Alkotmány, 1905. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-01 / 1. szám

ALKOTMÁNY. 1. szám. — Vasárnap, 1905. január 1. fekszik ez idő szerint a súly s a várható válasz­tásokon. Ezekre vonatkozólag egy jól informált kormánypárti politikus ma ezeket mondotta tu­dósítónk elött: — A januári választások után következnek a tavasziak, mert nincsen kilátás arra, hogy az ellenzéket első alkalommal lehessen összetörni. A miniszterelnök pedig nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is tönkre akarja tenni az ellenzéket. Mai híreink a következők: A politikai új esztendő. A politikai pártok szokásos újévi üdvözlésére vo­natkozó mé­g a következő megállapodások történtek. A néppárt üdvözletét Buráth­ Ferenc fogja tol­mácsolni Zichy Aladár gróf pártelnök előtt, Zichy Nándor grófot pedig Hans Ivor báró üdvözli. Az országgyűlési néppárt tagjai és kültagjai délelőtt tíz órakor gyülekeznek össze a néppárti közhelyiségben. A nemzeti párt tagjai délelőtt tizenegy órakor a Hungária-szállóban levő közhelyiségeekben gyűlnek össze: itt a párt vezérét, Apponyi Albert grófot Gulner­ Gyula, a párt elnöke, Gulner Gyulát pedig Batthyány Tivadar gróf fogja üdvözölni. A függetlenségi és negyvennyolcas párt tagjai holnap délelőtt tíz órakor gyüléseznek a pártkörben és onnan testületileg Kossuth Ferenc lakására vo­nulnak, ahol a párt elnökét, Kossuth Ferencet, Po­­lónyi Géza fogja üdvözölni. Az új párt nevében Eötvös Károly fogja üdvözölni Bánffy Dezső bárót, a párt vezérét. A párt tagjai déli egy órakor jönnek össze az Angol királyné­ szállóbeli közhelyiségükben. A szabadelvű párt elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót, mint említettük, Semsey Boldizsár, Tisza Ist­ván gróf miniszterelnököt Erdély Sándor volt igaz­ságügyminiszter, Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét pedig Kammerer Ernő fogja üdvözölni. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága újév napján délután négy órakor a függetlenségi pártnak Erzsébet-körut 35. száma alatti közhelyiségében érte­kezletet fog tartani, melyen Apponyi Albert gróf üdvözli a szövetkezeti ellenzék vezérét, Kossuth Ferencet. Az ünnepélyes aktusra a szövetkezett ellen­zék tagjai is bevonulnak a vezérlő-bizottság tanács­kozó­ termébe. A király Budapesten, Bécsből jelentik. A király az eddigi megálla­podások szerint rendes kíséretével hétfőn dél­ut­án, január hó 2-án 3 óra 30 perczkor külön udvari vonattal indul el Bécsből és ugyanaznap este 7 óra 30 perczkor érkezik meg a nyugati pályaudvaron. A király óha ára ez alkalommal minden hivatalos fogadtatás mellőzve lesz. A kü­lön udvari vonatot a határtól kezdve Ludvig­n Gyula min. tanácsos, főrendiházi tag, a M. A. V. igazgatóságának elnöke, Décsey Lajos balparti üzletvezető, Lendvay Márk és Leiskál József fő­felügyelők, valamint Winkler József főmérnök vezetik. A király fogadtatására a nyugati pálya­udvaron Daróczy Rezső felügyelő, a nyugati pá­lyaudvar főnöke, a rendőrség részéről pedig Kolossa Géza rendőrfelügyelő jelenik meg. A ki­rály kíséretével a pályaudvarról a budai várpa­lotába hajtat, ahol a királyt József Ágost főher­ceg fogadja. A király január hó 5-én visszauta­zik Bécsbe. Az ellenzék tevékenysége. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága ma délelőtt újra jelölő értekezletet tartott. Részt vet­­tek a tanácskozásban: Kossuth Ferenc, K­rinffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Szederkényi Nándor Justh Gyula, I­haly Kálmán és Tóth János. Ma is csupán a képviselő-választásról tár­gyalt a bizottság. A gyöngyösi egyesült ellenzék januáru­s ele­jén délelőtt tizenegy órakor nagygyűlést tart, melyen hivatalosan is megalakul. A gyöngyösi ellenzéki pártok az egyesülést egy karácsony második napján tartott értekezleten határozták el, melyhez minden ellenzéki pártárnyalat hoz­zájárult. Változás a kabinetben. A lap írja: A képviselőválasztások után, való­színűleg március első napjaiban változás áll be a kabinetben,, ha ugyan addig gróf Tisza István mi­niszterelnök tartani tudja magát. Értesülésünk sze­rint befejezett dolognak tekinthető, hogy Lukács László pénzügyminiszter megválik tárcájától. A pénzügyminiszternek ez már régi szándéka, de mos­tanáig nem tudta megvalósítani. Lehetséges, hogy Lukács lesz az osztrák-magyar bank kormányzója. Igaz ugyan, hogy már közreadták, hogy Bilinsky Leó lovag megmarad állásában egyelőre, de az is tény, hogy ha az osztrák és a magyar kormány más­ként kíván rendelkezni a kormányzói állással, Bi­linsky hajlandó lemondani. Lukács távozásával a pénzügyminiszteri tárcát gróf Tisza István akar­a átvenni, míg belügyminiszterré báró Vojnich Istvánt vagy Sándor János államtitkárt nevezik ki. A zempléni közgyűléshez­ Pótlásig jelentik. A zemplén megyei közgyűlé­sen, melyen tudvalevőleg bizalmatlansági javas­latot fogadtak el egyhangúlag a kormány ellen, annyi bizottsági tag volt jelen, amennyi 1861 óta nem volt Zemplén megye közgyűlésén. A lelkes, sőt izgatott hangulat akkora volt a közgyűlésen, hogy ennek tulajdonítható az, hogy az alispán, látva az általános egyhangúságot és elszánt em­bereket, maga javasolta az egyhangú határozatot. Délután bankett volt a búcsúzó és lemondott fő­ispán , Hadik Béla gróf tiszteletére. A lakomán Hadik Béla volt főispánt és az Andrássyakat lel­kesen ünnepelték. A volt főispán a felköszöntők során megható búcsúbeszédet mondott. Este óriási közönség jelenlétében fáklyás szerenád volt a távozó főispán tiszteletére, aki az erkély­ről a politikai helyzettel foglalkozó gyújtó hatású beszédet mondott. A számos küldöttség és egyéb üdvözletek sorozatából kiemeljük a zemplén­megyei hölgyek virág bokrétáját, melyet küldött­­ségileg adtak át Hadik Béla grófnak, a volt fő­ispánnak. A sajtószabadság elkobzása? A függetlenségi pártkörbe ma az a hír érke­zett, hogy az igazságügyminiszter az ügyészsé­gekhez rendeletet bocsátott ki, mely szerint az ügyészség ezentúl kobozza el azokat a lapo­kat, melyek a házfeloszlatás kapcsán a királyi esküre tesznek bíráló megjegyzéseket Meghagyja továbbá a rendelet, hogy az ilyen cikkek miatt haladéktalanul indítsa meg az ügyészség az el­járást felségsértés címén. Nem tartjuk valószínűnek ezt a hírt s várjuk is a hivatalos részről érkező cáfolatot. Mert a miniszterelnök, aki annyira szeret külföldi pél­dákra hivatkozni, bizonyára tudja, hogy bármely országban, német, francia, né­metalföldi, angol földön a nagy szabadságmozgalmakat mindig jogelkobzások, perök, bebörtönzések előzték meg. De ha a hír valónak is bizonyulna, a sajtó bármely fenyegetéstől sem riad vissza, hanem a parlamentarizmus védelmezőivel együtt haladni fog tovább azon az úton, melyet a hazafias kö­telesség jelöl ki a számára és szemébe néz annak a szuronynak és akasztófának. Andrássy a Hatvanhétről. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda jelenti. A hírlapok Andrássy Gyula gróf ama beszédének, amelyet a Szemere-ebéden tartott, az 1867-re vonat­kozó részét tévesen közölték. Kaas Ivor báró azon megjegyzésére, hogy Andrássy Gyula gróf atyja az 1867. mellett az 1848. ellen küzdött, de mindig alkotmányos eszközökkel, An­drássy gróf — amint hitelesen értesülünk — a kö­vetkezőket mondotta: «Atyám nyomdokaiban akarok haladni és én is küzdeni fogok az 1867. mellett, mert erős meg­győződésem, hogy az 1867-iki alap az ország fejlődésének legegészségesebb kiinduló pontja. De csak az alkotmány, a jog eszközeivel fogok az 1867. mellett küzdeni. Szomorú volna, ha ama nagy alkotásokat csak olyan eszközökkel lehetne megvédeni, mint egy Bneh-féle rendszert. Ez eset­ben rosszul állana az 1867. dolga. De ez nincs igy. Az 1867. nem szorul erőszakra; belső ereje védi azt meg.» Dessewffy Aurél gróf beszéde. Szabolcs vármegye csütörtöki közgyűlése bizal­matlanságot szavazott a kormánynak s ezt a bizal­matlanságot a törvényhatóság túlnyomó többségét átható és meggyőző beszédben okolta meg Desse­wffy Aurél, az Orige elnöke. Alább közöljük a beszédet, mely után a közvélemény méltó érdeklődéssel te­kinthet a szabadelvűpárti agráriusokra, minő véle­­nyök van nekik a beszédről. Az Orige elnöke ezeket mondotta: Minden magyar embernek kötelessége ma állást foglalni és azok az események, amelyek bekövetkez­tek, minden magyar ember szívében kell, hogy vissz­hangot keltsenek abban az irányban, hogy azoktól visszavonulni, azokkal nem foglalkozni nem lehet. Kell, hogy e tekintetben minden ember szabadon, nyíltan és őszintén nyilvánítsa véleményét. Én azt tartom, hogy mint mindenütt, a törvényhozásban is a rendnek első feltétele, hogy az valóban megtar­tassák és követtessék és pedig egyrészről éppen a kormányférfiak által, másrészről a törvényhozás részéről. Ezzel ellentétben én úgy látom, hogy mikor mai alkotmányos fejlődésünket tula­jdonképpen éppen annak köszönhetjük, hogy a jogfolytonosságot az utolsó betűig fenn tudtuk tartani, most egyszerre azt látjuk, hogy ez a jogfolytonosság megszakító­tatik és az mondatik, hogy «a forma mellékes, a lényeg a fődolog!» Ezzel, ilyen b­ázisokkal akarják az ország közönségét tévútra vezetni. Én soha sem hallottam azt, hogy a forma a fő és nem a lényeg. És azt kérdezem a jogászoktól, mondják meg ne­kem: maga az alkotmány miből áll? Nem-e formá­ból? Ha azt vizsgáljuk, hogyan fejlődtek az esemé­nyek oda, ahová jutottak, az én igénytelen nézetem szerint azért is szerencsétlennek tartom a helyzetet, mert abban a törvényhozásban, amely maga álla­pítja meg tanácskozási szabályait, ime most erő­szakkal, zsandárokkal, darabantokkal semmisítik meg azokat a szabályokat. A jogfejlődés azt mondja, hogy a tanácskozás rendjének megállapítása vagy megváltoztatása mindig kompromisszumok útján mind a két fél véleményének meghallgatásával történhetik. Ezért tartom én szomorú eseménynek a november 18-iki