Alkotmány, 1903. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1903-12-01 / 284. szám

ALKOTMÁNY. 284. szám. hét erőszakosan megsértett kormány ellen folyik a harc. Ezért szaporodott meg a küzdők tábora is a néppárttal és ezért fogyott meg a többség a kilépettekkel. S ezért olvadna fel ma egyszerre minden ellentét s ezért szűnne meg a harc egy oly kormány megalakulásával, amely a nemzet jogait tiszteli, a törvényt megtartja s a béke olajágát tartja a kezében. Az igy megváltozott helyzetben tehát Zichy Aladár gróf valóban egy törvény­tisztelő politikus bölcseségével és hazafi­­ságával mutatott reá a kibontakozás he­lyes útjára. Nehéz volt a helyzete, hogy milyen utat jelöljön meg akkor a kibon­takozást melegen óhajtó néppárt részére, mikor a dúló harc közepén Kossuth békét ajánl. De a törvénytisztelet gyávaságot, habozást és engedékenységet nem tűr meg. Azért bátran jelentette ki, hogy a Kossuth által kijelölt út nem az a helyes irány, mely a békéhez el is vezet. A béke útját egy hatalmas szikla torlaszolja el Tisza hengerítette oda a törvénysértései­vel, a parallel ülések erőszakolásával. S azért, míg ezt a sziklát el nem távolít­­ják, mindenféle békekisérlet hiábavaló. Zichy Aladár álláspontját megerősítette Apponyi felfogása is s jóllehet Apponyi nem tartja szükségesnek a parlamenti bizottság megalakulását, mely intézménye­sen állapítja meg egy időre a parlament működését, alapjában igazat adott Zichy Aladár felfogásának. Ne higgye tehát senki, hogy a néppárt a békét nehezíti. A néppárt akarja a békét, de csak azt, mely a törvényessé­gen nem ejt csorbát s amely az országban tartósan nyugalmat lesz képes terem­teni. A Tisza kormány azonban múltjával s a jelenben véghezvitt cselekedeteivel erre már alig képes. Az egynapos treuga — Jó estét, Jaczkovics! — kiáltanak fel meg­lepetve az urak s maguk mellé ültetik. — Nem megyek már ma haza. Egy kicsit sötét van. Azért hát itt maradok az urakkal. Megkínálták egy kis szivercsitével, vacsorával s az öregnek megeredt a nyelve. Sokat beszélt a tudományáról, de közben aggodalmas pillan­tásokat vetett a köteg fűre. Mert észrevette, hogy Chyzer nagyon sóvár szemekkel nézi. Ez pedig kínos sejtelmeket ébresztett fel benne. Szinte látszott rajta, hogy szeretne már elmenni. Olyasformát is akart már mondani, midőn meg­szólalt Chyzer: — Nézze öreg. Én hajnalban már elmegyek. Maga itt marad holnap is, szedhet füvet, ameny­­nyi tetszik — adja ide nekem ezt a köteget. Az öreg felállt s egy kicsit megingott alatta a föld. Erei kiduzzadtak a homlokán s verejték gyöngyözött ki rajta. — Nem lehet! — nyögte ki fojtottan. «— De nézze, maga szedhet holnap, én pedig nem. Majd meghálálom még szívességét. Jaczkovics némán, mozdulatlanul állt egy darabig. Végig vonult előtte a múlt, a vizsgálat, a baráti kézszorítás . . . Aztán megcsuklott egy kicsit nehéz teste. Lehajolt a kötegért. — Jól van, uram, úgy is öreg vagyok már! Szólt és átadta a köteg füvet Chyzernek. Aztán elfordult és két könycseppet morzsolt szét sze­mében. Senki sem tudta, miért és senki sem tudta megtalálni szavainak értelmét. Mikor hajnalban felkeltek az urak, az öreg Jaczkovics nem volt ott. Hazament még az éj­szaka. Lefeküdt az ágyba s fel sem kelt többé belőle. András napra meghalt. És senki sem tudta, miért. Senki sem tudta, hogy odaajándékozta a gyógyfüvekben életét. Az ölte meg az öreget, amivel gyógyított: a szug­­gesztió. Petraseevich Géza, Dei szelleme nem fogja megváltoztatni a Tisza-kormány szellemét. Az álarccal meg­jelent békeangyalok nem az igazi béke angyalai. Ezek az angyalok álarc nél­kül járnak s nem korbácsot, de nem is nádszálat, hanem olajágat tartanak a kezükben. 