Alkotmány, 1904. augusztus (9. évfolyam, 184-208. szám)
1904-08-02 / 184. szám
ALKOTMÁNY. 184. szám. Kedd, 1904. augusztus 2. a nőtlenségről szóló törvényjavaslatot. Nem helyesli a polgári iskoláknak hetedik osztálylyal való kibővításét, mert ez csak újabb akadály a keyérkeresésben. A költségvetést nem szavazza meg. 01 percnyi szünet. Gaál Sándor nem tartja a mai viszonyokat alkalmasaknak arra, hogy az 1848 : XX. t.-cikk végrehajtásáról beszéljünk, mert ezzel a nemzetiségi alapon álló felekezeteken segítünk, ezeket pedig nem segíteni, hanem megfékezni kell. Hivatkozik a népoktatási ankétre, melyen Metianu metropolita egyházát nemzetiségi alapon állónak mondta és tiltakozott az ellen, hogy az ő iskoláikban a hittant magyarul tanítsák. Az állam a felügyeleti jogot politikai célok szolgálatába aljasította le, de a magyar állam szempontjából sohasem gyakorolta s az erdélyi iskolákon csak ezt a felírást olvassa: scola rontana. (Zaj.) Seess Dénes: Ez a magyar állam tekintélye! Gaál Sándor: A kormány, ahelyett, hogy az ilyen magyar-és közjogellenes felírásokkal szemben erélyesen járt volna el, az egyházi hatóságoknál könyörgött a feliratok eltávolításáért, persze elutasító választ kapott. Énnek idején vonult ki a főszolgabiró és a felírást bemeszeltette. Lengyel Zoltán: Ez a magyar állam tekintélye ! Gaál Sándor: Másutt is így van ez még. Szászrégenben egy tanítónő egy nyári iskolai mulatság alkalmával egy kis gyermeket, mert ez magyar nemzeti zászlócskával jelent meg, hazakergetett s mikor a gyermek apja ezért kérdőre vonta a tanítónőt, ez kijelentette, hogy jogosan kergette el a gyermeket, mert ez a terület nem Magyarország. Ugyanezen városban az iskolában a tannyelv német s a magyar anyanyelvű gyermekek is ezen a nyelven kötelesek tanulni. És ennek az iskolának a fentartására 15 százalékos pótadót szednek s ezt a miniszter jóváhagyta, íme, a belügyminiszteri nemzeti politika. (Felkiáltások balról: Botrány, gyalázat!) A szászrégeni gimnáziumban még ennél is cifrább állapotok vannak. (Halljuk! Halljuk! balról.) Ebben a gimnáziumban egy 50 oldalas történelmet tanítanak, mely Rákóczit kalandornak deklarálja s a 67-iki kiegyezésről szólva azt mondja, hogy a magyarok ekkor alkotmányt kaptak. (Nagy zaj balról.) Lengyel Zoltán: Erről a miniszterek nem tudnak. Gaál Sándor: Ugyanez a tankönyv országgyűlésünket Landtagnak nevezi. A földrajzi tankfmaak pedig nem ismer Magyarországot, csak Österreich-Ungarnt. Leteszi a két tankönyvet a Ház asztalára. Felhívja aztán a miniszter figyelmét a Gusztáv Adolf egyesületre, amely nálunk Magyarországon politikai agitációt fejt ki. Kéri a felekezeti tanítók fizetésrendezését. Ebben a tekintetben igen gyarlónak tartja a költségvetést és ezért azt nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lendt Adolf: A közalapítványi birtokok kezeléséről szól. Részletes felvilágosítást kér a minisztertől arról, hogy kik a bérlők, mennyit fizetnek és hová lesz a jövedelem. A miniszter egyszer már megígérte, hogy a közalapítványi birtokokat kisbérlőknek adja ki, újabban azonban ismét csak nagybérlőknek adta, ez pedig kárositása a népnek és az államnak. A miniszter azzal védi álláspontját, hogy jövedelmezővé akarja tenni a közalapítványok birtokait. Szóló is ezt akarja s ezért ostorozza a mostani viszonyok helytelenségeit. (Helyeslés balról.) A népet elszegényitette ez a gazdálkodási rendszer, ez a politika. Bizalmatlansággal fogadja mindazokat a tételeket, melyek a költségvetésben a közalapítványi birtokokra vonatkozólag fel vannak véve, mert ezekből nem lehet kellő tájékoztatást szerezni. Helyeslés balról. Kérdi a minisztert, hogyan lehetséges az, hogy évenként huszonkétezer korona szerepel a költségvetésben tankönyvbírálat címen ? Minden esztendőben írnak nálunk kétszáz tankönyvet ? Ezeket a tankönyveket valósággal üzletszerűen gyártatják egyes könyvkereskedők a velük szerződéses viszonyban álló írókkal s évenkint ujabb meg újabb könyveket sóznak a szegény szülők nyakára. Ugyanilyen állapotok vannak a tanszerek előállításánál és eladásánál is. Egy-két cég, melynek jó összeköttetései vannak, valósággal monopolizálta a tanszereket, a