyenesen az apelláta a nemzethez. A képviselőházat habozás nélkül fel kell oszlatni s az uj választásokat a lehető legrövidebb idő alatt kell megejtetni. Maga a nemzet mondja meg, várjon el akar-e pusztulni az esztelen válságban, vagy meg akarja-e magát szabadítani a gondolatnélküli kisebb­ség terrorizálása alól.» A megoldás ezen módját mai számunk vezető helyén méltatjuk, itt csak azon gyanúnknak adunk kifejezést, hogy itt Apponyi ellen ólibe­­rális részről széles medrű komplett működik, amelynek szálai a legnagyobb ellenzéki párt óliberális elemeihez is vezetnek. Bizonyítja ezt Wekerle tegnapi vendéglátása is. Apponyi Albert gróf ma reggel Eberhardról Budapestre érkezett és egyenesen a képviselő­házba hajtatott. Tizenöt percnyi időzés után azonban eltávozott onnét. Politikusokat nem fogadott s azok közül nem is jelentkezett nála senki.* Az összes pártkörök néptelenek. A válság most valóban az újságokban ad életjeleket ma­gáról és a kerületekben, ahol egyes képviselők járnak. A N. Fr. Pr.-ben egy szabadelvű párti államférfiú adja elő az álláspontját a katonai kérdésről. A kiegyezésen nem akar változtatni. A Szél­- és Khuen-Héderváry-féle ígéretek szó nélkül teljesíthetők, így a magyar tisztek áthe­lyezése, a magyar tisztképzés. A magyar szol­gálati nyelv a magyar ezredeknél még lehetsé­ges. A vezényleti nyelv sem lehetetlen, de ez a korona jogai közé tartozik. A fő az, hogy «az uralkodó párt megnyugtassa a közvéleményt», mert végre is «arról lesz szó, mit hajlandó a törvényes többség képviselni és keresztülvinni.» A szabadelvű párti Gorove László egy heti­lapban a 67-es elv továbbfejlesztéséről és a par­lamenti harcmodor biztosításáról ír. Ami a nyelvkérdést illeti, a magyar nyelv mellett lehet a hadsereg egységes, a magyar vezényleti és szolgálati nyelv keresztülvitele a törvényhozás joga és kötelessége. Ugyanilyen szellemű nyilatkozatot tesz egy vidéki lapban Szacelláry György, a doroghi ke­rület liberális képviselője. Ugyanilyen szellemű állásfoglalásra készül most — Temesvár szabadelvű pártja. . .. Egy év előtt egy szabadelvű kerület és képviselő sem ismerte a nemzeti aspirációkat... ulay Lajos tegnap Szigetváron kijelentette, hogy ő hive a békés kibontakozásnak s ezért hajlandó a magyar vezényszót «kikapcsolni» a nemzeti követelésekből.. . Persze, Wekerle ked­véért .. .* St.­Pöttenben a német népegyesület ülésén Völkl képviselő a többek között a következőket mondotta: «Ausztriában nem­ működik a parlament s a minisz­terek a 14-ik §. alapján kormányoznak. Magyaror­szágon azonban lankadatlanul dolgoznak Ausztria rovására, a monarchia szétrombolásán. Mindenáron fenn kell tartani a hadsereg egységét, mert Ausztria nem hajlandó folyvást áldozatokat hozni Magyar­­országért. Egybe kell hívni a parlamentet s nem szabad megengedni, hogy a lakosság megkérdezés

Next