Magyar Közigazgatás, 2006 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK DR. KILÉNYI GÉZA tanszékvezető egyetemi tanár A Ket.-ről a jogalkotás és a jogalkalmazás tükrében Az elmúlt év novemberének első napján hatályba lépett a magyar közigazgatásnak a rendszerváltás óta - talán az Ötv. mellett - a legtöbbeket érintő, a leghoszszabb és legalaposabb szakmai és tudományos alapozásra épülő, az államigazgatási egyeztetés során a legtöbbet - és leghosszabb ideig - vitatott törvénye: a hét. Ennek - az előzmények ismeretében - már pusztán amiatt is örülni kell, mert úgyszólván a legutolsó pillanatig a levegőben lebegett annak a lehetősége, hogy meghatározatlan időre elhalasztják a törvény hatálybalépését. (Egy nem lebecsülhető súlyú tárca-jobb ügyhöz méltó buzgalommal - minden tőle telhetőt megtett evégett.) Ez a rövid eszmefuttatás azonban korántsem a felhőtlen öröm jegyében fogant. Indítéka - a szerkesztő buzdításán túlmenően - sokkal inkább az volt: a következtetések levonásának szándékával tekintsünk vissza az elmúlt évek történéseire, vonjuk meg az elvégzett munka mérlegét, egyszersmind a jogalkalmazás első heteinek tapasztalatait is felhasználva pillantsunk előre, hiszen igen sok munka áll még előttünk. 1. A Ket. és a hozzá kapcsolódó jogszabályok Az Országgyűlés a 2004. december 20-i ülésnapján fogadta el a Ket.-et. A Kormány dicséretes gyorsasággal lépett: még meg sem száradt a tinta a törvény alatti aláírásokon, amikor megjelent az a kormányhatározat, amely megszabta a törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatok ütemtervét. Az viszont már sokkal kevésbé dicséretes, hogy ez az ütemterv - mint általában a rohammunkával összecsapott aktusok - sok tekintetben irreális határidőket jelölt meg, ami előre vetítette a későbbi „elcsúszások” reális veszélyét. Egy jellemző példa erre: a kormányhatározat - egyébként helyesen - elrendelte a közigazgatási alap- és szakvizsgát tett köztisztviselőknek a Ket. alkalmazására való felkészítéséhez szükséges tananyagok elkészítését és a felkészítés megkezdését. A tananyagok elkészítésére 2005. január 15-ét, a felkészítés megkezdésére pedig február 15-ét jelölte meg határidőként. Ha más nem is, de a dokumentumot társ-előterjesztőként jegyző igazságügy-miniszter - egyetemi docensi minőségében - jól tudhatta: ennyi idő alatt egy tananyagot még összecsapni sem lehet, nem hogy tisztességesen megírni. (Végül is a tananyag kidolgozását irányító szakértői csoport - igénytelen elnökletemmel - február végén alakult meg, s a szerzők megfeszített tempójú munkája ellenére a tankönyv első nyers munkapéldányát június elején kaptam meg.) Sajnálatos módon hasonló volt a helyzet a jogszabály-előkészítési és jogalkotási feladatok meghatározásánál is. A Belügyminisztériumnak a korábban törvénybe, illetőleg kormányrendeletbe foglalt különös eljárási szabályoknak a Ket.-tel való összhangba hozatalára irányuló tárcajavaslatok rendszerbe foglalására és a Ket.-tel való egybevetésére pl. összesen tizenhat nap állt rendelkezésére. A tárca hiába mozgósította az összes - legalább vészhelyzetben - „hadrafogható” munkatársát, képtelen volt megtartani ezt a határidőt. így azután a „salátatörvénynek” becézett 2005. évi LXXXIII. törvény kihirdetésére csak július 11 -én, a hasonló rendeltetésű kormányrendeletek kihirdetésére pedig október 13-án került sor (azaz bő két héttel a Ket. hatálybalépése előtt). Mindez pedig - a jogszabályi hierarchia folytán - befolyásolta a miniszteri rendeletbe foglalt korábbi eljárási szabályok felülvizsgálatát, amelyről ugyan az ütemterv elfelejtett rendelkezni, de amelyet az érintett minisztereknek el kellett végezniük. A sorozatos elcsúszások miatt ez a felülvizsgálati folyamat a Ket. hatálybalépésének időpontjáig csupán elkezdődött, de nem ért véget. November elsejéig összesen három ilyen miniszteri rendelet jelent meg, közöttük a belügyminiszteré október 31-én, azaz a Két. hatálybalépése előtti legutolsó napon. Gondok voltak - és vannak - a Két. végrehajtási rendeleteinek megalkotásával is. A Két., valamint a „saláta-törvény” összesen hét tárgykörben adott felhatalmazást a Kormány számára végrehajtási rendelet kibocsátására. Ezek közül öt elkészült november 1-ig, kettő nem. A hiányzó két rendeletből az egyik esetében nem beszélhetünk mulasztásról. Ennek a rendeletnek ugyanis a végrehajtó szolgálatra vonatkozó részletes szabályokat kell tartalmaznia. Mivel a szolgálat csak 2008. január 1. napján kezdi meg a működését, van még idő a szabályozásra. Annál inkább hiányzik az egységes - az elektronikus ügyintézésre is irányadó - közigazgatási ügykezelési szabályok megalkotása. Ez amiatt szenvedett késedelmet, mert előfeltétele volt a levéltárakról szóló 1995. évi LXVI. törvény módosítása. A két, három, miniszteri rendeletben foglalt végrehajtási jogszabály kiadására nézve adott felhatalmazást. Ezek közül csupán egy készült el. A hiányzó kettőre - amelyek az illetékek, igazgatási szolgáltatási díjak, valamint az egyéb pénzfizetési kötelezettségek elektronikus úton történő megfizetését szabályozzák - még jónéhány hónapig várni kell. A két, ugyancsak három tárgykörben adott rendeleti szabályozásra vonatkozó felhatalmazást valamennyi „érintett” miniszter - azaz gyakorlatilag az összes miniszter - számára, éspedig a szakértők, a tolmácsok és a hatósági közvetítők díjazása tekintetében. A miniszterek szerénységére vall, hogy november elsejéig egyikük sem érezte érintettnek magát... Ugyanakkor kibocsátásra került két, a Ket.-hez kapcsolódó jogi aktus, amelyekről maga a törvény nem rendelkezett. Az 1001/2005. (X. 25.) Korm. határozat a Ket. hatálybalépésével kapcsolatos, a közigazgatási tevékenység színvonalának javításához, a közigazgatási