Alkotmány, 1904. július (9. évfolyam, 157-183. szám)

1904-07-01 / 157. szám

az abszolutizmus Ausztriába és Magyarországba. Következnek a Tisza politikájából egy végnélküli provizórium. Gazdasági egység, vámközösség, vámtarifa és nemzetközi szerződések, melyeket megkötnek a kormányok, de nem szentesítenek a törvényhozások. Az 1907-ig törvényben megszabott határidőt Tisza kiterjeszti önkényüleg a külföldi államokkal kötendő szerződések lejártáig. Vagy pedig azon bizonytalan ideig, amikor Ausztriában lesz olyan parlament, mely utólag megszavazza mindazokat a szerződéseket, amelyekre Magyarországot a Tisza-kormány kötelezni kívánja. Hátha azok a szerződések például a borvám, az állatkivitel, a gabonavámok, az iparvédelem, a magas textilvámok, a vasúti szállítás és egyéb fontos kérdésekben Magyarországra nézve károsak és rosszak ? A vámközösség kedvéért el kell azokat fogadnunk? Vagy ha akár gazdasági, akár közjogi szempontból egyik-másik ellenzék lehetetlenné teszi az ily módon erőszakolt szerződések becikkelyezését, mi lesz akkor? Tisza nem marad adós a felelettel. ez esetben is életbe léptéd az önhatalmúlag megkötött egyezségeket s a magyar országgyűlés vagy megadja neki a felmentést, vagy «ha muszáj», feloszlatja a Házat. Ez a fenyegetés semmi egyéb, mint bejelentése az abszolutizmusnak. Nincs már se 1867, se 1899-iki törvény, nincs alkotmányos viszonyunk Ausztriával, mely ha megdől, csak vagy a perszonális unió, vagy az abszolutizmus következnék, hanem marad csakis Tisza István gróf parancsoló akarata, ki a saját belátását, tekintélyét és hatalmát fölébe helyezi törvényhozásnak, alkotmánynak, államnak és mint diktátor lép a parlament és a nemzet elé. Megkegyelmez a parlamentnek, ha ez meghunyászkodik előtte és neki szolgál; ha nem teszi, törvények helyett rendeletekkel kormányoz s a választásokra hivatkozik, melyeket ő vezet kellett volna venniök, csak 12 felelt meg a felhívásnak, míg 13-an távol maradtak, dacára annak, hogy ezáltal biztosan kitették magukat az előrelátható császári kegyvesztésnek. Ez, szorosan előadva, Napóleonnak a történelemben oly híressé lett elválásának történeti lefolyása. Az eset nem egy tekintetben érdekes, de mindenesetre eléggé bonyolult; politikai tekintetek, kedvezőtlen időviszonyok, illetéktelen befolyások és intrikák talán egy egyházi természetű kérdésben sem zavarják annyira a tisztánlátást s nehezítik meg a helyes megítélést, mint éppen ebben. Sokszor megkísérelték már Napóleon ezen első, illetve második házassága érvényességének kérdését megfejteni, de a vélemények mindannyiszor eltérők maradtak. Míg némelyek az első házasságot, csupán mint polgári házasságot állították érvényesnek, mások egyházilag is annak mondták azt. Szóval az egyházjogászoknak itt bő terük van a vitatkozásra. Annyi bizonyos, hogy itt három kérdés jó mindenekelőtt tekintetbe: 1. Váljon Napoleon (polgári) házasságkötése Beauharnais Jozefinnel 1796 március 9-én érvényes volt-e? 2. Milyen érvénye volt a házasság egyházi megáldásának a császárkoronázás előtti napon 1804-ben és mi következik ebből Napóleon házassági elválását illetőleg? 3. Miként kell a Mária Lujzával kötött házasságot elbírálni? A kérdések természetesen szorosan összefüggenek s az ítélet mindháromra nézve egyformán kedvező vagy marasztaló lehet. A vélemények többsége most mégis az érvénytelenség mellett nyilatkozik. Napóleon házasságának érvényessége ellen Beauharnais Jozefinnel és melyekre előkészületeket tesz. Milyen választások lesznek ezek! De bizony a súlyos bonyodalmaknak nem lesz vége akkor sem. Mit gondol Tisza, ha az alkotmány sáncait felrobbantja, megszilárdítja viszonyunkat Ausztriával, vagy helyreállítja a nyugalmat Magyarországon? Ha