Alkotmány, 1904. július (9. évfolyam, 157-183. szám)

1904-07-01 / 157. szám

ALKOTMÁNY. 157. szám.­­ Péntek, 1904. julius 11. Szünet után ai vitát holnapra halasztották. Következtek az interpellációk. Polónyi Géza előadja, hogy Háromszékmegyében­­a tartós szárazság következtében legelőhiány van s­­az erdőtilalom következtében a nép erdei legelőhöz sem jut s ha mégis legeltet, megbírságolják. Kéri a földmivelésügyi kormány intézkedését. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter ezeket az intézkedéseket kilátásba helyezte. A választ az interpelláló tudomásul vette. A másik interpellációt Polónyi Géza a belügy-­­ miniszterhez intézte a román határon történő egész­­ségrendőri eljárás lassúsága miatt, mert ezen a címen a román határon átkelni kívánó magyarokat a román hatóságok napokig tartják vissza. Tisza István gróf belügyminiszter kijelenti, hogy erről hivatalos tudomása még nem volt, de meg fogja tenni a kellő lépéseket, hogy ilyen panaszokra ne legyen ok. A választ tudomásul vették. Az ülés egynegyed 3 órakor ért vé£ket. Szózat a papsághoz. *— Az uzsoráról. — Mózes istenigazában rákötötte a zsidók lel­kére: — Ha pénzt adsz kölcsön veled lakó szegény népemnek, ne zaklasd őt, mint a sarcoló, se uzsorával ne terheld ! Más helyen pedig: — Pénzedet ne add uzsorára neki és a gabo­nát rajta fölösen meg ne vedd. Ebből a két intelemből is világosan kitűnik, hogy Mózes — nagyon jól ismerte a zsidókat. S várjon a zsidók — Mózes intelmei elle­nére — napjainkban nem űznek uzsorát ? No, majd egy-két falusi példát bemutatok az életből. Megszorul a község juhásza: egyik vásártól a másikig potom húsz koronára volna szüksége s ez a vásár — véletlenül — egy hónap múlva fog bekövetkezni. Kölcsönt szívesen ad az árendás zsidó s a húsz koronára nem is kíván többet, csak egy kiló gyapjút az egy hónapra . .. No, most egy kicsit aránylatozzunk és szo­rozzunk vagy a szót szoros értelemben véve­­ sokszorozzunk! Egy kiló gyapjú árát vegyük 2.50 koronába, tehát a 20 korona egy hónap alatt 2.50 koronát hoz a zsidónak. Már most. Vagyis, a gyapjúra utazó árendás zsidónak pénze potom 150 percentre van kiadva. És ez így van minden zsidó kölcsönnél. Az 50 percent, 100 percent csak bagatell. Abban a községben a zsidónak nagyon jó szive van a néphez, a szapora garas különben behozza az elengedett forintokat. Szóval a zsidók a legarcátlanabb módon uzsoráskodnak, mintha nem ismernék Jeremiás prófétának siralmas szavait: — Jaj nekem, anyám ! Miért szültél engem, versengés férfiát, visszavonás férfiát az egész földön ? Uzsorára nem adtam, nem is vet­tem senkitől, mégis mindnyájan szidalmaznak engem. Jeremiás szavaiból egy kis krokodil-okosko­dással arra lehetne következtetni, hogy az uzso­rások megérdemlik a szidalmazást. Másrészt azonban ismerjük a bivalybőrnek azt a jeles tulajdonságát, hogy könnyebb ivású golyóbisokat visszapattant magáról, azért a jelen esetben is ne annyira szidalmazzunk, mint inkább e­rősen legyünk. — Vigilate! A falusi népet mi módon vehetjük ki az uzso­rás zsidó kezéből? Paptársaim, alakítsunk hitelszövetkezetet ! Más példa. A szegény földmives ember, mondjuk, május közepe táján megszorul kenyér dolgában. El­megy a zsidó szatócshoz s vesz nála egy zsák barnalisztet­— a jó Isten tudja hányadrendüt— 20 K. 1 hó 2.50 7# 100 » 12 » x. “ (12:1 X: 2 50 ) ( 100 : 20 2.50X12X100 ----------20----------) 150 tizennégy koronáért. Hanem azzal a kötelezett­séggel, hogy újkor, vagyis Péter-Pál után tizen­hat koronát fizet a tizennégy korona helyett. Vegyük csak elő ismét a krétát és arányla­tozzunk meg sokszorozzunk. 