Alkotmány, 1904. február (9. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

ALKOTMÁNY. 28. szám. 2 Kedd, 1904. február 2. kell megindulni szavára, nehogy idegenek foglalják le a tereket Mintha a nagy Széchenyinek ideáljai, szociális politikája kezdene hódítani. A legnagyobb magyar tudta, hogy mi teheti nagygyá a magyart. Az idők szenvedélyei elsöpörték őt a vezérszereptől. De az idő most újra visszahozza. Mintha a nagy­cenki sírboltból járna fel egy lélek, m­ég — sajnos — csak úgy éjféltájban, sötét­ben s kezdené inspirálni a lelkeket. De ezek még bátortalanok. Nem állnak ki, mint Bánffy és Wekerle a világ elé. Pedig itt volna az ideje. Az idők szele dagasztja a hullámokat. A kedvező szele­ket a római költők is mindig áldásnak hirdették. Fel kell ülni azoknak szár­nyaira. Nem lehet engedni, hogy politikai kintornások verklijébe szoruljon bele a Széchenyi ébresztő szózata. Nem lehet, hogy azok a liberális államférfiak, kik Magyarországot már elnyelték, azok akar­ják előre hozni. Akik eltemették, azok nem támaszthatják fel. Sőt újra csak a nemzeti elsorvasztás fog bekövetkezni, mert a keresztény er­kölcsök nélkül az anyagi haladás csak megrontója a nemzetnek. Ipar, kereske­delem, gazdaság virulhat, de magasztos keresztény világnézet nélkül nemzetet nagggyá, dicsővé nem tehet. Erre tanít a történelem. Ezt mondja a józan gondol­kozás is. Értsük meg tehát a kor szükségletét. Halljuk meg a jövő zenéjét s okuljunk a múltak s a jelen szomorú tanulságaiból s ne nézzük ölbe tett kezekkel, hogy mint foglalnak el minden tért elölünk s mint ülnek be a csónakba kedvező szeleket érezve azok, kik egyszer már hajótörést szenvedtek s zátonyra juttatták a nemze­tet is. 1 . Budapest, februári a helyzet. Helyzet: az most nincs. A poli­tika egyelőre pihen, csak holnapután délután vándorol át a delegációba. A nem delegátus kép­­viselők nagyobbára hazautaztak pihenni vagy a­­vidék hangulatát átgyűrni vagy szimatolni, ami pedig Tisza szándékait illeti, újabban az a né­zet terjed, hogy Tisza egyelőre nem szándékozik a képviselőházat feloszlatni, hanem egyelőre ez­zel a parlamenttel akar boldogulni. Másfelől Bécsben alapot nyer az a vélemény, hogy a kibonyolódásnak egyedül Tisza személye állja az sutját s aki utána jönne és koalíciós kormányt salakítana (micsoda gondolati), hamar mindent it megkapna a parlamenttől, újoncot, indemnitást, ^költségvetést és a többit. Csak a civillista fel-i­semelését kellene, mint ma idoszerütlenL^igv-J pL'jre visszavonni, mondják — Bécsben. ^ J A delegációk. A magyar delegáció, melynek tárgyalásaira Tisza István gróf miniszterelnök holnap este utazik Bécsbe, szerdán délután kezdi meg a közös költségvetés megállapítására vo­natkozó tanácskozásait. Az első érdemleges ülés szerdán délután 3 órakor lesz, melyen megálla­pítják a további munkaprogrammot. A további tanácskozások csütörtöktől kezdve az albizott­ságok ülésein fognak folyni. A delegációk tanács­kozásainak vezetését előreláthatólag át fogja venni Szapáry Gyula gróf, a bizottság megvá­lasztott elnöke, a ki karácsony előtti balesete következményeit már teljesen kiheverte s tegnap este a kormányelnök estélyén jelen volt. Kris­­tóffy József, Khuen-Héderváry Károly gróf és Andrássy Tivadar gróf lemondása folytán be fogják hívni Bethlen Balázs grófot, Pildner Fe­rencet és Semsey Boldizsár póttagokat s azon­felül a külügyi albizottság új elnököt fog válasz­tani Khuen-Héderváry Károly gróf helyébe. Az albizottsági tárgyalások előreláthatólag a kül­ügyi költségvetés elintézésével fognak kezdődni. Goluchowski gróf már a múlt