Alkotmány, 1918 (23. évfolyam, 255-256. szám)
1918-10-31 / 255. szám
ALIMANY. 255. szám. 2 Csütörtök, 1918. október 31. akar bemutatkozni, melyek megszavazása után Magyarország az önálló cselekvés terére lép, hogy területi integritásának megvédése mellett elfoglalja helyét a nemzetek szövetségében. Hadik az önálló magyar hadsereg megteremtésével, a közös intézmények szétválsztásával Magyarországot el akarja áldozni attól a bomlásnak indult államtesttől, melyet eddig Ausztriának hívtak, ami kétségkívül nagyobb biztosíték arra, hogy a bomlási processzus nem csap át, a magyar állam organizmusára sem. Máris olyan hangok jönnek Amerikából és az entente köréből, hogy Andrássy jegyzékére válaszolólag azt fogják kérdeni, hogy voltaképpen kinek nevében is beszél Andrássy? Valljuk be, ez a kérdés új, mert Wilson még jegyzékét az osztrák és magyar monarchiához intézte. De ha így fog felvetődni a kérdés és ha a bomlásnak indult osztrák és magyar monarchiát már nemlétezőnek tekinti a világ, vagy ha ez a khaosz akadása a békének, akkor szükségességgé fog váli, hogy a magyar állam, mint önálló külképviselettel is rendelkező állam, szólaljon meg és keresse meg a megegyezést a szomszédságában alakult államokkal. Ezek ugyan, sajnos, ma a magyar állam testéből is akarnak táplálkozni, de az étvágyuk talán alább fog hagyni, ha maguk a magyar hazában lakó nem-magyarajkú honpolgárok tanúságot fognak tenni Európa előtt a történelmi Magyarországhoz való hűségükről és ha az új világrendben, melynek Magyarország egy önálló mozaikköve lesz, minden faj és nép meg fogja találni a maga fejlődésének feltételét. A tisztán nemzeti államok alakulása Európa azon részén, hol a fajok annyira vegyesen laknak, úgy sem képzelhető. A természetes és történeti létfeltételekből kell felismerni ama fensőbb egységesítő erőt, mely államokat alkotva, az államlétből fakadó erőforrásokat biztosítja polgárai számára. Az új kormánynak feladatai e téren is óriásik és semmi sem árthatna annyit a béke és az államalakulások természetes megvalósulásának, mintha belső forradalmak tépnék szét az állami organizmus ütőereit. A programm körül tömörülés ezért kötelesség és szükségesség. Természetesen a Programm alatt nemcsak annak belső tartalmát, tárgyi pontjait értjük, de a cselekvés tempóját is. Amúgy is meg vagyunk késve, tehát nem szabad egy napot sem elvesztenünk főleg akkor, mikor napok valósággal századokat számítanak. Ezzel tisztában kell lennünk. Új világ kapuja elé érkeztünk. A kapun való átlépés természetesen még nem látott veszedelmeket is rejteget magában. De a történelmet csináló erő nem tűr halogatást. A som keze, ha kell, durván lök tovább az utón, ha mi nem mozdulunk. És az eseményektől, a feltörő irányoktól lökdösve még mindg jobban összezúzódunk, mintha a magunk erejével állunk az események közepébe és cselekszünk. (tb.) Az „Alkotmány 1* előfizetési ára Egész évre... ... ......... 88.— « Félévre .................. 44.— « Negyedévre ... ............... 22.— « Egy hónapra... ............... 7.80 « Egyes példányok ára ... 