Alkotmány, 1904. november (9. évfolyam, 262-287. szám)

1904-11-01 / 262. szám

ALKOTMÁNY. 262. szám. anyagi jogot is felölelik — kibővítve közrebocsátotta. Várady munkája igy a rendeletet a papság hagyatéki ügyének valóságos forrásává tette. Meg van benne minden idevonatkozó törvény és rendelet s mindaz kitünően áttekinthető módon. A szép kiállítású, füzet, mely a papokon kívül a jogászközönségnek is nélkülözhetetlen forrásma, a Szent-István-Társulatnál kapható 80 fillérért. A «nagy palóc» — szász jelmezben. Pikáns hír érkezik a fogarasi kerületből, amelyet ez idő szerint a «nagy palóc», Mikszáth Kálmán képvisel az országgyűlésen. A kerület érdemes képviselője ugyanis legutóbb beszámolót tartott választói körében, akik túlnyomóan szász nemzetiségűek és így természetesen nyilatkozatra késztették Mikszáthot a tárgyalás előtt álló népokoktatási törvényjavaslatot illetőleg, már csak azért is, mert a törvényjavaslat több pontja intézkedéseket tartalmaz a nemzetiségi iskolák ellen. Hogy a választókerület egyes községeiben miként nyilatkozott Mikszáth e kérdést illetőleg, azt nem tudjuk,de Sárkány községben a lutheránus szász lelkész felhívására állítólag azt jelentette volna ki Mikszáth, hogy híve a nemzetiségek békés együttélésének és ennélfogva a népoktatási törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Holnap pedig már Posadovszki gróf német államtitkár is megérkezik, erre vonatkozólag a következőket jelentik: Posadovszki gróf német államtitkár holnap reggel nyolc órakor érkezik Bécsbe s még délelőtt kihallgatásra megy a király elé. Ma délben Szögyény- Marich László berlini nagykövetet fogadta a király. Tisza István gróf miniszterelnök szerdán érkezik Bécsbe s megérkezése után Goluchowszki gróf elnöklésével közös miniszteri tanácskozás lesz, amelyen a két miniszterelnökön és a tárcaminisztereken kívül a berlini nagykövet is jelen lesz. Remélik, hogy ezen a tanácskozáson megoldják a még el nem hárított nehézségeket, amelyek különösen a mezőgazdasági vámokra vonatkoznak. Mihelyt a nehézségeket megszüntették, Berlinben azonnal hozzáfognak a szerződés szövegezéséhez és mind a két részen remélik, hogy a tárgyalás még novemberben véget fog érni s hogy decemberben a parlamentek elé terjeszthetik a javaslatokat. Ebben az esetben elmarad az év végén lejáró szerződés fölmondása. Egy másik távirat a következőket jelenti : Posadovszki gróf bécsi utazása összefügg azzal tanácskozással, amelyet Szögyény- Marich nagykövet Berlinben, Bécsben és Budapesten ezelőtt egy héttel folytatott. Technikai tekintetben nagy könnyebbülés, hogy a tárgyalást Bécsben folytatják, mert a magyar és osztrák meghatalmazottak abban az esetben, ha a tárgyalás Berlinben vagy Drezdában lett volna, kénytelenek lettek volna minduntalan két kormánynak jelentést tenni, ami a tárgyalást nagyon meglassította volna. Az a szokatlan dolog, hogy német részről egy államminisztert küldenek ki a tárgyalásra, arról tanúskodik, hogy mind a két részen lehetőleg rövid idő alatt akarják a tárgyalást befejezni. Bécsből távírják: Tisza István gróf miniszterelnök és Tallián földmivelésügyi miniszter tegnap este Budapestre visszautaztak. Tisza István gróf Budapesten át Gesztre utazott, de mint a N. Fr. Pr. értesül, holnap reggel visszatér Bécsbe, hogy résztvegyen a tárgyalásokon. Szögyény-Marich berlini nagykövet még néhány napig Bécsben marad. ?A központi választmányok újból való megalakítása. Az 1901. évben újból alakított központi választmány megbízatása ez év végén lejár. Tisza István gróf miniszterelnök mint belügyminiszter most a törvényhatóságokhoz intézett körrendeletével, hivatkozva az 1874: XXXIII. törvénycikk 20. §-ának utolsó bekezdésére, felhívja a törvényhatóságokat, hogy a központi választmány újból való megalakítása iránt a jelenlegi központi választmány megbízatási idejének lejárta előtt az idézett törvénycikk 18., 19. és 20. §§-aiban foglalt rendelkezések pontos betartása mellett intézkedjenek és ennek