Alkotmány, 1905. december (10. évfolyam, 289-314. szám)

1905-12-01 / 289. szám

ALKOTMÁNY. 289. szám. trák császárnak Perathoner tiroli képvise­lőhöz intézett szavaiból következtetve hozzájárul ahhoz a hagyományos bécsi politikához, melyet első Lipót, H. József és V. Ferdinánd uralkodásának végén a magyar nemzeti ellentállás letörésére meg­kísértettek, ez hisztérikus tévedés a mos­tani udvari politika megítélésében. Ha Kossuth Ferenc meg akarja bontani a koalíciót —­­ö lássa. Ha Kossuth Ferenc a 67-es pártok ko­alícióját szándékozik előmozdítani a pak­tum megszegésével — ő lássa. A Fejérváry-kormány félhivatalosa, a Magyar Nemzet már­is meginvitálja őt ma esti sugalmazott vezércikkében, hogy tegye meg azt, amit Kossuth Lajos tett az egy­házpolitika idejében és érdekében: sza­kadjon el a koalíciótól. Ez cikkének első «eredménye.» Az Alkotmányt elkobozták, rámutat a nemzetközi forradalmi szociáldemo­krácia eddigi eredményeire, kitűzött céljaira és jövőjére. Ez a cikk elkoboztatott ma. A cikk szerzője pedig valószínűleg esküdtszék elé állíttatik. Na­gyon jól van. Egy antikus publicista a törvény előtt... felségsértés miatt, isteneknek való látvány, amely tökéletesen igazolja elkobzott cikkünknek azt a bizonyára talán szintén inkri­minált mondatát, mely szerint «felfordult vilá­got» élünk. ... S aközben a haladópárti és szociálde­mokrata lapok nap nap után szabadon tehetik gúny tárgyává a király személyét s áshatják alá a királyság tekintélyét, az egyház tekintélyét s űzhetik a legféktelenebb osztályizgatást. Így is jól van. Az elkobzás lefolyásáról ezt jelenthetjük. Ma délután pont négy órakor megjelent la­punk szerkesztőségében Thury Sándor rendőr segédfogalmazó két titkos rendőr kíséretében, s Borisz Ferenc felelős szerkesztő akkor még távollévén, a szerkesztőségben tartózkodó Auer István segédszerkesztőtől az Alkotmány 288-ik, november 30-án megjelent számait kérte lefog­lalás végett. Auer segédszerkesztő azonnal a lefoglalást elrendelő vizsgálóbírói végzés felmu­tatását kívánta, amit Thury segédfogalmazó át­nyújtott neki. A végzés a V. M. 1.1715. számot viseli és Kolilay budapesti büntetőtörvényszéki vizsgálóbíró aláírásával van ellátva. A végzés szerint az elkobzásra az Alkotmány inkriminált cikkének címe és «egyes kifejezései­ adtak okot. Auer segédszerkesztő a végzés felmutatása után kijelentette, hogy a szerkesztőségben lefoglal­ható lappéldányt már nem adhat, mire Thury segéd­fogalmazóval és a detektívekkel lement a kiadóhivatalba, ahol azonban szintén nem talált lefoglalható példányt mai számunkból. Mai szá­munknak összes példányai tudniillik akkorra már teljesen elfogytak. Az egyedüli «corpus delicti» a nyomdai mat­rica volt, melyet Kohl Ferenc, a Stefaneura r. t. igazgatója, felszólításra, át is adott a segéd­­fogalmazónak, ki a lefoglalási eljárásról jegyző­könyvet vett föl s azután kísérőivel távozott. De ezzel még nem érte be a «haladó» Jus­­titia. Túlbuzgóságában úgy látszik, két helyen adott utasítást az Alkotmány elkonfiskálására. Ugyanis este fél hét órakor megjelent kiadó­­hivatalunkban a VIII. kerületi kapitányságnak egy kiküldöttje több rendőr kíséretében azzal a lesújtó kijelentéssel, hogy­­ eljött az Alkotmány mai számát elkobozni. Kiadóhivatalunkban ud­varias sajnálkozással felvilágosították a derék urat, hogy a nevezetes cselekedet már megtör­tént. Amire a derék úr szintjével együtt rebus ingestis távozott. Mivelhogy egy rókáról két bőrt húzni nem lehet Amennyiben az ügyészség az Alkotmány november 30-iki számának postára adott példá­nyait is elkobozta