Alkotmány, 1918 (23. évfolyam, 255-256. szám)

1918-10-31 / 255. szám

AL­I­MANY. 255. szám. 2 Csütörtök, 1918. október 31. akar bemutatkozni, melyek megszavazása után Magyarország az önálló cselekvés te­rére lép, hogy területi integritásának meg­védése mellett elfoglalja helyét a nemzetek szövetségében. Hadik az önálló magyar hadsereg megteremtésével, a közös intéz­mények szétvá­lsztásával Magyarországot el akarja áldozni attól a bomlásnak indult államtesttől, melyet eddig Ausztriának hívtak, ami kétségkívül nagyobb biztosíték arra, hogy a bomlási processzus nem csap át, a magyar állam organizmusára sem. Máris olyan hangok jönnek Amerikából és az entente köréből, hogy Andrássy jegyzé­kére válaszolólag azt fogják kérdeni, hogy voltaképpen kinek nevében is beszél An­drássy? Valljuk be, ez a kérdés új, mert Wilson még jegyzékét az osztrák és magyar monarchiához intézte. De ha így fog felve­tődni a kérdés és ha a bomlásnak indult osztrák és magyar monarchiát már nemléte­­zőnek tekinti a világ, vagy ha ez a khaosz akadá­sa a békének, akkor szükségességgé fog vá­li, hogy a magyar állam, mint önálló külképviselettel is rendelkező állam, szó­laljon meg és keresse meg a megegyezést a szomszédságában alakult államokkal. Ezek ugyan, sajnos, ma a magyar állam testéből is akarnak táplálkozni, de az étvágyuk ta­lán alább fog hagyni, ha maguk a magyar hazában lakó nem-magyarajkú honpolgárok tanúságot fognak tenni Európa előtt a tör­ténelmi Magyarországhoz való hűségükről és ha az új világrendben, melynek Magyaror­szág egy önálló mozaikköve lesz, minden faj és nép meg fogja találni a maga fejlő­désének feltételét. A tisztán nemzeti álla­mok alakulása Európa azon részén, hol a fajok annyira vegyesen laknak, úgy sem képzelhető. A természetes és történeti lét­feltételekből kell felismerni ama fensőbb egységesítő erőt, mely államokat alkotva, az államlétből fakadó erőforrásokat bizto­sítja polgárai számára. Az új kormánynak feladatai e téren is óriásik és semmi sem árthatna annyit a béke és az államalakulások természetes megvalósulásának, mintha belső forradal­mak tépnék szét az állami organizmus ütő­ereit. A programm körül tömörülés ezért kötelesség és szükségesség. Természetesen a Programm alatt nemcsak annak belső tar­talmát, tárgyi pontjait értjük, de a cselekvés tempóját is. Amúgy is meg vagyunk késve, tehát nem szabad egy napot sem elveszte­nünk főleg akkor, mikor napok valósággal századokat számítanak. Ezzel tisztában kell lennünk. Új világ kapuja elé érkeztünk. A kapun való átlépés természetesen még nem látott veszedelme­ket is rejteget magában. De a történelmet csináló erő nem tűr halogatást. A som keze, ha kell, durván lök tovább az utón, ha mi nem mozdulunk. És az eseményektől, a feltörő irányoktól lökdösve még mindg jobban összezúzódunk, mintha a magunk erejével állunk az események közepébe és cselekszünk. (tb.) Az „Alkotmány 1* előfizetési ára Egész évre... ... ......... 88.— « Félévre .................. 44.— « Negyedévre ... ............... 22.— « Egy hónapra... ............... 7.80 « Egyes példányok ára ... 