Alkotmány, 1904. október (9. évfolyam, 235-261. szám)

1904-10-01 / 235. szám

ALKOTMÁNY. 235. szám. ..................■■■■­............................. . L­z 1867-iki fundamentális törvényeket is sérti és negligálja, ez már nem nézhető el. A törvények ilyen kijátszása megingat minden hitet a törvényekben. Lerontja a törvénytiszteletet az egyénben s a tömeg­ben egyaránt Pedig mi lesz abból az országból, ahol már a törvények se szen­tek, ahol kivész a törvény iránti jogérzék is s ahol maga a kormány, a tekintély tanítja a polgárokat a törvényszegésre? Ilyen újabb provokáció volna az is, ha a provizórikus olasz szerződést is a kormány csak benyújtaná, de tárgyalás alá nem bocsátaná. S jóllehet a dolog jelentősé­gére nézve kisebb annál, amit Tisza gróf a kiegyezésre és a végleges szerződésekre nézve tervez, mégis frappáns törvénysér­tés volna. Előre vetné a jövendők árnyé­kát. A törvények semmibe vételére cini­kus példa volna. Budapest, szeptember 30. Rakovszky István beszámolója. Rakovszky István országgyűlési képviselő, az­ országgyűlési néppárt alelnöke a csornai választókerületben beszámolót fog tartani és ebből a célból leg­közelebb körutat tesz a kerületben. A többek között október 9-én Csornán tart beszédet, mely­ben foglalkozni fog Hodossy Imre kisszebeni be­szédével. Rakovszky Istvánt több néppárti kép­viselő kiséri el útján. Az olasz kereskedelmi provizórium­ Ró­mából táviratoztak. A hivatalos lap ma esti száma közzétesz egy miniszteri rendeletet, amely­­lyel az Ausztria-Magyarországgal fennálló keres­kedelmi provizórium október 15-éig meghosszab­­bíttatik. Bécsből jelentik, hogy a ma közzétett rende­let alapján, melylyel a kormány felhatalmazást nyert az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszony rendezésére, utasították a vám­hivatalokat, hogy az Olaszországgal való forgal­mat október 1-től október 15-ig bezárólag a status quo alapján kezeljék. Az Itáliával az október 15-ike után következő időre nézve tör­tént egyezmény végrehajtására legközelebb meg­jelennek a külön rendeletek. E rendeletek tar-talmáról a cs. kir. kereskedelemügyi miniszté­rium máris értesítette a kereskedelmi és iparka­marákat.­­.1­20 . Magára az olasz szerződésre jellemző világot vet Paniano ama nyilatkozata, hogy alaptalan az az aggodalom, mintha az Olaszország és Ausztria- Magyarország közt létrejött kereskedelmi szerződés nem védené meg az olasz gazdasági érdekeket. Soha még kereskedelmi szerződésben annyira nem talál­tak érvényesülésre az olasz mezőgazdaság érdekei, mint éppen a mostaniban. Ez a nyilatkozat meg akarja nyugtatni az apuliai érdekelteket, akik tün­tetésre készülnek a kereskedelmi szerződés és a kormány ellen a horvám-záradék elejtése miatt. A külügyminiszter a királynál. Mint Bécsből je­lentik, a király tegnap délután Golachowski gróf külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Uj államtitkár. Megírtuk lapunk egyik mi­napi számában, hogy a király ruhmwerthi Ra­­paics Radó miniszteri tanácsost második föld­mi­velésü­gyi államtitkárrá kinevezte. A kineve­zést a hivatalos lap mai száma közli. Főispánból ügyvéd. Mint Zomborból jelentik, Schmansz Endre bajai és szabadkai főispán legkö­zelebb megválik állásától és Apatinban — ügyvédi irodát nyit. A horvát tartománygyűlés. Mint Zágrábból jelentik, a horvát tartománygyűlés november elején fog összeülni és ülésének első tárgya a Magyar­­országgal megkötött pénzügyi egyezmény lesz. Az 1905-iki költségvetésben benne lesz az állami tiszt­viselők fizetésjavítása is, ami magyar mintára fog történni. Hír szerint a szerbek kívánságára egy úgynevezett interkonfesszionális törvényt is fognak az országgyűlés elé terjeszteni, amelylyel szabá­lyozni fogják az egyes vallásfelekezetek közötti jog­viszonyt. A magyar nyelv a külképviseletben. Debrecenből jelentik, hogy Hajdú vármegye tegnapi közgyűlésén Debrecen város határozatát a magyar nyelv- és jel­vényeknek a külképviseletben való érvényesítésére vonatkozólag pártolólag tudomásul vették és a kép­viselőházhoz hasonló szellemben feliratot intéznek. Hajdú-Böszörmény javaslatát, hogy március 15-ikének nemzeti ünneppé tételéért írjanak fel a képviselőház­hoz, elfogadták. Lovak és zsokék. — Az Alkotmány eredeti tárcája.