Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)

1903-10-01 / 232. szám

Vili. évfolyam. 232. szám. Csütörtök» Budapest, 1903. október 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: « E^éss évre _ _ _ _ kor. 28.­­Félévre ______ .« 14^­M­egyedécre _ .. . .. « 7.— Egy hónaprt. « 2.40 Egyes czím 8101., vidéken 10 üll. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. távbeszélő száma: 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL: TOL, Szentkirályi­ utca 28a. HIRDETÉSEK felvételnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hub­ertnél VB., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adtunk vissza. Fejetlenség. Budapest, szept. 30. (b) Khuen-Héderváry, a kinevezett fe­lelős miniszterelnök röviden, a meghatott­ságnak minden jele nélkül tudtára adta a Háznak, hogy lemondott és aztán álta­lános meglepetésre sietve elhagyta az üléstermet, amit nem tehetett volna, ha lemondását a király el nem fogadta volna. Ideiglenes minisztertársai pedig nyomon követték őt és miután egy szál miniszter sem volt már a teremben, Apponyi, az alkotmányos érzelmű, a népképviselet szuverenitásától áthatott elnök nyugodtan kijelentette: — Az ülés tovább tart így beszélt a francia kamara elnöke is, midőn ülés közben bombát dobtak az ülésterembe és nagy volt a rémület ott, ahol a bomba lecsapott és robbantott: — Az ülés tovább tart. A fejetlenség is tovább tart a liberális táborban. Sőt most üti fel ott igazán — sit venia verbo — a fejét Vezére immár nincs, de feje annál több van és mint­hogy quot capita, tot sententiae, tehát a nagyfejű és sokfejű liberális párt fejet­len. A legellentétesebb, a leglogikátlanabb dolgokat műveli már ez a párt Vesztét érzi. A politikai úr elragadta lába alól a talajt, a nemzet bizalmát és elsodorta keze elöl a mentő kötelet: az uralkodó bizalmát Gyáva és pökhendi, meghunyász­kodó és követelő ez a párt egy füst alatt. Ilyen volt a mai ülésen is. Az összes el­lenzéki pártok követelik a harmadéves katonák hazabocsátását sürgősen. A jobb­oldal nem tud erre mit csinálni. Nagyob­bik része ülve marad, kisebbik része az ellenzékkel szavaz. Ülve maradtak nem­zeti pártiak is és az ellenzékkel szavaztak a liberálisok is. Aztán megnyittatik ez ügy­ben az ellenzéki indítvány és név szerinti szavazás készül kéretni. De már erre az egész jobboldal megszavazza azt, amit két perc előtt öt nyomorult szótöbbséggel leszavazott. Fejetlenségében már nem tud mit csinálni. És félelmében. Mert ha tényleg kéretik a név szerinti szavazás és az indítvány két perc előtti­ ellenzői most is ellene szavaznak, az ellenzék pellen­gérre állítja azokat a liberális nép­képviselőket, akiknek nincs érzékük a nép fiainak kegyetlen sorsa iránt. Ezt pedig a mandátumra való tekintettel el akarták kerülni és igy der Noth gehorchend, nicht dem eignem Trieb kény­telen-kelletlen megszavazták, amit az imént leszavaztak. Kbuen-Héderváry hirtelen távozása sem szilárdította meg a szabadelvűeket. Az ülés tovább tart, mondta Apponyi s ebben nem kevesen egy Khuen-Héderváry ellen irányított túszulást láttak. Íme a szabad­elvű párt egyik gyöngye nyíltan ismétli, amit tegnap tett: dezavuálja a pártvezért, nem törődik vele. Jöttek sorban az ellenzéki vezérférfiak tiltakozásai Koerber prepotens nyilatkozatai ellen. S ekkor új követ dobott a már amúgy is felkavart szabadelvű vizekbe egy nem nemzetipárti, hanem egy ólibe­rális képviselő . Kubinyi Géza is kijelen­tette, hogy amely miniszterelnök Koerber nyilatkozatait kellő értékére le nem szál­lítja, azt a szabadelvű párt nem fogja tá­mogatni. Boszankodott ezen Tisza István, de néhány hó emberével magára maradt, a többi helyeselt Kubinyinak. Beütött a krach külön az óliberálisokra is. Ösz­­szekülönböztek. Szétszakadtak. Kbuen- Héderváry távozása után Hieronymi nagy sereg óliberálist kivezetett a folyosóra. Bánják is ők, mi történik ezentúl. Ha nem a programm, az készül. Rendü­letlen komolysággal készítik a párt részére azok az urak, akiket a párt tegnapelőtt e végből kiküldött. Szombatig talán el is készülnek azzal a programmal, de hol van már a párt ? Csak rövidség okából nevezzük még pártnak, mert kétszáz és néhány liberális urnak a nevét és ugyan­annyi nézetét minduntalan külön felso­rolni fáradságos dolog volna és mert el­végre még egy közös klubkasszába fizetik tagsági díjaikat. Csak ez adja nekik meg a párt jellegét Semmi más. Ilyen szé­gyenletes véget ért a hajdan erős szabad­elvű párt. Untig ismert bűneivel tökélete­sen rászolgált erre a bukásra. És újra meg újra feltolul a kérdés: s Kertészeti kiállítás. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Szatmár, Nagy-Bánya és Nagy-Károly egy színpompás kiállítás keretében jött össze, ame­lyet vasárnap nyitottak meg a szatmári Kossuth­­parkban. Csupa friss és nemes gyümölcs, csupa virág ez a kiállítás. Amit Szatmár megye, de ki­vált Szatmár, Nagybánya, Nagy-Károly e nem­ben szépet és jót produkálni tudott, azt mind összehordták. A park lombos fáinak levele már sárgulni kezd, a majthényi síkon kelő szél száraz avart zörget, kint a természetben már hervadás van. beint a tarka pavilonokban ellenkezőleg a mo­solygó élet tárul elénk: sárguló hamvas őszi barack, rózsaszínű szőlő, piros tarka alma és körte, aztán a konyhakertészetnek minden fajta remeke, amit csak a dolgos háziasszony tud kel­lően értékelni___legvégül pedig sok-sok virág, zöld levelű, tarka-barka virágok, az üvegházak féltett kincsei. Szép a szatmári kertészeti kiállítás úgy a laikusnak, mint a szakértőnek egyaránt, el se hinné az ember, hogy egyetlen egy megye annyi különféle fajta és oly kiváló gyümölcsöket tud­jon produkálni. Van itt körülbelül 1500 külön­böző minőségű s legalább 150—200 fajú alma s mintegy 1000 fajta más gyümölcs. A konyhaker­tészet körülbelül 2000 más-más fajú terméket produkált. Van azonkívül majd 300 féle virág. Az első teremben — itt van a nagybányaiak, legszebben rendezett, leggazdagabb anyagú kiál­lítása, — mosolygó arcú úrnő fogad a belépés­kor. Olyasféléket állított ki, ami bármelyik kon­zervgyárnak becsületére válnék. Valami ötven­féle gyümölcskonzervet, szörpöt, gyümölcssajto­kat, aszalt, kandírozott gyümölcsöt. Valamennyi házilag készült s a szakértők állítása szerint minden egyes dolog pompás készítője még csak titkot se csinált abból, hogy kell mindezeket elő­állítani. Leírta könyvbe, bárki megszerezheti. Hat hosszú roskadozó asztal van megrakva szebbnél-szebb gyümölcscsel. Hozzá­értő pomo­­lógusnak valóságos élvezet sorra venni vala­mennyit. Laikusnak is gyönyörűség az az illat és szín, ami a termet betölti. A szatmáriak kiállítása se marad sokkal hát­rább, sőt egyesek azt mondják, hogy almában szebbet produkált, mint a többi. Nem kis dolog ott, ahol a negyedkilós alma vagy körte bőven akad. De siessünk a virágokhoz. Itt a szatmári püspökség produkálta a legszebbeket. Philoden­­dronjai, kolokáziái, fikusza, de egyáltalán vala­mennyi kiállított cserepes virága bámulni való. Egy asztal tele van friss, tőről vágott szegfüvel és rózsával, pompás csokrokkal. Bertha Károly szatmári kertész kiállítása és igy tovább. Most ismét a tündérujjakhoz jutunk. A nagy­bányai nőegylet iparművészeti kollekciójához. Két ügyes lány a néző szeme láttára teremt a vékonyra hasított sásból a legszebb kosarakat, kalapokat, csecsebecséket s készít egy csomó színes rongyból virágcsokrokat. Ez a kiállítás az iparcsarnokban van. A kioszk széles verendájára a konyhakertészeti kiállítás jutott. Még ezt is megnézheti mindenki Van rajta látnivaló. In natura van bemutatva a sok «diadala» — «korai kedvence», «nagyszemű óriása» — mely utóbbi név egy borsófajnak jutott osztályrészül diszitó jelzőként. * Dörren a viharágya, kezdődik az ünnepség. Első része a kegyeleté. Szatmár egykori rendőr­főkapitányának, Kiss Gedeonnak a szobrát lep­lezik le. A mellszobor ott van a park­ bejárattal szemben, nyíló rózsabokrok közt. Jóságos arcú, magyarruhás öreg urat ábrázol. Azt mondják róla, hogy életében ő volt Szatmár város leg­vendégszeretőbb embere. A kóbor vándorszínész épp úgy nem kerülte el a házát, mint a négy­lovas gentry s egyforma vendégszeretettel látta mind a kettőt. Jószivű, határozott karakterű úri­ember volt, aki éveken képviselte a várost ott­hon épp úgy, mint idegenben. Kalaplevéve állta körül Szatmár megye intelligenciája a szobrot, mikor a lepel lehullt róla . . . Aztán a kiállítás elé vonult az ünneplő sereg. A megye szép asszonyai és leányai, színes, ragyogó ruhákban, feketeruhás öreg urak s a vidám fiatalság. Mikor az obligát megnyitó beszédeken túl­estek, mint a színes raj lepték el a termeket. Sok volt az idegen is, az érkező és induló vona­tok zsúfoltan robogtak ide s­tova. Délután a népé volt a kiállítás, az úri publi­kum ment ki a város határába lóversenyt nézni, ami azonban nem sikerült úgy, mint a kiállítás. A versenypálya rossz, egy-egy futáshoz alig állt ki egy-két ló , ami fő, ráadásul a hazatérő publikumnak volt része bőven Szatmár városa specialitásában , a tüdőt, szemet emésztő porban. Mikor leszállt az est, a Kossuth parkban kigyúl­­tak a színes tarka lángok, a vakító villanyfény. Az akit vonzott a szelíd este varázsa, kint üdült a parkban, a fiatalság fényes megyebállal zárta be a kiállítás megnyitásának ünnepét , amit nem tudott megzavarni a harangkongás se. Tűz is volt este felé, szerencsére nem nagy s a fojtó füstszagot hamar elveri a kiállítás virág- és gyümölcs-illata, amiben 8 napon át lesz része Szatmár megye népének. Cs.

Next