Alkotmány, 1905. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1905-01-01 / 1. szám
ALKOTMÁNY. 1. szám. — Vasárnap, 1905. január 1. fekszik ez idő szerint a súly s a várható választásokon. Ezekre vonatkozólag egy jól informált kormánypárti politikus ma ezeket mondotta tudósítónk elött: — A januári választások után következnek a tavasziak, mert nincsen kilátás arra, hogy az ellenzéket első alkalommal lehessen összetörni. A miniszterelnök pedig nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is tönkre akarja tenni az ellenzéket. Mai híreink a következők: A politikai új esztendő. A politikai pártok szokásos újévi üdvözlésére vonatkozó még a következő megállapodások történtek. A néppárt üdvözletét Buráth Ferenc fogja tolmácsolni Zichy Aladár gróf pártelnök előtt, Zichy Nándor grófot pedig Hans Ivor báró üdvözli. Az országgyűlési néppárt tagjai és kültagjai délelőtt tíz órakor gyülekeznek össze a néppárti közhelyiségben. A nemzeti párt tagjai délelőtt tizenegy órakor a Hungária-szállóban levő közhelyiségeekben gyűlnek össze: itt a párt vezérét, Apponyi Albert grófot Gulner Gyula, a párt elnöke, Gulner Gyulát pedig Batthyány Tivadar gróf fogja üdvözölni. A függetlenségi és negyvennyolcas párt tagjai holnap délelőtt tíz órakor gyüléseznek a pártkörben és onnan testületileg Kossuth Ferenc lakására vonulnak, ahol a párt elnökét, Kossuth Ferencet, Polónyi Géza fogja üdvözölni. Az új párt nevében Eötvös Károly fogja üdvözölni Bánffy Dezső bárót, a párt vezérét. A párt tagjai déli egy órakor jönnek össze az Angol királyné szállóbeli közhelyiségükben. A szabadelvű párt elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót, mint említettük, Semsey Boldizsár, Tisza István gróf miniszterelnököt Erdély Sándor volt igazságügyminiszter, Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét pedig Kammerer Ernő fogja üdvözölni. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága újév napján délután négy órakor a függetlenségi pártnak Erzsébet-körut 35. száma alatti közhelyiségében értekezletet fog tartani, melyen Apponyi Albert gróf üdvözli a szövetkezeti ellenzék vezérét, Kossuth Ferencet. Az ünnepélyes aktusra a szövetkezett ellenzék tagjai is bevonulnak a vezérlő-bizottság tanácskozó termébe. A király Budapesten, Bécsből jelentik. A király az eddigi megállapodások szerint rendes kíséretével hétfőn délután, január hó 2-án 3 óra 30 perczkor külön udvari vonattal indul el Bécsből és ugyanaznap este 7 óra 30 perczkor érkezik meg a nyugati pályaudvaron. A király óha ára ez alkalommal minden hivatalos fogadtatás mellőzve lesz. A külön udvari vonatot a határtól kezdve Ludvign Gyula min. tanácsos, főrendiházi tag, a M. A. V. igazgatóságának elnöke, Décsey Lajos balparti üzletvezető, Lendvay Márk és Leiskál József főfelügyelők, valamint Winkler József főmérnök vezetik. A király fogadtatására a nyugati pályaudvaron Daróczy Rezső felügyelő, a nyugati pályaudvar főnöke, a rendőrség részéről pedig Kolossa Géza rendőrfelügyelő jelenik meg. A király kíséretével a pályaudvarról a budai várpalotába hajtat, ahol a királyt József Ágost főherceg fogadja. A király január hó 5-én visszautazik Bécsbe. Az ellenzék tevékenysége. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága ma délelőtt újra jelölő értekezletet tartott. Részt vettek a tanácskozásban: Kossuth Ferenc, Krinffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Szederkényi Nándor Justh Gyula, Ihaly Kálmán és Tóth János. Ma is csupán a képviselő-választásról tárgyalt a bizottság. A gyöngyösi egyesült ellenzék januárus elején délelőtt tizenegy órakor nagygyűlést tart, melyen hivatalosan is megalakul. A gyöngyösi ellenzéki pártok az egyesülést egy karácsony második napján tartott értekezleten határozták el, melyhez minden ellenzéki pártárnyalat hozzájárult. Változás a kabinetben. A lap írja: A képviselőválasztások után, valószínűleg március első napjaiban változás áll be a kabinetben,, ha ugyan addig gróf Tisza István miniszterelnök tartani tudja magát. Értesülésünk szerint befejezett dolognak tekinthető, hogy Lukács László pénzügyminiszter megválik tárcájától. A pénzügyminiszternek ez már régi szándéka, de mostanáig nem tudta megvalósítani. Lehetséges, hogy Lukács lesz az osztrák-magyar bank kormányzója. Igaz ugyan, hogy már közreadták, hogy