Alkotmány, 1904. május (9. évfolyam, 105-130. szám)

1904-05-01 / 105. szám

ALKOTMÁNY. 105. szám. gyár­jogok helyes magyarázatát és­­érvényesítését illeti, emlékezünk arra, hogy Szél­l Kálmán tavaly felsorolván Ő Felségbe esett a kiegyezés kereté­ben mozgó, teljesíthető magyar jogokat, a király ezt válaszolta: «De hiszen erről harminc év alatt nem szólt nekem senki». Kiknek dolga lett volna eddig is szólni ezekről a koronának? Az ellenzék csak a parlamentben emelhette föl szavát. A ki­rály felelős tanácsosait, a szabadelvű miniszter­elnököket és minisztereket terheli itt a súlyos felelősség, akik harminc éven keresztül elhallgatták az igazságot fent és lent, félrevezettek és ámítottak mindenkit fent és bent ... És ők, az ámítok és pártjuk monopolizálják maguknak a király­­hűséget ma is és felségsértőnek, haza­­árulónak: gyanúsítanak meg mindenfelé mindenkit, aki, mint egy alkotmányos királyság szabad polgára tiszteletteljes bá­torsággal megmondja az igazságot fent is . . . A felelős szabadelvű kormányok úgy informálták a Felséget mindig, hogy Magyarország boldog ország, hogy itt nem az erőszak és önkény által terem­tett halálcsend uralkodik, hanem hogy itt a szeretet és törvényesség által termékenyített és teremtő, alkotó rend hat át mindent. És most ismét hazajön a­­ király. És talál egy feldúlt országot. Fel-­­ dúlta a szabadelvű pártpolitika. A gazda­sági kiegyezés és a katonai kérdések ügyé­ben ez teremtette azokat a félreértéseket, amelyek a tavalyi obstrukció keserűségeit hozták a királyra és országra egyaránt. Ezen rendszer önző belpolitikája vezetett a keresztény magyarok tömeges kiván­dorlásához és nem keresztény idegenek­nek tömeges bevándorlásához. Ezen rend­szer árnyékában nőtt nagggyá a korrupció és a nemzetközi szociáldemokrácia, amely íme sztrájkról sztrájkra vezet és fel akarja bomlasztani e nemzetet anyagilag és er­kölcsileg. A mi jó öreg királyunk nem sok jót fog látni az ő Magyarországában és nem sok vigasztalót. Nem ő az oka, sem ez a nemzet, hanem a rossz szabad­elvű tanácsosok, akiknek bűneit még sú­lyosbítja az, hogy mennél ritkábban jön közénk a király, annál becsületesebben kellett volna és kellene tanácsokat adni a királynak és vezetni a nemzetet. A rend­szer, amelyet ezek a tanácsosok képvisel­nek, bukjék mennél előbb. E nemzet és a király éljen mennél tovább! a harminc év alatt mindennap könyörgést, es­­deklést hallottam. Nem segített a nyomorukon senki, az Isten sem. Én megszántam őket és sírtam velük. Az Isten, akihez könyörögtek, meg sem hallotta a könyörgésüket. Láttam a bűzös, füstös gyárakat, a még bű­zösebb munkáslakásokat, a tulajdonképpeni «munkásnegyedet». Piszkot, elfajulást, nyomort találsz ott, de Istent sehol. Ott jártam naponkint közöttük; az elhanyagolt házak fekete ajtóin és ablakain kitóduló bűzös levegővel mindennap teleszívtam magam. Láttam, amint az utca siká­toraiban, a bűzös pocsolyákban, halványképű félmeztelen elállatiasodott gyermekek csoportjai hevernek, zsivajjal és káromkodással töltve meg a levegőt és láttam nőket, kik bent a büdös gő­zökben elsorvadnak, kiknek szemeiből a re­ménynek minden sugara kialudt, kik el voltak torzítva a sanyaruságtól és nőiességük­ből csupán a gyengeséget tartották meg. Ezekben az emberi lényekben, a pokolnak e szerencsétlen lakóiban megtaláltam a fivéreimet, nővéreimet, szüleimet, gyermekeimet, húst az én húsomból, vért az én véremből, de nem talál­tam meg közöttük az Istent. A köröttem levő emberi nyomor megsérte az érzékeimet és kés gyanánt vágott szívemen át és sírtam és zokogtam, keresve megmentésükre az Istent. Itt, az élet Golgotáján láttam aztán