30 fillér­­ « pályaudvaron 40 « A f­orvát kormány megalakulása. A bán megmaradt állásában. A horvát országgyűlés az elszakadás deklará­lása után átadta a hatalmat az uj kormánynak. A nemzeti tanács kebeléből megalakult az uj horvát kormány és a sabor helyeslésével Mi­­hajlovicsi bán megmaradt állásában. A horvát kormány megkezdte a szervezés munkáját,­ egyes jelentések szerint a délszláv állam­ részére alkotmányt dolgoznak ki. Nagy gondot okoznak azok az anarchikus jelenségek, melyek aggasztó méreteket öltöttek Szlavóniá­ban és Horvátország területén is. A horvát nem­zeti tanács kihirdette az ostromállapotot. A bán átadta a nemzeti tanácsnak a végrehajtó hatalmat. — A sabo ül se. — A jogpárt feloszlik. — Zágráb, okt. 29. A sabor ülésén Pl­­icsevics Szve­rzár képviselő indítványát indokolva ki­fejti, hogy a horvátok, szerbek és szlovének már előbb is lerázták volna a bilincseket, amelye­ket a közjogi viszonyok raktak rájuk, ha meg lett volna hozzá a ha­­lmuk. Azonban a bilin­csek olyan szégyenteljesek voltak, hogy a leg­borzasztóbbra kényszerítettek, amire egy népet kényszeríteni lehet, kényszerítettek, hogy test­véreink ellen és saját érdekünk ellenére pata­kokban öntsük vérünket. Ma, amikor olyan a helyzet, hogy saját öntudatunk és az Egyesült Államok elnökének hatalmi szava ál­al lehetővé vált sorsunk felett önmagunknak dönteni, nyíltan és őszintén meg kell mondanunk kifelé és befelé, hogy a horvátok, szerbek és szlovének népe sem Ausztriához, sem Magyarországhoz kötve nem lehet és hogy a szlovének, horvátok és szerbek egész népének, egész néprajzi terüle­tünkön, az Isonzótól a Vardarig, egy szuverén és független államba való egyesülését követel­jük. Ezután egyhangúlag elfogadják dr. Pavelic Antal képviselő indítványát, amely a követ­kezőket fejti ki : A sabor elhatározza, hogy Dalmáciában, Horvátországban és Szlavóniában az egész végrehajtó hatalom a nemzeti tanácsra ruhá­zandó, amely feljogosíttatik arra, hogy az ország politikáját vezesse és az országban az egész ha­talmat gyakorolhassa. Mihálovich Antal bán a horvát országos kor­mány nevében a két indítványt teljhatalmúig elfogadja és a nemzeti tanácsnak átadja az ország egész végrehajtó hatalmát, úgy hogy ezentúl már nincs kormány, kivéve a nemzeti tanács kor­mányát­ (Hosszas tetszés és taps és felkiáltá­sok : Éljen a nemzeti bűn !) Amennyiben bizo­nyos tényezők ezt a nyilatkozatot rossz néven vennék, csak annyit mondhatok, hogy a hor­vátok, szerbek és szlovének nemzete fiának érzem magam és e történelmileg nevezetes pillanatban másként nem cselekedhetem. Dr. Prebeg képviselő kijelenti, hogy a jogpárt (Frank-párt) nem zárkózhatik el a kor szelleme elől. A szlovének, horvátok és szerbek államá­nak megalakulásával a­ jogpárt programmja is végrehajtatván, a párt nevében a két sürgős­ségi indítványt elfogadja és kijelenti, hogy a jogpárt a napokban tartandó gyűlésén ki fogja mondani feloszlását. Az elnök ezután felkéri a képviselőket, hogy Te deum­ ra a templomba menjenek, előbb azonban fogadják a hazafias asszonyok és leányok küldöttségét, akik eljöttek, hogy a haza oltárán áldozzanak. Számos asszonyból és leányból álló küldött­ség jelent meg, melynek tagjai összes ékszerei­ket, súlyos aranyláncokat, függőket stb. a képviselők és a karzatok frenetikus tetszés­nyilatkozatai közt a ház asztalára tették le. A legközelebbi ülést a szükséghez képest hívják egybe. A Horvát- kormány tagjai. Zágráb, okt. 30. A nemzeti tanács elnöksége e hó 29-én tartott ülésén a Horvát- és Szlavonorszá­­gokra nézve a báni méltósággal Mihálovich Antalt,f­ia vallás- és közoktatásügyi vezetővé Boics Milánt, az igazságügy vezetésével dr. Bajda Sándort, a bel­ügyi osztály vezetésével dr. Budiszlavjevics Szer­­giuszt, a közgazdasági osztály vezetésével