megtörténtét Ez az x . . . fürdő valahogyan megzavarta az eddigi életmódját. Annyi könyvet hozott magával, jegyzetnek való papirost is s bizony a könyv mind felvágatlan, a papiros meg nem akar fogyni. Annál jobban fogy a pénz (csokorra, cukorkákra) s ha öreg szobaasszonya látná, megcsóválná ősz fejét s busán mondaná: Ej, ej, tekintetes ur lelkem, elrontja a szép fogait Mert az eszébe sem jutna az öregnek, hogy másnak lesz. Aztán az öltözködése! Hogy összecsapná özv. Bihácsné asszony a két kezét. Uramfia! Csokorra kötött másli, fényes gallér, gondozott bajusz. Oh, oh! Otthon minden szürke volt; a bajusz keféletlen, a haj fésületlen (tövig nyírt), a kedély morózus. Sétára is úgy ösztökélte az öreg asszony: — Tekintetes úr, lelkem, mozogjon egy keveset. Ne bújja örökké a könyveket, ne írjon folyton. Vegye fel egyszer-másszor a fekete kabátot, a selyemnyakkendőt ! . . . — Hagyja el, Bihácsné asszony. Minek az! Abban a kurta korcsmában, ahol estáíta, csupa ilyen latárner jár (maga nem tudja, mi az). Nőtlenek mind és kedvetlenek; tankönyvirásról és szótárról beszélünk csak. — De legalább a fürdőre vigyen magával szebb ruhát, tekintetéé tt. Aztán szórakozzék, hallgasson muzsikát, asszonynótát, táncról nem is merek beszélni. Ezzel a nehéz cipővel nem is tudna . . . Pistaffy meg hallgatott csak, sokszor mosolyogva az öreg asszony csacskasága felett (hiszen tizenegy esztendeje lakott már nála), olykor kedvetlenül morogva: "■— Ne beszéljen annyit össze-vissza, öntsön inkább petróleumot a lámpába. Ilyenkor szomorúan csoszogott tovább Bihácsné s magába dörmögött: az idevonatkozó és a választási eljárás módját is feltüntető közgyűlési határozat bemutatása mellett december hó végéig a belügyminiszternél múlhatatlanul jelentsék be. A jász-kun redempció, Hermann Ferenc dr. «Az állam és a jászkunok» címmel könyvben is kiadta azt a tervezetet, melyet a jász-kun területek megváltási összegének visszafizetése kérdésében a jászkunok a magyar országgyűléshez fognak intézni s melyben visszakövetelik az államtól az önkéntes megváltás összegét. Az alapos jogi tudással és történelmi reflexiókkal megírt munkálatnak most csak megjelenését regisztráljuk, amennyiben a kérdéssel bővebben fogunk foglalkozni. A könyv megjelent Budapesten Grill Károly könyvkereskedésében. Ara 3 korona. Románok akcióban. Egy félhivatalos dévai távirat szerint a «nagy» részben (helyesen: csaknem egészen) román ajkú dobrai kerület választói tegnap Maros-Illyén gyűlést tartottak, amelyen Vidd Aurél képviselő megtartotta beszámolóját. A gyűlés megtartását délután 1 órára engedték meg, (hát beszámolóhoz mióta kell engedély? Szerk.), azonban már reggel mintegy 600-an gyülekeztek össze Rozvány dr. ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét, de két agitátor ( ?) a népet ellenállásra (?) biztatta, mire a főszolgabíró a bujtogatókat letartóztatta és a tömeget csendőrökkel szétoszlatta. A délután 1 órakor megérkezett képviselőt a pályaudvaron mintegy 500-an várták, élükön Juga tanítóval, ki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Vlad Aurél beszámolójában a népiskolai törvényjavaslatot a nemzetiségek elleni merényletnek mondja és erőszakos magyarosításnak. A románok — úgymond — ellen fognak állani e törekvésnek. Veszélyeztetve van a nemzetiségek nyelve, minden román kötelessége azok ellen a harcot felvenni. Figyelmezteti a hallgatóságot, hogy már a törvényhatósági bizottság megválasztásánál ügyeljen, hogy mennél több román kerüljön be a bizottságba. A Vlád után beszélt román ügyvédek mind kitartásra buzdították a népet. Bontescu ügyvéd kritizálta a közigazgatást és több hivatalnokot megvádolt, mire a főszolgabíró megvonta tőle a szót. Vlád Aurél ezután a népet békés feloszlásra szólította fel. A német kereskedelmi szerződés. A német kereskedelmi szerződés ügyében fontos tanácskozások lesznek Bécsben. A tárgyalások fontosságát nagyban emeli, hogy maga Posadovszki gróf államtitkár, akinek vezetése alatt