volna, s amennyiben nem min­den vidéki előfizetőnk kapta volna meg elkobzott számunkat, ez utóbbiaknak elnézését kérjük. * Függelék. Eszünk ágába sem jut per ion­gum et latum a sajtószabadságot illető elmé­leti fejtegetésekbe bocsátkozni. Csak röviden jegyezzük meg: a tételes törvényekben bizto­sított sajtószabadságnak legdurvább megsér­tése a Fejérváry-kormány azon eljárása, amelylyel egy idő óta a legnevetségesebb ürügyek alatt elkoboztatja az egyes koalíciós lapokat. Az Alkotmány mai elkobzása által pedig egyszerűen nevetségessé tette magát az a kormány. Mert a kákán is csomót keres. És egyszersmind egy lépéssel tovább ment a destrukció útján. Mert megreguláz egy király­­védő lapot ugyanakkor, amikor magához öleli és eteti a királytámadó lapokat. * Egyszersmind megragadjuk az alkalmat és —­­agyis a jövő évi előfizetés ideje közeledvén, az Alkotmány prenumerálására hívjuk fel ezennel a t e.­közönséget. Irányunk ismert­ vezér­eszménk (amiért a kir. ügyészségtől ezennel bocsánatot kérünk): a keresztény magyar ki­rályság. Előfizetési feltételeink lapunk homlokán olvashatók. Budapest, nov. 30. ... Még­pedig, bámulj világ------ felségsértés címén. A szabadelvűség mindennemű árnyalatai által eddig feudálisnak, konzervatívnak, reak­ciósnak, bécsinek, aulikusnak szidott néppárt lapját, a szabadelvűség ugyanezen árnyalatai által ugyancsak feudálisnak, konzervatívnak, reakciósnak, bécsinek, aulikusnak, mágnás-, papi- és császárpártinak szidott Alkotmányt a kir. ügyészség ma a budapesti büntetőtörvény­szék vizsgálóbírája által hozott végzés alapján a rendőrség által elkoboztatta. Mai, november 30-iki számunknak «/. Ferenc József Jakab» című vezércikke adott okot az elkobzásra. Egy vezércikk, amely a Fejérváry­­párti «Új Magyarország» tegnapi vezércikkének címét idézve védte a királyi tekintélyt a Fejér­váry-párti lapokban a király, a királyság ellen következetesen intézett támadások ellen. Egy vezércikk, amely a tényeknek megfelelően festi azt az anarchiát, amelyet Fejérváryék törvény­­tiprása és a többi, alsóbbrendű jakabok forra­dalmi radikalizmusa teremtett Magyarországon. Egy vezércikk, amely halvány körvonalakban összhangját látjuk — mondotta halkan a férfi és erősen fogta a lovakat, hogy mozdulatukkal ne zavarják az erdő csendjét. — Reám mindig szomorúan hat az erdő, de őszkor legszomorúbban. A lomb sóhaja mintha a szívemből jönne ... és ez a vörös szint — ah, de minek is beszélünk erről, úgy látom, ma szentimentálisak vagyunk — felelte Ella és a bárónő vörös haja jutott eszébe, ami még szo­morúbbá tette. — Nem ismerek magára, az édesen vidám kedélyű kis Ellusra. Miért oly szomorú? Olyan haragos — látja, pedig még őszkor is szép az élet. Bizony szép — ismételte szavait Bende és aggodalommal nézett Ella sápadt arcára, meg­bánta, hogy az imént figyelmetlen volt iránta és gyöngéden közelebb vonta magához az ülésen. Ella összerezzent, a gyöngéd szavak gúnyként hangzottak előtte és dacosan tolva el Fedor kezét, tovább húzódott. — Az ősz csak akkor szép, ha a napsugár feledteti a pusztulást és most oly ritkán ragyog. De kérem, hajtson már ki innen, tudom, hogy csak azért jött ide, hogy ebben a vörös színben gyönyörködjék —­ maradt volna a báróéknál. — Nem értem, Ella— mondotta a férfi, cso­dálkozva a leány beszédjén. — A bárónőről beszélek, a jegyeséről. — A bárónő az én jegyesem! ? Hogy jut ilyesmi eszébe? — Hiszen mindig oda jár! — Ah, úgy! Édes Ellus, most már értem­. Csak a lovaim miatt jártam oda, az öreg báró­val voltam alkuban — felelte a férfi nevetve. — A lovak miatt — ah, csak