Alkotmány, 1914 (19. évfolyam, 152-157. szám)

1914-07-04 / 156. szám

ALKOTMÁNY. IDŐ. Szám. A sarajevói merénylet és a franciák. — Saját tudósítónktól. — Paris, jul. 3. Sajátságos, de éppen nem érthetetlen jelen­ség, hogy a francia közvélemény egész más mértékkel ítélte meg a sarajevói rettenetes gyilkosságot, mint a francia sajtó. Mert amíg a sajtó a különböző párt és iránycsoportok néze­teinek megfelelően a szörnyüködés és megbot­ránkozás hangjaiba reánk nézve kellemetlen disszonanciákat is kevert, addig a francia nem­zet párt és nézetkülönbség nélkül teljes szívvel- lélekkel a monarchia nagy gyászához csatlako­zott. A francia nemzet ezáltal ismét bebizonyí­totta, hogy a hosszú szektárius uralom alatt is változatlanul megőrizte a minden nemesért, jóért lüktető lelkületűt s a minden nemtelent vehemenciával elitélő gondolkozásvilágát. Ez emlékezetes vasárnap estéjén nem beszéltek hármas­ szövetségről, politikáról, a vallástalan nyárspolgár nem deklamált klerikalizmusról. Gazdagok és szegények, intellektuálisok és munkások egyaránt utálattal nyilatkoztak az utálatos bűntényről s megvetéssel azon nem­zetről, melynek legalább is eszmevilágában fogamzott a kettős gyilkosság. Kétségtelen, hogy a pánszláv, a pánszerb mozgalom nem sokat nyert népszerűségben Franciaországban. Vessünk egy pillanatot a francia sajtó né­zeteire , érdekes dolgokat állapíthatunk meg. Azok a radikális sajtótermékek, melyek telje­sen a páholyok szolgálatában állanak, a kelle­metlen, sőt sértő jelzőkben nem szűkölködnek. E téren vezet az utálatos Lanterne , utána kis távolságnyira következik a zolaista VAurore.­­ E lapok szerint szerencsétlen trónörökösünk szinte maga volt oka halálának, mert egész éle­tén át rossz, szektárius, szűklátókörű politikát folytatott. Óriási ultraklerikalizmusával sok rosszat követhetett volna még el! A tragédiát sajnálatosnak tartják ugyan, de a­ sorok között­ sejtetik, hogy sajnálkozásuk nem nagyon őszinte. A szabadkőműves lapok kedvességei kommen­tárra igazán nem szorulnak. 1912-ben egy svájci előkelő szabadkő­műves trónörökösünkről így nyilatkozott: «A főherceg jó ember. Igazán kár, hogy el van ítélve. A trón lépcsőjén fog meghalni!» Ez a citátum a Revue internatio-­­­nale des sociétés secrete­s-ből van véve, II. kötet 788-ik oldal. » Ernest Judet magasszárnyalású cikkében is kérdezi: «Vájjon véletlenség-e, hogy ily merényletek rendszerint katholikus országokban fordulnak elő? Miért dolgozik a tőr mindig Olaszország­ban, Spanyolországban, Portugáliában és Ausz­triában? Miért kíméli a tér a szabadkőművesség­gel annyira rokonszenvező Angliát és Német­országot ?­­» A tisztán nacionalista újságok egészen más nótát fújnak. A legtöbb szerint a katasztrófa oka szegény Acrenthalban keresendő. Bosznia és Hercegovina annektálásáért Ferenc Ferdi­­nánd trónörökösnek kellett lakolnia. Jellemző, hogy a francia nacionalista újságok az annexiót még máig sem tudták megemészteni. Miután ezek az újságok (élükön a 1,Echo de Paris) teljesen orosz szemüvegen át nézik az osztrák és magyar eseményeket, kétségtelen, hogy akaratlanul is igazolják a famózus annexiót. Francois Deloncle tovább megy. Szerinte a pángermánokk­tették el láb alól a trónörököst. L «Mennél inkább vizsgálom az eseményeket, annál inkább meg vagyok győződve, hogy