áll az egész tarifaügy, jön le a tárgyalásokra. Tegnap már közös miniszteri értekezlet volt, melyen magyar részről Tisza István gróf miniszterelnök, Hieronymi kereskedelmi, Lukács pénzügyi és Tallián földmivelésügyi miniszterek vettek részt. Az értekezlet Goluchowski gróf közös külügyminiszter elnöklésével folyt le. Az értekezleten a két kormánynak a vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozó, az utolsó tíz nap alatt kidolgozott javaslatát tárgyalták. A tanácskozás során, amelyben Szögijéül-Marich berlini nagykövet is jelen volt, beható tárgyalás alá vették az összes figyelembe veendő tárgyalási anyagot és a Németországgal megkezdett szerződési tárgyalások folytatásához szükséges határozatokat kölcsönös megegyezéssel meghozták. A tanácskozás fél kettőkor ért véget, lett, szinte érezte, hogy ő még gyerek és nem számít. Aztán gyerekes haraggal (tudta, hogy ezt szeretik nála a nők) Etushoz fordult. — Hátha csak tizenhét évvel idősebb Kálmán kegyednél, akkor átengedem a helyemet. Gyere ide, öreg. A tanárnak kissé esetlen volt az egész, hanem szerencsére a cigányok megunták a bús nótákat. Víg keringőbe kezdtek, a nap is kibújt a felhők közül s a kis társaság felkerekedett s megindult a korzó felé. Itt már katonazene játszott s nagy tömeg hullámzott fel s alá. Nagyrészt olyan fürdővendég, aki bottal jár, mert a legtöbbjét köszvény kergette ide s mind irigykedve nézte a korzó végén a hatalmas Herkules-szobrot, amint nagy buzogányt tart vállán. Kálmán Etus mellett maradt s halkan–kérdezte tőle: Lelkéből mondta azt ott az asztalnál ? A leány csak fölemelte tekintetét a férfira és szó nélkül nézett rá néhány pillanatig, amiből a professzor többet olvasott, mint ha beszélt volna. Hogyis ne ! Mikor egy liliom ártatlanságú, hajlékony derekú, hamvas arcú, piros ajkú fiatal leány emeli rá két nagy szemét hosszasan, tapadóan. Ez a tekintet még nem függött egy emberen, ez az ártatlan két szem még nem nézett egy férfira. Ellenben .. . Ahogy Pistaffy nézte a leányt, eszébe jutott az utolsó tíz esztendő. Hányszor gondolta egy-egy leányka láttára: ez, ez lesz a párom az életben, ám gondolata nem valósult meg s a vége mindig szürke kabát volt, latin nyelvtannal és igeragozással . . . Soha fekete frakk és első személyes igék: szeretem . .. akarom . . . ígérem ... És múltak az évek, nőttek a diákjai; egyik-másik már hadnagyocska is lett s ő még mindig szürkében jár (sőt szürkébben) s a konjugációt nyaggatja. — Ej, ej, tekintetes ur lelkem, nem jól van ez igy . . .* Most pedig sürgés-forgás van egyszeriben a hónapos szobában. Bihácsné asszony jár-kel, tesz-vesz s hozzá még mosolygós az arca is. Közben zsémbeskedik a szolgálóval: — Brigy te, tedd ide, tedd oda. Mért nem jársz szaporán. Ki tudja, hogy várja már a tekintetes ur lelkem s te csak nem tudsz elkészülni vele. És porolja a ruhákat, rakosgatja egymás mellé a szép nyakkendőket. Óvatosan hajtogatja öszsze a fekete kabátot, alakkeitőket is tisztogatja, uj zsinórt húz beléjük, fényesre vasalt kézelőket tesz a fehérneműk közé s boldogan snotyog a nagy munkában. Aztán oda szól a lányhoz: — Olvasd csak még egyszer a tekintetes úr levelét, nem felejtettünk-e ki valamit . . . S a szolgáló silabizálva, meggörbülve olvassa az ablakhoz közel (sötétedni kezd már): Kedves Bihácsné asszony! Bizony igaza volt, kevés ruhát hoztam. Küldjön utánam néhányat, hanem pakkolja melléje a fekete kabátomat, fehér mellényemet, nyakkendőket, két pár lakkcipőt, az aranyszegélyü cvikkeremet, ezüst gombos botomat ... — Igaz és erről megfeledkeztem. Hamar csak elő vele ... «... hímzett szivartárcámat, néhány uj kézelőt s az Íróasztalom balfiókjából ötven forintot. De minél előbb, édes Bihácsné asszony, mert sürgős. Valamelyik újságban olvastam, hogy erre jár a király. Isten vele! Pistaffy 5 tanár. — Siess, te... te... Nem olvastad, jön a király! Pedig csak a királynő jött. A szívnek az a bizonyos királynője .. . Valnicsek Béla. Kedd, 1904. november 1.