30 fillér « pályaudvaron 40 « A forvát kormány megalakulása. A bán megmaradt állásában. A horvát országgyűlés az elszakadás deklarálása után átadta a hatalmat az uj kormánynak. A nemzeti tanács kebeléből megalakult az uj horvát kormány és a sabor helyeslésével Mihajlovicsi bán megmaradt állásában. A horvát kormány megkezdte a szervezés munkáját, egyes jelentések szerint a délszláv állam részére alkotmányt dolgoznak ki. Nagy gondot okoznak azok az anarchikus jelenségek, melyek aggasztó méreteket öltöttek Szlavóniában és Horvátország területén is. A horvát nemzeti tanács kihirdette az ostromállapotot. A bán átadta a nemzeti tanácsnak a végrehajtó hatalmat. — A sabo ül se. — A jogpárt feloszlik. — Zágráb, okt. 29. A sabor ülésén Plicsevics Szverzár képviselő indítványát indokolva kifejti, hogy a horvátok, szerbek és szlovének már előbb is lerázták volna a bilincseket, amelyeket a közjogi viszonyok raktak rájuk, ha meg lett volna hozzá a halmuk. Azonban a bilincsek olyan szégyenteljesek voltak, hogy a legborzasztóbbra kényszerítettek, amire egy népet kényszeríteni lehet, kényszerítettek, hogy testvéreink ellen és saját érdekünk ellenére patakokban öntsük vérünket. Ma, amikor olyan a helyzet, hogy saját öntudatunk és az Egyesült Államok elnökének hatalmi szava álal lehetővé vált sorsunk felett önmagunknak dönteni, nyíltan és őszintén meg kell mondanunk kifelé és befelé, hogy a horvátok, szerbek és szlovének népe sem Ausztriához, sem Magyarországhoz kötve nem lehet és hogy a szlovének, horvátok és szerbek egész népének, egész néprajzi területünkön, az Isonzótól a Vardarig, egy szuverén és független államba való egyesülését követeljük. Ezután egyhangúlag elfogadják dr. Pavelic Antal képviselő indítványát, amely a következőket fejti ki : A sabor elhatározza, hogy Dalmáciában, Horvátországban és Szlavóniában az egész végrehajtó hatalom a nemzeti tanácsra ruházandó, amely feljogosíttatik arra, hogy az ország politikáját vezesse és az országban az egész hatalmat gyakorolhassa. Mihálovich Antal bán a horvát országos kormány nevében a két indítványt teljhatalmúig elfogadja és a nemzeti tanácsnak átadja az ország egész végrehajtó hatalmát, úgy hogy ezentúl már nincs kormány, kivéve a nemzeti tanács kormányát (Hosszas tetszés és taps és felkiáltások : Éljen a nemzeti bűn !) Amennyiben bizonyos tényezők ezt a nyilatkozatot rossz néven vennék, csak annyit mondhatok, hogy a horvátok, szerbek és szlovének nemzete fiának érzem magam és e történelmileg nevezetes pillanatban másként nem cselekedhetem. Dr. Prebeg képviselő kijelenti, hogy a jogpárt (Frank-párt) nem zárkózhatik el a kor szelleme elől. A szlovének, horvátok és szerbek államának megalakulásával a jogpárt programmja is végrehajtatván, a párt nevében a két sürgősségi indítványt elfogadja és kijelenti, hogy a jogpárt a napokban tartandó gyűlésén ki fogja mondani feloszlását. Az elnök ezután felkéri a képviselőket, hogy Te deum ra a templomba menjenek, előbb azonban fogadják a hazafias asszonyok és leányok küldöttségét, akik eljöttek, hogy a haza oltárán áldozzanak. Számos asszonyból és leányból álló küldöttség jelent meg, melynek tagjai összes ékszereiket, súlyos aranyláncokat, függőket stb. a képviselők és a karzatok frenetikus tetszésnyilatkozatai közt a ház asztalára tették le. A legközelebbi ülést a szükséghez képest hívják egybe. A Horvát- kormány tagjai. Zágráb, okt. 30. A nemzeti tanács elnöksége e hó 29-én tartott ülésén a Horvát- és Szlavonországokra nézve a báni méltósággal Mihálovich Antalt,fia vallás- és közoktatásügyi vezetővé Boics Milánt, az igazságügy vezetésével dr. Bajda Sándort, a belügyi osztály vezetésével dr. Budiszlavjevics Szergiuszt, a közgazdasági osztály