Alkotmány, 1905. szeptember (10. évfolyam, 210-236. szám)
1905-09-01 / 210. szám
X. évfolyam. 210. szám. Péntek, Budapest, 1905. szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL VIII., Szentkirályi-utca 28. Hirdetések felvétetnek a kiadó. hivatalban és Bécsben Friedl H.nél VII. Matzlensdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adnak vissza. Hirdetitek nonparenleszdmitissal díjszabás szerint. Kiadóhiv. távbeszélő száma: 59—12 ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évreTM ___kor. 28.— Félévre_____ * 14.— Negyedévre ____ « 7.— Egy hónapra _ « 2.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt távbeszélő száma 58—66. Kristóffy a függetlenségi pártban. Budapest, augusztus 31. Fejérváry és belügynöke forradalmat terveznek a függetlenségi pártban Kossuth Ferenc és Apponyi ellen. Mindig voltak a szabadelvű kormányoknak bizalmas ágensei az ellenzéki pártok között, ezt már Tisza Kálmán hozta be a régi nemzeti és a függetlenségi párt köreiben. Azokat értesítették mindenről s a párttanácskozásban indítványokat tettek a kormány taktikája érdekében. Most sincs különben, mert bár nagyon kikoptak a sok leszerelés alkalmából s hitelüket és befolyásukat elvesztették, akik mandátumukat megtartották, a régi összejátszásra a Fejérvárykormánynyal is hajlandók és kaphatók. Először megtámadtatta még a Tiszakormány Kossuthot és Apponyit Pozsonyban a szocialistákkal. Már akkor az általános szavazati jog volt az a jelszó, melylyel megrohanták a függetlenségi párt vezéreit. De mióta Kristófy belügynök minisztertanácsi határozat alapján proklamálta a nemzetközi szocialisták elvét és ígéretet tett Bokányinak, azóta folyton izgatják a függetlenségi párt választóit és képviselőit, hogy valljanak szint, akarnak-e Kristóffyval és Bokányival szövetkezni, vagy sem, akarják-e a nemzeti követeléseket elejteni s a katonai kérdés helyébe az általános szavazati jogot tűzni ki napirendre, vagy nem akarják s kész-e a függetlenségi párt a koalíciót megbontani, hogyha a 67-es pártok nem hódolnak meg Bokányinak és Kristóffynak? A vak is látja, hogy a koalíció megbontása a kormány célja, midőn a függetlenségi pártot hecceli. De nemcsak ez, hanem tudván azt, hogy magában a függetlenségi pártban sokan nemzeti szempontból idegenkednek a szavazati jognak korlátlan kiterjesztésétől, a liberális cselszövők a nagyon nagyra nőtt függetlenségi pártnak kettészakadását remélik, ha a pártban a Kristóffy javaslatai fölött vitát és szavazást provokálhatnak. Természetesen gondoskodnak konkolyhinte ágensekről. Ezek vagy titkos kormánypártiak, vagy szabadkőmivesek, vagy a Jakabok hitsorsosai, vagy a képviselőház feloszlatásától remegő leszerelők. Összevéve lehetnek sokan a kormánypárti bujtogatók, nyolcvan függetlenségi képviselőről fantazkoznak, akik elvhűségből Bokányi mellé állanak Kossuth ellen. Ezek majd rákényszerítik a párt elnökét, hogy hozzájuk csatlakozzék s Apponyit is magával rántsa, vagy, ha elszigetelhetnék Apponyit, az még jobb lenne Kristóffynak, Fejérvárynak és Tiszának. Napok óta foly ez az aknamunka a szabadkőmives függetlenségi képviselők között. A szálak persze a Fejérváry-minisztériumba vezetnek. Az ármányosok okoskodása egyszerűen ez: Aydrássyék és a disszidensek semmi esetre sem lesznek az általános és titkos választójognak kaphatók. A koalíció kedvéért beleegyeztek ugyan a választói jognak széles kiterjesztésébe s ezt a követeltékülenesék közül éhhalálra vet. Hiába igyekeztek gyökérkéikkel fentartani az egyensúlyt, felborultak, a ti fivéreitek nem csókolhatták többé és szegény, csók után sóvárgó nővéreim elhervadtak fájdalmukban. De nemcsak pusztított, teremtett is. Békalencse testvéreim egy levélkével több díszt öltöttek, magzatjuk tapadt keblükhöz, de a rázkódtatás letépte keblükről a levélkét és mi örvendve üdvözöltük az uj testvéreket. Mélán nézett maga körül az ifjú és amint gyilkos tettét látta, mély sóhaj szakadt le kebléről. Magára hagyta ladikját és az az árral úszott tovább. A gyorsan futkározó vizenkórász izgatottan bukik a víz alá. Vakon neki fut egy növényke kelyhének. Beszalad, észreveszi, hogy eltévedt, visszafordul, de utat többé nem talál kifelé. Mind kétségbeesettebb lesz, majd elveszti erejét és megszakad életének fonala. A vérszomjas Utricaria pedig megeszi foglyát. Ő zavarja a mi békés országunkat falánkságával, vérszemjavai. A