14 K. 100 » 1­5 hó 12 » 2 K. x. T.o _ (100:14 ( 12:P5 2 X 100 X 12 14 X 1*5 114 Itt is gyönge 10 percenti Azt kérdem már most, szeretett paptársaim: nem égbekiáltó bűn-e megengednünk, hogy az a szegény földmivelő ember továbbra is zsidó uzsora alatt nyögjön? Következésképpen nem égbekiáltó bűn-e, ha oly helyeken, melyek la­kossága érett a szövetkezetekre, még­sem ala­kítunk hitel- és fogyasztási szövetkezeteket Avagy nem eléggé érett a nép? Hát érleljük meg! A magyar nép józan és ta­nulékony s lassan kint rájön, hogy bolond ma­gyar az, aki mindig a maga kárán tanul. Ha a szövetkezeti eszmék országszerte elter­jednek, majd egy magyar község se lesz olyan ostoba, hogy kenyeret adjon a patkányoknak, hogy ne zörögjenek éjjel. Hanem inkább macs­kát tart. Aki segíteni akar a népen, az radikális eszkö­zökhöz folyamodjék. Ilyen radikális eszköz a zsidó uzsora és kapzsiság ellen a hitel- és fo­gyasztási szövetkezet. Tehát ahol lehet, alakít­suk meg mind a kettőt. Hogy legyen jó boltja — jó portékával, jó mértékkel és illő árakkal — továbbá olcsó pénz­forrása. Ne mondja senki, hogy a magyar nép nem tud összetartani. Nagyon is tud. Különösen tud pedig akkor, ha a csizma szörnyen szorítja a lábát. Aki nem hiszi, tegyen próbát és be fogja látni, hogy igazam van. Drégelypalánk, (Hontm.) Deák Antal: KÜLFÖLD. A Spanyolország és a Vatikán közötti egyezmény. Amaz egyezség, melyet Spanyol­­ország a Szentszékkel kötött a spanyol konkor­dátum megváltoztatása ügyében, 11 pontból áll. Jelentősebb megállapodásai a következők: Azok a vallásos társaságok, melyek az 1902. április 9-én kelt királyi dekrétum rendelkezéseinek ele­get tettek az egyezség ratifikációjánál, mint jogi személyek fognak tekintetni, de úgy saját statú­tumaik, mint az egyezség rendelkezésénél fogva, nem bírnak jogigénynyel állami támogatásra. A kánonjog szerint saját főnökük vezetése alatt fognak állani, a világi hatalomhoz való viszonyaik pedig az általános állami törvények szerint fognak megítéltetni. Esetleges differenciák barátságos uton fognak a Vatikán és Spanyolország között elintéztetek A rendházak, az államtól törvényileg meghatározott adókat ép úgy fogják fizetni, mint a spanyol alattvalók. De semmi kivételes adónak nem lesznek alá­vetve. A jelenleg létező rendházak tovább is fenmaradhatnak, de mostantól kezdve egy rend­ház sem nyitható meg királyi dekrétum nélkül. A felhatalmazás a hivatalos lapban lesz mindig nyilvánosságra hozva. Azon rendházak, melyek­ben tizenkettőnél kevesebb tag van, bezáratnak vagy más házakkal lesznek egyesítve, kivételt képeznek azon házak, melyek charitatív műkö­dést fejtenek ki, vagy tanítással vagy betegápo­lással foglalkoznak. A jövőben Sanyolországba új rendet nem lehet behozni, csak ha előbb a kormány és a Szentszék megegyez­tek s ha a királyi jóváhagyás is megtör­tént. Az iskola­testvérek eddigi jogaikban meg­hagyatnak. Az általános egyesületi törvény, va­lamint a közjog alaptételei, jelenben úgy, mint a jövőben minden társaságra teljes alkalmazást fognak nyerni, még ha vallásos célt szolgálnak is, de tagjaik nem élnek közös életet. Külföldiek semmiféle vallásos társulatot nem alakíthatnak Spanyolországban, ha előbb az állampolgári jo­got meg nem szerezték. Azok a szerzetesek, akik idegen állampolgá­rok s spanyol rendházban tartózkodnak, a kül­földiekre vonatkozó törvények alá fognak esni. Az igazságügyminiszter a létező rendek és tár­saságok jegyzékét evidenciában fogja tartani. A spanyol kormány a szenátusban már be is terjesztette a spanyol konkordátum megváltoz­tatását maga után vonó ememer egyezséget, de a kortet­ben tekintettel az ellenzék magatartá­sára s hangulatára alighanem csak őszszel fog­ják tárgyalni ez egyezményt. Combes vesztegetési ügye. A párisi ellen­zéki lapok arról értesülnek, hogy Lagrave-ot a kormány elmozdítja a st.