Alkotmány, 1904. szeptember (9. évfolyam, 209-234. szám)

1904-09-01 / 209. szám

ALKOTMÁNY. 209. szám.__________ vágyaink nincsenek. Az Ausztriával való közösség azonban belevisz mindama bajokba és terhekbe, melyeket a jövő meghozhat. A Habsburgok trónjának védelme pedig a jövőben a lovagias és királyhű magyar nemzetnek lesz az osztályrésze. Olaszországnak szinte nincs mit félnie Magyarországtól. Terveit sem gátolhatja. Viszont a mi aspirációink meg őt nem feszélyezik. Olaszország csak a német aspirációkat nézi féltékenyen. Az olasz és osztrák politika nem férhetnek meg. Mi tehát tulajdonképpen a nagyhatalmi voltunknak, illetve ennek az ábrándnak vagyunk áldozatai. Az olasz izgatottság minket ezért érdekel, de egyúttal ezért sötétlik felettünk a jövő. S a népek ösztöne nem szokott csalni. Ez pedig minden félhivatalos cáfolatok és külügyminiszteri nyilatkozatok dacára is rosszat sejt. Hiába írják a kormányok lapjai, hogy nyugodt minden, hogy a viszony barátságos voltát semmi sem zavarja, a közvéleményben tovább kisért a Galilei eppur si muove-je. Budapest, augusztus 31. A katonai nyelvrendelet. Egy német félhivatalos estilap írja: A hadügyminiszternek legújabb rendelete kapcsán keletkezett bécsi sajtóforrongás a katonai köröket, mint nekünk Bécsből jelentik, nagy mértékben meglepte. Minden katona tudja, hogy itt nem egészen új intézkedésekről van szó, hanem egy tizenegy év óta fennálló elv végrehajtásának javításáról és tökéletesítéséről. Bauer hadügyminiszter már 1903- ban bocsátott ki a katonai hatóságok magyar levelezése dolgában rendeletet, mely a mostani rendelettel azonos alapokon nyugszik. Elvi tekintetben a két rendelet között csak ott a különbség, ahol a régi intézkedéseket gyakorlati okokból sem lehetett fentartani. Egyebekben a gyakorlatban a katonai hatóságok már régebben magyarul leveleznek, hogy a fordításokkal járó késedelmeskedéseknek ját dicsérik. A szobrok, melyek az oltárokat diszítik, hasonlóképpen egy fiatal, erős tehetségű művész műterméből kerültek ki s nem külföldről importált holmik, melyekkel eddig bőven elárasztottak bennünket. Kopics János a szerzője a szobroknak, melyek csupa magyarországi szenteket ábrázolnak, u. m. Sz. Jeromost, Sz. Istvánt, Sz. Lászlót, Sz. Erzsébetet és árpádházi boldog Margitot. Egy másik művész , Stein János Gábor is részt vett a templom díszítésében s oltárképeit mahagóni fára festette, köztük a szentatyák képeit aranyozott, vésett háttérrel. A Szűz Mária-oltáron két képe látható, az «Annuntiatio» és «Krisztus siratása.» A Szent József-oltár mezőit szintén Stein képei töltik ki, Sz. Ambrus, Nagy Sz. Vazul, Sz. Terézia, Sz. Ágoston, Sz. Bernát, kér. Sz. János alakjait ábrázolva. Az oltárokon kívül a szószék és a keresztelő kút érdemelnek különösebb figyelmet. A szószék bimbódíszes, vaskos márványoszlopokon nyugszik, oldalát lizénák négy mezőre osztják, melyekben a négy evangélista domborművű alakja látható, aranyozott hátterükben a szokásos jelvényekkel. A keresztelő kút egy darab márványból faragott, félgömb idomú medence. Fedelét egy darab vörösréz-lemezből vert, díszített félgömb alkotja, mely összhatásában némileg emlékeztet a Szilveszter-féle szent koronára. Az orgona, gyóntatószék, padok, a harangok stb. mind stílszerű tervek szerint elsőrangú hazai cégek műhelyéből kerültek ki. Az egész templom gazdagodását jelenti monumentális építészetünknek s felejthetlenné teszi az építtető főpap nevét, ki a két év alatt ilyen pompás ruhába öltöztetett templomot augusztus hó 20-án szentelte fel. Rövid, hézagos ismertetést adhattunk e sorokban erről az uj templomról, melynek tiszta stilszerüségéről, építészeti szépségeiről kimerítően ír Matuszka Mihály. A monográfia ára 3 korona s kapható a szerzőnél, Nagykállóban. Csütörtök, 1904. szeptember 1. elejét vegyék. Az a bécsi lapvélemény, hogy most már a lengyelek, csehek stb. hasonló vivvivmányt fognak követelni, nem