Magyar Közigazgatás, 2000 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
k a MAGYAR KÖZIGAZGATÁS és a diszkrimináció tilalmával függnek össze. E területeken a közösségi akciók a jellemzőek, amelyeket „bátorít” a közösség, e tárgyban kibocsátott dokumentumai jellemzően az ajánlások, illetve határozatok.62 közvetett harmonizáció is megvalósulhat annyiban, amennyiben az Európai Unió és tagállamai - Magyarország már a csatlakozás előtt is - elismerik és tiszteletben tartják az emberi jogokat. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. Kiegészítő jegyzőkönyvének 2. Cikke pedig éppen a művelődéshez való jogról szól.63 A bizottság éves jelentése is szól erről: „A tanácsi következtetésekben lefektetett iránymutatásnak megfelelően a Magyarországra vonatkozó jelentés ... elemzi az Európai Tanács által meghatározott politikai feltételek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, kisebbségek védelme) teljesítésével kapcsolatos helyzetet.”64 A kisebbségek jogainak biztosítása, amelyet szintén önkormányzati feladatként sorol fel a törvény, emberi jogi védelemben is részesül, mint bármely más terület, ahol a diszkrimináció veszélye könnyen fennáll. E terület is szorosan kapcsolódik az uniós csatlakozáshoz, hiszen határaink nyitottabbá válásával egyre több migráns jelenhet meg hazánkban. Ha pedig a migránsok nagyobb számban jelennek meg, beilleszkedésük és meghonosodásuk után kisebbségként fognak fellépni, és joggyakorlásukat, az egyenlő elbánást (diszkriminációs tilalom) ugyanúgy biztosítani kell majd, mint a jelenleg hatályos törvényben már nevesített 13 kisebbségét.65 Ezt természetesen a már említett oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális stb. területen is meg kell valósítani. A migránsok megjelenése persze alkalmat adhat arra, hogy a helyi önkormányzati törzsvagyonhoz 1661 tartozó kulturális értékeinket (pl. múzeum, műemlékek) megismertessük a külföldiekkel is, ezáltal növekedjék az idegenforgalom hazánkban. Az idegenforgalmi adó az önkormányzatok egyik fontos bevétele, az uniós tagállamok és hazánk határainak könnyebb átjárhatósága valószínűleg növelni fogja e forrásokat is. A közbiztonsági, tűzvédelmi és energiaszolgáltatási feladatokban való, az Ötv. által előírt helyi önkormányzati közreműködés esetében pedig csak kormányközi együttműködésről lehet szó, uniós jogharmonizációról egyelőre nem. Az előbb felsoroltakon felül vannak olyan kapcsolódási pontok, amelyek nincsenek ugyan nevesítve önkormányzati feladatként az Ötv.-ben, más jogszabályokból azonban egyértelmű, hogy a helyi jogharmonizáció során számba kell venni azokat. Bár nem önkormányzati feladat, a választással összefüggő feladatokat az önkormányzatok polgármesteri hivatalai bonyolítják le minden alkalommal. Uniós tagságunkat követően figyelemmel kell lenni arra, hogy az EK-szerződés 8. Cikkelye szerint az unió állampolgárainak joguk van rá, hogy letelepedési helyük szerinti tagállamban szavazzanak és jelöltessék magukat (aktív és passzív választójog) a helyhatósági (helyi önkormányzati), valamint az európai parlamenti választáson.67 A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 2. §-a jelenleg csak a bevándorolt, a magyar jog szerint nagykorú polgároknak engedi meg az aktív választójog gyakorlását. Tagállammá válásunkat követően e jogszabály módosítása szükséges: biztosítani kell a választójogot a többi uniós tagállam polgárainak is, hogy ők is helyi képviselőkké válhassanak, illetve helyi képviselőt választhassanak. Helyi képviselőként való megjelenésük a testületben azt is eredményezheti, hogy magukkal hozzák a más tagállamban szerzett, már meglévő uniós ismereteiket, ami kifejezetten előnyös lehet. Annyi korlátozás azonban lehetséges e téren, hogy csak az adott tagállamban eltöltött néhány év után kaphassák meg ezt a választójogot. Ehhez azonban az alkotmányt és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényt is módosítani szükséges, és ki kell dolgozni egy új szabályrendszert az Európai Parlament képviselőinek választására. Fontos egy másik „választás” is: az Európai Unió Régiók Bizottságába is delegálni lehet a regionális és helyi szervek küldötteit, és az erre vonatkozó eljárásokat is ki kell dolgozni. Ugyancsak nem önkormányzati feladat a közbeszerzések lebonyolítása, de az önkormányzati szabályozásnak és gyakorlatnak e téren is eurokonformmá kell válnia. Az 1995. évi XL. törvény 1. §-ának a) pontja szól az önkormányzati közbeszerzésekről is. A törvény 59. § (2) és (3) bekezdése jelenleg előnyben részesíti az 50%-os belföldi foglalkoztatást biztosító hazai pályázókat a külföldiekkel szemben, ha az áreltérés 10%-nál nem több. E szabályt legalább az uniós tagállamok pályázói vonatkozásában törölni kell, egyenlő esélyek biztosításával kell lehetővé tenni az áruk és szolgáltatások szabad áramlását az egységes belső piac (single market) megvalósulása érdekében. Az önkormányzatoknak is a módosításokhoz kell majd igazítaniuk saját közbeszerzési rendeleteiket. Végigtekintve az önkormányzatok felsorolt feladatain, megállapítható, hogy a helyi jogalkotás során azokon a területeken könnyebb a dolguk, ahol központi jogszabály végrehajtásaként bocsátanak ki helyi normát. Amennyiben a központi jogszabály már harmonizált, feltételezhető, hogy e helyi rendeletek sem fognak eltérni az EU normáitól. Persze azért közkeletűen szólva „az ördög a részletekben bújik meg”, ezért is lenne fontos a helyi jogalkotók felvértezése az O2 Bizottság 66/484 (EGK) ajánlása a nők szakmai képzéséről. Tanács 87/569 (EGK) határozata a fiatalok szakmai képzéséről. 63 Donna Gomien: Rövid útmutató az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, 104. oldal. Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest, 1994. 64 A bizottság éves jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé. A) Bevezetés a) Előszó, 2. oldal. 65 1993. évi LXXVII. törvény 63. § (4) bekezdés. “ Ötv. 79. §. 61 Orova Márta: Felkészülés az Európai Unióhoz való csatlakozásra önkormányzati szemszögből, 57. oldal. Magyar Közigazgatás, 1999/1-2. szám.