Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A KOMMUNÁLIS GAZDÁLKODÁS LENGYELORSZÁGBAN emelkedik, míg 1966-ban már elérte a 127 000-et. Ezekben az években összesen 1 243 900 lakást adtak használatba. Így a lakásgazdálkodás társadalmasításának aránya egyre gyorsabb ütemben és egyre nagyobb mértékben emelkedett. A kommunális gazdálkodás által nyújtott szolgálatások mérhetőségi és térítési szempontból csoportosíthatók. Az olyan szolgáltatások mint például a vízszolgáltatás, a mosodai vagy szállodai szolgáltatások könnyen, ugyanakkor az utak használata vagy az utcák világítása nehezebben mérhető. A szolgáltatások térítése a kommunális gazdálkodásban változó jellegű és társadalmi-gazdasági feltételektől, valamint az ezzel kapcsolatos jogi rendelkezésektől függ (például a parkokba való belépés vagy a hidakon, avagy a viadukton való áthaladás lehet díjtalan vagy térítéses). A kommunális gazdálkodás szervezeti formáinak különbözőségei a kommunális gazdálkodás által nyújtott szolgáltatások mennyiségi és minőségi különbözőségéből folynak és ennek megfelelően jelentkeznek e gazdálkodás igazgatásának különböző módjai és formái. 2. A kommunális gazdálkodás területi jellege A kommunális gazdálkodás szoros kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy az emberek bizonyos tömörülésekben, agglomerációkban laknak. Ezért a kommunális gazdálkodás hagyományai az ókorba nyúlnak vissza és az emberiség történetében fontos, bár nem egyedüli területét képezte a városi közösségek (kommunák) hatóságai tevékenységének. A kommunális gazdálkodás ugyanis fogalmilag rendszerint meghatározott egység vagy államigazgatási egység által alkotott területhez kapcsolódik. A két világháború közötti Lengyelországban voltak olyan városok, amelyeknek önkormányzati hatóságai jelentős irányítási és vezetési önállósággal voltak felruházva az igazgatás területén. A két háború közötti típusú városi önkormányzat Lengyelországban a háború utáni években is fennmaradt. Csak az államhatalom területi szerveiről szóló 1950. március 20-i törvény szüntette meg a városi önkormányzatnak ezt a típusát és helyébe az államhatalmi és államigazgatási funkciókat magukban egyesítő tanácsokat hozta létre.12 A kommunális gazdálkodás a Lengyel Népköztársaság 1952. évi alkotmánya, valamint az 1958. évi tanácstörvény alapján a tanácsok hatáskörébe került. A tanácsok feladata ugyanis „minden területi tartalék és lehetőség felhasználása a terület sokoldalú gazdasági és kulturális fejlesztésére, a lakosság szükségleteinek egyre jobb kielégítésére, az ellátás és szolgáltatások teljesítése, valamint a kommunális, népművelési, kulturális, egészségügyi és sportlétesítmények és intézmények létesítése területén”. (Lengyel Népköztársaság alkotmányának 40. cikke.) A tanácsok állandóan gondoskodnak a lakosság mindennapi szükségleteiről és ügyeiről (Lengyel Népköztársaság alkotmányának 38. cikke). Ezért a tanácsokat a terület gazdájaként lehet meghatározni, mivel „a fenti feladatok teljesítése céljából a tanácsok a maguk területén irányítják a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, összekapcsolva a területi szükségleteket az összállami feladatokkal”. (Lengyel Népköztársaság alkotmá ny városi önkormányzatokkal foglalkozik többek között T. Bigo: Közjogi kapcsolatok a lengyel jogalkotás megvilágításában. Varsó, 1928. 2 DzU. 14. sz. 130. t.