esztendőben el­mondta volt expozéját s igy most a budget meg­szavazása előtt az albizottság tagjai fogják el­mondhatni nézeteiket külpolitikánkról. Nyílt levél. Bauer Antal, az ugodi kerület kor­mánypárti képviselője választóihoz nyílt levelet inté­zett, melyben a politikai helyzettel foglalkozik s igen éles hangon állást foglal a parlamenti harcos ellen­zék törekvéseivel szemben. Nevezetesen azzal vádolja ,az ellenzéket, hogy abból a lelkiismeret egészen el­veszett, őrült munkáját csakis önző célok elérésére folytatja, különösen hogy egy ujságvállalat részvé­nyeseit kirántsa a csávából s szemtelen fellépésük által néhány ismeretlen alak kétes szereplésére adjon alkalmat, kik ezzel kiemelkedtek a semmiből, ahová valók s amelyből csak pöffeszkedő modoruk emelte fel őket. Oly vívmányokkal szemben folytatják har­cukat, amilyenekről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert volna senki. A nyilt levéllel, melyet végig Iven legalább is szokatlan hangon tart annak kibo­­csájtója, nincsen okunk tovább foglalkozni, mert különösen a közreadott szemelvényekből kitűnőleg abban annak kriikája is benne foglaltatik — főként ami a modort illeti, Gaják­ Géza gyanúsít. A képviselőház szom­­bati ülésén Smialovszky Valér megindokolván az ő békeközvetítő indítványát, többek között tud­valevőleg azzal is elvetette a sulykot, hogy azt állította, hogy a néppártiak a választásoknál visszaéltek a kegyszerekkel. A néppárti képvise­lők azonnal visszavágtak neki és elhallgattatták az alaptalanul vádaskodó­, ám Gajári Géza há­rompontos testvér nem állhatta meg, hogy rá "ne"srupuldzon a­­zsolnai követ vádjára ezzel a közbekiáltással: — Most is azt teszik. Hát mi ezennel felszólítjuk Gajári Géza urat, álljon elő és bizonyítson. Üres vádakkal elő­­állani, amelyeknek nincs semmi alapjuk, de amelyek képesek bizonyos körökben hangulatot kelteni a keresztény politika és annak hívei ellen: ez lehet szabadkőműves taktika, de semmi esetre sem korrekt és tisztességes eljárás. Ha Gajár­ Géza úr állít, hát tudjon bizonyítani is, ha pedig nem tud bizonyítani, hát hallgasson és ne gyanúsítson. Vác város és a váci kerület összes katholikus tényezőit pedig felhívjuk: vonják kér­dőre Gajári Géza urat az ő alaptalan gyanúsí­tásáért. Belépés a szabadelvű pártba. Batthyány Zsig­mond gróf csendlaki nagybirtokos, főrendiházi tag bejelentette a szabadelvű pártba való belépését nesen Zscsab-nak tartanak. Ott van közvetlen az Osztrézágut melletti kis dombon összefonódva egy bükkfa egy szilfával s az alatt van elásva a Pavel­ka zsivárny pénze, aki egy lengyel föl­desurat ölt meg s annak az aranyait ásta el egy egész üsttel. Veszedelmes vállalkozás, mert egy fekete macska őrzi a kincset. Ez a macska ké­pébe bujt ördög többször megállította már az országúti utasokat is. Csendesen meghúzódott a két kincskereső a dombtetőn egy bokor alatt s várták, mig teljesen bealkonyodott. Akkor aztán munkához láttak. Az egymásba fonódott bükk­ és szilfa alatt egy kis szakadékba van beillesztve egy hatalmas szikla. Száz méter mázsának is megfelelne a súlya, de hát azt mégis Pavelka és társai illesztették oda, hogy eltakarják vele a kincseket. Megkezdődött a munka. Macsi hatalmas csa­pásaitól szikrákat hányt a csákány, az öreg kántor meg a másik oldalon hűségesen kapálta ki a földet a szikla körül. Másnap csodálkozva állt meg mindenki a zscsabi sziklánál. Mintha olasz körepesztő mun­kások garázdálkodtak volna, oly pusztítás nyomai voltak láthatók a szikla körül. Összecsapták a kezüket, a szikla meg le mosolygott rájuk. Éppen akkor esett rá a nap sugara. Nemsokára