Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. MOLNÁR ISTVÁN ismert tény, hogy a megyei tanácstagok esetében — ha annak szükségessége felmerült — a visszahívást szabályosan és a demokratizmus követelményeinek megfelelően aligha lehetett lebonyolítani. Nyilvánvalóan ezzel függ össze, hogy a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint ez ideig nem is került sor megyei tanácstag visszahívására. A tapasztalatok szerint visszahívás helyett inkább a tanácstagság megszűnésének más módján (pl. összeférhetetlenség megállapí­tása, lemondás útján) oldották meg a problémát. Az új helyzetben reális lehetőség lesz a visszahívásra. A megyei tanácstagot ugyanis az őt megválasztó községi vagy városi tanács minden különösebb for­malitás nélkül visszahívhatja, ha az egyébként indokolt. Felmerülhet a kérdés, hogy a megyei tanácstagok közvetett választása mi­ként egyeztethető össze választási rendszerünk változatlan alapelvével, a válasz­tás közvetlenségének elvével. Vajon mondhatjuk-e ennek ellenére, hogy a köz­vetlenség változatlanul egyik alapelve választási rendszerünknek? A válasz megfogalmazása előtt nem érdektelen emlékezetbe idézni néhány számszerű adatot és összefüggést, amelyek jellemzőek képviseleti rendszerünkre. Az 1967. évi általános választás alkalmával hazánkban összesen 84 533 tanács­tagot választottak. A fővárosi és a megyei tanácsok tagjainak együttes száma 1536 fő volt, a tanácstagok számának mindössze 2,1 százaléka. Ezzel szemben a tanácstagok 90,5 százalékát teszi ki a községi, városi és fővárosi kerületi tanácstagok együttes száma, akiket a jövőben is közvetlenül a lakosság vá­laszt. Emellett az országgyűlési képviselők választása ugyancsak továbbra is közvetlen választással történik. Mindezek alapján meggyőződéssel mondhat­juk, hogy a közvetett választás részleges — csupán a megyei és a fővárosi ta­nácstagokra kiterjedő — bevezetése nem változtatja meg egész választási rend­szerünk jellegét, annak továbbra is egyik alapelveként tekinthetjük a választás közvetlenségének elvét. IV. IV. 1. Mint ismeretes, a felszabadulást követően 1958-ig külön-külön tartottuk meg az országgyűlési és a helyi választásokat, 1958-tól pedig — ez ideig összesen három alkalommal — ugyanazon időpontban. Az utóbbi választások tapasztala­tainak értékelése szerint célszerűnek látszik az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának időbeli elkülönítése. Ez a megoldás egyrészt növeli a helyi választások jelentőségét, másrészt ezáltal tartalmilag világosabb, egyér­telműbb politikai arculatot nyernek az országgyűlési és a tanácsi választások. Az országgyűlési képviselőválasztások esetében ily módon az országos jelentő­ségű bel- és külpolitikai kérdések, az adott időszak legfontosabb társadalmi, gazdasági és kulturális kérdései kerülhetnek a választási politikai előkészüle­tek középpontjába. A tanácstagi választásnál pedig a községpolitika, a község­­-és városfejlesztési tevékenység, általában a lakosság élet- és munkakörülmé­nyeit közvetlenül befolyásoló helyi problémák megtanácskozása lehet a politi­kai előkészítés központi témája. E javaslat megvalósítása hozzájárul választási rendszerünk további egysze­rűsítéséhez is, hiszen — az egyéb javaslatok elfogadását feltételezve — azt ered­ményezi, hogy egy-egy választás alkalmával csupán egy szavazólappal kell majd szavazniok a választópolgároknak. 386

Next