felhők sötét fellegekké tömörültek, a szél dühödten vágtatott el a nád felett, majd hozzánk ér, megüti villámostorával a vizet, üvöltve felel az ég dörgésére és keble hevesen hullámzott vad indulatában. A csónakot pehelyként dobálták a hullámok. Emberi mű gyorsan össze fogsz törni a természet csapása alatt! A tavi rózsa ide-oda rengett, hosszú ruganyos lesz a feliratba is bevették, de az általános és titkos szavazati joghoz nem járultak. Erre val tekintettel a koalíció vezérlő bizottsága a, szocialista népgyűléseknek felelve «,a közvéleményt félrevezetési kísérletekkel szemben» kijelentette, hogy «nem felel meg a tényeknek, hogy a koalíció a választásoknál az általános szavazati jogranézve ígéretet tett volna.» — «Munkaprogrammjába a koalíció nem vehetett fel mrást, mint amiben minden tagja egyetértett, tudniillik a választói jognak széles rétegekre való kiterjesztését.» — «Az érdemleges állásfoglalás joga az arra egyedül jogosított tényezőnek, a szövetkezeti pártok összességének tartatott fenn.» — «Az általános szavazati jognak egy alkotmányellenes kormány részéről való hirdetésbe nyilvánvalóan csak taktikázás.» — «Fel akarja azt használni az alkotmányol idő akció és erőteljes nemzeti törekvés megbontására.» «A vezérlőbizottság tiltakozik egy nagy reformeszmével való olyan visszaélés ellen, hogy annak egyoldalú kiemelése által a nemzetet a választásoknál kifejezett akaratának megvalósításában s a nemzeti lét összes előfeltételeinek megszerzésében megakasszák». Ezt egyilangulag fogadta el a vezérlő bizottság aj koalíció mind a négy pártja megbízottainak jelenlétében. Fel nem tehető, hogy komoly férfiak Bokányi és Kristóffy testvérei s a ligává alakult páholy mesteriek kedvéért határozatukat megmásítsák , a fegyvert a Fejérváry-kormány és a nemzetközi szociáldemokraták szára fenn tirtotta a víz tükre fölött. Ah, akkor összetéptétel volna azt, akit előbb még lágyan ringattatok életekben. Fenn tündöklőit szép virágaival és biztatóan integetett a csónak felé. Kavarogva, hullámzott a víz. Bőgve csapdosta a fenekét és recsegve nyögött a csónak öklelései alatt. A kemény alkotás nem hajlik meg, össze kell törnie, míg aki meghajol, sértetlenül menekül meg a viharból. A Hotton fii csak nevet imbolygó kelykeivel, a vízben levő leveleinek mit sem árthat a rohanó ár. A nagy természet gondoskodott, hogy gyermekének karjai hajgazoltak, fésűsek légi,lenek és igy a víz ne árthasson neki. A Hotton fű sértetlenül áll, de a csónak megakad hirtelen, se előre, se hátra többé nem mehet, a hátlám elborítja, összetöri és az ifjút átkarolja a gonosz Elodia tündére. Nem soká tart és minijét is elöl, akkor kerülni fogják e helyet, mert dögleletes lesz a levegő a gonosz tündér miatt. Átkarolja , lehúzza és az ifjú békés hullámsava akadna, de a tündér vaskarmai között nem fog csobogni, cl tacsogni körötte a vig, kedves habocska. A vihar e ii áll, a csendben a kápolna harangja csendül meg. Imára hív, a tündér megijed, ereje elernyed, elereszti áldozatát, a tetem a partra vetődik. A vidrafű bársony szemfedőt von a halott felé. Firtös virágai díszül pompáznak a sir felett. Szerényi Nándor’ A láp élete. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Kis erecske csacsog a sziklakö ölében. Pajkosan szőkés a habocska a rét szelíd szőnyegén. Partján zöld palást alatt Nefelejts tündérei ábrándoznak és szép kék szemük bájosan tükrözi vissza a nagy kék eget. A kis patak vize éleszti finom harmattestüket. A sóhajok hazáját pillantja meg a futó csepp. A szél mesél a nádnak bűvös regéket a pogány vadságáról, a keresztény szelíd nyugalmáról. A kis csepp kíváncsian siet tovább, alig várja, hogy meglássa a vérszomjas rómait amphiteátrumában. De mi tűnik fel előtte? Nagy víztömeg terül el a káka birodalmában. Ijedtében sírva fakadna, de hirtelen egy békatutaj alá sodródik és ott félénken meglapul. Amint csendesen meghúzódik, az egyik magányos virág elkezd regélni a cseppeknek. Tikkasztó meleg volt egy nap délután. Szürke fellegek fogták el a nap arany sugarait, de a tüzes korong mégis látszott a leplen át. A ti fivéreitek sem enyhítették szomjunkat, sőt még ők is égették tikkadt testünket. Bágyadtan hajtotta le mindegyikünk fejét, mikor csobogás riaszt fel álmomból. A náderdő szétválik és egy csónak siklik elő, benne egy ifjú ül. Közénk evez és lapátja erős csapásaival sok testvéremet .