Alkotmány, 1904. május (9. évfolyam, 105-130. szám)
1904-05-01 / 105. szám
ALKOTMÁNY. 105. szám. gyárjogok helyes magyarázatát ésérvényesítését illeti, emlékezünk arra, hogy Széll Kálmán tavaly felsorolván Ő Felségbe esett a kiegyezés keretében mozgó, teljesíthető magyar jogokat, a király ezt válaszolta: «De hiszen erről harminc év alatt nem szólt nekem senki». Kiknek dolga lett volna eddig is szólni ezekről a koronának? Az ellenzék csak a parlamentben emelhette föl szavát. A király felelős tanácsosait, a szabadelvű miniszterelnököket és minisztereket terheli itt a súlyos felelősség, akik harminc éven keresztül elhallgatták az igazságot fent és lent, félrevezettek és ámítottak mindenkit fent és bent ... És ők, az ámítok és pártjuk monopolizálják maguknak a királyhűséget ma is és felségsértőnek, hazaárulónak: gyanúsítanak meg mindenfelé mindenkit, aki, mint egy alkotmányos királyság szabad polgára tiszteletteljes bátorsággal megmondja az igazságot fent is . . . A felelős szabadelvű kormányok úgy informálták a Felséget mindig, hogy Magyarország boldog ország, hogy itt nem az erőszak és önkény által teremtett halálcsend uralkodik, hanem hogy itt a szeretet és törvényesség által termékenyített és teremtő, alkotó rend hat át mindent. És most ismét hazajön a király. És talál egy feldúlt országot. Fel- dúlta a szabadelvű pártpolitika. A gazdasági kiegyezés és a katonai kérdések ügyében ez teremtette azokat a félreértéseket, amelyek a tavalyi obstrukció keserűségeit hozták a királyra és országra egyaránt. Ezen rendszer önző belpolitikája vezetett a keresztény magyarok tömeges kivándorlásához és nem keresztény idegeneknek tömeges bevándorlásához. Ezen rendszer árnyékában nőtt nagggyá a korrupció és a nemzetközi szociáldemokrácia, amely íme sztrájkról sztrájkra vezet és fel akarja bomlasztani e nemzetet anyagilag és erkölcsileg. A mi jó öreg királyunk nem sok jót fog látni az ő Magyarországában és nem sok vigasztalót. Nem ő az oka, sem ez a nemzet, hanem a rossz szabadelvű tanácsosok, akiknek bűneit még súlyosbítja az, hogy mennél ritkábban jön közénk a király, annál becsületesebben kellett volna és kellene tanácsokat adni a királynak és vezetni a nemzetet. A rendszer, amelyet ezek a tanácsosok képviselnek, bukjék mennél előbb. E nemzet és a király éljen mennél tovább! a harminc év alatt mindennap könyörgést, esdeklést hallottam. Nem segített a nyomorukon senki, az Isten sem. Én megszántam őket és sírtam velük. Az Isten, akihez könyörögtek, meg sem hallotta a könyörgésüket. Láttam a bűzös, füstös gyárakat, a még bűzösebb munkáslakásokat, a tulajdonképpeni «munkásnegyedet». Piszkot, elfajulást, nyomort találsz ott, de Istent sehol. Ott jártam naponkint közöttük; az elhanyagolt házak fekete ajtóin és ablakain kitóduló bűzös levegővel mindennap teleszívtam magam. Láttam, amint az utca sikátoraiban, a bűzös pocsolyákban, halványképű félmeztelen elállatiasodott gyermekek csoportjai hevernek, zsivajjal és káromkodással töltve meg a levegőt és láttam nőket, kik bent a büdös gőzökben elsorvadnak, kiknek szemeiből a reménynek minden sugara kialudt, kik el voltak torzítva a sanyaruságtól és nőiességükből csupán a gyengeséget tartották meg. Ezekben az emberi lényekben, a pokolnak e szerencsétlen lakóiban megtaláltam a fivéreimet, nővéreimet, szüleimet, gyermekeimet, húst az én húsomból, vért az én véremből, de nem találtam meg közöttük az Istent. A köröttem levő emberi nyomor megsérte az érzékeimet és kés gyanánt vágott szívemen át és sírtam és zokogtam, keresve megmentésükre az Istent. Itt, az élet Golgotáján láttam aztán