megfe­szítve az emberiséget. És minden homlokon világosan vala rá írva : «Nincs Isten», «Nincs Isten.» Ekkor, a sok eredménytelen könyörgés s mérhe­tetlen szenvedés után magam is kételkedni kezd­tem a létezésében. Elkezdtem könyveket olvasni, mert a köny­vekben van meg az igazság, — már tudod, azok­ban a könyvekben, amelyet a mi számunkra írnak tudós emberek. Hát olvastam azt is, hogy a szellem, hogy az Isten csak üres mesebeli fo­galom , mert anyag erő nélkül, erő­anyag nélkül semmi. Ha az Istennek van ereje, akkor van anyagból teste is, ha minket embereket saját képmására teremtett, ergo : úgy kell kinéznie, mint nekem, vagy neked. — Hol lakik, mit csi­nál, miért van a világon , erre felelni senki sem tud. Nos, miért higgyek abban, amiről senki tökéletes felvilágosítást nem tud adni. Hát nincs igazam ? Magunk vagyunk az isten, magunk intézzük életünk folyását és magunktól függ, hogy kol­dusok maradjunk-e mások jármába görnyedve, avagy emberi méltóságunk tudatában felemel­kedjünk az egyenlőség magaslatára. Lásd, én nektek , a népnek szentelem egész életemet, minden erőmet és a mi jobblétetekért harcolok a töke, a zsarnokság, az urak, a papok ellen, akik rajtatok uralgva híznak, mig titeket türelemre, szolgaságra,, istenfélelemre taní­tanak ... Tószegi István becsületes lelkét hálójába kerí­tette ügyes beszédjével a vigéc. Most már ő is kétkedni kezdett. Ingott és nem tudott mibe kapaszkodni, hogy a kísértésnek további erejével ellentálljon. Egy szót tudott csak mondani, egy szerény szót, mert az ő hite nem a könyv betűi­ből eredt, hanem a vérben átöröklött igazság­ban : a kereszténységben. — Mégis van Isten ! — És miből győzöl meg, hogy van ! Abból talán, hogy milliók nyomora az ő büntetése? Abból talán, hogy a te vagyonod, földed azért lesz napról-napra kevesebb, mert te vétettél ellene ? Abból talán, hogy halálod után nyomor­ban maradt családodat ő fogja táplálni, segí­teni ? ... Ne hidd ezeket! Egy biztosító társulat többet tesz az emberek érdekében, mint az Isten. Igen. Mert bármily derekasan dolgozol, korán kelsz, késő estig fáradozol, furfangosan rabolsz vagy híven szolgálsz, sohasem fogod a bizton­ságot elérni. Ha gazdag is vagy ma, holnap sze­génységre juthatsz; nem vásárolhatod meg az istentől a biztonságot, hogy fiad valamikor szolgádnak szolgája ne legyen vagy halálod után a nyomorba jutott leányodnak ne kelljen kenyérért eladni magát. De a biztosítási köt­vény, amelyet te aláírsz, érvénynyel bir a te halálod után is, mert arra hátramaradt árváid­nak a biztosító intézet a biztosítási összeget kifizeti, ergo: meg van mentve a családod a bizonytalanságtól, a nyomortól. Ez a segítség pedig többet ér egy üres fogalomnál. Hanem arra figyelmeztetlek, hogy csak a mi biztosítási intézetünk a becsületes amelynek a címét nálad is hagyom. Mi a népé vagyunk és mindenből a javát akarjuk . . . A vigéc érezte, hogy egyelőre eleget mondott. A «mag» el volt vetve, a kötelességének meg­felelt. Befejezte tehát. — Hát most szervusz, testvér. Majd ha vissza­felé jövök, betérek. Addig hívd össze a falut. . . . Tószegi István felállt, végigtörölte verej­téktől harmatos homlokát és ment hazafelé. A feje zúgott a sok beszédtől, úgy érezte, hogy nincs egy becsületes gondolata sem, mind-mind összezavarodott. A szívét megtöltötték izgalom­mal, a fejét egy csomó érthetetlen fogalommal. Nyomasztólag hatott reá ez a sok magyarázat és megingatta, beteggé tette a lelkét. «Anyag . . . Erő . . . Isten . . .» Hát nincs . . . Hát akkor mi van? Mi marad meg az ilyen koldusoknak, mint mi vagyunk, szegény munkásemberek ? Semmi. ... És érezte, hogy koldusabb, mint előbb