Alkotmány, 1904. április (9. évfolyam, 79-104. szám)

1904-04-01 / 79. szám

* Budapest, március 31. Az ex-lex vége. A hivatalos lap mai száma királyi kéziratot közöl az idei fölhatalmazási törvényjavaslat szentesítéséről. Az 1904 év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról szóló, a képviselőház és a főrendiház által elfogadott törvényjavaslat e hónap 29-én nyert legfelsőbb szentesítést. Hadseregfelügyelő Budapesten. Mint né­hány lap jelenti, a Windischgrätz Lajos herceg halálával megüresedett hadseregfelügyelői ál­lásra Lobkovitz Rudolf herceg budapesti had­testparancsnokot szemelték ki. Ugyanezen forrá­sok szerint a herceg továbbra is Budapesten fog tartózkodni, utódjává pedig Klobucsár Vil­mos honvédségi adlátust nevezik ki, akinek he­lyére viszont Gaudernak altábornagy kerül. A kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásokról félhivatalos információk alapján a következőket mondhatjuk: A «N. Fr. Presse» szerint azoknak a tárgyalásoknak során, melye­ket az olasz kormány megbízottja, Miraglia gróf a külügyminisztériumban folytatott, általános formában megvitatták azokat az elvi szempon­tokat, melyek a horvár-ügyben irányadók lesz­­nek. Miraglia főképpen azt akarta megtudni, hogy Ausztria-Magyarország új javaslatokkal fog-e előállani. Ezzel szemben a külügyminisz­térium részéről arra utaltak, hogy Rómában már szóba került a megoldás minden lehetséges for­mája és a monarchia a régi elvekhez kénytelen ragaszkodni. Úgy látszik, mintha a monarchia Olaszország részéről várná az esetleges új indít­ványok előterjesztését. A borvám-ügy eldöntésé­nek általános elvei között első­sorban az az irányadó, hogy az olasz bor nem részesíthető oly különös kedvezményekben, melyek a többi ál­lamok legtöbb kedvezményes szerződéseivel ellen­kezésben volnának. A kérdés megoldásánál to­vábbá figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az olasz borok tömeges inváziójának nem lehet helyt adni, így tehát a minőségjelzésnek­­ és a mennyiség korlátozásának dolgát is figye­lembe kellett venni, különös tekintettel azokra az államokra, melyeknek szintén borkivitelük van, mint például Franciaországnak. Az olasz kormány most már teljesen értesülhetett azok­ról az alapelvekről, melyek a­ kereskedelmi szer­­­­ződés megújításánál szerepelnek.­­ A magyar-­­ osztrák-német kereskedelmi szerződés első olva­­­­sásával kapcsolatos szóbeli tanácskozás a mon­archia és Németország megbízottai között április közepén kezdődik. Májusban, az olasz kereske­delmi tárgyalások miatt, egyelőre megszakítják a tárgyalásokat. A német kormány nem tartja valószínűnek, hogy a kereskedelmi szerződési javaslatokat még ebben az­ ülésszakban a biro­dalmi gyűlés elé terjeszthetik. i iirww..i»^ii)ljjjjMpiiiimiMljWijllgliriniMl 'JA^UJ!ll.*MIJ-!lll!!j!L!!»Hl..i Vatikánba, míg a gyülekezet csak ezután oszlik föl. A pápa előtt a Rota egy auditora viszi az apostoli keresztet s oldala mellett csak néhány nemes gárdista lépdel, ezzel a szegényes kíséret­tel is mutatván a Megváltó halála fölött érzett világraszóló gyászt. Meg kell még jegyezni, hogy a Szent­ Péter­­templomnak fönt említett nevezetes ereklyéit az esztendőnek alig néhány napján át mutatják meg a híveknek, aki más alkalommal akarja őket látni és tisztelni, ennek a Szentatya különös en­gedélyére van szüksége s ezt csak uralkodók vagy uralkodóházbeli hercegek szokták meg­kapni. Jelezve van ezzel is, hogy azokat az ereklyéket milyen nagy becsben tartja az egyház. A többi templomokban a nagypénteki szertar­tások körül 1870 óta nem sok változás történt. A nép pedig délután főleg a kálváriákat keresi föl, hogy ezeknél emlékezzék meg az Üdvözítő kínszenvedéséről. Régebben a Colosseumbeli kál­váriánál imádkoztak legtöbben s valóban ez a hely, amelyet