vehető komolyan, mert létezik ugyan magyar állam és magyar államnyelv, de lengyel, cseh vagy szlovén állam egyelőre nem létezik s azért minden ilyen irányú analógia képtelenség. A pécskai választás. Aradról táviratozzák, hogy Arad megye központi választmánya a pécskai pótválasztást szeptember 13-ára tűzte ki. A választás Herczeg Ferenc szabadelvű párti és Zlinszky István függetlenségi párti jelölt között fog lefolyni. Szentesített törvénycikkek. A hivatalos lap mai száma a következő legújabban szentesített törvénycikkeket közli: 1904. évi XIX. törvénycikk Sándor község közigazgatási és országgyűlési képviselőválasztókerületi átkebelezéséről; 1904. évi XX. törvénycikk a császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és képző-intézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 250 állami alapítványi helyről szóló 1897-ik évi XXII. törvénycikk módosításáról; 1904. évi XXI. törvénycikk az 1904. évi állami költségvetésről; 1904. évi XXII. törvénycikk a szab. osztrákmagyar államvasut-társaságtól felvett 10.000.000 korona előleg törlesztetten részének visszafizetéséről; 1904. évi XXIII. törvénycikk a mérsékelt áru marhasáról szóló 1897. évi I. törvénycikk módosításáról; 1904. évi XXIV. törvénycikk az «ő felsége a király védnöksége alatt álló szegénysorsu tüdőbetegek szanatórium-egyesülete Budapesten» című egyesület által felveendő nyereménykölcsön engedélyezéséről. AUSZTRIA, Koerber útja. A bíróságok megszemlélése után a miniszterelnök a helytartóság tisztviselőit fogadta és ez alkalommal hangsúlyozta, hogy azt hiszi, hogy legméltóbban azzal fejezte ki Galícia iránti érzületét, hogy Potockit ajánlotta a helytartói állásra. KÜLFÖLD: A francia püspökök ügye Rómában. Míg Monsignor Le Nordez ügyében a hivatalos titok legpontosabb megőrzése mellett tovább tart a kánonok értelmében való eljárás, addig Monsignor Geail lavali püspök ügye máris elintézést nyert, amennyiben a főpásztor a Szentatya óhajtásának dicséretesen megfelelve, lemondott egyházmegyéjéről. Ezzel hirtelen vége szakadt az egyház ellenségei merész kombinációinak, akik főleg és pedig, amint ezek után nyilvánvaló, minden jogosultság nélkül, a lavasi püspök ellenállását akarták a Szentszék ellen indítandó, nagyobb arányú harc egyik főtámaszává avatni. A francia katholikus sajtó természetesen örül ennek az eredménynek. A köztársasági lapok Combes miniszterelnökön mulatnak, aki, mint a republique Frangaise gúnyosan megjegyzi, most magára maradt nagy hangon hirdetett" skizmájával. Valószínű, hogy Combes, tekintve hajthatatlan energiáját, mégis megcsinálja a rég emlegetett gallikán egyházat, melynek feje, hierarchiája és hivő egyetemessége az ő mindent betöltő egyénisége lesz. A szerb király koronázása. Többszörös elhalasztások után a kormány végre szeptember 8-ára tűzte ki a szerb király ünnepélyes megkoronázását. A hivatalos lapban közzétett programm szerint az ünnepségek szeptember 7-én délután a koronázási jelvényeknek a konokból a székesegyházba való ünnepélyes átvitelével kezdődnek. A koronázási jelvények tudvalevőleg egy párisi ékszerésznél készültek és a napokban érkeztek Belgrádba. A korona, amelybe Kara Györgye popolai hősi fölkelésére emlékeztető fölírást véstek, valamint a birodalmi alma is nemes egyszerűségükkel tűnnek föl. Csupán a jogart disziti egy 13 karátos gyémánt, mely Kara Györgye régi lovassági kardjából való. Az összes jelvények egy régi ágyú bronzanyagából készültek, melyet a Popola melletti fölkeléskor használtak. A koronázási szertartást a nemzeti egyház rítusa szerint a metropolita végzi. Szeptember 9-én a banjicai réten tartott katonai díszszemlével és estélylyel fejezik be a koronázási ünnepségeket. Cettinjeből jelentik Danillo montenegrói örökös herceg és neje a külügyminiszter kíséretében Péter király koronázására Belgrádba fognak utazni. Hangulatkeltés Ausztria ellen. Valahányszor megerősödnek azok a