­­ Talán Angliát kivéve egész Európában sehol sem dühöng a lóverseny szeretete oly széles körökben, mint Magyarországon. Albion fia nem­zeti ünnepnek tekinti a derby napját; ezen a napon szünetel a parlament működése, szünetel az ipar, kereskedelem s ünneplőbe öltözik még az is, aki egyébként utcát söpör. Angliában ideá­lis sportszempontok izgatják a turslátogatók jó részét s nemzeti büszkeségét elégíti ki, midőn St.­Amant leveri a francia Gouvernant-t. Nálunk azonban pénzért játszik majdnem mindenki. Érdekes lélektani megfigyeléseket tehet az, aki a mostani őszi meeting valamelyik versenynap­ján a Kerepesi- vagy a C­sömöri-úton végig megy. A főváros társadalmának minden rétege képvi­selve van a hömpölygő tömegben. Arisztokraták, bankárok, katonatisztek, hivatalnokok, kereske­dők, napszámosok és kóbor cselédlányok egy­forma szenvedéllyel bújják a sportlapot és siet­nek lázas arccal, izgatott léptekkel a verseny­térre. A lósportban van egy kevés tudomány is, mert aki nyerni akar, sokfélét kell tudnia. A ló család­fája, a súlyviszonyok eloszlása, az állóképesség, a zsoké képessége, mind fontos tényezők a ne­mes telivér futásában. Aki ezeket szerencsésen kombinálja, tudomása van az istállóból kiszi­várgó hírekről, pénze van elég s higgadtságát mindenkor meg tudja őrizni — nyerhet. Ezek a feltételek azonban csak az istállótulajdonosoknál találhatók fel. A nagyközönség kevés kivétellel veszit, veszit és veszit, ha még oly jól tudja is a lovak pedigréjét. Ez érthető, ha elgondoljuk, hogy a totalizátor a közönség befizetett pénzéből csak 80 százalé­kot ad vissza. A lefogott 20 százalék a szegény­alapra s a lovaregylet céljaira megy. Példával is demonstrálható a dolog ilyképpen: a közön­ség fogad s befizet egy versenynapon a totaliza­­tornek, mondjuk, 100.000 koronák A totalizator ebből 20.000 koronát lefog, a többit a nyerte­seknek szétosztja. A közönség tehát 20 százalé­kot okvetlenül veszít. Vannak persze szerencsések, akiknek ebben a veszteségben ideig-óráig nincs részük s akik egy-egy meeting végén szerencsé­sen zárják le kasszájukat, de ezeknél aránytala­nul több az olyan játékos, aki egzisztenciáját rendítette meg súlyos veszteségeivel s fogadko­­zik, hogy sohase lép többet a turf mezejére, de azért az első ló megjelentével újból ott van a versenytéren. A lóverseny magában is szép és izgató látvá­nyosság, de ez kevés volna még ahhoz az óriási népszerűséghez, melyben részesül. Legtöbbeket az a tudat csal ki, hogy öt forinttal egy félnap alatt ezreket lehet szerezni. Egy-egy fizetség, mely 10 koronára 1150 koronát juttat az em­ber kezéhez, mint volt három év előtt Ladon győzelme, kétségtelenül erős csalogató. Tavaly egy szegény szabómester 25 koronával fogott meg egy outsidert, amely helyre valami 1200 koronát fizetett. Állítólag nyomban haza szaladt s egy hét múltán csinos üzlete volt a körúton. Az ilyen esetek minden szónál jobban hatnak. Ez azonban vajmi ritka. A szerencsés nyerők többnyire könnyelműen elherdálják a fáradság nélkül szerzett pénzt, mert a nyerés örömére egyet mulatni muszáj. Az a varázs is, mely egy-egy zsokét körül­vesz, számottevő tényező a lóversenyek nép­szerűségében. Európában a bankároknak és a zsokéknak van legjobb fizetésük. Kiváló zsoké­nak nem kerül fáradságába 10—15 év alatt milliókat szerezni. A mi­ Taraiunk például túl van a millión s aminő