megfeszítve az emberiséget. És minden homlokon világosan vala rá írva : «Nincs Isten», «Nincs Isten.» Ekkor, a sok eredménytelen könyörgés s mérhetetlen szenvedés után magam is kételkedni kezdtem a létezésében. Elkezdtem könyveket olvasni, mert a könyvekben van meg az igazság, — már tudod, azokban a könyvekben, amelyet a mi számunkra írnak tudós emberek. Hát olvastam azt is, hogy a szellem, hogy az Isten csak üres mesebeli fogalom , mert anyag erő nélkül, erőanyag nélkül semmi. Ha az Istennek van ereje, akkor van anyagból teste is, ha minket embereket saját képmására teremtett, ergo : úgy kell kinéznie, mint nekem, vagy neked. — Hol lakik, mit csinál, miért van a világon , erre felelni senki sem tud. Nos, miért higgyek abban, amiről senki tökéletes felvilágosítást nem tud adni. Hát nincs igazam ? Magunk vagyunk az isten, magunk intézzük életünk folyását és magunktól függ, hogy koldusok maradjunk-e mások jármába görnyedve, avagy emberi méltóságunk tudatában felemelkedjünk az egyenlőség magaslatára. Lásd, én nektek , a népnek szentelem egész életemet, minden erőmet és a mi jobblétetekért harcolok a töke, a zsarnokság, az urak, a papok ellen, akik rajtatok uralgva híznak, mig titeket türelemre, szolgaságra,, istenfélelemre tanítanak ... Tószegi István becsületes lelkét hálójába kerítette ügyes beszédjével a vigéc. Most már ő is kétkedni kezdett. Ingott és nem tudott mibe kapaszkodni, hogy a kísértésnek további erejével ellentálljon. Egy szót tudott csak mondani, egy szerény szót, mert az ő hite nem a könyv betűiből eredt, hanem a vérben átöröklött igazságban : a kereszténységben. — Mégis van Isten ! — És miből győzöl meg, hogy van ! Abból talán, hogy milliók nyomora az ő büntetése? Abból talán, hogy a te vagyonod, földed azért lesz napról-napra kevesebb, mert te vétettél ellene ? Abból talán, hogy halálod után nyomorban maradt családodat ő fogja táplálni, segíteni ? ... Ne hidd ezeket! Egy biztosító társulat többet tesz az emberek érdekében, mint az Isten. Igen. Mert bármily derekasan dolgozol, korán kelsz, késő estig fáradozol, furfangosan rabolsz vagy híven szolgálsz, sohasem fogod a biztonságot elérni. Ha gazdag is vagy ma, holnap szegénységre juthatsz; nem vásárolhatod meg az istentől a biztonságot, hogy fiad valamikor szolgádnak szolgája ne legyen vagy halálod után a nyomorba jutott leányodnak ne kelljen kenyérért eladni magát. De a biztosítási kötvény, amelyet te aláírsz, érvénynyel bir a te halálod után is, mert arra hátramaradt árváidnak a biztosító intézet a biztosítási összeget kifizeti, ergo: meg van mentve a családod a bizonytalanságtól, a nyomortól. Ez a segítség pedig többet ér egy üres fogalomnál. Hanem arra figyelmeztetlek, hogy csak a mi biztosítási intézetünk a becsületes amelynek a címét nálad is hagyom. Mi a népé vagyunk és mindenből a javát akarjuk . . . A vigéc érezte, hogy egyelőre eleget mondott. A «mag» el volt vetve, a kötelességének megfelelt. Befejezte tehát. — Hát most szervusz, testvér. Majd ha visszafelé jövök, betérek. Addig hívd össze a falut. . . . Tószegi István felállt, végigtörölte verejtéktől harmatos homlokát és ment hazafelé. A feje zúgott a sok beszédtől, úgy érezte, hogy nincs egy becsületes gondolata sem, mind-mind összezavarodott. A szívét megtöltötték izgalommal, a fejét egy csomó érthetetlen fogalommal. Nyomasztólag hatott reá ez a sok magyarázat és megingatta, beteggé tette a lelkét. «Anyag . . . Erő . . . Isten . . .» Hát nincs . . . Hát akkor mi van? Mi marad meg az ilyen koldusoknak, mint mi vagyunk, szegény munkásemberek ? Semmi. ... És érezte, hogy koldusabb, mint