volt egy órával: a vagyonát elnyelte a tőke, az Istenét elrabolta egy hitetlen e­gyüttment. Tél Budapest, április 30. Az új ülésszak. Mint értesülünk, a képviselő­ház új ülésszakának megnyitása nap szerint megállapítva még nincs. A kormány állítólag rajta van, hogy az országgyűlés összehívása a fontos és sürgős munkára való tekintettel mi­előbb megtörténjék. A jelek arra mutatnak, hogy ez csak a jövő hét végére várható, amikor is a képviselőhöz az alelnökök, jegyzők és bizottsá­gok megválasztása után megalakítja a delegációt és a kvóta-küldöttséget. A delegációt május 16-ikára hívják össze. Hohenlohe herceg és a magyar állam. Az ultra­ sovén magyar lapok, kiváltképpen amelyek sémita jelleggel bírnak, sokat írnak az utóbbi időkben arról az egyezményről, melyet a magyar állam és Hohen­lohe porosz herceg kötöttek egymással a Tátra birtokba vételére nézve. Ezzel az ügygyel a képvi­selőház annak idején foglalkozott s akkor fel­merültek a dolog káros és hasznos oldalai. Nekünk nem szándékunk itt újból felemlíteni az akkor elhangzottakat, de egyet még­sem hallgat­hatunk el. Miért nem foglalkoznak azok a soviniz­­must iparilag űző lapok egy más idegen faj magyar­­országi térfoglalásával. A zsidó fajéval. Tudtunkkal a galíciai százezrek beözönlése van olyan veszede­lem, mint­­ egy Hahenle­be. A népoktatási törvényjavaslat. A közokta­tásügyi miniszter a népoktatási törvényjavaslat előadói tervezetét szélesebb körű ankét elé fogja bocsátani. Ezt az ankétet valószínűleg május közepére hívja össze. Az ankét a képviselőház­ban lesz. Itt említjük meg, hogy a közoktatás­­ügyi minisztériumban tegnap szaktanácskozás volt, amely a tanítói képesítés ügyét tárgyalta. A beható és élénk eszmecserében a miniszté­rium tisztviselői és a meghívott tanférfiak vettek részt. Az ujpárt veresége Kassán. Bánffy Dezső báró zászlóbontása alkalmával Kassán is akadtak jámbor választópolgárok, kik az ujpárthoz akartak csatla­kozni. E végből mozgalmat indítottak a polgárság körében, elhatározták, hogy május első felében nagy­szabású pártszervező gyűlést tartanak, sőt az új párt elveinek szolgáló napilapot is akartak megindítani. E mozgalom — mint Kassáról jelentik — fiaskóval végződött, a pártszervező gyűlést bizonytalan időre elhalasztották és a napilap megindításáról is le­­mondtak. Államosítás Kecskeméten. A közoktatás­­ügyi miniszter Kecskemét város közönsége által ezelőtt három évvel felépített és négy osztályra berendezett polgári leányiskolát álla­mosította és az összes tanerőket állásukban megerősítette, illetőleg kinevezte. Szabadelvű pártszervezkedések. A szatmárme­gyei szabadelvű párt — mint Nagykárolyból jelen­tik— a vármegye járásaiban a nyár folyamán szer­vező gyűléseket fog rendezni, hogy ellensúlyozza a fü­ggetlenségi pártnak a vármegyében tartott őszi szervezkedését. A szervezkedés élén maga Kastóffy József főispán áll. A háromszéki szabadelvű párt—­ mint Sepsi-Szent-Györgyről írják — Nemes János gróf és Újvárossy József nagybirtokosok elnöklete alatt tegnap megalakult. A jegyzői munkálatok korlátozása. A közelmúlt napokban az ország ügyvédi és közjegyzői kamarái­nak küldöttei keresték fel a kormányt és a községi és közjegyzők munkálkodásának korlátozását kérték a tárgyalásra kerülő fizetésrendezési törvényjavaslat­tal kapcsolatban. Mint most értesülünk, a belügy­minisztérium már el is készítette a kilátásba helye­zett korlátozó rendeletet, amely tüzetesen megjelöli a jegyzők által végezhető magánmunkálatokat. A miniszteri rendelet a községi és közjegyzők fizetési rendezési törvényjavaslatának törvényerőre emelkedé­­sével lép életbe. Vasárnap, 1904. május 1.

Next