a lovakért ment oda! Miért nem mondta ezt nekem előbb ? Most már a leány is nevetett, de az orcája nagyon piros lett és a szemében könyei ra­gyogtak. — Ezért került engem, kis leány? Ezért volt oly komoly. E­ilus, hiszen akkor te féltékeny vol­tál, akkor szeretsz! — Oh, Fedor, nagyon szeretlek. Csak ezt tudta a leány felelni és a férfi széles vállára hajtva szőke fürtös fejét, csendesen sírt . . . — Édes Ellusom, mindig, amióta ösmerlek, szeretlek! — mondotta Fedor magához ölelve a lányt — Sokat szenvedtem érted, — suttogta s hal­kan a férfi szép barna szemébe nézve és a tekintetükben volt szerelmük imádsága, — egész jövő boldogságuk . . . — Lásd édesem, mondtam, hogy szép az erdő őszkor. — Oh igen gyönyörű! Most nagyon szép minden. A napsugár bevilágít a lelkünkbe, hogy a természet haldoklásában minket új életre keltsen ! — Szinte öntudatlanul beszélt a lány, nem is értette a másik, csak a hangját hallotta naszy boldogságában. És körülöttük ünnepélyes csend volt. Az erdő örök boldogságról suttogott, a levelek halkan zizegtek, hogy ne zavarják az első, édes hosszú csókot.. . Fedor szakította meg a csendet. — Elviszlek édes anyádhoz, hogy aztán el­kérjelek magamnak édes, édes mátkám ! Azután egy kézzel a gyeplőt fogta, másik kar­jával átölelve a lányt lassan, lépésben hajtotta lovait a poétikus, lombhullató sárga erdőn át... Kriegs-Au­rella, 2 Péntek, 1905. december 1. Budapest, nov. 30. Magyar ágy­agyár. Mint egy estilap jelenti, Vörös László kereskedelmi miniszterhez bead­vány érkezett, melyben egy magyar ágyugyár tervezője kéri a miniszter támogatását egy ma­gyar ágyugyárnak tíz millió korona alaptőkével való létesítéséhez részvénytársasági alapon, több magyar vállalatnak s a Krupp-gyár, valamint a Carnegie Steel­ Company részvételével. Az ágyú­­gyárat Budán vagy Resicán építenék. A keresztényszocializmus és a függetlenségi párt. Herényi Gotthard Sándor, akit legutóbb a szombathelyi függetlenségi párt elnökének választott, programmbeszédében politikailag ugyan függetlensé­ginek, de társadalmilag keresztényszociálisnak val­lotta magát. A keresztényszociálisok vezetősége Gott­­hardot nyilatkozatáért üdvözölte. Gotthard emez üdvözlésre hosszabb levélben válaszolt, melyben többi között a következőket mondja: Csak a teljesen rövidlátó emberek nem veszik azt észre, hogy a jelennek óriási politikai hullámai tu­lajdonképpen nem politikai, hanem szociális erede­tűek. Sem a külföld, sem a belföld forrongása nem azt mutatja, hogy itt politikai kérdések dűlőre vi­teléé a vezérszerep, hanem igenis mélyreható társa­dalmi újra­születésről van szó, hol sok régi hagyo­mányos alkotásnak kell rombadőlni, hogy a korhadt keretek helyett egészen újak keletkezzenek. Én meg vagyok győződve arról, hogy ma túlnyomóan a szo­ciális kérdés uralja az egész forrongó Európát. Ha­zánkban pedig, hol úgy hiszem, a 67 és az újra éledő 48 látszik küzdeni, ez csak az előtér, míg a háttér itt , nagy szociális probléma, mely sürgetően, várja és vívja megoldását. És e megoldás dűlőre fog jutni mentől előbb, mert egyrészt megoldását a vil­lanyos erővel előre törő korszellem követeli, más­részt elősegítik a megoldást egyes mellékkörülmé­nyek. Legelső­sorban elősegíti szerintem a teljesen alkotmányellenes kormány, mely e kérdést mint tűz­­csóvát könnyelműen dobta az amúgy is lobbanékony politikai küzdelmekbe. Ilyen szomorú helyzetben, folytatja tovább, alakul egy hatalmasnak ígérkező szakszervezet, mely nem az istentelenséget, nem a hazátlanságot, nem az erkölcstelenséget, sem a felforgatást, hanem, ennek

Next