a horvát-szerb gyilkosok a pángermánok eszközei voltak. Ferenc Ferdinánd kedvenc álma volt egy délszláv birodalom megalakítása. Ezzel elkeserítette a pángermánok­at, másrészt pedig a délszlávok protektorává lett­. Henri Bazire, a Libre Parole hasábjain pa­­rentálja el trónörökösünket ily cím alatt: La Mort d'un Prince chrétien. (Egy keresztény her­ceg halála.) Bazire kiemeli, hogy a trónörökös a jezsuiták embere volt s kidomborítja e meg­határozás mély jelentőségét és dicsőségét. Sze­rinte csakis Ferenc Ferdinánd lett volna képes az Európaszerte ingó trónokat megszilárdítani, miután a szuronyok helyébe a katholikus vallás tekintélytiszteletét ültette. Legszebben emlékezett meg trónörökösünk­ről a VUnivers, mely újság már számos alkalom­mal élesen elvált laptársaitól élénk osztrák és magyar barátságával. C­íme néhány sor a lap élén megjelent cikkből: «A sarajevói merénylettel gyalázatos kezek nemcsak Ausztria legkiválóbb hercegét ölték meg. Ferenc Ferdinánddal Európa elvesztete egyik legnagyobb államférfiét s korunk legfen­­ltettebb physionómiáját.Súlyos,fenyegető hely­zetekben Európa nélkülözni fogja a tiszta szemű és nemeslelkű vezér erősen kormányzó kezét. A monarchia gyásza nemcsak az összes katho­­likusok gyásza. Ferenc Ferdinánd halála gyászba borította egész Európát. De különösen a katholi­­cizmus fogja sokáig siratni elszánt protektorát. Valamennyien örvendező várakozással, remény­nyel tekintettünk nemes alakjára. Ö lett volna a XX. század legnagyobb fejedelme, ki a tradi­­cionalizmust az egyház szelleme szerint érvé­nyesítette volna. A josephizmus utolsó nyomait ő tüntette volna el. Valljuk meg, mi francia katholikusok végtelenül sokat vártunk tőle. Ö taposta volna szét a vergődő liberalizmust, ő közömbösíthette volna mindazon átkokat, melyeket az emberiségre a francia forradalom hozott. Ám Ferenc Ferdinánd nem élt hiába, mert ha nem is fejezhette be nagy művét, lerakta az alapját, megjelölte irányát s a katholikus Habsburg-család egy másik lelkes tagja fogja nyomdokait követni s magasra tartani, fel­magasztalni Krisztus keresztjét.» Megvallom, idegenben különösképpen jól esik az embernek, ha idegenek is ily meleg szavakkal vesznek részt bánatunkban. Vasárnap este sok százezer francia katholikus fordult áhítattal a Mindenhatóhoz a szerencsét­len hercegi pár lelki üdvéért. K. L. 12 Szombat, 1914. július 4. Budapest, julius 3. Választók összeírása. Pártpolitikai különb­ség nélkül minden állampolgárnak egyen­lően érdeke nemcsak a közzel, hanem önmagá­val szemben is kötelessége, hogy az állampol­gári jogok legbecsesebbikét, a képviselőválasz­­tási jogot gyakorolja, vagy hogy legalább bizto­sítsa magának azt a lehetőséget, hogy ezt a jogot alkalomadtán gyakorolhassa. A Katho­likus Népszövetség egy füzetet adott ki, amely­ben Haller István orsz. képviselő nemcsak a választói jogra vonatkozó összes tudnivalókat gyűjtötte össze, hanem egyúttal minden pont­nál könnyen megérthető magyarázattal és ta­náccsal is szolgál. A füzetnek, amelynek címe : Választójogi útmutató (Kinek van választói joga?) sürgős megszerzését ajánljuk mindenki­nek, hogy tájékozatlanság miatt a választók névjegyzékéből ki ne maradjon senki, akinek az új törvény választói jogosultságot ad. A füzet, amely Huber János fordításában