Alkotmány, 1905. december (10. évfolyam, 289-314. szám)
1905-12-01 / 289. szám
X. évfolyam. 289. szám. Péntek« Budapest, 1905. december 1 ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész ívre— — — kor. 28.— Félévre — — — — 14..Negyedévre — — 27.— Egy hónapra — —2.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 HU. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt távbeszélő százai 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATALTÓL, Szentkirályi-utca 28-7. Hirdetések felvétetnek a Hadé.hivatalban és Bécsben ! Fried H. nél VII., Matzlensdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza* Hirdetések nonparenle-szsámitással, díjszabás ezar int. Kiadófelv* távbeszélő számai 59-12. A koalíció és a választói jog Budapest, nov. 30. Kossuth Ferenc az általános választói jog mellett irt cikket. Ez neki meggyőződése s a régi függetlenségi párt programmjában ki van mondva. De Kossuth Ferenc egyúttal a szövetséges pártok vezérlő-bizottságának elnöke s mint ilyen a koalíció paktumos programmját megtartani erkölcsileg köteles. A képviselőház többségének április 13-án elfogadott és a király elé felterjesztett feliratában foglaltatik a koalíciónak programmja. Ennek a választói jogra való kijelentése így szól: «Akik a parlamenti erőszak ellen együtt küzdöttek és együtt véve többséget nyertek, különféle politikai meggyőződéseket képviselnek. Mégis annyi fontos és sürgősen megoldandó kérdésre nézve meg tudnak egymással egyezni, hogy hasznos és egyöntetű működésre képesek. Mindnyájan akarják a parlamenti reformot és ennek keretében a választói jog kiterjesztését a választókerületeknek a nemzet érdekeihez mért megfelelő beosztásával, stb. Ezen kerethez tartsa magát mindenki, a választói jog kiterjesztésének mértéke e szerint a nemzeti érdek. Okvetlenül benne foglaltatik ebben olyan parlamenti reform, mely a nemzeti akaratnak tiszta és szabad megnyilvánulását és érvényesülését biztosítja; valamint az a kötelező ígéret, hogy a választói jog azon szűk, pártos, megvesztegethető és presszionálható korlátoltságból kiszabadíttassék és kiterjesztessék mindazon honpolgárokra, kik a politikai magyar nemzettel érdekeiket azonosítják. Faj és vallás e tekintetben különbséget nem tesz. Hogy a választói jognak ez a kiterjesztése mindenesetre széles rétegeket fog politikai jogokkal felruházni, melyeket ez idő szerint a liberális választói rendszer azokból kizárt, az egészen bizonyos. Ezt követeli a feliratban megjelölt cél és ezt követelik a szövetkezeti pártok kivétel nélkül. Az általános választói jog azonban a koalíció programmjában expressis verbis nem foglaltatik. A felvetett kérdésben nem prejudikálhatunk az országgyűlési néppártnak. Csak mint a néppárt irányát szolgáló lap foglalhatunk ma állást a kérdéshez. Szerintünk a néppárt különösen az adócenzusnak legcsekélyebb mértékében keresi politikai elveinek sikerét, hogy az állandó lakosságnak államfentartó milliói befolyáshoz jussanak. Ugyanezért a katonai szolgálatot teljesített férfiaknak meg kívánja adni a választói jogot. A kisbirtokosok mellett különös figyelemmel lesz a szakképzett iparosokra és segédmunkásokra, valamint szolid mezei munkásokra, kik egész tömegükben keresztények. Szűkkeblűséggel a néppártot sohasem fogja vádolhatni a nép e téren sem. Az általános választói jogot azonban a Kristóffy programmja és a Fejérváry politikája kedvéért nem vallhatjuk magunkénak a koalíció többi pártjaira való tekintetből s a nemzetközi szocialista demagógok izgatásának sem engedhetünk. Magyarországot, hazánkat, nem szolgáltathatjuk ki sem a zsidóknak, sem a nemzetközi forradalmároknak, sem a nemzetiségi izgatóknak. A magyar országgyűlés kell, hogy az egységes magyar nemzet törvényhozása maradjon. Ha Kossuth Ferenc a szabadkőművesek szövetségét többre becsüli, mint a nemzeti pártok szövetségét, azon nagyon csodálkoznánk. Ha Kossuth Ferenc Fejérváry és Kristófig haladó pártjával óhajt versenyezni, vagy szövetkezni, az a magyar nemzeti követelések feladását vonná maga után. Ha Kossuth Ferenc a függetlenségi pártot és vezéreit gyalázó nemzetközi szocialistáknak akar engedményeket tenni, hogy velük békét kössön, sajnálni fogjuk csalódását. Ha Kossuth Ferenc beleegyezését adná oly választási reformba, mely a magyar társadalmat és annak intézményeit felforgatná, nem a békés kibontakozást segítené elő. Ha Kossuth Ferenc a nemzetiségeknek átengedi a vármegyék negyedrészét, hogy Erdélyben és a Felvidéken elfoglalják az autonóm testületeket és tisztségeket, ebben a magyar állam föderatív átalakulásának alapjait vetné meg. Ha Kossuth Ferenc segédkezet akar nyújtani, hogy dákoromán és pánszláv nemzetiségi pártok a magyar parlamentben feszítsék széjjel az ezeréves Magyarországot, ezzel Magyarország függetlenségét nem kivívná, hanem örökre elveszítené. Ha Kossuth Ferenc Ferenc József oszi, Őszi napsugár. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — «Engem nem szeret senki sem. Az ősz olyan unalmas. A lépteim alatt csak úgy zörögnek a sárga levelek, mintha az egész világ kiszáradna és Fedor a vörös hajú bárónőt fogja elvenni feleségül. Az angol kosztümöm sem áll jól. Ah mily szomorú az ősz !» Ilyen gondolatokból zavarta ki a szobalány Ellát, aki az ablaknál állott és egykedvűen nézte a kis vidéki város embereit, a túlsó soron levő cukrázda felírását pedig elolvasta vagy százszor, ez még kedvetlenebbé tette. Majd egy könnyű kocsi robogott át az utcán, Bende Fedor hajtotta. Ella hirtelen visszaugrott az ablaktól és mélyen elpirult, amint hallotta, hogy a kocsi a báróék háza előtt állt meg. — Bende úr leadta a névjegyét, hogy adjam át a nagyságos kisasszonynak. Jelentette a szobalány. •— Mikor volt itt? — Az imént kérem. — Furcsa. Hát nem mondta, hogy itthon vagyok, Lidi ? — Igen, mondtam, de nagyon sietett az úr. Valamit irt a névjegyre. — Ahogy .. . Várjon csak — és gyorsan átfutva a kis kerek betűkön, csodálkozva kiáltott a lányra. — Hallja, Bende úr megbolondult, egy félóra múlva értem jön kocsival és elvisz az anyjához. Hátha jön, mondja meg, hogy nem megyek. — Nem tetszik elmenni ? A nagyságos asszony oda ment. — Nincs kedvem ma . . . — Igen kérem. Felelte a lány és halkan betéve az ajtót, kiment. — Még hogy én melléje üljek a kocsiban, nem, Bledor barátom, azt nem fogja elérni —mondotta Ella úgy magának és beült egy nagy karosszékbe, azután egy regény olvasásába merült .. . A félóra elmúlt, tíz lapot elolvasott, a nap gyönyörűen sütött és Benda még nem jött.. . Csak egy óra múlva adhatta át a szobalány az üzenetet. Ella hallotta a férfi hangját, egy kissé bántotta, hogy ily dacosan elutasítja udvariasságát, de nem tudta megbocsátani neki, hogy a vörös bárónőnek udvarol, kíváncsian leste, mit fog szólni . . . azonban Bredor nem törődve az üzenettel, azt szokott eleganciájával benyitott a szobájába. — Csókolom a kezeit, Elluska, bocsásson meg, hogy zavarom, de az édes mamája most reám bízta és oda kell vinnem magát, sajnálom, ha ezzel kellemetlenséget okozok — köszöntötte őt a férfi, a hangjában volt valami irónia is, meg pajkos jókedv is — Ella fülében csak az utóbbi csengett. És ha nem is akarok ? — kérdé érdesen. — Igen. — Most nem volt tréfás Fedor hangja. Komolyan nézett a leányra. — Önagysága kért erre és én megígértem. Az ügyvéd úrral is beszéltem, nevetve mondotta, hogy ki ne f ordítsam egyetlen kis leányát. — Ha mind összebeszéltek ellenem, megyek." Üljön le addig, kérem! -- felelte gyorsan a leány, lemondva az ellenkezésről és alig pár perc múlva ott ült a kocsin Fedor mellett, angol kosztümösen, kimérten, komoly arccal. A férfinak feltűnt szokatlan modora, igen kellemetlenül érintette a leány komolysága, de aztán ő sem beszélt. Szótlanul hajtotta lovait és mintha a szürkéken kívül semmi sem lett volna körülötte, azokon volt egész figyelme. Útjuk a várost megkerülendő kis darabon a földeken át vezetett. Néhány nyulat megugratva, csendes és elhagyott volt körülöttük minden. Az őszi nap csodálatos vörös szint vetett a felszántott földekre, melyeknek szélein megfogyva dúsult a vadvirágok között egy-két elkésett sápadt búzavirág, valahogyan kicsalta őket a napsugár, hogy aztán ott pusztuljanak a száraz rögön. Az erdő is mindinkább lombtalanabb lett és a hulló sárga levelek sűrűn halmozódtak össze az utakon. A kocsit Bende erőteljes keze hirtelen a puha útra irányította, a levelek halkan zizegtek a kerék nyomása alatt. Azonban a napsugár most nagyobb fényben ragyogott be a ritkuló ágak között, gyönyörűen aranyozva meg a fákat, a leveleket, mindent... A lány is, a férfi is gyönyörködve szemlélték a szép őszi hangulatot. Mindkettőjük lelkét valami különös érzés töltötte el, szívükre lopódzott az aranyos sugár, hogy hevítsen, lelkesítsen. Fedor nem tudott szófián lenni, midőn körülötte beszélt az erdő. — Ella, ugye nem haragszik, hogy az utunkat meghosszabbítottam ? Látja, az őszt az erdőben találjuk meg teljes misztikus pompájával, a szép színekben, az ágak panaszában és a hulló levelek sóhajában az elmúlás gyönyörű.