Alkotmány, 1905. december (10. évfolyam, 289-314. szám)

1905-12-01 / 289. szám

X. évfolyam. 289. szám. Péntek« Budapest, 1905. december 1 ELŐFIZETÉSI ÁR: E­gész ívre— — — kor. 28.— Félévre — — — — 14.­.Negyedévre — — 2­7.— Egy hónapra — —­2.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 HU. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt távbeszélő százai 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL­TÓL, Szentkirályi-utca 28-7. Hirdetések felvétetnek a Hadé.­hivatalban és Bécsben ! Fried­ H­. nél VII., Matzle­nsdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza* Hirdetések nonparenle-szsámitással, díjszabás ezar int. Kiadófelv* távbeszélő számai 59-12. A koalíció és a választói jog Budapest, nov. 30. Kossuth Ferenc az általános választói jog mellett irt cikket. Ez neki meggyőző­dése s a régi függetlenségi párt programm­­jában ki van mondva. De Kossuth Ferenc egyúttal a szövetséges pártok vezérlő-bi­zottságának elnöke s mint ilyen a koalíció paktumos programmját megtartani erköl­csileg köteles. A képviselőház többségének április 13-án elfogadott és a király elé felterjesz­tett feliratában foglaltatik a koalíciónak programmja. Ennek a választói jogra való kijelentése így szól: «Akik a parlamenti erőszak ellen együtt küzdöttek és együtt véve többséget nyertek, különféle politikai meggyőződéseket képvisel­nek. Mégis annyi fontos és sürgősen megol­dandó kérdésre nézve meg tudnak egymás­sal egyezni, hogy hasznos és egyöntetű mű­ködésre képesek. Mindnyájan akarják a parla­menti reformot és ennek keretében a vá­lasztói jog kiterjesztését a választó­kerüle­teknek a nemzet érdekeihez mért megfelelő beosztásával,­ stb. Ezen kerethez tartsa magát mindenki, a választói jog kiterjesztésének mértéke e szerint a nemzeti érdek. Okvetlenül benne foglaltatik ebben olyan parlamenti reform, m­ely­ a nemzeti akaratnak tiszta és sza­bad megnyilvánulását és­ érvényesülését biztosítja; valamint az a kötelező ígéret, hogy a választói jog azon szűk, pártos, megvesztegethető és presszionálható kor­látoltságból kiszabadíttassék és kiterjesz­tessék mindazon honpolgárokra, kik a po­litikai magyar nemzettel érdekeiket azo­nosítják. Faj és vallás e tekintetben kü­lönbséget nem tesz. Hogy a választói jog­nak ez a kiterjesztése mindenesetre szé­les rétegeket fog politikai jogokkal felru­házni, melyeket ez idő szerint a liberális választói rendszer azokból kizárt, az egé­szen bizonyos. Ezt követeli a feliratban megjelölt cél és ezt követelik a szövetke­zeti pártok kivétel nélkül. Az általános választói jog azonban a koalíció pro­­gram­mjában expressis verbis nem fog­laltatik. A felvetett kérdésben nem prejudikál­­hatunk az országgyűlési néppártnak. Csak mint a néppárt irányát szolgáló lap foglal­hatunk ma állást a kérdéshez. Szerintünk a néppárt különösen az adócenzusnak legcsekélyebb mértékében keresi politikai elveinek sikerét, hogy az állandó lakos­ságnak államfentartó milliói befolyáshoz jussanak. Ugyanezért a katonai szolgála­tot teljesített férfiaknak meg kívánja adni a választói jogot. A kisbirtokosok mellett különös figyelemmel lesz a szakképzett iparosokra és segédmunkásokra, valamint szolid mezei munkásokra, kik egész tö­megükben keresztények. Szűkkeblűséggel a néppártot sohasem fogja vádolhatni a nép e téren sem. Az általános választói jogot azonban a Kristóffy programmja és a Fejérváry po­litikája kedvéért nem vallhatjuk magunké­nak a koalíció többi pártjaira való tekin­tetből s a nemzetközi szocialista demagó­gok izgatásának sem engedhetünk. Magyarországot, hazánkat, nem szolgál­tathatjuk ki sem a zsidóknak, sem a nemzetközi forradalmároknak, sem a nem­zetiségi izgatóknak. A magyar országgyű­lés kell, hogy az egységes magyar nemzet törvényhozása maradjon. Ha Kossuth Ferenc a szabadkőművesek szövetségét többre becsüli, mint a nemzeti pártok szövetségét, azon nagyon csodál­koznánk. Ha Kossuth Ferenc Fejérváry és Kris­tófig haladó pártjával óhajt versenyezni, vagy szövetkezni, az a magyar nemzeti követelések feladását vonná maga után. Ha Kossuth Ferenc a függetlenségi pár­tot és vezéreit gyalázó nemzetközi szocia­listáknak akar engedményeket tenni, hogy velük békét kössön, sajnálni fogjuk csa­lódását. Ha Kossuth Ferenc beleegyezését adná oly választási reformba, mely a magyar társadalmat és annak intézményeit felfor­gatná, nem a békés kibontakozást segí­­­tené elő. Ha Kossuth Ferenc a nemzetiségeknek átengedi a vármegyék negyedrészét, hogy Erdélyben és a Felvidéken elfoglalják az autonóm testületeket és tisztségeket, ebben a magyar állam föderatív átalakulásának alapjait vetné meg. Ha Kossuth Ferenc segédkezet akar nyújtani, hogy dákoromán és pánszláv nemzetiségi pártok­ a magyar parlament­ben feszítsék széjjel az ezeréves Magyar­­országot, ezzel Magyarország függetlensé­gét nem kivívná, hanem örökre elveszí­tené. Ha Kossuth Ferenc Ferenc József oszi, Őszi napsugár. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — «Engem nem szeret senki sem. Az ősz olyan unalmas. A lépteim alatt csak úgy zörögnek a sárga levelek, mintha az egész világ kiszáradna és Fedor a vörös hajú bárónőt fogja elvenni fe­leségül. Az angol kosztümöm sem áll jól. Ah mily szomorú az ősz !» Ilyen gondolatokból zavarta ki a szobalány Ellát, aki az ablaknál állott és egykedvűen nézte a kis vidéki város embereit, a túlsó soron levő cukrázda felírását pedig elolvasta vagy százszor, ez még kedvetlenebbé tette. Majd egy könnyű kocsi robogott át az utcán, Bende Fedor hajtotta. Ella hirtelen visszaugrott az ablaktól és mélyen elpirult, amint hal­lotta, hogy a kocsi a báróék háza előtt állt meg. — Bende úr leadta a névjegyét, hogy adjam át a nagyságos kisasszonynak. Jelentette a szobalány. •— Mikor volt itt? — Az imént kérem. — Furcsa. Hát nem mondta, hogy itthon va­gyok, Lidi ? — Igen, mondtam, de nagyon sietett az úr. Valamit irt a névjegyre. — Ah­ogy .. . Várjon csak — és gyorsan át­futva a kis kerek betűkön, csodálkozva kiáltott a lányra. — Hallja, Bende úr megbolondult, egy félóra múlva értem jön kocsival és elvisz az anyjához. Hát­ha jön, mondja meg, hogy nem megyek. — Nem tetszik elmenni ? A nagyságos asszony oda ment. — Nincs kedvem ma . . . — Igen kérem. Felelte a lány és halkan be­téve az ajtót, kiment. — Még hogy én melléje üljek a kocsiban, nem, Bledor barátom, azt nem fogja elérni —­­mondotta Ella úgy magának és beült egy nagy karosszékbe, azután egy regény olvasásába me­rült .. . A félóra elmúlt, tíz lapot elolvasott, a nap gyönyörűen sütött és Benda még nem jött.. . Csak egy óra múlva adhatta át a szobalány az üzenetet. Ella hallotta a férfi hangját, egy kissé bán­totta, hogy ily dacosan elutasítja udvariasságát, de nem tudta megbocsátani neki, hogy a vörös bárónőnek udvarol, kíváncsian leste, mit fog szólni . . . azonban Bredor nem törődve az üze­nettel, az­t szokott eleganciájával benyitott a szobájába. — Csókolom a kezeit, Elluska, bocsásson meg, hogy zavarom, de az édes mamája most reám bízta és oda kell vinnem magát, sajnálom, ha ezzel kellemetlenséget okozok — köszöntötte őt a férfi, a hangjában volt valami irónia is, meg pajkos jókedv is — Ella fülében csak az utóbbi csengett. És ha nem is akarok ? — kérdé érdesen. — Igen. — Most nem volt tréfás Fedor hangja. Komolyan nézett a leányra. — Önagy­­sága kért erre és én megígértem. Az ügyvéd úr­ral is beszéltem, nevetve mondotta, hogy ki ne f ordítsam egyetlen kis leányát. — Ha mind összebeszéltek ellenem, megyek." Üljön le addig, kérem! -- felelte gyorsan a leány, lemondva az ellenkezésről és alig pár perc múlva ott ült a kocsin Fedor mellett, angol kosztümösen, kimérten, komoly arccal. A férfinak feltűnt szokatlan modora, igen kel­lemetlenül érintette a leány­ komolysága, de az­tán ő sem beszélt. Szótlanul hajtotta lovait és mintha a szürkéken kívül semmi sem lett volna körülötte, azokon volt egész figyelme. Útjuk a várost megkerülendő kis darabon a földeken át vezetett. Néhány nyulat megugratva, csendes és elhagyott volt körülöttük minden. Az őszi nap csodálatos vörös szint vetett a felszán­tott földekre, melyeknek szélein megfogyva dú­sult a vadvirágok között egy-két elkésett sápadt búzavirág, valahogyan kicsalta őket a napsugár, hogy aztán ott pusztuljanak a száraz rögön. Az erdő is mindinkább lombtalanabb lett és a hulló sárga levelek sűrűn halmozódtak össze az utakon. A kocsit Bende erőteljes keze hirtelen a puha útra irányította, a levelek halkan zizegtek a ke­rék nyomása alatt. Azonban a napsugár most nagyobb fényben­ ragyogott be a ritkuló ágak között, gyönyörűen aranyozva meg a fákat, a leveleket, mindent... A lány is, a férfi is gyönyörködve szemlélték a szép őszi hangulatot. Mindkettőjük lelkét va­lami különös érzés töltötte el, szívükre lopódzott az aranyos sugár, hogy hevítsen, lelkesítsen. Fedor nem tudott szófián lenni, midőn körülötte beszélt az erdő. — Ella, ugy­e nem haragszik, hogy az utun­kat meghosszabbítottam ? Látja, az őszt az er­dőben találjuk meg teljes misztikus pompájával, a szép színekben, az ágak panaszában és a hulló levelek sóhajában az elmúlás gyönyörű.

Next