Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)

1904-12-01 / 288. szám

ALKOTMÁNY. 288. szám. 2 Csütörtök, 1904. december 1. távozniok kell s azoknak kell a vezetést a kezökbe venni, akik azt hirdetik, hogy csak egy ösvényt ismerek, melyen halad­hatok — s ez a törvényesség ösvénye. Budapest, november 30. A zsidók és a kormány. Rosenberg úr olyan nyilatkozatokat tett abból az alkalomból, hogy Szombathelyen a VIII. zsidó kerületi hitközség elnökévé megválasztották, melyek kormányférfiu ajkaira valók. Rosenberg nem kormányférfiu — még Sándor államtitkár sem — s ha még­is ki­jelentéseket tesz, jele, hogy a kormány felhatal­mazásából beszél. De hát miket mondott. Azt, hogy a zsidóság azért nem tudja kifejteni kultu­rális és hazafias feladatait teljes mértékben, mert nincs a zsidóságnak törvényileg elismert auto­nómiája. Azonban — már mint Rosenberg úr — úgy tudja, hogy legközelebb a kormány jóvá­­teszi az elődei vagy tán őseink eme szégyentel­jes hibáját, hogy a zsidóságnak nem adtak tör­vényileg autonómiát. A másik feladat, amire az illetékes körökben gondolnak az, hogy az 1848: XX. tc. végrehajtása alkalmából a zsidóságról sem fognak megfeledkezni. Íme Rosenberg ajkain át ilyen üzenetet küld a kormány a zsidóság­nak. Miért? mert a választások előtt nemcsak bárókra és főrendiházi tagokra van szükség, mert elvégre is ebből a zsidóságnak semmi haszna, hanem valami általános és reális juta­lomra is. Hajóstársaságok szerződése. Tisza István gróf miniszterelnök mint belügyminiszter a Wiegand Ottó dr.-ral, a Norddeutscher Lloyd vezérigazgatójával, mint a kontinentális hajóstársaságok képviselőjével folytatott tárgyalások után ma hozzájárult az emlí­tett társaságok és az Adria ru. kir. tengerhajózási részvénytársaság, mint a Cunard-társaság képviselője között létrejött megállapodáshoz. A magyar-horvát kiegyezés: Zágrábból jelentik, hogy a horvát országgyűlés ma folytatta a pénzügyi kiegyezésre vonatkozó vitát. Pliverics képviselő a kiegyezés mellett szólt. A megszakadt tárgyalások. Budapest, november 30. Posadovszky gróf tehát eredmény nélkül tá­vozott el Bécsből. Elutazásáról a következőket jelentik: Posadovszky gróf német belügyi államtitkár ma referenseinek nagy részével elutazott Bécsből. Néhány német referens csak este tér vissza Berlinbe. Wedel gróf bécsi német nagykövet megjelent a pályaházban és elbúcsúzott Posadovszkytól. A Neue Freie Presse-nek berlini levelezője előtt II. Hát mit főzzek neki mindég? Kávéval is elállhat a poszton délig. A többi rendőrök is azt esznek. I. Hát igaz, igaz . . . Legtöbbje azt eszik. Ha­nem tudja Isten, én már úgy megutáltam azt a lity-löttyöt. Be nem venné a gyomrom sem­miért. II: Hát isten a maradék is jó másnap reggel... I: Kell a kutyának a maradék. Frisset eszünk mi mindig. II: Ugyan mit lehet mindig frisset enni? I: Mit? Hát például: az uramnak készítek pörköltet, vagy ilyesmit, a gyerekeknek adok ká­tét, én meg iszom egy kis teát. Hanem rummal kell innom, világért sem tudnám anélkül le­nyelni. — Hanem sokba jön. Tudja édes szom­szédasszony , meg sem kottyanik harminc kraj­cárért . . . De én nem bírok mást enni. II. Hát az bizony sokba jön. I: Sokba, sokba! Ruha is kell, házbér is. Nem is tudja a hó végén az ember, hogy hova fizes­sen abból a rongyos harminc forintból . . . Ideje lenne, im­már ezeknek is eszükbe jutna sztráj­kolni. Végre is mindenkinek kell követelni a magáét, még a rendőrnek is. Hát nem igaz édes szomszédasszony ? II: Bizony mondd valamit. Úgy kellene. Jó is lenne az embereknek szólni erről . . . Toll, irányadó helyen a következő kijelentést tették: Óva intünk a dolgok szélsőséges felfogásától. A tárgya­lások nem vezettek eredményre, amit német részről komolyan sajnálnak. A politikai viszonyokra való visszahatástól azonban nem kell tartani, sőt remélni lehet, hogy a jó politikai viszony hozzá fog járulni ahhoz, hogy ki lehessen majd kerülni egy közgazda­­sági vakuumot. A felmondás a legközelebbi napok­ban még nem fog bekövetkezni. Általában itt az az