panaszok, melyekkel Olaszország kalandosvérű elemei Ausztria ellen, mint az olasz nemzeti egység ádáz ellensége ellen izgatnak, bizonyos lapok képviselői múlhatlan kötelességüknek tartják a «nagy Garibaldi» kisfiát, Ricciotti Garibaldit vagy valami más rokon ivadékát meginterjúvolni a helyzetről. Most a Corriere della Sera óhajtott a közönség igényeinek szolgálni, mikor az öreg Garibaldi sógorát, Canzio generálist megszólaltatta. A «generális» «az olasz egység kiépítését oly ideálnak» tartja, «melyet a nemzetnek sohasem szabad szeme elöl tévesztenie». A kis desperáció e tétel fejtegetése körül olyanokat mondott, amiket igazán kár volt egy magát komolyan számbaveendőnek minősítő politikai napilap hasábjain reprodukálni. Hogy Ausztriával előbb-utóbb háborúja lesz Itáliának, azt Canzio természetesnek tartja és ha a rendes olasz hadsereg ellenállásától nem tartana, legjobban szeretne «önkéntes csapatok betörésével hozzáfogni a nemzeti egység kiépítéséhez.» Ferenc József király és császár halála után, Canzio szerint, Németország majd Triesztet akarja. Ha ez sikerülne, ez az olasz nemzeti törekvések alkonyát jelentené. Erre az esetre tehát a hivatalos Olaszország komoly fellépése biztosan elvárható. Trieszt és Trient az a két pont, melyre minden olasz hazafinak szüntelenül gondolnia kell. Ha ezeket a furcsaságokat olvassuk és hozzáveszszük, hogy az olasz zuglapocskák napról-napra vérszagú vezércikkekben tombolják ki hazafias hevüket az osztrák szomszéd ellen, tényleg méltányosaknak kell ítélnünk egy bécsi félhivatalos határozott kifogásait, melyekben a szövetséges államok viszonyának mesterséges elmérgesítését célzó hírlapi közlemények egyre szaporább megjelenését kifogásolja. A háború, Budapest, augusztus 31. Liaojangnál nagy ütközet folyik. Ennyi már kétségtelen a táviratokból, minden egyéb azonban kombináció. Hogy Moszkva vagy Szedán lesz-e Liaojang az oroszokra nézve, azon ma vitatkozni valóban meddő dolog, úgyszintén korai dolog a liaojangi ütközetről a háború végleges eredményét akarni megállapítani. A harc tegnap reggel kezdődött meg, a legnagyobb valószínűség szerint azonban ez csak az előcsapatok harca még, melyek több kilométerrel voltak előtolva. A hadsereg zöme még aligha bocsátkozott ütközetbe, de valószínűleg bele fog menni s nem áll az, hogy Kuropatkin máris kiürítette Liaojang egy részét , hogy nagyobb ütközet nélkül akar visszavonulni. A harcolók számát oly nagyra becsülik, hogy ha e számítás helyes, akkor egy csatatéren még soha sem állott egymással szemben ekkora hadsereg. Az orosz sereg ugyanis a jelentések szerint 248 ezer emberből áll 674 ágyúval, a japán hadsereg pedig 330 ezer emberből 940 ágyúval. A múlt század ütközeteinél a hadakozók száma ez volt: Wagram, 1809. 181,700 francia, 128,600 osztrák. Veszteség halottakban és sebesültekben összesen 55,800 ember. Lipcse, 1813. Összesen 301,500 szövetséges, 171,000 francia. Veszteség halottakban, sebesültekben és foglyokban 53,000, illetőleg 60,000 ember. Königgrütz, 1866, 220,982 porosz és 215,134 osztrák és szász. Veszteség halottakban és sebesültekben porosz részről 9172 ember, osztrák részről foglyokkal együtt 44,313. Távirati jelentések: Ütközet Liaojangnál Berlin, aug. 31. Liaojangnál már tegnap reggel megkezdődött a döntő ütközet, a japán gyalogság pedig már négy órakor egyes helyeken megkezdte a támadást. A japánok ágyútüzelése az egész vonalon reggel fél hat órakor kezdődött. Az ágyutüzelés az oroszoknak nagy veszteséget okozott, de azért pozícióikat mindenütt megtartották. A keleti részen a japánok kénytelenek voltak előrenyomulásukat megszüntetni. Szentpétervár, aug. 31. Az orosz távirati ügynökségnek jelentik Mukdenből mai kelettel. Hírek érkeztek, hogy ma reggel óta Liaojangban csökönyös küzdelem folyik. A japánok összes kísérleteit, hogy szárnyainkat megkerüljék, visszaverték. Azt mondják, hogy az ellenség több mint tíz ágyút vesztett.