Bilinsky Leó lovag megmarad állásában egyelőre, de az is tény, hogy ha az osztrák és a magyar kormány másként kíván rendelkezni a kormányzói állással, Bilinsky hajlandó lemondani. Lukács távozásával a pénzügyminiszteri tárcát gróf Tisza István akara átvenni, míg belügyminiszterré báró Vojnich Istvánt vagy Sándor János államtitkárt nevezik ki. A zempléni közgyűléshez Pótlásig jelentik. A zemplén megyei közgyűlésen, melyen tudvalevőleg bizalmatlansági javaslatot fogadtak el egyhangúlag a kormány ellen, annyi bizottsági tag volt jelen, amennyi 1861 óta nem volt Zemplén megye közgyűlésén. A lelkes, sőt izgatott hangulat akkora volt a közgyűlésen, hogy ennek tulajdonítható az, hogy az alispán, látva az általános egyhangúságot és elszánt embereket, maga javasolta az egyhangú határozatot. Délután bankett volt a búcsúzó és lemondott főispán , Hadik Béla gróf tiszteletére. A lakomán Hadik Béla volt főispánt és az Andrássyakat lelkesen ünnepelték. A volt főispán a felköszöntők során megható búcsúbeszédet mondott. Este óriási közönség jelenlétében fáklyás szerenád volt a távozó főispán tiszteletére, aki az erkélyről a politikai helyzettel foglalkozó gyújtó hatású beszédet mondott. A számos küldöttség és egyéb üdvözletek sorozatából kiemeljük a zemplénmegyei hölgyek virág bokrétáját, melyet küldöttségileg adtak át Hadik Béla grófnak, a volt főispánnak. A sajtószabadság elkobzása? A függetlenségi pártkörbe ma az a hír érkezett, hogy az igazságügyminiszter az ügyészségekhez rendeletet bocsátott ki, mely szerint az ügyészség ezentúl kobozza el azokat a lapokat, melyek a házfeloszlatás kapcsán a királyi esküre tesznek bíráló megjegyzéseket Meghagyja továbbá a rendelet, hogy az ilyen cikkek miatt haladéktalanul indítsa meg az ügyészség az eljárást felségsértés címén. Nem tartjuk valószínűnek ezt a hírt s várjuk is a hivatalos részről érkező cáfolatot. Mert a miniszterelnök, aki annyira szeret külföldi példákra hivatkozni, bizonyára tudja, hogy bármely országban, német, francia, németalföldi, angol földön a nagy szabadságmozgalmakat mindig jogelkobzások, perök, bebörtönzések előzték meg. De ha a hír valónak is bizonyulna, a sajtó bármely fenyegetéstől sem riad vissza, hanem a parlamentarizmus védelmezőivel együtt haladni fog tovább azon az úton, melyet a hazafias kötelesség jelöl ki a számára és szemébe néz annak a szuronynak és akasztófának. Andrássy a Hatvanhétről. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda jelenti. A hírlapok Andrássy Gyula gróf ama beszédének, amelyet a Szemere-ebéden tartott, az 1867-re vonatkozó részét tévesen közölték. Kaas Ivor báró azon megjegyzésére, hogy Andrássy Gyula gróf atyja az 1867. mellett az 1848. ellen küzdött, de mindig alkotmányos eszközökkel, Andrássy gróf — amint hitelesen értesülünk — a következőket mondotta: «Atyám nyomdokaiban akarok haladni és én is küzdeni fogok az 1867. mellett, mert erős meggyőződésem, hogy az 1867-iki alap az ország fejlődésének legegészségesebb kiinduló pontja. De csak az alkotmány, a jog eszközeivel fogok az 1867. mellett küzdeni. Szomorú volna, ha ama nagy alkotásokat csak olyan eszközökkel lehetne megvédeni, mint egy Bneh-féle rendszert. Ez esetben rosszul állana az 1867. dolga. De ez nincs igy. Az 1867. nem szorul erőszakra; belső ereje védi azt meg.» Dessewffy Aurél gróf beszéde. Szabolcs vármegye csütörtöki közgyűlése bizalmatlanságot szavazott a kormánynak s ezt a bizalmatlanságot a törvényhatóság túlnyomó többségét átható és meggyőző beszédben okolta meg Dessewffy Aurél, az Orige elnöke. Alább közöljük a beszédet, mely után a közvélemény méltó érdeklődéssel tekinthet a szabadelvűpárti agráriusokra, minő vélenyök van nekik a beszédről. Az Orige elnöke ezeket mondotta: Minden magyar embernek kötelessége ma állást foglalni és azok az események, amelyek bekövetkeztek, minden magyar ember szívében kell, hogy visszhangot keltsenek abban az irányban, hogy azoktól visszavonulni, azokkal nem foglalkozni nem lehet. Kell, hogy e tekintetben minden ember szabadon, nyíltan és őszintén nyilvánítsa véleményét. Én azt tartom, hogy mint mindenütt, a törvényhozásban is a rendnek első feltétele, hogy az valóban megtartassák és követtessék és pedig egyrészről éppen a kormányférfiak által, másrészről a törvényhozás részéről. Ezzel