irányzat, hogy Ausztria-Magyarország irányában a legnagyobb kimélettel viseltessenek. A kereske­delmi szerződés felmondásának legkésőbb 1904. évi december hó 31-éig meg kell történnie. Ha addig nem következik be, akkor a mostani szerződés nemcsak 1905-ben, hanem 1906-ban is érvényben marad, természetesen azoknak az államoknak káro­sítása nélkül, amelyekkel Németország már kötött újabb szerződéseket. Ha azonban a felmondás még 1904-ben megtörténik, akkor a szerződés 1905 vé­géig lesz érvényben és addig elég alkalom és idő lesz arra, hogy valamilyen megegyezés létrejöjjön. Itthon a kormány félhivatalosa úgy jellemzi a helyzetet, hogy a szerződési tárgyalások Német­országgal zátonyra futottak. Ezzel tehát azt akarja mondani, hogy még lehet szó a szeren­csés kibontakozásról. De hogy nagy reményeket maga a kormány sem táplál, mutatja a félhiva­talos ezen passzusa. A differenciák nagyságáról tanúskodik az a tény, hogy a magyar és az osztrák kormány, dacára annak, hogy teljes tudatában van a Németországgal való gazdasági viszony roppant jelentőségének, in­kább kész a szerződésnélküli állapot eshetőségével szembe nézni, semhogy hozzájáruljon oly szerző­déshez, mely gazdasági érdekeinknek meg nem felel. Ami pedig magukat a differenciákat illeti, Bécsből olyan jelentések érkeznek, melyek meg­erősítik amaz álláspontunkat, hogy a tárgyaláso­kon nemcsak az osztrák-magyar agrárérdekek miatt nem jutottak megegyezésre, hanem az ipari vámok miatt sem. A jelentés így szól: A vitás pontokat illetőleg általában nagyon tartóz­kodóan nyilatkoznak. Német részről azt mondják, hogy a legmesszebbmenő előzékenység dacára Ausz­tria és Magyarország semmi engedményre nem volt hajlandó. A főkérdést az állategyezmény képezte, melynél német részről nemcsak a sertésekre, hanem a marhákra és juhokra nézve is a legszigorúbb határvámvizsgálatot követelik. Az árpavámot ille­tőleg sikerült megegyezésre jutni. Az állatvá­mok tekintetében ugyan tettek német részről némi engedményeket, hanem ezeket úgy a magyar, mint az osztrák kormány keveselte. A favámok, melyeket német részről ajánlottak, sem voltak elfogadhatók, mivel ezek azon kedvezmények mér­tékén alul maradtak, melyeket Németország állítólag Oroszországnak megadott és mert, ha ezen vámokat elfogadták volna, Magyarország és Ausztria fakivi­tele nagyon megkárosodott volna. Valótlan továbbá azon állítás is, hogy az ipari vámok tekinteté­­ben teljes megállapodásra jutottak volna; ellen­kezőleg, az ipari vámoknak majdnem felerésze még vitás. A tárgyalásoknak félbeszakítása teljesen egyen­értékű azok meghiúsulásával. A német megbízottak azt mondták, hogy ezután osztrák és magyar részről kell a kezdeményezésnek megindulni, mivel a német megbízottak álláspontjukból már semmit sem enged­hetnek. Berlinből táviratozzák.­ A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén Balleström gróf elnök bejelentette, hogy december hó közepéig az összes kereskedelmi szerződések — tekintet nélkül Ausztria-Magyar­­országra — mindenesetre a birodalmi gyűlés elé fognak kerülni. A politikai helyzet. Budapest, november 30. (Saját tudósítónktól.] Wlassics Gyula nyílt levele már m­a este megtette a hatását. A Lloyd­­klubban igen leverő ez a hatás, az ellenzékiek meg a maguk álláspontjuk újabb megerősítését látják Wlassics levelében. Célzással arra, hogy Wlassics az egyetemen a büntető jogtanára, egy ellenzéki képviselő ma este megjegyezte: a Tisza merénylete kriminális eset lévén, nagyon helyes, hogy végre egy krimimllista is elítélte. A szabadelvű pártkörben ma este fenn voltak Tisza miniszterelnök, Hieromimi, Plósz, Ber­­zeviczij, Toulián miniszterek és a párt tagjai nagy számmal. Este a párt tagjai a körből a a kormány tagjaival együtt a Hungária-szállo­­dába mentek a rendes szerdai vacsorára. Apponyi Albert gróf ma délután 5 órakor eberhardi birtokára utazott, ahonnan csütörtök­­ön utazik Győrbe az ottani ellenzéki tiltakozó nagygyűlésre. Mai híreink a következők: Az ellenzéki bizottság értekezlete. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága a füg­getlenségi párt közhelyiségében ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. Rész vettek a két óra hosszat tartott tanácskozásban: Kossuth Ferenc elnök, Apponyi Albert gróf, Sághy Gyula, Holló Lajos, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Hock János, Ugrón Gábor, Szederkényi Nándor, Vázsonyi Vilmos és Ihaly Kálmán. A bizottság először a vasárnapi népgyűlések dolgában intézkedett. A győri népgyűlésre Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf is el­utazik. Az értekezletről a következő hivatalos híradást tették közzé: A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága ma délelőtt fél 11 órakor tartotta ülését. Az ülésen Kossuth Ferenc elnöklete alatt részt vettek: Apponyi Albert gróf, Bánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, Zichy Aladár gróf, Ugrón Gábor, Thaly Kálmán, Holló Lajos, Justh Gyula, Sághy Gyula, Hock János és Vázsonyi Vilmos. Az ülés két órán át tartott. A legközelebbi ülés szombaton délelőtt 10 órakor tartatik meg. A zalaegerszegi nagygyűlés kedden lesz, amelyen Zichy Aladár gróffal egyetemben az összes megyei ellenzéki képviselők megjelennek. A gyűlésre külön meghívták Holló Lajost, aki szintén résztvesz a zalamegyei gyűlésen. A Szepességben a következő ünnepnapok vala­melyikén tartatik meg a gyűlés. Ezen Apponyi és Bánffy együttesen fognak megjelenni. Wlassics Gyula levele. Wlassics Gyula volt miniszter is nyílt levelet intézett a Csáktornyai kerület választóihoz, mely­ben indokolja a kilépését s ugyancsak kemény kritikát gyakorol a kormánypárt törvénytelen eljárása fölött. Mint jogász éles elmével fejtegeti jogi szempontból az erőszakos tett semmiségét. Az érdekes levél így hangzik : Igen tisztelt választóim! A november 18-diki esti ülésben, a kormányelnök úr beismert hozzájárulásával, a képviselőház elnöke, a házszabályok teljes félretételével — mit maga sem tagad — önkényesen, a Ház határozatának törvé­nyes létrejötte nélkül, kimondta, hogy a Dániel-féle határozati javaslatot, mely a Ház ideiglenes új rend­jét tartalmazza, a képviselőház elfogadta. Ezt én képviselőházi határozatul el nem ismer­hetem, mert ha minden feltétel hiányzik, melyet a képviselőház törvénye, t. i. a házszabály az érvényes határozat létrejöttéhez megkíván, ez lehet erősza­kos elnöki kijelentés, de nem lehet oly jogszerű határozat, mely bárkit is mint jogszabály köte­lezhetne. Ennek a tételnek igazságát sem eltagadni, sem célszerűségi érvekkel eltakarni nem lehet. Ez a legpregnánsabb megsértése az alkotmány egyik sarkalatos kiegészítő részének, a képviselőház tanácskozási rendjének és ebben a rendben a leg­lényegesebbnek: a határozathozatal legalitása nél­­külözvetlen kellékeinek. Fokozza e szerencsétlen lépés súlyát még az is, hogy az elnöki erőszakos kijelentés a ház új rendjére vonatkozott, tehát arra a jogszabályra, melynek alapul kellene szolgálnia a Ház napirend­jére kerülő végleges házszabályoknak és egyéb törvényhozási alkotásoknak. Mit cselekedtek ezzel ? Törvénytelen, tehát jogilag nem létező, senkire nem kötelező jogszabályt tettek a napirendre ke­rülő ügyekben hozandó képviselőházi határozatok alapjává. Ez nemcsak jogi lehetetlenség, hanem egyúttal oly szerencsétlen tény és precedens, mely ebben az országban az állam és jogrend felforgatására ve­zethet, mely megrendítheti a magyar nép kebelében a törvénytiszteletet és oly nagy erkölcsi és esz­ményi kárt okozhat a jogrend sérthetetlenségé­ben, melynek következményei kiszámíthatlanok. Ameddig a kormányelnök úr azt tűzte ki célul, hogy a házszabályokat módosítsa, ebben a céljában egyetértettem vele. Ez oly elementáris óhaja a köz­véleménynek, mely teljesítetlenül nem maradhat. De abban téved a kormányelnök úr, ha azt hiszi, hogy valakit azért söpör el a közvélemény hatalma, mert a törvénytelenül létrejött képviselőházi határozatot érvényesnek nem tartja. Ha a nemzet egy része azt vallja dogmájául, hogy jogszabály csak úgy érvényes, ha az a jogrend által meghatározott

Next