annyi ezer vértanú halála szentelt meg, a legmélyebben hangot áhítatra. De az olasz kormány 1874-ben eltávolíttatta onnét a stá­ciókat, amelyeket a Colosseumban a XVI­I. szá­zad közepén XIV. Benedek pápa állíttatott föl. Kétségbeejtő jele a vallástalan fanatizmusnak, amely irtózik a szenvedéstől, a kereszttől s amannak az ábrázolásától is. A Colosseum azóta puszta minden keresztény jelvénytől. Más kálvá­riákra zarándokolnak tehát, amilyenek vannak a Monti-városrészben, egyes templomokban vagy a Palatin-hegyi Szent­ Bona Ventura-templom körül. A római népnek Mária tisztelete nem engedi meg azt sem, hogy azon a nagy napon megfe­ledkezzék a boldogságos Szűzről. Nem egy templom van tehát Rómában, ahol Nagypéntek estéjén különös ájtatosságok tartatnak a ke­sergő, a vigasztalan (mint a rómaiak mondják) Istenanya tiszteletére s közbenjárásának kiesz­közlésére, még­pedig napnyugta után. Az ar­ká­dok akadémiája pedig este ünnepélyes ülést tart, amelyen prózai műveket, költeményeket olvas­nak föl s ezekben természetszerűleg az Isten­ember kínszenvedése és halála a fölolvasások tárgya. Nem volna teljes Rómának nagypénteki képe, ha nem emlékeznénk meg a Scala Sántáról, a szent lépcsőről, amelyen Krisztus vonult Pi­látus elé. Ide, a Laterán mellé ezrével zarándo­kol a rómaiak minden társadalmi rétege. A pa­lotát, amelybe a lépcső be van illesztve, az úri fogatok százai veszik körül. Ima közben, térden állva vonulnak föl a hívek a szent lépcsőn s megcsókolják azokat a helyeket, ahol a Megváltó vére hullott. Eltart órákig, míg nagycsütörtök délutánjától kezdve nagypéntek késő estéjéig mindenki sorra juthat. A Scala Santához közel van a Santa Croce (in Gerusalemme) nevű bazilika. Itt őrzik a kereszt felírását, egy szegét s néhány darabját. Azokat a drága ereklyéket sem mutathatják meg minden alkalommal. Nagypénteken kivétel nélkül min­denki tisztelheti őket. A pápai Róma Nagypéntekjének még két föl­jegyzésre méltó szokása volt. Az egyik teljesen kiveszett, a másiknak nyomai még az új uralom alatt is láthatók. Az örök városban ugyanis mindig gyásznapok­nak tartották a nagyhétnek megfelelő napra s az ezeknek megfelelő szertartásokat hivatalán is offizio di luito, azaz gyászszertartásokra ne­vezték. A gyászból tehát a pápai katonaságnak is­­ kel­lett venni a maga részét. Azért akkor a helyiség, sőt még az éjjeli patrollok is a gyász jelénluská­­jukat megfordítva hordták. De Nápolyban a régi uralom idejében még tovább mentek a gyász külső nyilvánításában. Ősi szokás szerintgyanis a Vezúv városában a nagyhét utolsó apjain senki sem használhatott kocsit, mindenk gyalog járt, még az uralkodó család is. Ez a szokás nem volt törvény, megszegésére nem voltak büntetések, de senkinek sem volt tzorsága ellene szegülni, mert a nép fogta vna ki a lovakat s állította volna meg a kőst. Ez a dicséretes nápolyi szokás is kiveszőbe van. A másik római népszokásnak még hatók a nyomai. Nagypéntek estéjén a hentooltok, a pizzicheriek fényesen föl vannak disve és ki vannak világítva lampionok, virágok,fines pa­pirosokkal, zöldelő faágakkal stb.Rómában egyébként ma sem látni hentesben, ahol a Madonna képe előtt mécses nem ép s olyan­fajta díszítések is láthatók. Az érték némileg naiv, de sokat mutat be a római néjelkéből. A hentesek ugyanis azokkal a díszítőikel és ki­világítással jelzik abbeli örömüketogy hama­rosan vége lesz a nagyböjtnek s üstüknek új­ból felvirrad. Mert a pápai Rómába elég szigo­rúan kedelt megtartani a nagyböj­ s bizony­ít közigazgatási hatóságok is nem figyelemmel kisérték akkortájt a hentesüzletek snetét. Jasz József. I ALKOTMÁNY. 