2 Tisza — paktál, Budapest, november 30. A válságban ma újra meg­lepő fordulat állott be, amely amilyen rövidéletűnek, épp oly nagy horderejűnek ígér­kezik. Beáll a vagy — vagy. Erre való tekintettel a nép­párt vezetősége úrra kéri a párt tagjait, hogy állandóan Budapesten tartózkodni, a pártkör helyiségeit és a párt­értekezleteket szorgalmasan látogatni és a képviselőház minden ülésén elejétől végig jelen lenni szíveskedjenek. A Tisza István gróf szándékait első kézből ismerő B. H. még tegnap azt írta, hogy «az ellenzék magaviselete sietteti Tisza elhatározá­sát az országgyűlés feloszlatására» ; maga Tisza István gróf még tegnap délelőtt ismételten hang­súlyozta ugrai választói előtt, hogy «amíg végleg ki nem merül az az erő, amit Isten adott neki, addig helyt fog állani ebben a sivár küzdelem­ben» . ... és Tisza István gróf ma már nem küzd, hanem paktál. A paktumot — nil mirari — Kossuth Ferenc neki ma felajánlotta és ő négy kézzel kapott utána ... így aztán ma sem volt délutáni ülés, holnap egyáltalán nem lesz ülés, mert sütik-főzik a leg­újabb paktumot a holnaputáni ülésre. Ennek a paktumnak kissé pikánsak az előzmé­nyei. Például Kossuth már szombaton tudott róla s a keddi délutáni ülés elmaradását már tegnap­előtt annyira biztosra vette, hogy még tegnap­előtt értekezletre hivta össze a Kossuth La­josról nevezett pártot kedd estére. Teg­nap este még az történt egy szabadelvű kőnyomatos lap szerint, hogy Tisza István gróf a Nemzeti Kaszinóban kisebb hallgatóság, többek közt Batthyány Elemér gróf, Szemere Miklós és Ivánka Oszkár előtt kijelentette, mi­szerint ő­­kész a miniszterelnöki széket vég­érvényesen odahagyni, ha az ellenzék nem aka­dályozza meg obstrukcióval a katonai javaslatok és a költségvetési törvényjavaslatok megszava­zását és beleegyezik a házszabályok olyaton mó­dosításába, amelyek nem célozzák a klotárszerű megszorító intézkedéseket, de módot adnak arra, hogy a házszabályok kétséges és különféleképp magyarázható pontjai szabályoztassanak.­ Ezt a kijelentését a miniszterelnök, a jelzett hír szerint, szavának ünnepélyes latbavetésével is megerősí­tette. Egy félhivatalos kőnyomatos lap erre így cá­fol rá, szemérmetesen, hogy­­a miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban csakugyan folytatott ilyen­forma beszélgetést, de annak tartalmát az illető közlemény különösen a házszabály szigorításá­nak mérvét illetőleg tévesen adja elő.» Ebből mindenesetre kitűnik az, hogy Tisza a kaszinó­ban tényleg beszélt valami visszavonulásról, kompromisszumról. Legpikánsabb előzménye azonban ennek a paktumnak az, hogy Polónyi Géza (van-e, ki e nevet nem ismeri?) tegnap estére egy ellenzéki pártközi társaságot hivott magához, amelyen megfogadva Rhuen-Héderváry grófnak szom­bati bölcs tanácsát, minden ellenzéki párt két­két tanúval volt képviselve. Egészen bizonyos, hogy Polónyi nem a harc folytatásáról beszélt tanúi előtt... Hogy a kép teljes legyen — hiszen csak ri­portot írunk és nem politikát — ideigtatjuk a