Alkotmány, 1903. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1903-12-01 / 284. szám
ALKOTMÁNY. 284. szám. hét erőszakosan megsértett kormány ellen folyik a harc. Ezért szaporodott meg a küzdők tábora is a néppárttal és ezért fogyott meg a többség a kilépettekkel. S ezért olvadna fel ma egyszerre minden ellentét s ezért szűnne meg a harc egy oly kormány megalakulásával, amely a nemzet jogait tiszteli, a törvényt megtartja s a béke olajágát tartja a kezében. Az igy megváltozott helyzetben tehát Zichy Aladár gróf valóban egy törvénytisztelő politikus bölcseségével és hazafiságával mutatott reá a kibontakozás helyes útjára. Nehéz volt a helyzete, hogy milyen utat jelöljön meg akkor a kibontakozást melegen óhajtó néppárt részére, mikor a dúló harc közepén Kossuth békét ajánl. De a törvénytisztelet gyávaságot, habozást és engedékenységet nem tűr meg. Azért bátran jelentette ki, hogy a Kossuth által kijelölt út nem az a helyes irány, mely a békéhez el is vezet. A béke útját egy hatalmas szikla torlaszolja el Tisza hengerítette oda a törvénysértéseivel, a parallel ülések erőszakolásával. S azért, míg ezt a sziklát el nem távolítják, mindenféle békekisérlet hiábavaló. Zichy Aladár álláspontját megerősítette Apponyi felfogása is s jóllehet Apponyi nem tartja szükségesnek a parlamenti bizottság megalakulását, mely intézményesen állapítja meg egy időre a parlament működését, alapjában igazat adott Zichy Aladár felfogásának. Ne higgye tehát senki, hogy a néppárt a békét nehezíti. A néppárt akarja a békét, de csak azt, mely a törvényességen nem ejt csorbát s amely az országban tartósan nyugalmat lesz képes teremteni. A Tisza kormány azonban múltjával s a jelenben véghezvitt cselekedeteivel erre már alig képes. Az egynapos treuga — Jó estét, Jaczkovics! — kiáltanak fel meglepetve az urak s maguk mellé ültetik. — Nem megyek már ma haza. Egy kicsit sötét van. Azért hát itt maradok az urakkal. Megkínálták egy kis szivercsitével, vacsorával s az öregnek megeredt a nyelve. Sokat beszélt a tudományáról, de közben aggodalmas pillantásokat vetett a köteg fűre. Mert észrevette, hogy Chyzer nagyon sóvár szemekkel nézi. Ez pedig kínos sejtelmeket ébresztett fel benne. Szinte látszott rajta, hogy szeretne már elmenni. Olyasformát is akart már mondani, midőn megszólalt Chyzer: — Nézze öreg. Én hajnalban már elmegyek. Maga itt marad holnap is, szedhet füvet, amenynyi tetszik — adja ide nekem ezt a köteget. Az öreg felállt s egy kicsit megingott alatta a föld. Erei kiduzzadtak a homlokán s verejték gyöngyözött ki rajta. — Nem lehet! — nyögte ki fojtottan. «— De nézze, maga szedhet holnap, én pedig nem. Majd meghálálom még szívességét. Jaczkovics némán, mozdulatlanul állt egy darabig. Végig vonult előtte a múlt, a vizsgálat, a baráti kézszorítás . . . Aztán megcsuklott egy kicsit nehéz teste. Lehajolt a kötegért. — Jól van, uram, úgy is öreg vagyok már! Szólt és átadta a köteg füvet Chyzernek. Aztán elfordult és két könycseppet morzsolt szét szemében. Senki sem tudta, miért és senki sem tudta megtalálni szavainak értelmét. Mikor hajnalban felkeltek az urak, az öreg Jaczkovics nem volt ott. Hazament még az éjszaka. Lefeküdt az ágyba s fel sem kelt többé belőle. András napra meghalt. És senki sem tudta, miért. Senki sem tudta, hogy odaajándékozta a gyógyfüvekben életét. Az ölte meg az öreget, amivel gyógyított: a szuggesztió. Petraseevich Géza, Dei szelleme nem fogja megváltoztatni a Tisza-kormány szellemét. Az álarccal megjelent békeangyalok nem az igazi béke angyalai. Ezek az angyalok álarc nélkül járnak s nem korbácsot, de nem is nádszálat, hanem olajágat tartanak a kezükben. 