hasonló túrásokat találtak majd­nem mindegyik dűlőben. A Rudik Iván kertjé­ben Boldogasszony éjjelén egy villámsújtotta fától kezdve éppen harminc méter hosszú árkot s az árok végén egy másfél méteres gödröt ta­láltak. Akkor tudták már, hogy kik a kincsásók s nevettek rajtuk. De meg irigyelték is őket. Hátha mégis . . . Mert amit az apáik rájuk hagytak, az bizony nem mese. De hát az a pénz tisztátalan pénz. Az ördögé. Azért is őrzi s azért az ördöggel cimborái, aki keresi. Két nap múlva hatalmas jégesőt hozott a falu határára a garabonciás diák. A falu népe majd agyonverte a két megrögzött kincskeresőt, mert ők hozták a falura a csapást A legveszedelme­sebb helyet keresték fel aznap: a Borszugit Ott van elásva az Erdős Kárpátok leghíresebb rabló­vezérének Halpik Fedornak a kincse, fegyverei, ékszerei s más értéktárgyai közel száz éve. A meredek hegyoldalba függőlegesen beállított ha­talmas sziklalap mögött tényleg van egy tátongó üreg s abban van a Halpik kincse. Én azonban azt gondolom, hogy egy róka, vagy egy borz. Már látták is a kincskeresők a sok kincset, de a hirtelen kerekedett jégeső menekülni kényszerí­­tette őket. Másnapra halasztották a kincs kiszedését És ekkor, amikor már célnál érezték magukat, ütött be a veszedelem. Csendesen iddogáltak Glatter­­nál az este s állapitgatták meg a költségvetést De vesztükre. Maesi kétharmad részt követelt, mert ő találta meg a helyet s azonfelül három­szor annyit dolgozott, mint az öreg. A kántor viszont azt vitatta, hogy övé az eszme s ö mégis­ntelligens ember, neki több pénzre van szük­sége. A vége az lett a disputának, hogy Macsi beleragadt a kántor gyér hajába, a kántor meg torkon ragadta a susztert. Vagyis felmondták egymásnak a barátságot. Éppen készülődtem már vissza a gimná­ziumba, amikor megszólít az öreg kántor s je­lentősen hunyorít a szemével. Tudtam, hogy­­ nincs pálinkája, hozattam. Én is megkóstoltam s fél óra múlva ásóval és kapával felfegyver­kezve indultunk a Runkra, ahol a legtöbb kincs van elásva, csakhogy eddig senki sem tudta megtalálni a helyet. A kántor most kitalált egy csalhatatlan módszert erre nézve. Egy csiszolt üvegpoharat, egy arany karikagyűrűt (a felesége jegygyűrűjét) és egy selyemzsinórt vitt ma­gával. Jóval benn lehettünk már a délben, mire a magas, őserdővel borított hegy tetejére értünk. Ott egy kicsit kifújtuk magunkat s aztán körül­néztünk, hogy keressük meg a legmagasabb bükkfát. Attól 30 lépésnyire valamelyik irány­ban van elásva a rengeteg kincs, így mondta ezt utódainak Halpik. Hamarosan megtaláltuk. Szép hely volt. Hatalmas bükkfák köröskörül s puha pázsit, nyirkos haraszt, sűrü páfrány vál­takozott egymással a talajon. Az öreg kivette a poharat, egy kis vizet ön­tött bele a kulacsból s a selyem cérnára kötötte a gyűrűt. Azután a földre tette a poharat s függőlegesen beleeresztette a gyűrűt. Dél felé nem sikerült a kísérlet. A gyűrű mozdulatlanul lebegett a pohár közepén. Megpróbálta a nyugati oldalon, a keleti oldalon, ott sem sikerült. Én egy kissé nyugtalankodtam, mert délnyugat felől mint a gondolat, oly sebesen tornyosultak a fel­hők s közelegtek a mi hegyünk felé. Az öreg nagy buzgalmában mindezt észre sem vette. Végre észak felől állította fel a poharat. A leeresztet gyűrű remegni kezdett, hol jobbra, hol balra lengett, mig egyszer csak éles csendü­léssel ütödött bele a pohár észak felé néző falába. Felorditott mint a diadalmas hadvezér. Fel­állott kuporodott helyzetéből s remegő léptekkel mérte ki a harminc lépést a jelzett irán­yban. Egy bemohosodott szikla s mellette egy-két

Next