vezetésével dr. Petricsicst, a pénzügyi biztossággal Braun Ferencet, az élelmezési biztossággal dr. Markovicsot, a népjóléti biztossággal Buksea munkásvezért, a posta- és távirdaügy vezetésével Ikacsics Cézárt, a vasúti ügy vezetésével Wildert és a kereskedelemi és ipari ügyek vezetésével Surmint bízta meg. A horvát katonák is tették az esküt. Zágráb, okt. 30. Az ünnepélyes Te Deum alatt dr. Pavelic képviselő az egyik oldalon és dr. Popovics Dusán képviselő a másik oldalon közölték a kormányépület körül egybegyűlt 50.000-nyi tömeggel, hogy a nemzeti tanács a tiszteket és katonákat eddigi esküjök alól felmentette és felhívja a népet, hogy a nemzeti tanácsnak tegye le a hűségesküt. Ezek ezrei emelkedtek az eskütételre és ajkak ezrei mondották utána a két képviselő által felolvasott eskümintát. A tisztek lelkesen suhogtatták kardjukat, a katonák lövegüket emelték meg, a nép a nemzeti zászlókat lobogtatta. Az eskü után a nemzeti himnusz hangzott el, amelyre a két katonai zenekar is rázendített. Délutáni egy órakor a közönség oszladozni kezdett. Rablóhadjárat a horvát határszélen. Veszedelemben a magyar megyék. Menekültek vonatai. Féltik a Dráva hídjait. Csehekkel védelmemesik a magar határt. A zsarátnokká vált horvát földön a tűzcsóvátdobálók kerülnek uralomra. A Dráván túl a bolsevikizmushoz hasonló események játszódnak le, melyeknek lángnyelvei magyar földre is átcsaptak már. A Dráva melletti magyar vármegyékben felgyújtott házak lángjaitól piros az égalja. Horvátországból zsúfolt vonatokon érkeznek a fővárosba a halálra kínzottan, kifosztva, a koromtól feketén — ijesztő hírmondónak — a menekülők. A keleti pályaudvar e nyirkos októberi napokon a román betörés idejének képét mutatja. Csakhogy most senki nem várja kitárt karokkal a politikai válság ezen áldozatait — munka nélkül, lakás nélkül, kenyérjegy nélkül bolyonganak a kávéházak városában. Horvátországban már napok óta lázadó katonák garázdálkodnak, akik bandákba verődve rabolnak, gyilkolnak és gyújtogatnak. A rabhadjáratban a horvát lakosság is részt vesz. Egy ilyen rablóbanda megtámadta gróf Pejachevics volt horvát bán birtokát, aki csak nagynehezen tudott menekülni. Nasic község lángokban áll Bestye, Ilotec leégett. Vinkovcén tegnap a venereái betegek részére berendezett nagy katonai rabkórházból kétezer katona szökött ki és a városban kifosztotta az üzleteket. Jeskovicán részeg horvát munkások a Neu-schloss-gyár magyar alkalmazottait kiűzték. Gradiskán egy magyar államvasúti fékezőt agyonlőttek. Pozsegán a 23. gyalogezred legénysége fellázadt, kifosztotta a raktárakat és elszéledt. Eszéken kikiáltották az önálló is független horvát királyságot. A 20.000-nél is több katonaszökevényből álló zöld gárda ma már Baranya, Tolna, Somogy és Zala vármegyék lakosságát is fenyegeti. Eddig kisebb csoportoknak sikerült is már átjutniok a Dráván : Barcs, Gyékényes és Csáktornya ezidőszerint teljesen védtelenül várja a közeledő bandákat. Szlatinán rabolnak és gyújtogatnak. A határok sehol nincsenek megerősítve. A Dráva hídjait jelentéktelen őrség védelmezi. A barcsi hídfőt egy cseh tiszt vezérlete alatt álló 40 főnyi őrség ügyeli, köztük sok a cseh, éppen ezért teljesen megbízhatatlanok a magyar határ védelmében. A legszomorúbb a Dráván túl szolgálatot teljesítő magyar vasutasok helyzete, akiket a horvát lakosság igen sok helyen tettleg bántalmaz tegnap óta mene