2 Tisza — paktál, Budapest, november 30. A válságban ma újra meglepő fordulat állott be, amely amilyen rövidéletűnek, épp oly nagy horderejűnek ígérkezik. Beáll a vagy — vagy. Erre való tekintettel a néppárt vezetősége úrra kéri a párt tagjait, hogy állandóan Budapesten tartózkodni, a pártkör helyiségeit és a pártértekezleteket szorgalmasan látogatni és a képviselőház minden ülésén elejétől végig jelen lenni szíveskedjenek. A Tisza István gróf szándékait első kézből ismerő B. H. még tegnap azt írta, hogy «az ellenzék magaviselete sietteti Tisza elhatározását az országgyűlés feloszlatására» ; maga Tisza István gróf még tegnap délelőtt ismételten hangsúlyozta ugrai választói előtt, hogy «amíg végleg ki nem merül az az erő, amit Isten adott neki, addig helyt fog állani ebben a sivár küzdelemben» . ... és Tisza István gróf ma már nem küzd, hanem paktál. A paktumot — nil mirari — Kossuth Ferenc neki ma felajánlotta és ő négy kézzel kapott utána ... így aztán ma sem volt délutáni ülés, holnap egyáltalán nem lesz ülés, mert sütik-főzik a legújabb paktumot a holnaputáni ülésre. Ennek a paktumnak kissé pikánsak az előzményei. Például Kossuth már szombaton tudott róla s a keddi délutáni ülés elmaradását már tegnapelőtt annyira biztosra vette, hogy még tegnapelőtt értekezletre hivta össze a Kossuth Lajosról nevezett pártot kedd estére. Tegnap este még az történt egy szabadelvű kőnyomatos lap szerint, hogy Tisza István gróf a Nemzeti Kaszinóban kisebb hallgatóság, többek közt Batthyány Elemér gróf, Szemere Miklós és Ivánka Oszkár előtt kijelentette, miszerint őkész a miniszterelnöki széket végérvényesen odahagyni, ha az ellenzék nem akadályozza meg obstrukcióval a katonai javaslatok és a költségvetési törvényjavaslatok megszavazását és beleegyezik a házszabályok olyaton módosításába, amelyek nem célozzák a klotárszerű megszorító intézkedéseket, de módot adnak arra, hogy a házszabályok kétséges és különféleképp magyarázható pontjai szabályoztassanak. Ezt a kijelentését a miniszterelnök, a jelzett hír szerint, szavának ünnepélyes latbavetésével is megerősítette. Egy félhivatalos kőnyomatos lap erre így cáfol rá, szemérmetesen, hogya miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban csakugyan folytatott ilyenforma beszélgetést, de annak tartalmát az illető közlemény különösen a házszabály szigorításának mérvét illetőleg tévesen adja elő.» Ebből mindenesetre kitűnik az, hogy Tisza a kaszinóban tényleg beszélt valami visszavonulásról, kompromisszumról. Legpikánsabb előzménye azonban ennek a paktumnak az, hogy Polónyi Géza (van-e, ki e nevet nem ismeri?) tegnap estére egy ellenzéki pártközi társaságot hivott magához, amelyen megfogadva Rhuen-Héderváry grófnak szombati bölcs tanácsát, minden ellenzéki párt kétkét tanúval volt képviselve. Egészen bizonyos, hogy Polónyi nem a harc folytatásáról beszélt tanúi előtt... Hogy a kép teljes legyen — hiszen csak riportot írunk és nem politikát — ideigtatjuk