Tiszaparti bécsi Vaterland azon értesülését, mely szerint nem csekélyebb egyén, mint az obstruáló Holló Lajos azt a tanácsot adta Ti­szának, hogy mindaddig szükségrendeletekkel kormányozzon, míg a parlamenti harcok a ren­des vágányba vissza nem téremtettek. Az ob­­strukciósok helyeselték ezt a tanácsot, mondja a bécsi lap, ellenben Tisza határozottan protestált a szükségrendeletek eszméje ellen. Kézzelfogható, hogy a Vaterlandot misztifi­kálták. Az alkotmányosságért az alkotmányszegő Tisza ellen küzdő ellenzék legi­e nem adhatott Tiszának alkotmánysértő tanácsot. Talán éppen megfordítva áll a dolog. S itt megint a B. H.-ra kell hivatkoznunk, amely szerint a Tisza buká­sáról máris szállongó hírnek ez a magyarázata. Tisza gróf ígéretet tett Bécsben, hogy az újonc­­javaslatot december közepéig megszavaztatja. Ezt az ígéretét nem lesz képes beváltani. ígé­retet tett arra, hogy a pártja hozzájárulá­sát megszerzi az osztrák birodalmi tör­vény l­. szakaszának akceptálására. Erre pedig nem kap többséget, annyira, hogy még elő sem hozta pártjában ezt az ígéretét Csak egy félévre volt hajlandó elfogadni az olasz kereskedelmi szerződés meghosszabbítá­sát, ami által az agrárius tábor kiválását való­ban meggátolta, mert így a jövő évi olasz bor­termés beözönlését meggátolhatónak vélik. De a jövő év július 1-ig sem új vámtarifa megalkot­ható, sem új kereskedelmi szerződés köthető nem lesz az osztrák viszonyok következtében: ennél fogva Tisza gróf kénytelen lesz a borvám­klauzulát föntartani, ami majd az agráriusok el­vesztésével jár. Végül Bécsben rovása van a Koerber eset miatt. Hát ez kissé másként hangzik. A tény pedig ez: Tisza még áll, Bécsben még nem ejtették el, mert ő ott magára vállalta, hogy rendet csinál és akármi áron keresztülhajtja december 10-ig az újoncjavaslatokat, az indemni­­tást, az olasz kereskedelmi szerződést. Amíg ezt meg nem csinálja, addig «el nem eresztik.» Hát meg is akarta csinálni. Szombaton. Akkor közbe­jött neki Kossuthék 10 főnyi békehada. Akkor az­tán szerdára halasztotta tervét.Ha nem sikerül, hát szombatra hagyja végső, legeslegutolsó trickjét. Ez a trick kétágú, mint egy dilemma. Az egyik a lex Kar­der­ff alkalmazása a szőnyegen folyó javaslatokra nézve, a másik a házszabályok 20­5. §-ának alkalmazása (Perczel-féle és Rudnay­­féle logikával) a Lengyel Zoltánokra: azoknak, ha kell, fegyveres erővel való eltávolítása a Házból... No de ma még nincs szó erről. Ma még nyakig benne ül a politikai világ a legújabb paktumban. Tapsol ennek a paktumnak Tisza és Kossuth tíz híve, tapsol neki a nagylelkű Apponyi. Ám a Kossuth-párt óriási többsége és a többi ellenzék, ideszámítva több Apponyistát is, a maga érdeme szerint készül fogadni ezt a paktumot. Tisza bukásának elődjét látják ezen paktumkísérletben, valamint Kossuth Ferenc és hívei részéről ezt a törekvést: megerősíteni pozíciójában Tiszát ezen paktum által. Ezért tárgyalt Kossuth ma Tiszával, Barta Ödönnel és Polónyival s aztán ezért szólalt fel. úgy gondol­juk, hogy hiábavaló fáradozás, Kossuth kudar­cot fog vallani. S ha kudarcot vall, akkor Tisza vagy a legerőszakosabb esz­közökhöz nyúl vagy szédületesen megbukik. Ez utóbbit ma valószínűbbnek tartják kormány­­párti körökben is, így például a Ház elnökei a legnagyobb rezignációval várják a legközelebbi Kedd, 1903. december 1

Next