hazai tanszeripar rovására. Van a minisztérium kebelében egy úgynevezett a Tanszermúzeumi bizottság, melynek az a feladata, hogy az egyes iskolák részére megállapítsa, előírja a szükséges tanszereket. A minisztérium azután azt a munkát kinyomása és hivatalos szám alatt megküldi az iskolák igazgatóságának s benne van mindenikben egy cégnek a neve, melynél a tanszerek beszerezhetők. Érdekes azonban az, hogy Bécsben az ugyanazon minőségű és anyagi tanszerek sokkal olcsóbbak, mint annál a kereskedőnél, kit a minisztérium által kiadott jegyzék ajánl. Itt az árakat a minisztérium szabja meg. Eseteket sorol fel arra, hogy a kormány hogyan jár el az egyes kereskedőkkel és iparosokkal szemben. A népiskolák helyzetéről szólva felhívja a miniszter figyelmet a rakój uicai iskolánál fenforgó szabálytalanságokra. A költtségvetést nem fogad el, hanem határozati javasla tot nyújt be, hogy utasítsa a Ház a kultuszminisztert, hogy a közalapítványi birtokok bevételeiről és kiadásairól terjeszszen a Ház elé részletes számadást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az ülés 3 órakor ért véget. A zalatárnoki népgyűlés. Zala-Tárnok, július 31. (Saját tudósítónktól.) Nagysikerű, lelkes lefolyású népgyűlést tartott a zalaegerszegi kerület választópolgárainak meghívására az országgyűlési néppárt a zalamegyei Zala-Tárnokon. A gyűlésen a párt részéről Molnár János pápai főpap, Farkas József és Darányi Ferenc országgyűlési képviselők vettek részt. A fővárosi vendégeket Zala-Tárnok községe részéről hosszú kocsisorral fogadták s a megérkezéskor többek élén Pápa Péter választópolgár üdvözölte ékes köszöntőbeszéddel, majd bandériummal kisérték Martincsevics János vezetésével a községbe, melynek főterén több mint ezer főnyi hallgatóság előtt a népgyűlés lefolyt. Magán a gyűlésen többek között a következők voltak jelen: Majer István novai főbíró, Farkas István szolgabíró, Tornyos Gábor novai esperesplébános, Szilner József tárnoki plébános, Dancsecs János pákai alesperes, Horváth Vince nagylengyeli plébános, Mészáros Flóris csatári plébános, Tóth Sándor lentni plébános, Vas Jenő paskai káplán. A sűrű tömegben összegyűlt hallgatóság — amely ezer főnél többre rúgott — zajos éljenekkel köszöntötte a képviselőket, midőn azok a zöld lombokkal, nemzeti szinü zászlókkal és drapériákkal gyönyörűen díszített emelvényre léptek. A nagy éljenzés lecsendesedése után Szilner József tárnoki plébános üdvözölte a képviselőket néhány szóval, melyek a tömegből hatalmas visszhangot váltottak ki. Nagy figyelem között kezdett ezután szólni Molnár János pápai prelátus, aki a közönségnek nagy tetszése közepette a néppártnak eddig való működéséről beszélt és a nép érdekében folytatott országgyűlési küzdelmeknek adta történetét. Ugyancsak nagy lelkesedéssel hallgatták Darányi Ferencnek fejtegetéseit Deák Ferencről, és a kiegyezésnek a szabadelvű párt által eltorzított művéről. Farkas József, a zalaegerszegi kerület képviselője viharos éljenzés közepette lelkes szavakkal éltette a néppártot, a gyűlés rendezőit és közönségét Molnár János pápai prelátusnak befejező szavai után Szitne plébános megköszönte a gyűlés szónokainak fáradságát. Nagy tetszést és lelkesedést keltett ekkor Jakabfi Ferenc szent-kozma-dombjai földmivesnek beszéde, melyet a hallgatóság soraiból intézet az országgyűlési képviselőkhöz. Előadta, mekkora örömet keltett a kerületben a mai gyűlésnek, a képviselők látogatásának híre. A néppárt mostani küzdelme — mondotta a rendkívül értelmes és nagy szónoki tehetséggel megáldott polgár — eddig az utolsó fejezet a kereszténységért folytatott százados harcokban, melyek mindazáltal nem voltak képesek megtörni a nemzet szivét. Voltak idők, mikor vad pogány hadak tapostak keresztény hőseink porladozó tetemein s az egyenetlenség zászlói lobogtak az országban — de az isteni Gondviselés mégis megóvott minket! Most sem csüggedünk; a költő szavai szerint is «még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán» — se jobb kort a néppárt győzelmétől várjuk. Ne hagyja el e párt a nép ügyét, melynek sok fia már igy is a messze tengeren túl kénytelen megkeresni koldus-kenyerét, mert itthon már