Állam és Igazgatás, 1987. január-június (37. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

2 JANTNER ANTAL Ehhez persze az szükséges, hogy megfelelő szakmai felkészültségű, hely­­ismeretű, a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a tanácsi szervek és a la­kosság által partnernek elfogadott legyen az építésügyi hatósági vezető vagy előadó, aki a rendezési tervek és a jogszabályok alapján végzi munkáját, tárgyal tervezővel és kivitelezővel, más hatósággal és ügyféllel. Különösen fontos ez napjainkban, amikor a magánerős építkezés arányának növekedése színvonalasabb munkát igényel a hatóság részéről is, és esztétikusabb, szebb épületeket az egészségesebb, kellemesebb környezet érdekében. 1. Az építésügyi hatósági munka színvonala Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1983-ban tájékoztatót ter­jesztett a Tanácsi Koordinációs Bizottság elé az építésügyi ágazati feladatok tanácsi végrehajtásának tapasztalatairól, és ezen belül az építésügyi hatósági tevékenységről. A Koordinációs Bizottság — többek között — arra hívta fel az érde­kelt tanácsi vezetők figyelmét, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a szabálytalan építkezések megelőzésére, feltárására, ennek érdekében a rendszeres ellenőrzés jobb megszervezésére. Bátrabban intézkedjenek az épí­tésügyi szakigazgatási szervek minőségi — ahol erre szükség van, átcsopor­tosítás útján, létszámmal történő — erősítésére, a szakemberek megtartására, ennek érdekében a differenciált bérezésre és jutalmazásra, és folytassák az első fokú építésügyi hatóságok szükség szerinti körzetesítését. Az építésügyi hatósági munka színvonala, a Koordinációs Bizottság aján­lásai, felhívása ellenére az elmúlt két évben nem emelkedett érzékelhetően. Ezt a következők is bizonyítják: — nem érvényesül következetesen a településfejlesztési­ és rendezési te­vékenység összhangja, — nehezen ellenőrizhetők a jelenlegi szervezeti-működési feltételek mel­lett a rendezési tervekkel ellentétes települési folyamatok, — nem eléggé hatékony a településfejlesztési tevékenységben az ágazati érdekek együttes koordinációja, — sok helyütt megoldatlan a település arculatának értékőrző alakítása, —• a tanácsi önállóság növekedését eddig nem kísérte megfelelő mérték­ben a tanácsi településfejlesztési-rendezési tevékenység szakszerűsége, — jelentősen megnövekedett a magánerős lakás- és üdülőépítkezések szá­ma, de az építési fegyelem — a javulás ellenére — laza, — a táj és a települések képét rontó, alacsony építészeti és műszaki színvonalú épületek is létesülnek, — nem érvényesülnek kellően a fokozott hőtechnikai követelmények, — nem növekszik megfelelően az építésfelügyeleti és az építésrendészeti ellenőrzések hatékonysága. A szabálytalan építkezések száma az utóbbi időben csökkent ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy lényegesen javult az építési fegyelem. Az építésügyi hatóságok egyik legfontosabb feladata a szabálytalan épít­kezések megelőzése, csökkentése. Ennek eredményességéhez egységes szemlé­letet kell kialakítaniuk ügyintézőknek, kinevezett és választott vezetőknek egyaránt, és meg kell teremteni e nem könnyű feladat ellátásának feltételeit.

Next