áll azon feltevése, hogy a Reichsrath nem lesz s velünk szövetséges társunk kiegyezést nem köt, mi lesz akkor a delegációval? Hogyan látják el a közös ügyeket? A most megszavazott négyszázötven millióból ? Csupa provizórium a két állam közötti összes viszonyokban? Gondolják meg, akiket illet, hová fog ez vezetni, ha Tisza István gróf marad a kormány élén és forszírozza szerencsétlen politikáját. Budapest, június 30. Hogy mily után, mily módon, mily fokozatosan érhetjük el célunkat, ez nem programm, hanem a taktika kérdése. Engedje meg a Pesti Hírlap és minden szabadelvű, hogy ebben mi is annyi szabadsággal éljünk, amennyivel minden józan párt él; hogy akkor vessük fel a kérdést, mikor idején valónak látjuk és úgy, ahogy jónak látjuk. Különben minden katholikus tudja — és itt elsősorban a katholikus hit és egyház érdeke forog szóban — hogy ezekben a dolgokban és főleg a szentséget érdeklőkben az egyház az irányadó, az egyedüli illetékes és határozó. A képviselőház holnap pénteken délelőtt 10 órakor folytatja az állami költségvetés tárgyalását. Debrecen és a galaci átirat. Mint Debrecenből írják, az odavaló új párt Degenfeld József gróf elnöklésével értekezletet tartott, melyen a galaci konzulátus átiratáról volt szó. Az értekezleten elhatározták, hogy Debrecen város közgyűlése elé javaslatot terjesztenek és felkérik, hogy írjon fel a város nevében a képviselőházhoz, hogy az utasítsa a kormányt a magyar nyelv jogainak megvédésére és a külképviseletre, vonatkozó törvények betartására. Egyben elhatározták azt is, hogy hasonértelmű feliratok küldésére felkérik az ország valamennyi törvényhatóságát. A tátrai erdővásárlás. A Hohenlohe herceg és a magyar kormány között kötött birtokvételi szerződésnek a képviselőházban történt szóbahozása kapcsán annak idején Nesz Gyula összeférhetetlenségi bejelentést tett Münnich Aurél ellen és pedig a szerződéskötésnél való közbejárás címén. A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt ma délelőtt e tárgyban kihallgatta Scholcz Gyula, Javi Gusztáv miniszteri tanácsosokat, Kégl Ede jószágkormányzót, akik úgy nyilatkoztak, hogy Münnich a kérdéses dologban nem szerepelt mint közbenjáró. Csáky Zenó grófot, aki tanúként szintén be volt idézve, járásbírósága utján fogják kihallgatni. A bizottság határozatot még nem hozott. Miniszterelnökből vasútigazgató. Olasz újságok, ezek között a Voce del Ropolo azt a hírt közük, hogy Klumeczky báró, a Déli vasút igazgatója legközelebb nyugalomba vonul és utódja Széll Kálmán volt magyar miniszterelnök lesz. A szabadelvű párt legutóbb Szabolcs megyében alakult meg újra. Apponyi Albert gróf, úgy volt, hogy ma csütörtökön Budapestre jön. Amint most biztos forrásból értesülünk, Apponyi Albert csak aznap jön a fővárosba, amelyen záróbeszédét fogja elmondani a képviselőházban. , A képviselőház mentelmi bizottsága ma délután ülést tartott. Válász János képviselő kérvényét, melyben ügyének elhalasztását kérte, a bizottság elutasította, miután az ügy el van intézve. Szederkényi Nándor által mentelmi jogának megsértése ügyében tett bejelentés tárgyalására Szivák Imre kéri a bizottságot, hogy ad hoc elnököt válaszszon, miután az állítólagos mentelmi jogmegsértés éppen az ő képviselőházi felszólalása folytán történt. A bizottság ezen ügyre elnökké Klobusitzky Jánost választotta meg. Következett ezután Lengyel Zoltán mentelmi ügyének tárgyalása. A tanúkihallgatás miként foganatosítása iránti előzetes vita van, melyben Klay, Hadovanovich és Maróthy vettek részt, felolvastatott a főkapitány június hó 1-én kelt jelentése, továbbá Schmidt rendőrfelügyelő április 27-iki jelentése és ezután a bizottság megkezdette a tanúkihallgatást. Rudnay főkapitány