leroskadtak az élet terhe alatt s az anyaföld mostoha lett hozzájuk. Ünnepélyes fogadást lelt, hogy a nép az alkotmányosság nevében kibontott néppárti zászlót el nem hagyja s Isten áldását kérte a vezetőkre. A tüzes és sikerült beszéd lelkes hatása alatt ért véget a gyűlés, mely a néppártot és a zalai népet a megértésnek és kölcsönös bizalomnak újabb szálával kapcsolta össze. A háború. Budapest, ang. 1. A döntés napjai már meg vannak számlálva a keletázsiai harctéren. Kuroki Mukden felé tart s igy hátba támadja meg a Liaojangban veszteglő Kuropalkint, délről Haicsengnél nagy csata folyik, Keller gróf tábornokot megölte egy gránát s Port-Arthurnál a japánok az Aranyhegy kivételével elfoglaltak állítólag minden erődöt Mindezek az események azt láttatják, hogy a döntő ütközet küszöbön van. Távirataink a következők: Port-Arthur ostroma. London, aug. 1. A Reuter-ügynökség jelenti Csifuból: Egy idevaló japán kereskedő egy szavahihető kínaitól azt az értesítést kapta, hogy a japánok Port- Arthur előtt, az Aranyhegy kivételével az öszszes állásokat elfoglalták, miközben mindkét fél óriás veszteségeket szenvedett. Bár az orosz hírszerző iroda tagadja, hogy Port-Arthur elesett volna, mégis hiszi, hogy a japánok erősen előrenyomultak. Másrészről kínaiak, akik Port- Arthurt pénteken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a japánok a várost bevették. A bombázás, amely kedden kezdődött, csak pénteken csökkent, amikor a japánok az utolsó erődítményeket is megrohanták. London, aug. 1. Hire jár, hogy a japánok újabb nagy sikereket értek el Port Arthur körül. Azt is beszélik, hogy a japánok már az Aranyhegyet is elfoglalták s az oroszok maguk elsülyesztették hadihajóikat. A mandsuriai harctér. Berlin, augusztus 1. Szentpétervári jelentések szerint az udvarnál egyre nagyobb az izgalom s a háború sorsa miatt is nagyon aggódnak. Kuropatkmban már nem bízik senki. A dasicsaói ütközetet személyesen vezette és kétezer embert vesztett el. A szibériai vasút nem tud elég katonát szállítani. Naponkint csak körülbelül száz ember érkezik Mukdenbe , miután a legközelebbi helekben kizárólag muníciót és élelmet akarnak szállítani, új csapatok egyelőre nemognak a harctérre érkezni. Lesujtó hatást tesz az is, hogy a japánok minden helyet, amelyet meghódítottak, azonnal megerősítenek és sáncokat ásnak, úgy hogy ha esetleg visszavonulnának, az oroszok kénytelenek lennének minden sáncot szuronyrohammal bevenni. Szentpétervár, aug. 1. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti: Ma délig a mandzsuországi hadsereg harcélén mi sem változott. Hadseregünk déli arcvonalával szemben jelentékeny japán haderők összpontosulnak. 29-én japán csapat vonult előre dél felől, de csak a Kaicsiangtungtól keletre lévő vasúti vonal közelében lévő útszorost szállotta meg. Vinncsen irányában megállapították, hogy ellenséges csapatok vonulnak előre az arcél közepéből és a kahualíngi állásunk baloldala felöl. Az ellenség előrevonulását, mely portyázás jellegével bírt, állásunkból intézett fegyver- és ágyutűzzel tartóztattuk fel. A londoni követség Oku tábornok egy táviratát közli, amelyben arról tesz jelentést, hogy a japán hadseregnek vasicsaora 24-én intézett támadásakor részünkről mintegy öt hadosztály száz ágyuval vett volna részt a küzdelemben és hogy a japánok állásainkra intézett támadás után kiűztek volna bennünket állásainkból Dasicsao felé. Valósággal azonban részünkről sokkal kisebb hadsereg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglaltuk el, hogy az ellenséget felartóztassuk, nem pedig, hogy nyakason védekezzünk. A japánok tényleg több támadást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puskatfsz késő éjjelig tartott. Állásainkat megtartottuk és csak azért vonultunk ki azokból, mert a parancsnok nem tartotta lehetségesnek, hogy a másikkal küzdelembe bocsátkozhassunk, mivelhogy tizenhat kilométer kiterjedésű állást kellett neki védelmeznie. Csapatainknak állásaikból való visszavonulása nagy meglepetés volt a japánok számára. Elpusztult orosz hajók, Tokio, augusztus 1. (Reuters) Togo tengernagy elkésve érkezett jelentése beszámol egy ütközetről, mely a tor-