79. szám. Péntek­, 1904. április 1. nyitás nem fog neki sikerülni. És a nép­párti sajtó, ennek élén az Alkotmány tett-e csak egy picinyke kísérletet a katho- likusság megbontására? Soha. Csak ha a «politikai pártok felett álló» sajtó provo­kálta, megvédte magát a néppártot, a nép­párt híveit. A «politikai pártok felett álló» sajtó a «pártok felett» álló katholikus politikát ajánlja egyedül helyesnek. De várjon, aki a liberális párt híve, azt támogatja, csi­­nálhat-e az igazán katholikus magyar politikát? Amikor tehát a «politikai pár­tok felett álló» sajtó annyira dicséri a «pár­tok felett» álló politikát, ezzel lehetetlent dicsér, vagy pedig szépítgetni akarja a maga és híveinek gyengeségét. «Pártok felett» álló politikus van elég, de ezeknek politikája meddő. «Pártok felett» álló lap pedig nincs. Egyik-másik lap állíthatja, hogy a «pártok felett» áll, de tény­leg mindig szolgál valamely pártot, rendszerint azt, amely legveszedelmesebb az általa szavakkal hirdetett politikára nézve. Ha tehát szó van a «pártok fölött álló», vulgo színtelen sajtó létjogosultsá­gáról — és évnegyedkor mindig kell, hogy szó legyen róla — akkor a legna­gyobb joggal ráolvassuk erre a sajtóra a Samassa érsek által idézett latin költőt: «Non tali auxilio, nec defensoribus istis tempus eget.» A vasutasok ügye. Budapest, március 31. A vasutasok megkapják a fizetés-felemelést. Megkapják nem kormányrendelettel — mint ahogy idáig szabályozták állásaikat és fizetései­ket, mint egy állami üzem alkalmazottjai és nem tisztviselők — hanem törvényben, melyet a kor­mány beterjeszt húsvét u­tán azonnal. Fizetésük javítására nem 1,8000.000 koronát fordítanak, melyről a pénzügyminiszter szólott, hanem 5—6 milliót kapnak. Nem a költségvetés megszava­zása után, hanem május 1-től fogva részesülnek a fizetésjavításban, tehát ez a kívánságuk is tel­jesül. A vasutasok győztek s voltaképpen köszönet­tel tartoznak Lukács Lászlónak sérelmes és bántó beszédéért, mely felkavarta az összes vasúti hivatalnokok lelkületét Összeállottak és a kor­mány engedett. Nyilván a vasúti sztrájk rémjé­­től ijedt meg a minisztérium. A vasutasok bi­zottságai ezzel ugyan nem fenyegetődztek, de magánkörben mindenütt arról beszéltek. A veze­tőknek eszük ágában sem volt, hogy a Máv összes vonalain beszüntessék a forgalmat. Ez szükségtelennek látszott előttük, jól tudták, hogy anélkül is célt érnek. Különösen elő­nyös helyzetük a vasutasoknak, ha összetar­tanak, hogy őket másokkal pótolni nem le­het. A gyár vagy a szabó fogadhat m­g munkásokat, de a magyar államvasutakon a szolgálatot nem végezhetik járatlanok vagy ide­­genek, a vonatok indítása, vezetése, kalauzolás, az árufelvétel, a pénzkezelés, a táviratozás esik a létező begyakorlott emberekre bízható, itt tudva 86.000 kinevezett vasutas méltányos kö­vetelését mellőzni és elkeseredését fokozni lá­gyon veszedelmesnek tetszett a kormány elét. A vasutasok pedig, ha sztrájkra nem is, arra el voltak szánva, hogy ha megtagadják kérésüket, egyebet sem tesznek, hanem szigorúan a for­­galmi szabályzathoz tartják magukat, hogy fe­gyelmi eljárás alá se vonhassák őket. Ez a sa­­bályzat oly elavult és rossz, hogy az egész ir­galom megakad Magyarországon, ha azt szinte akarnák lebonyolítani. Minden fizetésemelés között legméltányoabb a vasutasok fizetésének javítása. Ők végzik a legterhesebb és leghasznosabb munkát, ők an­nak legrosszabbul fizetve s állásaikban leke­­vés­bé biztosítva. A többi hivatalnok mint na­gyobb­at és kevesebbet dolgozik. Ha az álomi, megyei és községi hivatalnokok, anyakönyve­­zetők, orvosok, postások stb. fizetését felereli az oly takarékos Tisza-minisztérium, miért épp a vasutasok maradjanak el ? Három éve pansz­­kodnak, de üres ígéreteknél egyebet nem kap­­tak. Hieronymi kötelező nyilatkozatot tett tőt­tük. Lukács ezt elmagyarázta s félig visza­­vonta. Van pénze Lukácsnak, vagy nincs Ha nincs, miért emeli mindenkinek fizetését,­­ az

Next