hivatkozik a tényállás tekintetében június elseji jelentésére. Lehetetlen dolog a tömeg előtt beavatkozást tűrni a rendőrség eljárásába. Lengyel bekísérése egyenesen az ő rendeletére történt, miután saját szemeivel a hatóság elleni erőszakot látta. Schmidt Ede rendőrfelügyelő tanú ismétli az április 23-iki jelentésben előadottakat. Figyelmeztette Lengyelt, hogy ne avatkozzék a rendőrség eljárásába, ez azonban azt felelte, hogy joga van, mert törvényhozó. Figyelmeztetés után is megfogta a rendőröket karjuknál," félős volt, hogy Lengyel fellépése folytán a nagyszámú közönségnél rendetlenségek keletkeznek, mert nagy volt az izgalom. Bán Balázs rendőr, tanú azt mondja, hogy Lengyel megfogta a vállát és azt hangoztatta, hogy minő jogtalanság a bekisérés. A tanú azt felelte, hogy nincs joga a hivatalos el- A néppárt és a revízió. A Pesti Hírlap ma egy — nem néppárti — politikus szájába adott adott nyilatkozat formájában quasi részletezi, hogy a néppárt kebelében annak revizionális programmja tekintetében nézeteltérések vannak. Köszönjük a Pesti Hírlapnak, hogy figyelmeztet ezekre a nézeteltérésekre, amelyen egyébiránt a katholikus körökben aligha létezhetnek és Zichy János gróf nyilatkozata által azokban is eligazittottnak. Zichy Aladár gróf tegnap Szentpéteruron pregnanter formulázta a revizió programmját. F’l a programm pedig nem más, mint annak követelése, ami az egyház joga és a hit követelménye. Más egy pártprogramm és más az egy vagy más aktuális kérdésre vonatkozó állásfoglalás. A liberalizmus sohasem formulázta egész programmját, mégis tudjuk, hová vezet. De még az aktuális kérdések elé sem lépett soha formulázott programmal. Várt és ha opportunusnak ítélte, hát megváltoztatta állásfoglalását. A néppárt programmja nem titok. Zichy Aladár gróf kereken kimondja: védelme és visszakövetelése mindannak, ami a katholikus hitet megilleti és ami az egyház rendelkezése körébe tartozik. Tanítja ezt az egyház minden nemzedéknek és tudhatja minden fia ezen egyháznak. két leküzdhetetlen ok látszik küzdeni: a házasság felbonthatósága, melyet a törvény szövege szerint Napóleon legalább indirekte szándékolt és a felhatalmazott lelkész távolléte, aki ott mellőztetett. A későbbi egyházi megáldás Napóleon beleegyezésének hiánya miatt, úgy látszik, már nem tehette jóvá a mulasztást. Erre hivatkozott 1810. január 12-én Lesens abbé, a párisi érseki káptalan generális vikáriusa is, midőn az 1804. december 1-én történt utólagos egyházi megáldás dacára is, Napóleonnak Jozefinnel való házasságát érvénytelennek nyilvánította. Az utólagos egyházi megáldás érvényességét különben is kétessé tette a propiius parochus (saját lelkész) és a megkívánt tanuk hiánya. Végül alig tekinthető Napóleon második házassága Mária Lujzával is érvényesnek, már csak azért sem, mert a szenátus ítélete, mely első házasságát érvénytelennek nyilvánította, maga is érvénytelen és semmis volt, tehát a császárnak nem adhatott jogot egy új házasság kötésére. A nyilvánosság előtt Napoleon első házassága által kötve volt s kötve maradt mindaddig, mig annak érvénytelensége jogérvényes módon ki nem mondatott, mi jelen esetben az apostoli szék megkerülésével lehetetlen volt. Ezen nem változtat azon körülmény sem, hogy a párisi szenátus, tehát egy tisztán világi hatóság, — amely még kevésbé volt arra kompetens, mint az egyházi bíróság — a házassági elvárást kimondotta. Ehhez járul, hogy ez ítélet még világos ellenmondásban is volt a magától Napóleontól alkotott code-dal, mely nyíltan kimondotta, hogy a házasfelek közös óhajtása alapján határozottan ki van zárva azoknak egymástól való elválasztása. Bindorovics Zsigmond. ALKOTMÁNY. 157. szám. Péntek, 1904. július 1.