a Tiszaparti bécsi Vaterland azon értesülését, mely szerint nem csekélyebb egyén, mint az obstruáló Holló Lajos azt a tanácsot adta Tiszának, hogy mindaddig szükségrendeletekkel kormányozzon, míg a parlamenti harcok a rendes vágányba vissza nem téremtettek. Az obstrukciósok helyeselték ezt a tanácsot, mondja a bécsi lap, ellenben Tisza határozottan protestált a szükségrendeletek eszméje ellen. Kézzelfogható, hogy a Vaterlandot misztifikálták. Az alkotmányosságért az alkotmányszegő Tisza ellen küzdő ellenzék legie nem adhatott Tiszának alkotmánysértő tanácsot. Talán éppen megfordítva áll a dolog. S itt megint a B. H.-ra kell hivatkoznunk, amely szerint a Tisza bukásáról máris szállongó hírnek ez a magyarázata. Tisza gróf ígéretet tett Bécsben, hogy az újoncjavaslatot december közepéig megszavaztatja. Ezt az ígéretét nem lesz képes beváltani. ígéretet tett arra, hogy a pártja hozzájárulását megszerzi az osztrák birodalmi törvény l. szakaszának akceptálására. Erre pedig nem kap többséget, annyira, hogy még elő sem hozta pártjában ezt az ígéretét Csak egy félévre volt hajlandó elfogadni az olasz kereskedelmi szerződés meghosszabbítását, ami által az agrárius tábor kiválását valóban meggátolta, mert így a jövő évi olasz bortermés beözönlését meggátolhatónak vélik. De a jövő év július 1-ig sem új vámtarifa megalkotható, sem új kereskedelmi szerződés köthető nem lesz az osztrák viszonyok következtében: ennél fogva Tisza gróf kénytelen lesz a borvámklauzulát föntartani, ami majd az agráriusok elvesztésével jár. Végül Bécsben rovása van a Koerber eset miatt. Hát ez kissé másként hangzik. A tény pedig ez: Tisza még áll, Bécsben még nem ejtették el, mert ő ott magára vállalta, hogy rendet csinál és akármi áron keresztülhajtja december 10-ig az újoncjavaslatokat, az indemnitást, az olasz kereskedelmi szerződést. Amíg ezt meg nem csinálja, addig «el nem eresztik.» Hát meg is akarta csinálni. Szombaton. Akkor közbejött neki Kossuthék 10 főnyi békehada. Akkor aztán szerdára halasztotta tervét.Ha nem sikerül, hát szombatra hagyja végső, legeslegutolsó trickjét. Ez a trick kétágú, mint egy dilemma. Az egyik a lex Karderff alkalmazása a szőnyegen folyó javaslatokra nézve, a másik a házszabályok 205. §-ának alkalmazása (Perczel-féle és Rudnayféle logikával) a Lengyel Zoltánokra: azoknak, ha kell, fegyveres erővel való eltávolítása a Házból... No de ma még nincs szó erről. Ma még nyakig benne ül a politikai világ a legújabb paktumban. Tapsol ennek a paktumnak Tisza és Kossuth tíz híve, tapsol neki a nagylelkű Apponyi. Ám a Kossuth-párt óriási többsége és a többi ellenzék, ideszámítva több Apponyistát is, a maga érdeme szerint készül fogadni ezt a paktumot. Tisza bukásának elődjét látják ezen paktumkísérletben, valamint Kossuth Ferenc és hívei részéről ezt a törekvést: megerősíteni pozíciójában Tiszát ezen paktum által. Ezért tárgyalt Kossuth ma Tiszával, Barta Ödönnel és Polónyival s aztán ezért szólalt fel. úgy gondoljuk, hogy hiábavaló fáradozás, Kossuth kudarcot fog vallani. S ha kudarcot vall, akkor Tisza vagy a legerőszakosabb eszközökhöz nyúl vagy szédületesen megbukik. Ez utóbbit ma valószínűbbnek tartják kormánypárti körökben is, így például a Ház elnökei a legnagyobb rezignációval várják a legközelebbi Kedd, 1903. december 1