dr. Petricsicst, a pénzügyi biztossággal Braun Feren­cet, az élelmezési biztossággal dr. Markovicsot, a népjóléti biztossággal Buksea munkásvezért, a posta- és távirdaügy vezetésével Ikacsics Cézárt, a vasúti ügy vezetésével Wildert és a kereske­delemi és ipari ügyek vezetésével­­ Surmint bízta meg. A horvát katonák is tették az esküt. Zágráb, okt. 30. Az ünnepélyes Te Deum alatt dr. Pavelic képviselő az egyik oldalon és dr. Popo­­vics Dusán képviselő a másik oldalon közölték a kormányépület körül egybegyűlt 50.000-n­yi tö­meggel, hogy a nemzeti tanács a tiszteket és katoná­kat eddigi esküjök alól felmentette és felhívja a népet, hogy a nemzeti tanácsnak tegye le a hűségeskü­t. Ezek ezrei emelkedtek az eskütételre és ajkak ezrei mondották utána a két képviselő által felolvasott eskümintát. A tisztek lelkesen suhogtatták kardjukat, a katonák lövegüket emelték meg, a nép a nem­zeti zászlókat lobogtatta. Az eskü után a nemzeti himnusz hangzott el, amelyre a két katonai zene­kar is rázendített. Délutáni egy órakor a közönség oszladozni kezdett. Rablóhadjárat a horvát határszélen. Veszedelemben a magyar megyék. Menekültek vonatai. Féltik a Dráva hídjait. Csehekkel védelme­­mesik a mag­ar határt. A zsarátnokká vált horvát földön a tűzcsóvát­­dobálók kerülnek uralomra. A Dráván túl a bolse­­vikizmushoz hasonló események játszódnak le, me­lyeknek lángnyelvei magyar földre is átcsaptak már. A Dráva melletti magyar vármegyékben felgyúj­tott házak lángjaitól piros az égalja. Horvátországból zsúfolt vonatokon érkeznek a fővárosba a halálra kínzottan, kifosztva, a koromtól feketén — ijesztő hírmondónak — a menekülők. A keleti pályaudvar e nyirkos októberi napokon a román betörés idejének képét mutatja. Csakhogy most senki nem várja kitárt karokkal a politikai válság ezen áldozatait — munka nélkül, lakás nélkül, kenyérjegy nélkül bolyonganak a kávéházak váro­sában. Horvátországban már napok óta lázadó kato­nák garázdálkodnak, akik bandákba verődve ra­bolnak, gyilkolnak és gyújtogatnak. A rabh­adjá­­ratban a horvát lakosság is részt vesz. Egy ilyen rablóbanda megtámadta gróf Pejachevics volt hor­vát bán birtokát, aki csak nagynehezen tudott menekülni. Nasic község lángokban áll Be­stye, Ilotec leégett. Vinkovcén tegnap a venereái betegek részére berendezett nagy katonai rabkórházból kétezer katona szökött ki és a városban kifosztotta az üzleteket. Jeskovicán részeg horvát munkások a Neu-­­­schloss-gyár magyar alkalmazottait kiűzték. Gradiskán egy magyar államvasúti fékezőt agyonlőttek. Pozsegán a 23. gyalogezred legény­­­­sége fellázadt, kifosztotta a raktárakat és el­­széledt. Eszéken kikiáltották az önálló is függet­len horvát királyságot. A 20.000-nél is több katonaszökevényből álló zöld gárda ma már Baranya­, Tolna, Somogy és Zala vármegyék lakosságát is fenyegeti. Eddig kisebb csoportoknak sikerült is már át­­jutniok a Dráván : Barcs, Gyékényes és Csáktornya ezidőszerint teljesen védtelenül várja a közeledő bandákat. Szlatinán rabolnak és gyújtogatnak. A határok sehol nincsenek megerősítve. A Dráva hídjait jelentéktelen őrség védelmezi. A barcsi hídfőt egy cseh tiszt vezérlete alatt álló 40 főnyi őrség ügyeli, köztük sok a cseh, éppen ezért teljesen megbízhatatlanok a magyar határ védelmében. A legszomorúbb a Dráván túl szolgálatot teljesítő magyar vasutasok helyzete, akiket a horvát­ lakosság igen sok helyen tettleg bántalmaz tegnap óta mene­

Next