ellentétben én úgy látom, hogy mikor mai alkotmányos fejlődésünket tulajdonképpen éppen annak köszönhetjük, hogy a jogfolytonosságot az utolsó betűig fenn tudtuk tartani, most egyszerre azt látjuk, hogy ez a jogfolytonosság megszakítótatik és az mondatik, hogy «a forma mellékes, a lényeg a fődolog!» Ezzel, ilyen bázisokkal akarják az ország közönségét tévútra vezetni. Én soha sem hallottam azt, hogy a forma a fő és nem a lényeg. És azt kérdezem a jogászoktól, mondják meg nekem: maga az alkotmány miből áll? Nem-e formából? Ha azt vizsgáljuk, hogyan fejlődtek az események oda, ahová jutottak, az én igénytelen nézetem szerint azért is szerencsétlennek tartom a helyzetet, mert abban a törvényhozásban, amely maga állapítja meg tanácskozási szabályait, ime most erőszakkal, zsandárokkal, darabantokkal semmisítik meg azokat a szabályokat. A jogfejlődés azt mondja, hogy a tanácskozás rendjének megállapítása vagy megváltoztatása mindig kompromisszumok útján mind a két fél véleményének meghallgatásával történhetik. Ezért tartom én szomorú eseménynek a november 18-iki eseményeket. A példa vonzó! Ha egyszer egy ilyen dolog sikerül, igen sokszor fogják követni. Éppen ezért azt tartom, hogy míg ebben a nemzetben egy kis ellenállásra erő van, ezt az ellenállást ki kell fejtenie. A november 18-iki törvénytelen házszabálymódosítást egyszerűen félre kell tenni. A parlamentáris életnek kinövései lehetnek. Ezeket a kinövéseket azonban csak maga a parlament van hivatva orvosolni. Eddig az ország kilenctized részének véleménye az volt, hogy exlexben az országgyűlést szétoszlatni nem lehet. Most egyszerre azt a teóriát halljuk hangoztatni, hogy az 1867. évi X. törvénycikk, amely az 1848-ikei törvényt ugyan módosította, fentartja a királynak azt a jogát, hogy az országgyűlést exlexben is feloszlathatja. Ezzel szemben én azt tartom, hogy miután az ország kilenc tizedrésze ellenkező felfogásban van, ennek a teóriának hangoztatása éppen dinasztikus szempontból veszedelmes, mert azt tartom, hogy a koronás király személyét ebbe a kérdésbe bevonni veszedelmes és éppen ezért kívánatosnak tartom, hogy az ex-lexben való feloszlatás elkerültessék s talán a Gondviselés meg fogja óvni ettől a rossztól édes magyar hazánkat. A költségvetés-megtagadási jog egyik legerősebb biztosítéka az alkotmányosságnak. Ha egyszer erről lemondottunk, nem marad többé semmi a kezünkben, amivel alkotmányunkat bármely oldalról jövő támadásokkal szemben biztosíthassuk. Az elmondottak bírnak engem arra, hogy a magam részéről melegen pártolom a bizalmatlansági indítványt. A zempléni főispán búcsúja, Hadik Béla gróf zemplénmegyei főispán tudvalevőleg a november 18 iki parlamenti csíny után lemondott s a vármegyének tegnapi közgyülésén olvasták fel búcsúlevelét,melynek meghallgatása után a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a búcsúzó főispán érdemeit jegyzőkönyvében örökíti meg. A búcsúlevél a többek között ezeket mondja: Midőn Zemplén vármegye kormányzatát átvettem, teljes tudatában voltam annak, hogy állásom nemcsak jogokkal, hanem súlyos kötelességekkel is jár és hogy ütni fog egyszer az óra, mikor számon kérhetik tőlem, mire használtam fel a hatalmat, mely a kezeimbe adatott. Nyugodt a lelkiismeretem és a hatalom elvesztését nem sajnálom mert a hatalomhoz csak azok szoktak minden áron ragózkodni, akiknek kezében ez a visszaélésnek eszközéül szolgál. Dolgoztam, fáradtam, minden időmet a vármegye érdekeinek szenteltem, hogy volt-e eredménye működésemnek, azt az Önök ítélőszéke elé bocsátom. Erős harcokat vívtunk, de mindig törekedtem, hogy a küzdelem heve szenvedélyességgé ne fokozódjék, hogy a győzelem felett érzett öröm hatalmi mámorba át ne csapjon és hogy a legyőzöttség érzete sajgó sebeket ne hagyjon maga után. A közélet tisztasága lebegett mindig szemeim előtt, mert tudtam, hogy a romlott légkör mindenféle sorvasztó betegségnek válik melegágyává. Szigorúan ragaszkodtam a jogszabályokhoz és törvényeihez, ezeknek tiszteletét mindenek fölé helyeztem. Megtanítottak reá dicsőségteljes történelmünknek lapjai, hogy a jogfolytonosság elvének csorbitalansága képezte mindig legtöbb erőnket, erősségünket és hogy a szabadság védbástyájának, ezeréves alkotmányunknak épsége az a gránittalpazat, amelyen a magyar nemzeti állam felépült.