előbb volt egy órával: a vagyonát elnyelte a tőke, az Istenét elrabolta egy hitetlen együttment. Tél Budapest, április 30. Az új ülésszak. Mint értesülünk, a képviselőház új ülésszakának megnyitása nap szerint megállapítva még nincs. A kormány állítólag rajta van, hogy az országgyűlés összehívása a fontos és sürgős munkára való tekintettel mielőbb megtörténjék. A jelek arra mutatnak, hogy ez csak a jövő hét végére várható, amikor is a képviselőhöz az alelnökök, jegyzők és bizottságok megválasztása után megalakítja a delegációt és a kvóta-küldöttséget. A delegációt május 16-ikára hívják össze. Hohenlohe herceg és a magyar állam. Az ultra sovén magyar lapok, kiváltképpen amelyek sémita jelleggel bírnak, sokat írnak az utóbbi időkben arról az egyezményről, melyet a magyar állam és Hohenlohe porosz herceg kötöttek egymással a Tátra birtokba vételére nézve. Ezzel az ügygyel a képviselőház annak idején foglalkozott s akkor felmerültek a dolog káros és hasznos oldalai. Nekünk nem szándékunk itt újból felemlíteni az akkor elhangzottakat, de egyet mégsem hallgathatunk el. Miért nem foglalkoznak azok a sovinizmust iparilag űző lapok egy más idegen faj magyarországi térfoglalásával. A zsidó fajéval. Tudtunkkal a galíciai százezrek beözönlése van olyan veszedelem, mint egy Hahenlebe. A népoktatási törvényjavaslat. A közoktatásügyi miniszter a népoktatási törvényjavaslat előadói tervezetét szélesebb körű ankét elé fogja bocsátani. Ezt az ankétet valószínűleg május közepére hívja össze. Az ankét a képviselőházban lesz. Itt említjük meg, hogy a közoktatásügyi minisztériumban tegnap szaktanácskozás volt, amely a tanítói képesítés ügyét tárgyalta. A beható és élénk eszmecserében a minisztérium tisztviselői és a meghívott tanférfiak vettek részt. Az ujpárt veresége Kassán. Bánffy Dezső báró zászlóbontása alkalmával Kassán is akadtak jámbor választópolgárok, kik az ujpárthoz akartak csatlakozni. E végből mozgalmat indítottak a polgárság körében, elhatározták, hogy május első felében nagyszabású pártszervező gyűlést tartanak, sőt az új párt elveinek szolgáló napilapot is akartak megindítani. E mozgalom — mint Kassáról jelentik — fiaskóval végződött, a pártszervező gyűlést bizonytalan időre elhalasztották és a napilap megindításáról is lemondtak. Államosítás Kecskeméten. A közoktatásügyi miniszter Kecskemét város közönsége által ezelőtt három évvel felépített és négy osztályra berendezett polgári leányiskolát államosította és az összes tanerőket állásukban megerősítette, illetőleg kinevezte. Szabadelvű pártszervezkedések. A szatmármegyei szabadelvű párt — mint Nagykárolyból jelentik— a vármegye járásaiban a nyár folyamán szervező gyűléseket fog rendezni, hogy ellensúlyozza a függetlenségi pártnak a vármegyében tartott őszi szervezkedését. A szervezkedés élén maga Kastóffy József főispán áll. A háromszéki szabadelvű párt— mint Sepsi-Szent-Györgyről írják — Nemes János gróf és Újvárossy József nagybirtokosok elnöklete alatt tegnap megalakult. A jegyzői munkálatok korlátozása. A közelmúlt napokban az ország ügyvédi és közjegyzői kamaráinak küldöttei keresték fel a kormányt és a községi és közjegyzők munkálkodásának korlátozását kérték a tárgyalásra kerülő fizetésrendezési törvényjavaslattal kapcsolatban. Mint most értesülünk, a belügyminisztérium már el is készítette a kilátásba helyezett korlátozó rendeletet, amely tüzetesen megjelöli a jegyzők által végezhető magánmunkálatokat. A miniszteri rendelet a községi és közjegyzők fizetési rendezési törvényjavaslatának törvényerőre emelkedésével lép életbe. Vasárnap, 1904. május 1.