Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
mának egy százalékánál is kevesebb. Három jelölt viszont csupán öt tanácsi választókerületben indult. Mindez azonban nem azt bizonyítja, mintha két vagy több jelölt indítására nem lett volna már akkor is lényegesen nagyobb, reális társadalmi igény. Más tényezők gátolták a többes jelölés szélesebb körű elterjedését, mint például a jelöltek kötelező sorrendje, ezzel összefüggésben a szavazás módja és a szavazatok értékelésének a törvényben szabályozott rendje. Ezt a megállapítást igazolják a választás számszerű eredményei is. Azokban a választókerületekben ugyanis, ahol kettő vagy több jelölt indult, az esetek túlnyomó többségében, összesen 569 esetben az első helyen szereplő jelöltet választották meg. Ezzel szemben a második helyen induló jelölt csak 119 esetben került ki győztesen a választási küzdelemből, a harmadik helyen induló jelöltek közül pedig csupán egy lett tanácstag. A Központi Bizottság és a Minisztertanács április 16-i együttes ülésén a többes jelölés lehetőségének kiszélesítése mellett foglalt állást. Leszögezte, hogy a kettős vagy többes jelölésre minden esetben lehetőséget kell biztosítani, amikor arra tényleges társadalmi igény jelentkezik, ha az érdekelt lakosság számottevő része két vagy több jelölt állítását támogatja. A többes jelölés rendszerének adminisztratív eszközökkel való kiszélesítése azonban ugyanolyan súlyos politikai hiba volna, mintha az illetékes területi szervek a reális társadalmi igény ellenére mindenütt csak egy jelölt indítása mellett kardoskodnának. Ennek az elvnek helyes gyakorlati alkalmazását segíti a jelölés rendjére vonatkozóan ajánlott — már említett — egyharmados szabály is. Ehhez járul továbbá, hogy a jelöltek sorrendjének megszüntetése mellett a szavazásnak olyan módját kell kialakítani, amely szerint — több jelölt esetében — a választópolgárnak a szavazólapon meg kell jelölnie, hogy kire adja le szavazatát. A többjelöltes választás lehetőségének kiszélesítése természetesen politikailag is új helyzetet teremt, amelyben fontos követelmény lesz, hogy a Hazafias Népfront illetékes szervei, a sajtó és a tanácsok minden jelölt számára azonos agitációs lehetőséget biztosítsanak, hogy ezáltal valamennyien egyforma esélylyel indulhassanak. A különböző társadalmi szervek, az üzemi és munkahelyi kollektívák, a választópolgárok is agitálhatnak majd az egyes jelöltek mellett, úgy azonban, hogy az a többi jelöltre ne legyen sértő. Felmerül a kérdés, hogy a párt illetékes szerve milyen álláspontot képviseljen a jelöltek támogatása tekintetében ott, ahol több jelölt indul. Szükséges, hogy ilyen esetben a pártnak mindenkor legyen határozott, világos álláspontja, amely útmutatásul szolgál a párttagok számára a tekintetben, hogy a párt kit vagy kiket támogat. Lehetséges, hogy a párt két vagy több jelölt közül majd csak egyet támogat, de az is előfordulhat, hogy mindegyik jelöltet egyaránt alkalmasnak tartja, s ezért hozzájárul a választók szavazataiért folyó nyílt versenyhez. Ilyen esetben ezt kell a párttagság tudomására hozni. 3. Hatályos választójogi törvényünk az ismert — általában helyes — módon szabályozza a szavazás és a szavazatok értékelésének rendjét. Ez a szabályozás azonban a többes jelölés várható kiszélesedése következtében némi változtatást igényel. A korábbi választások tapasztalatai szerint két vagy több jelölt indulása esetén ugyanis a jelöltek kötelező sorrendje, valamint a szavazás módja és a