eseményeket. A példa vonzó! Ha egyszer egy ilyen dolog sikerül, igen sokszor fogják követni. Éppen ezért azt tartom, hogy míg ebben a nemzetben egy kis ellenállásra erő van, ezt az ellenállást ki kell fejtenie. A november 18-iki tör­vénytelen házszabálymódosítást egyszerűen félre kell tenni. A parlamentáris életnek kinövései lehetnek. Ezeket a kinövéseket azonban csak maga a parla­ment van hivatva orvosolni. Eddig az ország kilenc­tized részének véleménye az volt, hogy exlexben az országgyűlést szétoszlatni nem lehet. Most egy­szerre azt a teóriát halljuk hangoztatni, hogy az 1867. évi X. törvénycikk, amely az 1848-ikei törvényt ugyan módosította, fentartja a királynak azt a jogát, hogy az országgyűlést exlexben is feloszlathatja. Ezzel szemben én azt tartom, hogy miután az or­szág kilenc tizedrésze ellenkező felfogásban van, ennek a teóriának hangoztatása éppen dinasztikus szempontból veszedelmes, mert azt tartom, hogy a koronás király személyét ebbe a kérdésbe bevonni veszedelmes és éppen ezért kívánatosnak tartom, hogy az ex-lexben való feloszlatás elkerültessék s talán a Gondviselés meg fogja óvni ettől a rossztól édes magyar hazánkat. A költségvetés-megtagadási jog egyik legerősebb biztosítéka az alkotmányosság­nak. Ha egyszer erről lemondottunk, nem marad többé semmi a kezünkben, amivel alkotmányunkat bármely oldalról jövő támadásokkal szemben bizto­síthassuk. Az elmondottak bírnak engem arra, hogy a magam részéről melegen pártolom a bizalmatlan­sági indítványt. A zempléni főispán búcsúja,­ ­ Hadik Béla gróf zemplénmegyei főispán tudva­levőleg a november 18 iki parlamenti csíny után lemondott s a vármegyének tegnapi közgyülésén olvasták fel búcsúlevelét,­­melynek meghallgatása után a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a búcsúzó főispán érdemeit jegyzőkönyvében örökíti meg. A búcsúlevél a többek között ezeket mondja: Midőn Zemplén vármegye kormányzatát átvet­tem, teljes tudatában voltam annak, hogy ál­lásom nemcsak jogokkal, hanem súlyos köte­lességekkel is jár és hogy ütni fog egyszer az óra, mikor számon kérhetik tőlem, mire hasz­náltam fel a hatalmat, mely a kezeimbe ada­tott. Nyugodt a lelkiismeretem­ és a hatalom elvesztését nem sajnálom mert a hatalomhoz csak azok szoktak minden áron ragó­z­kod­ni, akiknek kezében ez a visszaélésnek eszközéül szolgál. Dol­goztam, fáradtam, minden időmet a vármegye érde­keinek szenteltem, hogy volt-e eredménye működé­semnek, azt az Önök ítélőszéke elé bocsátom. Erős harcokat vívtunk, de mindig törekedtem, hogy a küzdelem heve szenvedélyességgé ne fokozódjék, hogy a győzelem felett érzett öröm hatalmi mámorba át ne csapjon és hogy a legyőzöttség érzete sajgó sebeket ne hagyjon maga után. A közélet tisztasága lebegett mindig szemeim előtt, mert tudtam, hogy a romlott légkör mindenféle sorvasztó betegségnek válik melegágyává. Szigorúan ragaszkodtam a jogszabályokhoz és törvényeihez, ezeknek tiszte­letét mindenek fölé helyeztem. Megtanítottak reá dicsőségteljes történelmünknek lapjai, hogy a jog­­folytonosság elvének csorbital­ansága képezte mindig legtöbb erőnket, erősségünket és hogy a szabadság védbástyájának, ezeréves alkotmányunk­nak épsége az a gránittalpazat, amelyen a magyar nemzeti állam felépült.

Next