­lousi kiállítás kormány­biztosságától s helyébe Cousin kereskedelmi mi­niszteri hivatalnokot nevezi ki. Az ellenzéki la­pok értesülése szerint Combes miniszterelnök­nek csak nagy nehezen sikerült ezt a határozatot kierőszakolnia a minisztertanácsban. A hereró-lázadás­ Berlinből jelentik, hogy július 20-ika táján újból három század gyalogságot küld a német kormány a délnyugat-afrikai harctérre, négy héttel később pedig egy újabb századot és két üteg tüzérséget. Egy tábori táviró-osztályt is el akar­nak küldeni, de erre nézve még folynak a tár­gyalások. Olaszország fegyverkezése. Az olasz lapok még mindig foglalkoznak Giolitti miniszterelnök ama kijelentésével, melyet a parlamentben tett a fegyverkezésre vonatkozólag. Giolitti ugyanis azt mondotta, hogy Olaszországnak most, midőn szövetséges és vele barátságos viszonyban álló államok veszik körül, nincsen oka reá, hogy fegyverkezzék. Hozzátette azonban, hogy ha a helyzet bármi tekintetben változnék, ő lesz az első, ki rendkívüli hitelt fog kérni a hadseregi flotta számára. Giolitti eme nyilatkozatát sokan most oda magyarázzák, hogy ez a helyzet nem sokára elő fog állni vagy legalább is a hármas­szövetség lejárásakor. A háború. Budapest, június 30. A háborúban fontos napok elé érkeztünk. Port­ Arthur három erődjének bevétele azt mu­tatja, hogy a japánok nemsokára kitűzik a zász­lót Port-Arthurban, hiszen az elfoglalt erődök már oly közel vannak Port-Arthurhoz, hogy azokról kényelmesen bombázhatják magát a vá­rost s a kikötőt is. A szárazföldön is mindjobban kialakul a hely­zet s veszedelmes kezd lenni Kuropatkinra. Eddig az volt a hir, hogy Kuroki Szinjangon át Kaicsu irányában halad s hogy erre tartanak Oku és Nodzu seregei is, de most arról érkezik hir, hogy Kuroki a Fensuilin hegységben lépett fel támadólag s három szorosból már ki is verte az oroszokat, úgy hogy most már Liaojang felé közeledik. Távirati jelentések­ Port-Arthur erődjeinek bevétele. London, június 30. Még eddig nem lehetett megállapítani, hogy a japánok által vasárnap elfoglalt három erősség Port- Arthurtól északkeletre vagy északnyugatra van-e ? Gsifuból érkezett levelek azt jelentik, hogy Port- Arthurban nagyon megfogytak az élelmiszerek. A helyőrségben demoralizáció és fegyelmetlenség ka­pott lábra. Az oroszok lerombolják a vár körül levő házakat, hogy szabad teret nyerjenek operációik számára. Tokió, június 30. A Port-Arthur mellett levő három erőd be­vételéről ide érkezett nem hivatalos jelentés azt mondja : A Csikvansan, Csitonsan és Locsosan erődöket vasárnap egész napon át tartott ütkö­zet után bevették. Az ütközet a két fél tüzérsé­gének harcával kezdődött. Japán részről az ösz­­szes fegyvernemekhez tartozó csapatok vettek részt az ütközetben. Először a Socsosan erődöt foglalták el és csakhamar azután a másik két erődöt. Az oroszok nyugati irányban visszavo­nultak. 40 halottjuk volt, a sebesültek száma még ismeretlen. A japánok halottakban és sebe­sültekben 3 tisztet és 100 embert vesztettek. Két orosz ágyút lövőszerrel együtt a japánok elfoglaltak.

Next