takarékos, józan ameri­kai, még néhányat szerezhet, ha időközben ál­dozatul nem esik mesterségének. Mert nincs könnyű dolga a zsokénak. Ez a derék, nagyfejű Tarai, aki valódi példányképe a becsületes zso­kénak, mikor egy-egy amerikai utjából tavaszra hozzánk visszatér, 69-70 kilóról kell, hogy 41 kilóra leolvadjon. Naponta fürdőzik, gőzben, melegben, hidegben, majd pokrócokba takarva szalad a forró napon, alig eszik s emellett foly­ton lovagol. Az önmegtagadásnak egy hosszú skálája az élete s mégis mindig jókedvű, szere­tetreméltó és becsületes, aki megérdemli a kö­zönség rokonszenvét. Persze van is fizetése. Gazdáitól kap 50—60.000 koronát, második és harmadik engagementjából is csöppen néhány ezer forint, azonkívül tekintélyes összegekre rúg az az összeg, melyet idegen istállóktól kap lovaglásaiért, nemkülönben az a százalék, ami­hez győzelmei révén jut. Stern, a kiváló francia­­országi lovas, aki az idén a bécsi derbyt megnyerte, állítólag 17.000 koronát kapott egy lovaglásáért. Ily gazdag honorálás mellett nem csodálható, hogy sokan bánkódnak azon, miért nem a zsokémesterség rögös mesgyéin próbál­tak életpályát. Eme tekintélyes zsoké­fizetések mellett érthető, hogy az egyes lovaknak is óriási az értéke. A nevezetesebb egyévesek vásárlásánál nem ritka, hogy 20— 30.000 forintot adnak egy jó szárma­zású lóért. Oly telivérnek pedig, mely futásaival dicsőséget szerzett nevének és gazdájának, pláne nagy az értéke. Sceptre-t, az angol lóversenyek egyik legnevezetesebb szereplőjét, a német kor­mány tavaly fél millió koronáért vásárolta meg tenyésztési célokra. A magyarországi Macdo­­naldért, mely már ide s­tova kivonül a verse­­­­nyekből, nemrégiben 40.000 koronát ígértek s gazdája nem adta oda abban a biztos tudatban. 2 Szombat, 1904. október 1. Változás a diplomáciában. Szófiából táviratoz­zék, hogy Forgóért grófot, Magyarország és Ausztria szófiai ügyvivőjét követségi tanácsossá nevezték ki a kri­ináli nagykövetséghez. A szófiai diplomáciai ügynökség vezetését a jövő hónap elején Braun báró, címzetes követ veszi át. Ferdinánd fejedelem tegnap búcsukihallgatáson fogadta Forgách grófot és a polgári érdemrend nagy tiszti keresztjével tün­tette ki. Beszámoló: Lendl Adolf dr., a temesrékási vá­lasztók országgyűlési képviselője a napokban meg­látogatta kerületét és Szirbova, Dragsina, Vadász­­erdő, Topolovec és Temesújlak községekben beszá­moló beszédet mondott. Ötödik országos katholikus nagygyűlés. Budapest, szeptember 30. Széchényi Miklós gróf győri püspök, az idei katholikus nagygyűlés ügyében a következő le­velet intézte ifj. Zichy János grófhoz, a nagy­gyűlés elnökéhez: Méltóságos Gróf Elnök Úr! Szeptember hó 24-iki kelettel Méltóságodnak hozzám intézett soraira vonatkozólag van sze­rencsém tisztelettel tudomására hozni, hogy az idei katholikus nagygyűlésre a védnökséget a leg­nagyobb lelki örömmel elfogadom s azon sze­mélyesen is résztvenni kivánok. Legközelebb megjelenő körlevelemben a nagy­gyűlés idejét idő papságommal és híveimmel közlöm, egyben felszólítom őket, hogy velem együtt azon minél számosabban részt vegyenek. Az édes Jézus szent Szivébe ajánlom a ka­tholikus nagygyűlés sikerét, mely remélem most, amikor a szent Szűz nagyobb tiszteletének a Regnum Marianumban terjedését, régi fényébe való visszaállítását célozza, a legnagyobb lelki haszonnal fog járni édes hazánkra és minden résztvevőre.­ Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem igaz nyilvánítását Szany, 1904. szeptember hó 28. Széchényi Miklós gróf, győri püspök. A nagygyűlés rendező bizottsága tisztelettel kéri a vidéki katholikus közönséget, hogy a nagygyűlésre való jelentkezéssel egyidejűleg a tagsági díjat is megküldeni szíveskedjenek, mert enélkül az iroda — hogy zavar ne támadjon — nem küldheti meg a tagsági jegyet.

Next