német nyelven is megjelent, megrendelhető a Katho­likus Népszövetség központi irodájától (Buda­pest, V., Ferenciek­ tere 7.). Ara darabonkint 20 fillér, 10 darabon felüli rendelésnél 12 fillér. Az ár előre beküldendő. (Bélyegekben is be­küldhető.) Az albán forradalom. A fejedelem családja elhagyja Albániát. — Esszad pasa vissza­hívása. Budapest, jul. 3. Albániában teljesen vigasztalan a helyzet s egyre nagyobb tért hódit az a kívánság, hogy Wied Vilmos hagyja el az albán földet, mert a népet nem tudta magának megnyerni. Talán a kezdődő harcolkodást is jelenti az, hogy a feje­delemasszony elhagyja Durazzót, bár ennek oka a rekkenő hőség is lehet, amely alatt erő­sebben pusztítanak a Durazzót környező mata­riás mocsarak. A felkelők támadásra készülnek és segítség sehonnan nem érkezik, ugyannyira, hogy egé­szen komolyan tárgyalnak Esszad pasával visszatérése érdekében. Egyébként Turkhan pasa ismét európai körúton van s utolsó kísér­letet tesz a hatalmak erősebb akciójának ki­­forszírozására. Iza Boljetin­t meggyilkolták. Berlin, jul. 3. A Lokalanzeiger jelenti Tiranából, hogy ott az albánok ismert vezérét, Iza Boljetinacot meggyilkolták. Ezt a hírt azonban eddig még nem erősítették meg. Valona veszedelme: Milánó, jul. 3. A Corriera dela Serra jelenti Valonából. A felkelők átlépték a Viusa folyót és dél felől akarják megtámadni a várost. Valona védője Kramil beg 2000 emberrel, 12 ágyúval és 12 gépfegyverrel rendelkezik. Szerb csapatok Albániában. Durazzó, jul. 3, A Neue Freie Presse külön tudósítójának távirata szerint hite jár, hogy a szer­­bek benyomult­a­k az Oh­rida­­tó partján levő Starovóba. A politikai helyzet rendkívül zilált. A helyzet Durazzóban. Durazzó, jul. 3, A múlt éjszaka és mai nap nyugodtan telt el. A város közvetlen közelében, valamint magá­ban a városban is a malisszorok és mirditák tolvaj­­lásokat és betöréseket követtek el, amiért a biztonsági szolgálatot meg kellett erősíteni. Prenk Bib Doda néhány nap múlva Durazzóba kíván jönni, hogy a fejedelemnek személyesen fel­ajánlja szolgálatait a felkelők ellen való újabb elő­nyomulásra. Csapatai Alessziánál gyülekeznének. Biztos hírek szerint a lázadók táborában egyenet­lenségek törtek ki. Mintegy ezer felkelő erre vissza­ment falvaikba. Tegnapelőtt a felkelők viszálya következtében harc is fejlődött ki közöttük. Tizenöt felkelő elesett. Ah­med Man­ bég még mindig Krujában van. .... . A feedelem családja elutazik. Durazzó, jul. 3. Tekintettel a beállott válságos helyzetre, Zsófia fejedelemné gyermekeivel már legközelebb elhagyja Durazzót és Romániába utazik. Esszad pasát visszahívják. Ozmán Vali bég, a tiranai kerületben fellázadt mohamedánok vezére, kihirdette a felkelők közt, hogy Esszad pasa megköszöni a ragaszkodásukat és azt üzeni nekik, hogy nemsokára megint Albániában lesz. Ozmán Vali Esszad pasa testőrségének parancs­noka és egyik legbizalmasabb embere. Esszad ellenségei azt híresztelik, hogy Ozmán Vali bég ölte meg Hasszán Riza pasát, Skutari parancsnokát. A fejedelem marad. Berlin, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) Jól értesült körökben megcáfolják azt a hírt, mintha Vilmos albániai fejedelem trónjáról lemondani szándékoznék. Ellenkezőleg a fejedelem el van határozva, hogy jelenlegi állásában mindvégig kitart.

Next